Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-01 / 1.szám

de nem is kevesebb, mint egy komoly lapnak lehet. S a harmadik évtized előestéjén felemelt fővel elmerjük mondani, hogy más urat a közérdeken, más tanácsadót a meggyőződésen kívül nem ismertünk. Erős, de tárgyilagos volt a lap a kritikában ; bátor, de mértéket tartó a támadásban. Hiven munkálkodott a társadalmi élet mezején, de kész volt a harczra az elvekért és elvek ellen; a személyeskedés mindig száműzve volt hasábjairól. Ott tartotta kezét a közélet ütőerén. Az óhajtásokat alakba formálta, az érzéseknek hangot adott, a forrongó eszmék káoszában világosságot gyújtott. Krónikás tisztét is pártatlanul töltötte be. Husz évfolyama gyanannyi kötet vármegyénk és városunk történetéből. Nem szépítve, de nem is ferdítve. íme, ezekben rejlikfennmaradásának, hosszú életének titka, Ennek köszönheti megizmosodását, nagy gyarapodását, daczára, hogy időközben erősen megszaporodott a helyi sajtó orgánumainak száma. Sorsát a agy közönség kezeibe tette le s [jóra bizta, nem egyéni kegytől függ, sem klikkek jóakaratától. El, mert gyökerei a közérdek földjében ágaznak szét. A két évtizedes mult tehát a közönség megnyugtató, felmentő ítélete is egyszersmind. A közönség helyeselte irányunkat, méltányolta törekvésünket kitartott mellettünk, mint mi őmellette, méltányolta azt a gondot, amelyet a lap szerkesztésére, színvonalának emelésére, tartalmi gyarapítására fordítottunk. S éppen ezért nincs is szükségünk arra, hogy ujabb Ígéretekkel, a reklám nagy dobjának püfögtetésével iparkodjunk megtartani a nagy közönség élvezett rokonszenvét. Lapunk múltja : annak jövő programmja. Akiket e mult törekvéseink önzetlenségéről, szándékaink tisztaságáról s hivatásunk lelkiismeretes teljesítéséről győzött meg, azokat [bizalommal kérjük : támogassák a jövőben is törekvéseinket, pártolják lapunkat szellemileg és anyagilag. A szerkesztőség. Egy önzetlen városi képviselő. — A gazdasági bizottság üléséből. — Esztergom, december 23. A gazdasági bizottság f. hó 18-án, majd folytatólag 19-én ülést tartott, mely két ülésnek egyetlen tárgya, Brucsy János, városi képviselő kérvényének tárgyalása volt. Nevezett képviselő ugyanis kérvényt adott be a városhoz avégből, engedné meg a város neki azt, hogy az ugy nevezett dögvermeknél lévő kisebb nagyobb homokbuckákat, dombokat ingyen elsze kerezhesse, s azzal a közelben lévő saját, mélyen fekvő, gödrös és vi zenyős szőlőjét feltölthesse. Ellenér tékül ió tanácsokkal látta el és azzal biztatta a várost, hogy ingyen el lesz fuvarozva jó része annak a sok buckának, mely a jelenben a város legelőjét elékteleníti, (s amely buckák között egy bizottsági tag véleménye szerint olyanok is vannak, hogy abból állítólag hat szőlőt is meglehetne tölteni) javulni fog a város legelője, mert planirozva lesz, (megjegyzendő, hogy a kérdéses legelő tulajdonképen csapás, s nem legelő) és végül kötelezi magát Brucsy képviselő ur arra, hogy viszonzásul bevetteti fűmaggal azt a planirozott részt, honnét a homokot már elvitette. A bizottság, ezen (a kérvényező szempontjából tetszetősen előadott) kérvényt, alaposan meghányta, vetette, ugy az adott, mint praecedensül szolgálható eset alkalmából, de elvi szempontból, s a jövőre való tekintettel is, sőt egy kiküldött bizottsága által határozathozatal előtt szemlét is tartott, s mindezek után kimondotta, miszerint azt véleményezi, hogy gazdasági {talajjavítási) célokra köbméterenkint 5 krjával, vagyis a homok rendes árának feléért adható az, s igy az adott eset alkalmából, a megtöltetendő szőlő felmérése folytán Brucsy Jánosnak a kérdéses szőlő jelzett magasságáig leendő feltöltéséhez szükséges homok mennyiséget, 25 frtért véleményezi adni. Nem gazdasági célokra szánva azon homok mennyiség, melyre Brucsy János urnák szüksége van, 50 frtot jövedelmezne a városnak, mig a gazdasági bizottság méltányosságon alapuló véleménye folytán 25 frtot, mivel szemben azonban Brucsy ur sietett kijelenteni, hogy pénzért nem kell neki a homok. Brucsy úr szempontjából véve a dolgot, őt nem csak praktikus embernek, de jól gazdálkodónak is kell tartanunk, a maga zsebére t. i. De mit szól ehhez a közbizalom, í mely őt nem saját, hanem a köz, | valódi érdekeinek istápolására és képviseletére küldötte a zöld asztalhoz ? S hogy tartja Brucsy úr összeegyeztethetőnek önzetlen képviselői minőségével azt, hogy körülbelül 50 frt ára homokot kér a várostól, mondjuk egy kiló fűmag ellenében, melynek minősége sincs jelezve ? De elvégre is kérni lehet! Ha megadják, az csak szerencse, mert hát legyünk őszinték: »minden szentnek maga felé hajlik a keze.«! még az önzetlen városi képviselőnek is. De van e kérdésnek egy komolyabb oldala, s ez már fontolóra veendő. Brucsy János ur — úgy látszik, nagyhatalmi állása szülte reményben — a homok hordását már meg is kezdette, mielőtt kérvénye, még csak az első fórum, a gazdasági bizottság véleményező széke előtt is megfordult volna, s amely önhatalmú eljárásának a gazdasági tanácsos tilalma vetett véget. Megbízható forrásból tudjuk, hogy Brucsy úr, ön,hatalmi eljárásának betiltásáig, mintegy 80 térés homokot már tényleg elhordatott szőlőjébe, még mielőtt kérvényének sorsát tudta, bevárta volna, de tudjuk azt is, hogy ez ideig a homokot sem vissza nem vitette, sem annak a felvett egységi ár szerinti 4 frt egyenértékét a városi pénztárba le nem fizette. Tekintve Brucsy úrnak a képviselő-testületi üléseken való nyilvános szereplését, tekintve egyéniségét, ki az enyém és tied fogalmaival nagyon is tisztában van, ki legjobban ismeri, mint képviselő, hogy mily súlyos anyagi gondokkal küzd e város, melynek minden krajcárjára szüksége van, ki folyton önzetlenségével kérkedik, ki, mint városi képviselő, autonómiánk törvényhozó tagja, ismeri a tulajdon szentségét, s most mégis lábbal tiporja, saját érdekei kiaknázására, — az eset súlyos beszámítás alá esik. Önhatalmú tette feltétlenül elitélendő, mely képviselői minőségével össze nem egyeztethető, s amely eljárása miatt hisszük, de el is várjuk városunk erélyes ügyészétől, hogy egy pillanatig sem fog késni, a város tulajdona ellen elkövetett ily merényletek megfékezésére, bírói segélyt igénybe venni. Szigorú és példás eljárást és megtorlást kérünk, mert ha már egy városi képviselő ; ki hozzá jó módú, s akinek elsősorban kellene a város vagyonának épségben tartása felett őrködni, ily példával jár elől, vájjon vehető-e zokon attól a fuvarostól, ha az, a homoknak fuvaronkénti 10 kr. árát akkor fizeti csak meg, midőn a hordáson rajta kapják ? — a. A függő kölcsönök. — Városi közgyűlés. — A polgármester a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával kapott szigorú ! meghagyást : hogy a függő kölcsönök \ állásáról még az év folyamán leszámol-' jon, pro forma teljesítette. A tárgy ott 1 szerepelt a dee. 29-iki közgyűlés tárgysorozatán, s a számvevő hatalmas' aktacsomaggal foglalta el az előadói széket. Amit ez aktacsomóból bizonyosan megtudtuk, annyi, hogy a függőkölcsönés tartozás ma 63,161 frt 20 kr., ez öszszeg 1890. évben kezdődik s az idén' 25,000 frttal szaporodott, melynek egy' része azonban vtsszafizettett. A tartozás 1 egyes tételei is megállapitvák s ennyi az i egész. Maga a kimutatás összeállítása, okmányolása olyan, hogy a pénzügyi bizottság, mely csak egy nappal előbb foglalkozhatott vele, kénytelen volt kijelenteni, hogy az ügygyei — ily stádiumban — érdemlegesen nem foglalkozhatik, de a máris tap?sztalt szabálytalanságokat helytelenitni kénytelen. A közgyűlés is csakhamar meggyőződött a számvevő jelentéséből, hogy a fontos kérdésről tiszta képet ezúttal sem nyerhet, de meggyőződött arról is, hogy az alapokból való utalványozásoknál tényleg nagy szabálytalanságok történtek. Van pl. egy 2000 frtos tétel, kiutaló végzés sincs, egyetlen okmánya a házi pénztáros nyugtája; van egy csomó elnöki utalványozás, mely teljesen önkényes s a szabályrendelet rigorózus rendelkezésével homlokegyenest ellenkező; konstatálták pl., hogy a Széchenyi-tér rendezése alkalmával a csatornacsővek ára fejében a háziui aknák előlegezett 1577 frt. behajtására nemcsak lépés nem tétetett, de az okmányok egyszerűen eltűntek, valamint, hogy a 700,000 és 160,000 frt nagy kölcsönöknek, amelyekből e függő tartozások nagy része viszafizetendő lett volna, leszámolása nincs meg, vagy legalább nem található stb., egyszóval, hogy a függő kölcsön minden törvényszabály és jogelv ismételt megsértésével szaporodott fel ily horribilis összegre. Hibázott a tanács is, mikor újra meg újra utalványozott az alapokból, holott tudta, hogy a régiek, bár a határidő rég letelt még sincsenek visszafizetve. Miután a jelentés ily hézagosan csak szenvedélyes, de czélra vezető hosszú tárgyalásra adott volna okot, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly, Reviczky Győző stb. indítványozták, hogy az ügy vétessék le a napirendről (Malina a felületeséget az ünnepekkel, választással stb. indokolta, a számvevő meg azzal mentegette magát, hogy a nagy ügy csak f. hó 17-én adatott ki neki), mert amit kaptak, nem információ, egy chaósz csak; adassék vissza az előadónak kidolgozás, felszerelés végett s azután a pénzügyi bizottság újból foglalkozzék vele. A közgyűlés többsége acceptálta véleményüket. A tiszti főügyész, mint a város érdekének őre, csak annyiban óhajtotta a jelentés felolvasását, hogy a fentemiitett szabálytalanságok már most nyilványosságra kerüljenek s a bűnösöket a képviselőtestület már ma felelősségre vonja, vagy igazolásra utasitsa, hogy a kvalifikálhatlan gazdálkodás ellen veto-jogát mielőbb érvényesíthesse. A közgyűlés ebben az értelemben határozott, elfogadván dr. Földváry abbeli indítványát, hogy mivel itt a törzsvagyon csonkításának, a szabályrendeletet eklatáns megsértésének, az elnök megtévedett rendelkezéseinek esete látszik fenforogni, a képviselőtestület a bemutatott jelentést tudomásul vehetőnek nem találja, a fenforgó hibás eljárásokat helyteleníti, felhívja a tanácsot, a polgármestert, a számvevőt, a pénztárost igazoló jelentés adására, amelylyel az újból elkészített jelentés felszereltessék, ehhez a hiányzó okmányok kiemeltessenek, a két nagy kölcsön engedélyezése, megszavazása és leszámolása csatoltassék s e mellékletekkel a jelentés sokszorosítva a p. ü. bizottság tagjai között kiosztassék s ezek véleményével 60 nap alatt újból a képviselőtestület elé terjesztessék. Mig e határozat kimondatott, igen zajos jelenetek is fordultak elő; a polgármester beismerte, hogy hibákat követett el s fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen ; e felett azonban a közgyűlés csak majd a 60 nap után óhajtott határozni. Jegyzőkönyvbe került Schwarcz Adolf indítványa, hogy a tanácscsal és annak elnökével a vagyoni felelőség mondassák ki. A gyűlésen egyébként a napirend előtt felszólalt Tátus János. Tudomása lévén, hogy a hercegprímás a vízvezetéket egészen a Káptalan-utcáig meghosszabbíttatja, kéri a polgármestert, járjon közbe az egyházfőnél, hogy a vezeték a Német-, Honvéd-, stb, utcákra is — természetesen a háztulajdonosok költségére — egész a barakkaszárnyáig — mert e vidéken nincs iható viz — kiterjesztessék. A polgármester mindjárt tervet akart a hálózatra a mérnökkel készíttetni s a prímással beszélni, de felvilágosították, hogy >kissé lassabban«. Dr. Rosszival István megmagyarázta, hogy a vízvezeték nem csak a hercegprímás, de a főkáptalan tulajdona is. Maga részérői nincs kifogása a terv ellen ; azt hiszi, a főkáptalan többi tagjainak sem lesz. Erre határozatba ment, hogy a hercegprímás és a főkáptalan elé ez ügyben Írásbeli kérelemmel járulnak. Tudomásul vették a belügyminiszter rendeletét, hogy a kórházi igazgató főorvos fizetését 1000, lakbérét 200, az alorvosét 500, lakbérét 100 frtra emelte s a kórházgondnoki állást a közgyámitói (500 — 100 frt) fizetéssel önállósította. Miért is elhatározták, hogy a gondnoki állásra pályázatot hirdetnek s a közgyámot egyelőre a pénzügyi osztály fogalmazói teendőivel bizzák meg s a szervezési szabályrendeletet csak egy évi próbaidő után módosítják. A gazd. tanácsosnak a városi tégla