Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-20 / 32.szám

sága mézes napjaiban, mindent odaadna frigytársának : mi is bőkezűek, adakozók, készségesek voltunk. Megadtunk mindent azoknak, akikre háztartásunk vezetését, rendbentartását bíztuk, hogy ők is megadjanak mindent amit tehetségük, buzgóságuk és halápik megadni enged. Akikben megbíztunk, merjük mondani: azokban igen kevés kivétellel megvolt nemcsak a jó akarat, munkakedv, ambíció elemei, de többé-kevésbbéa szükséges tehetség is. Minta komplikált mekanizmusban a gyöngébb, kissé kikopottabb kerekek nem csinálnak bajt: mehetett volna a városházi gépezet is baj nélkül előre, ha egy-két alkotórésze nem is illett be egészen a szerkezetbe. És ma is az a meggyőződésünk, hogy a városi tisztikarnak működése nem adott volna több panaszra okot, mint bármely más testületé, amelyek között alig akad olyan, amelyikben minden alkalmazott odaszületett a helyére. Különösen, ha az igaz kollegialitás szelleme uralkodik. Egymás iránt jóakarat, kisegítés. S mintha az első időkben igy kezdett is rolna forogni a gép ! De csak kezdett! Hogy mult a három év, egyre egyenetlenebbé, roszszabbá, lomhábbá vált a járása. Aki pedig mindezt előidézte, a főgépész úr volt, akire a mekanizmus kezelését — csillogó ígéreteitől, helyettessége alatt tanúsított buzgalmától, de fájdalom egyéb szempontokból is vezettetve — jóhiszeműleg, de könnyelműen reábíztuk. Visszaélt a bizalmunkkal és viszszaélt a jóhiszeműségünkkel is. Ahelyett, hogy rendben tartani, javítani, gondoskodni igyekezett volna a gépezetet, avatatlan, rosszindulatú kézzel turkált a kerekek között s maga zarvata meg összmüködésüket. Össze-vissza keverte a rugókat, csavarokat; kente, olajozta, fényesítette, amelyik éppen nem volt érdemes reá; amelyik nem mozgott, megsimogatta, de agyonkoptatta, amelyik szorgalmasan funkcionált. Mint a vásott gyerkőcök, maga rakott fapeckeket a gépbe, hogy megrontsa azt. Nem csoda, ha három év alatt azután az egész mekanizmus megbomlott a kontár kezében s ember legyen a szakmájában, aki újra rendbe tudja hozni. Ott, ott történt három évvel ezelőtt a végzetes hiba, amikor az Alfát a választásnál kimondottuk. Ez a tévedés megboszulta magát az egész utánna való betűsorban Bettától Omegáig. Es ezért szomorú s kellemetlen dátum nekünk április ió-ika. Mert, ha komolyan gondolkozunk, be kell vallanunk, bogy nemcsak a városházi urakat kell ócsárolnunk, de első sorban magunkat, akik vakok, könyenhivők és túlságosan naivak voltunk. Es kiváltképpen szomorú e dátum, mert tudjuk, hogy az első trienniumra még második is következik ; igy szerződtünk a főgépész úrral. Es ő oly ügyes és praktikus — amikor magáról van szó — s mi oly ügyetlenek és jámborok vagyunk, hogy nem tudjuk megtalálni az alkalmat és a módot az alkalmatlan, megbízhatatlan szerződött félből való szabadulásra. Ezért nincs kedvünk még halotti torhoz sem április ió-án. Mert aki fölött szivesen megülnők, él, hízik és uralkodik, mi pedig pusztulunk bele. Iskolába-járás ragály idején. Esztergom, április 18. Mikként városunkban, úgy szerte az országban a télen s a tavaszszal nagyon grasszáltak a járványos gyerekbajok s szinte általános véleménynyé vált, hogy a gyermek-járványok föllépésekor az iskolákat nyomban be kell csukni! Az alábbiakban megkisérlem, hogy mily hatással lehet egy ily erős hullámcsapással szembenézni s hogyan lehet a nagy zajban egy csendes beszélőnek magát megj értetnie. Mert én nem osztom az elterjedt nédőt s miképen kell unott pofával végig-1 mérni a női bájakat. Cigaretta füstölög mindenik szájában s mindegyik bajuszát akarja pödörni, a mely különböző kenőcsök dacára sem serkedzik annyira, hogy észre lehetne venni. És ha valamelyik tanárukat meglátják, a ki a Koronahercegutcán és a pedagógia előmozditásán gondolkozik, cigarettájukat összetapossák, vagy keztyűs markukba szorítják, a mitől kiég a keztyű és alázatos, vagy arcátlan mozdulattal köszönnek, ha pedig a pedagógus elvonul, összevihognak, miut fölületesen nevelt lámpagyújtogatók. Ok még nem tudják azt, hogy a bámulatra méltó és tapasztalt lovagok közt olyanok vannak, a kik váltóhamisítás, vagy sikkasztás miatt Amerikába fognak szökni, vagy a kiket a száz forintos felöltő helyett durva darócba kényszeritnek majd a börtönőrök, mikor bizonyos számú évekig nem jelennek meg a Koronaherceg-utcán, de máshol sem. Hanem majd eltelnek az esztendők, egy fél forinton megváltoztatják nevüket, egy másik fél forinton a bizonyos számú évek alatt megtenyészett szakállat divatossá idomítják s újra a divatos helyeken fognak sütkérezni. Ok még nem tudják, hogy az az úr, a kit ma divatvilág gavallérságáért bámul, holnap főbe fogja lőni magát, mert a kártyaasztalnál észrevették, hogy hamisan játszott. Ok még nem tudják, hogy az a másik pöffeszkedő ' | monoklis lovag, a ki mindennap váltogatja a ruhát, öltözeteit egy szabóüzletben szerzi kölcsön és hogy ez a harmadik lovag azért tünt el oly gyorsan egy kapu alatt, mert észre vette szabóját a ki már évok óta üldözi a számlával és a ki fejét csóválva azon tűnődik, hány úr sétálhat itt olyan, a ki ruhájának árát csak a bizonytalan jövőben fogja megfizetni.^Ok még nem tudják, hogy kik feszelegnek azokban a divatos nadrágokban, de azért bámulják, mert elegánsak és követni fogják őket, mert a divat igy hozza magával. Feltűnik itt egy grófnő, aki egy pók látásán képes elájulni, mellette egy kiérdemült szobaleány, a ki akkor sem áiul el, ha szeretője durva kezével jól hátba veri, mert a babfőzelékben nem jól keverte el a rántást. Majd egy csinos színésznő lejt el, erős illat áradván utána, majd egy ájtatos pap ballag el, elmélkedve a világ gyarló múlandóságain. Itt föltűnik egy hosszú sörényű zongorahangoló, aki névjegyére azt irja: művész ; amott egy igazi művész tárgyal hitelezőjével, aki el akarja árvereztetni bútorait. Némely apa is elhozza kis fiát, hogy megösmertesse vele a divatos világot. Egy öreg úr már csak mankón tud járni, de azért mankója is divatos és eljön mindennap ide, ahol ifjúságát annyi sok gyünyörüséggel tölI tötte, amely gyönyörűségeket már nem zetet. És határozottan meg vagyok arról győződve, hogy hazánban akkor teszünk a nép egészségügyének a javára, ha a gyermek-járványok idejében nem szüntetjük be az iskolát. Nézzük csak ennek a — némelyek előtt talán bizarr, mások előtt tán szokatlan — állitásnak a szemébe. Természetesen a törvény azért rendelte el, hogy a gyermek-járványok, vagy mondjuk : a járványos gyermek-betegségek ideje alatt az iskolák szüneteljenek, hogy a ragály tovább ne terjedjen s igy a veszedelem annál gyorsabban vonuljon el az illető község fölött. Igy okoskodván : a község majdnem összes házaiból jövő gyermekek csoportosulása az iskolát a ragályok tovaterjesztésének gócpontjává teszi; ha megszüntetjük e csoportosulást, a gyermekek csoportos érintkezése megszűnvén, kisebb is lesz a ragályos bajok átültetése. Ez a eél. De nálunk ezzel éppen az ellenkezőt érjök el. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy ha ragályos gyermek-járványok idején as iskolákat becsukják, a megbetegedések aránya pár nap múlva megdöbbentően emelkedik, a betegek halálozási arányszáma szintén nagyobb az előző idő percentjénél. A hol ennél jobbak a viszonyok, ott sem szűnik a járvány, hanem marad a volt állapot, illetőleg az iskolabezárás javitó hatással a járvány megszűnésére nincs. S ha utána nézünk a dolognak, ezt a szokatlan állítást igen természetesnek fogjuk találni. Népünk tudatlan; a ragályozásban nem hisz; a járványokért az «urakat* és az orvosokat kárhoztatja. Az emberi élet becséről sejtelme sincs, ezért őrizni sem tudja, nem is akarja. Sőt, ha ovakodásra intik, a tudatlanságot jellemző ostoba dacból éppen az ellenkezőjét teszi az utasításoknak. A ragályos járványok idejében haragszik a nép, ha az iskolát bezárják, mert a gyermekek otthon csintalankodnak és sokat esznek. Elküldik tehát őket pajtást keresni. S igy láthatjuk, hogy a ragályos gyermekjárványok idején gyermekzajtól hangos a legcsendesebb falu utcája is : az iskola helyett az utcán csoportosul a gyermeksereg. A csoportosulást, a ragály lehet visszaidézni. Nem messze tőle egy orvos száguld, kezében cipelvén vágó eszközeit, azt akarja elhitetni, hogy valamely beteghez hittak sürgetően. De ő nem megy beteghez. O csak kollégáját látogatja meg, aki viszont őt látogatja meg a napnak más órájában ; vagy ha barátja nincs otthon, ami nem valószínű, a ház hátsó kapuján más utcában távozik, hogy folytassa tovább sietős ügetését, mig lábai ki nem fáradnak. Hej, pedig milyen jó volna neki egy olyan beteg, a milyen száz sétál itt; például csak az a bankár, akinek még a kalapja is bankóval van kibélelve. Nem tud enni a szerencsétlen, mert ifjú korában kenyérhéjnál alig telt egyébre s most elromlott gyomra semmit sem emészt. Mennyi pénzt is lehetne ettől a bankártól szerezni ! Rendelne neki hideg, langyos, meleg vizkúrát, villanyozást, dörzsölést, svéd tornát, napfürdőt, izzasztó kúrát, már amilyen éppen kedvére volna a betegnek és a beteg még sem gyógyulna meg, ő ellenben megcsinálhatná orvosi üzletének fölvirágzását. És föltűnnek az emberiségnek minden alakjai, hogy újra eltűnjenek. Majd az idő is előrehalad, sietnek a varróleányok üzleteikbe, a sétálók pedig ebédjükre, ha éppen van. Az utca lassan fölveszi hétköznapi ábrázatát, eltűnik a divatvilág, hogy helyet adjon a futkozó kalmárságnak. Horti Béla. átültetését tehát nem akadályozta meg? az iskola bezárása. S a ragályos járvány dühöngése közben kiüt a községekben a beteglátogatási düh. Szülők és gyermekek egyaránt járják a piros cédulás házakat. A szülő »esak azért is« biztatja gyermekét; s aki kárhoztatja őket ezért, az irgalmasság testi cselekedeteit vágja a kárhoztató arcába, tudatlanságát ezzel a szent köpönyeggel védelmezvén. És mert a gyermekek belerohannak nap-nap után a ragályok sárkány-fészkeibe ; mert a hideg időben uralkodó ragályok idejében folyton az utcán lebzselvén, át- meg átfáznak: fokozódott mértékben emelkedik a ragály terjedésére kedvező körülmények száma s igy nem csoda, ha az iskolabezárás a ragályos járványos idején nem csökkenti, hanem emeli a betegek számát. Hogy a halálozási arány is kedvezőtlenebb, világos mindenki előtt, aki tudja, hogy az áthűtött, meggyengült szervezett ellenálló képessége sokkal kisebb a normális viszonyok között lévő szervezetnél. Mig ha a járványnyá fajult ragály idején a rendszeres iskoláztatás folyik, egészen más képet nyerünk. A gyermek naponkint 4—5 órát biztosan meleg, védett helyen tölt, amit iskolabezárás esetén legnagyobb részben az utcán töltött volna. Ez az első haszon. Ez időben a tanitó minden alkalmat kihasznál, hogy a ragályozás természetét, veszedelmeit megismertesse. Alkalma nyilik a tanitónak, — száz, nem egy — hogy a beteglátogatás ez időkben való veszedelmeit is föltárja tanulói előtt, s megmagyarázza, hogy aki a ragályos betegségben szenvedőt ok nélkül látogatja, az Isten V. parancsolata ellen vét, mert a saját és embertársainak egészségét, sőt életét veszélyezteti. A családban a gyermek mindezeket nem hallja. Sőt, hogy ezekkel éppen az ellenkezőt hirdetik, sőt verik a gyermekek fejébe, azt, aki a népet csak keveset ismeri, első pillanatra is tudja. Hogy mily nagy külömbség van a közegészségügy tekintetében e két hatás között, nem kell külön fejtegetnem ; de hogy e tekintetben a rendes iskolábajárásnak kell adnunk az előnyt, az is kétségtelen, De megszűnnek a beteg gyermekek látogatásai is, vagy legalább is minél szűkebb körre szorulnak, ha nincs szünetjük a gyermekeknek, hanem rendszeresen látogatják az iskolát. Először azért, mert nincs annyi idejük, mint az iskolabezárás idején : reggel 7—u-ig, délután 1—4-ig az iskoláéi, beleszámítva az iskolába készülődés és menés idejét is. A járványok idején rendszerint reggel 7 óra előtt s délután 4 óra után már sötét van ; sötétben pedig népünk nem jár beteget látogatni. Sőt még a szülőkre is hathatnak a gyermekek utján. Tekintve, hogy a paedagógiában mekkora haszna van az alkalomszerű oktatásnak, az egészségtani ismeretek idevonatkozó részének eredményes elsajátítására az alkalomszerű óvás, intés, oktatás stb., szintén nagyon jó befolyással van. És ha a gyermekek nem járhatnak beteg társaikhoz, nincsenek kitéve a meghűlésnek s megtanulják a védekezés módját is : kevesebb a veszély az iskolai, mint az utcai csoportulásokban. Ha a tanitó szigorúan ellenőrzi a megbetegedéseket és rendeleteinek, tilalmainak szigorú megtartását, jobban elkülönitette a gyermekeket, jobban határi vetett a ragály terjedésének, mintha bezárván az iskolát, szabadjára bocsátja a gyermekeket. Azt nem mondom, hogy ne szerezzék meg a ragályos betegségeket minél tö-