Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-01 / 70.szám

A választások ezúttal egészen csendben, minden különösebb emóció nélkül folytak le, sőt az érdeklődés sem volt oly arányú, mint hasonló alkalmakkor lenni szokott. A polgármester megnyitván a közgyűlést, az alispán meghívására Niedermann József rendőrkapitány elnöklete alatt id. Brenner József és Sternfeld Rezső városi képviselőket küldötte ki. Az alispán megérkezvén, néhány szóval megnyitotta a közgyűlést és mindenekelőtt bizalmi férfiakká : Brenner Józsefet, Bayer Ágostont, Eggenhoffer Józsefet és Mally Jánost nevezte ki. Majd kijelentette, hogy az alkapitányi állásra a kandidáló bizottság első helyen Unger Hugót, a másosodik helyen Osváth Andort jelölte. A külömbség az éljenzés között, amely a két név kimondása után támadt, már sejtetni engedte a két párt állását, mindazáltal az alispán elrendelte a titkos szavazást, amelynek eredménye — számarányát tekintve — mindenkit meglepett. Unger Hugóra szavaztak 96-án, Osváth Andorra 36-an, egy szavazólap üresen adatott be. Tehát 41 képviselő volt távol. Ekkép Unger alkapitánynyá megválasztatván, sorra került az igy megüresedett rendőrfogalmazói állás betöltése. A pályázók közül Hauslohner István első, Jambrik István második helyre jelöltetett. Hauslohner nevének emlitésénél az éljenzés elementáris erővel tört ki, ugy hogy az általános éljenzésre az elnök Hauslohnert megválasztottnak jelentette ki. A rendőrirnoki állásnál ismét szavazás volt az első helyen jelölt Jambrik István és a második helyen jelölt Pach József között. Sajnálatos, hogy a közgyűlés nem méltányolva az előképzettséget, tanultságot 84 szavazattal 21 ellen Pachot választotta meg, akit különben szorgalmas és lelkiismeretes embernek ismernek. Két szavazólap üresen adatott be. A választások megejtése után a megválasztottak letették az alispán kezébe a hivatalos esküt, mire a polgármester köszönetet mondott az ' alispánnak tapintatos szerepléseért. Az alispán viszont kijelentette, hogy mindig szívesen jön városi választásokra, mert — a képviselőtestület tagjai mindég okosan és, megfelelően adják le szavazatukat. Ezzel ^a délelőtti közgyűlés fél 12 órakor végződött és délután a polgármester elnöklete alatt folytatódott. Az elnök a napirend előtt bemutatta a M. Á. V. igazgatóságának átiratát, hogy a sérelmes almás-füzitői menetrend október elsejétől megváltozik, amennyiben a reggeli vonat Füzitőről 6 ó. 24 p. fog indulni és városunkba 8. ó. 14 p. érni. Interpellációnak természetesen kellett lenni a napirend előtt s az interpellációból ezúttal is hosszabb tárgyalás lett. Ez az abuzus nálunk már egészen meghonosodott s éppen ezért nagyon helyesen tette dr. Helcz Antal, mikor ellene felszóllak. Schiller Ferencz azon panaszkodott, hogy a vadászati bérlő által kiméit vadak, még pedig nemcsak a dúvadak, hanem az úgynevezett fővadak is az erdőkkel szomszédos földterületeket évről-évre teljesen kipusztítják s úgyszólván teljesen értéktelenné teszik. Azt pedig kidobolták, hogy a bérlő a károkat többé meg nem fizeti. Szeretné tudni, a kidobolás mily alapon történt. Kéri a polgármestert, hogy intézkedjék, miszerint a bérlő a törvény által előirt hajtóvadászatot minden évben megtartsa, továbbá, hogy a vadkárokért ezután is kártérítést adjon. Kollár gazdasági tanácsos előadja, hogy mig a rendőrkapitányt helyettesitette, felkérte a közigazgatási bizottságot, hogy ez a vadászati bérlőt hajtóvadászat tartására utasítsa. A dobszóval való hirdetés azért történt, mert a bérlő kijelentette, hogy immár nem tenyésztvén a vadakat, kártérítést többé nem fizet. De azért kárát kiki csak jelentse be; kártérítést kell kapnia. Tátus János Schiller panaszát ismétli és megtoldja azzal, hogy a »kényúr* hiába kerítette be a bérelt területét, a dróton kivül több vad hemzseg, mint azon belül.' Dr. Helcz Antal, tekintettel, arra hogy e jogos panaszok évenkint megismétlődnek, indítványozza, hogy a kérdéssel a tanács, esetleg a jogügyi bizottság meghallgatásával — behatóan foglalkozzék. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Interpellált még ifj. Hegedűs József is, amiért a végrehajtott adóhátralékosok neveit is kidobolták. Felvilágosították, hogy ez teljesen jogosan történt. Megkezdődvén a nepirend, éljenzéssel hallgatták meg Rimely Károly és Palásthy Pál püspökök levelét, amelylyel a képviselőtestületnek arany miséjük alkalmával hozzájuk intézett üdvözletét megköszönik. Ugyanígy vették tudomásul az eltávozott háziezred tisztikarának a város tanácsához intézett búcsúzó iratát. Vita nélkül hozzájárultak a tanügyi bizottság és a tanács abbeli javaslatához, hogy a megüresedett két reáltanári állásra — egy évi próbaidőre — Nagy Antalt és Váraljai Sándort válaszszák meg, akik mindketten már eddig is az intézetnél működtek s kipróbált erők. Bellovics Ferenc reál tanár újabb hat havi szabadságidőért folyamodott. Mivel azonban a törvény által megengedett egész évi szabadságolást már kétszer igénybe vette s mivel dr. Aldory Mór tanácsorvos a betegségét oly jellegűnek nyilatkoztatta ki, amely a tanári működést meg nem engedi, elhatározták, hogy a szabadságidőt meg nem adják s az érdemes férfiút nyugdíjazzák. Egyúttal dr. Helcz Antal indítványára, aki a harminkilenc évig tanárkodott s a zeneművelés terén is rendkívüli sikereket aratott tanférfiú nagy érdemeire rámutatott, kimondották azt is, hogy ez érdemeket jegyzőkönyvben örökítik meg. A kereskedelmi tanonciskola és az újonnan szervezendő gazdasági ismétlő iskola nem megvetendő költségeit gavalléros bőkezűséggel, minden nagyobb vita nélkül megszavazták, dacára hogy a város tanügyi célokra máris horribilis összeget költ. A kereskedelmi iskolát eddig tudvavalevőleg a Kereskedelmi Társulat tartotta fenn, de annak további fenntartására, mivel a kir. tanfelügyelő heti 7—8 órai oktatást követel, nem hajlandó. Mivel pedig a törvény elrendeli, hogy ha ötvennél több kereskedelmi tanonc van egy városban, ott számukra a hatóság iskolát tartani köteles, a városnak az iskolát létesítenie kellett. Kimondották, többek hozzászólása után, hogy a kereskedők minden tanonc után 10 frt tandijat fognak fizetni. (A tanács 5 frt proponált, de maguk a legjobban érdekelt kereskedő városi képviselők is a magasabb dij mellett szólottak.) Marosi József a tanácsi javaslat ama része ellen szólalt fel, hogy a kereskedelmi tanoncok létszámának állandó csökkenése esetén azok az iparostanonc iskolába fognak beosztatni. Ez — véleménye szerint — moraliter a magasabb intelligenciájú és műveltségű ifjakra csak rossz hatással lehetne. A képviselőtestület osztozott e nézetben s a tanácsi javaslat idézett részét elejtette. Brenner József és Pach Antal — tekintettel a kereskedők üzleti érdekeire, a javaslat ama része ellen szólaltak fel, hogy a tanórák mind munkanapon lesznek megtartva. Obermayer György kijelentette, hogy amint 38 évig tette, ugy ezután is szívesen tanít vasárnapokon, de tanártársai határozottan ragaszkodnak ahhoz, hogy vasárnap nekik is szünetjük legyen. A hosszabb vita dr. Helcz amaz indítványával végződött, hogy az órarendet állapítsa meg a tanügyi bizottság, annak tárgyalása nem a közgyűlés elé való, ahogy egyébb tanintézetek órarendjét sem szokta tárgylalni. Határozták továbbá, hogy az államon kivül segélyt kérnek a győri Kereskedelmi és Iparkamarától ís s a Kereskedelmi Társulatot is felkérik arra, hogy amely összeget addig az általa fentartott iskolára fordított, adja meg azt ezután is. Kimondották azt is, hogy kereskedő tanoncul csak az szerződhető, aki négy elemi osztályt végzett, ellenben elfelejtettek határozni a referens tanácsjegyző : Horváth Lajos amaz egészséges indítványa fölött, hogy az iparostanonc szerződések megkötésekor az ipartestület ne egy, de két forintot szedjen, amely összegből azután egy forintot az iparostanonciskola kapna. A gazdasági ismétlő iskolát ugy kellene felállítani, hogy a fiuk és leányok külön csoporcokban (még pedig 3 csoport fiu és 2 csoport leány) hetenkint 4 órai elméleti és 2 órai szakoktatásban részesüljenek. Ez esetben az iskola költségei 1040 frtot tennének ki, miért is 1000 frt államsegélyt fognak kérni. Ha az állam ennyi segélyt nem adna, egyelőre csak a fiuk részére állítják fel az iskolát s a fiukat is csak szakoktatásban részesitik. Harmadszor szerepelt a tárgysorozataz Esztergomi Takarékpénztar kérelme a Lőrinc-utca telkéből még szükséges s már be is épített területrész átengedése iránt. Immár abszolút többség nem lévén szükséges, a képviselőtestület megjelent tagjai névszerinti szavazásban egyhangúlag az átengedés mellett nyilatkoztak azzal a feltétellel, hogy az építkező intézet a Lőrinc-utca mind a két oldalán aszfalt-gyalogjárót építtet. Dr. Helcz Antal indítványára még utasították a városi mérnököt, hogy az utca szabályozási vonalát — tekintettel az előrelátható természetes fejlődésre — már most állapítsa meg, mert a Lőrinc-utca fekvésénél fogva a Simor János-utca folytatásának tekintendő. Majd tudomásul vették több iskola mult tanévi számadását, a főügyész két törlési javaslatát s végül az építkezési szabályrendelet tárgyalására határnapul október hó 6-íkát tűzték ki. Ezzel az oly mozgalmasan kezdődött gyűlés nagy csendben végződött. Riporter. A Cecília Egyesület kongresszusa. Esztergom, augusztus 31. Az egyházi zene legkiválóbb művelői és hivatásos munkásai városunkban voltak, komoly tanácskozásokat folytattak s tudásuk, talentumuk legjavát a főszékesegyház remek orgonáján praktice be is mutatták. Országos jelentőségű e gyűlés, eredményei sokat ígérők és éppen ezért kell megbotránkozással megemlékeznünk ama nagy indolenciáról, amelyet külömben minden szép és nemes törekvés iránt érdeklődő városunk a kongresszussal szemben tanúsított. Nem vett tudomást róla sem a hivatalos város, sem a nagy közönség. Az érdemes vendégek egészen magukra voltak hagyatva. A tanácskozásokon a főkáptalan tagjainak elmaradása is feltűnt. A vendégek bizonyára nem a legkellemesebb emlékkel távoznak arról a helyről, amelynek tulajdonképpen az egyházi zene magyar Rómájának is kellene lenni. A kongresszus lefolyásáról tudósításunk a következő : Első nap. Az ország legelső egyházzenei szaktekintélyei jöttek össze városunk falai között, hogy mint a »Magyar Országos Cecília-Egyesület* tagjai, melynek alapszabályai miniszteri jóváhagyással elláttattak, megkezdjék ama nagy munkát, melynek keresztülvitelét ezen egyesület megalapításával maguk elé tűzték: egyházi zenénk és énekünk reformálását. Hétfőn reggel í

/

2

g órakor Bogisích Mihály c. püspök elnöklése mellett nyílt meg a szó szoros értelmében vett első kongresszus, mert a tavalyi csupán az egyesület megalakításával s az alapszabályok megalkotásával foglalkozott. A tárgyalásokon részt vettek: Mayer Károly székesfehérvári, Venczell Antal helybeli apátkanonok, Kutschera József egyesületi igazgató, Haller Jenő egyesületi titkár, Kersch Ferenc helybeli, Lányi Ernő egri, Vavrinecz Mór budapestvári, Pogátschnigg Guido kalocsai, Glatt Ignác pécsi, Duschinszky Lipót nyitrai, Franek Gábor győri, Ernyei József budapesti, Molecz Tivadar komáromi, Leeh Jakab újvidéki, Reuterer Antal és Mann József szombathelyi, Szuppe Alfréd csornai prépostsági, Gbnd'ócs István budapest-erzsébetvárosi, Nitsch József szatmári karmester, dr. Kovács Imre Sándor temesvári theologiai tanár, Schlager Ferenc magyarbánhegy esi, Gámmervald Károly győri kántorok, Jakubovics Sándor nyitrai igazgató-tanító, Vladich Pál plébános, Révay Tibor kalocsai érseki szertartó, Meixner dr. Budapest VIII. ker., reáliskolai énektanár s helybeli papság és kar számos tagja. A tárgyalásokat az érseki papnevelő intézetben szent mise előzte meg, melyet Kutschera József mondott. Majd az intézet dísztermében jöttek össze a megjelentek, hol a gyűlést reggel 9 órakor Bogisich Mihály püspök nyitotta meg, ki ékes szavakkal üdvözölvén az egybegyűlteket, röviden körvonalozta a kongresszus s az egyesület feladatát s felolvasta a bíboros herczegprimásnak, az egyesület védnökének leiratát, melyben atyai áldását küldi az egybegyűlteknek, melyet azok lelkes éljenzéssel fogadtak. Ezután megkezdődött a napirend tárgyalása, mely előtt még Kutschera József egyesületi igazgató visszatekintést vetvén a mult évi működésre, legelső feladatnak a fiókegyesületek felállítását tekinti s ezekre hivja fel a jelenlevők figyelmét. Tudatja továbbá, hogy az érdeklődés az egyesület iránt mindinkább fokozódik. Hogy az uj egyesület nem fejthetett ki oly intenzív működést, amilyenre joggal számítani lehetett volna, annak oka főkép a létező viszonyokban rejlik. Hálásan emlékezik meg a Szent István Társulatról, mely nagy anyagi áldozatok árán tartja fenn az ^Egyházmegyei Közlönyt* s ezzel az egyházi zene ügyének végtelen szolgálatokat tesz. Egyszersmind megrótta a közönséget, amely a hasznos lapot nem pártolja. Bogisich Mihály püspök az egyesület jótevőiről emlékezik meg. Ezek : Császka György dr. kalocsai érsek és Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, kik az egyesületet főpásztori körleveleikben ajánlották és 200—200 korona segélyt küldtek neki. A beszterczebányai székes káptalan 200 koronát, a kalocsai székes káptalan 40 koronát s az esztergomi főkáptalan 200 koronát adományozott, s az utóbbi azonfelül megígérte, hogy a II. kogresszus költségeinek fedezéséhez ujabb segélylyel is járul. Haller Jenő titkár röviden közli azon tapasztalatait, melyeket az ország 47 nevezetesebb városában szerzett, s szo