Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-24 / 102.szám

Nagyobb változás történt a helyőr­ségben, amennyiben házi ezredünk két zászlóalja három esztendőre Bécsbe he­lyeztetett át s helyét a 76-os számú, Salis-Soglio ezred foglalta el. Eltávozott városunkból Windisch Já­nos nyugalmazott primási főszámvevő, Béigler János nyug. árvaszéki ülnök, itt telepedtek meg : Glatz Ödön nyu­galmazott őrnagy és Vaszary Mihály. A bencés székház egy uj tagot kapott Wohlmuth Józsefben. Áthelyeztettek : Berger Amand és Gráczer Pius. Dr. Födi Emil a főváros szolgálatába lépett. (Kinevezések, előléptetések.) Az elmúlt évben a főpapság körében nagyobb változások nem történtek. A király dr. Walther Gyula és Wenczell Antal kanonokokat apátokká nevezte ki. Dr. Rosszivál István országgyűlési kép­viselővé választatván, a papnöveldéi intézet kormányzói állásáról lemondott s helyét Venczell Antal foglalta el. A nagyszombati kanonokká kinevezett dr. Halmos Ignác papnöveldéi aligazgató utóda Brühl József lett. Uj tagjaivá lettek a főkáptalannak : gróf Széchenyi Miklós, Bogisich Mihály, Wezinger Ká­roly és Sehlick István. Címzetes kano­nok : dr. Klinda Teohl. A vármegyei tisztikarban Feigler Já­nos árvaszéki elnök nyugalomba vonu­lása okozott változást. Helyét Hamar Árpád I. aljegyző foglalta el. Fokoza­tosan előléptek: Thuránszky Lajos I., Pisuth Kálmán II. aljegyzővé. A főis­pán közigazgatási gyakornokká Csatáry Eleket nevezte ki. A városi tisztikarban a rendőrségnél történtek változások. Az elhunyt alkapi­tány helyére Unger Hugó fogalmazót választották, akinek helyét Hauslohner István rendőrirnok foglalta el. Ez utóbbi állására Pach József került. Házi ezredünkben nagyobb számú elő­léptetés sem májusban, sem novemberben nem történt. Változás állott be az ez­redparancsnok személyében, amennyiben Vojnovich Emil vezérőrnagygyá lé­pett elő s helyét lovag Schweiczer Edu­árd foglalta el. Sckmiedt Bruno őrnagy alezredessé, Gláser Jenő százados őr­nagygyá lépett elő. Az államépitészeti hivatal főnökévé Vajda Gréza kir. mérnök neveztetett ki, Sulyok Gréza eltávozott állami állatorvos helyére Dankó István jött. A muzslai járásbíróság vezetését a több évtizedes szolgálat után nyugalomba vonult Schá­vel Károly járásbirótól dr. Gönczy Gryula vette át. Magasabb fizetési osz­tályba léptek elő: Walther Károly pósta­felügyelő, Lendvai Sándor kir. adó­tárnok és Bánfi Károly kir. adóellenőr. A szőlészeti és borászati kir. felügyelői állást az áthelyezett Bernhard Rezsőtől Hegedűs Sándor vette át. Az év folyamán új jegyzői lettek a vármegyének: Klinda Aladár Nánán, Radó Antal Kétyen, Morva Izidor Kőhid­gyarmaton. Zsarnóczay Mihály kesztölci körjegyző állásáról lemondott. Simon­csics Dezső volt párkányjárási állator­vos ez állásra újból kineveztetett. A primaciális tisztikarban Vaszary László gazdasági tanácsossá, Perényi Árpád föszámvevővé, Fiedler Ferencz ügyészszé, Etter Gyula kéméndi inté­zővé, Nagy Endre Írnokká neveztetett ki, Kruplanicz Sándor kéméndi intéző nyugalomba vonult, Peyer Géza dej­tári intéző állásáról lemondott. A fő­káptalaniban Geiger Ferencz tisztartóvá, Stugell József és Kuzmieh Miksa inté­zők tapsonyi, illetve kiskomáromi kasz­nárrá, Alszter Antal gazd. segéd gar­bóczi ispánná, Kugler Lajos segéd agya­gosi, Krafszky Ferencz bozóki és Stark Dezső kiskomáromi erdőgondnokká, Dobó Jenő erdőgyakornokká neveztettek ki. Szantner Gyula erdőgondnok főerdészi cimet kapott. Mészáros Károly kiskomá­romi és Baudiss Ernő tapsonyi tisztar­tók nyugalomba vonultak. Cselka János Agyagosról Kőhidgyarmatra helyezte­tett át. (Kitüntetések). Közéletünk három kiváló szereplőjé­nek juttatott a királyi kegy jól meg­érdemlett, magasabb elismerést. Királyi tanácsosokká neveztettek ki : Andrássy János alispán és Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, amig Bach Mária Re­migia, a vízivárosi nönevelö intézet érdemes főnöknője az arany érdemke­reszttel lett dekorálva. December 2-ika igen nagy arányban szaporította meg a medáliák számát; a piros és piros-fehér szallagos emlékér­mekkel mindenütt találkozunk. Háziezredünk több tagja különleges kitüntetésben is részesült. Igy a cár Schweitzer ezredesnek a Szent Anna­rend második, Karnold századosnak a Szent Szaniszló-rend második, Payr fő­hadnagynak a Szent Anna-rend harma­dik osztályát adományozta. Királyunk — jubileuma alkalmából — Schmiedt alezredest a katonai érdemkereszttel, Schimke főhadnagyot Signum-Laudissal, Stefan Antalt, az ezred legöregebb őrr mesterét, az ezüst érdemkereszttel tün­tette ki. (Építkezés, forgalom.) Építkezési kedv nem volt nagy. Igazi diszére válik a városnak az impozáns postapalota és a lőrinc-utcai hatalmas bérpalota, amely mindenkorra megörö­kíti az áldozatkész Takarékpénztár ju­bileumát. Sajnos, a forgalom emelését célzó villa­mos vasút ügye alighanem immár a mult elhaló zenéje, amig a párkányi telefon kábeleiben vigan szaladgál a vil­lamos áram. A vasúti állomásnál meg­épült az uj fűtőház, amelynek ideho­zatala városunk polgárságárnak szép anyagi hasznot hoz. Pezsgő életű nyaralóhelylyé válto­zott a Kovácspatak két villa s a Nya­raló-Szálloda felépülése által. Az épít­kezési munkálatok ott még az év ez utolsó napjaiban is folynak s tavaszra a káptalani oldalon is megkezdődnek. Az ódon Szentháromság-szobor rész­ben eltűnt a Széchenyi-térről. Közgyűlések. Esztergotn, december 23. A város. A hétfői, rövid tárgysorozatú köz­gyűlésre feltűnő, igen feltűnő számban kompareáltak a városatyák és ezúttal az intelligencia is jelenlétével tündö­költ. Pedig nem a legfontosabb évi tárgy: a költségvetés volt napirenden, nem is volt szó valami nagy alkotás megszavazásáról; se kórház, se gimná­zium, sem a nagy adósság kérdése; minderre nem igen lehet összekönyö­rögni az urakat, de igenis napirenden volt a képviselőválasztást intéző bizott­ságnak : a központi választmánynak vá­lasztása. Es igy történt, hogy bár alig néhány órával az ülés előtt hordták ki a köz­gyűlési meghívókat, hétfőn reggel pont 9 órakor igen sok városatyát láttunk odafenn, akiről bizony csak ezúttal tud­tuk meg, hogy városatya. Újra bebizo­nyult, mily jól van organizálva az el­lenzéki párt; teljes számban felrendel­tetett és megjelent. Előtte való nap szerterepültek a toborzók, mindegyikre ki volt vetve, kiket kell beszállítania s az egy-két elmaradott meg is kapta a keserű szemrehányást. De győztek is könnyű szerrel azokon, akik a szabad­elvűek táborából óhajtottak egy-két nagyon érdemes férfiút bejuttatni. Egy dr. Földváry, Niedermann Pál, dr. Bu­rián János maradt kisebbségben, amig ... Sőt az eddig egyetlen sza­badelvű érzelmű bizottsági tagot: Oltóssy Ferenczet is sokan törülték. Hibáztatni kell azomban a szabadelvű párt híveit is, hogy szinte rezignálnak s elfelejtik, hogy nemes eszméik győ­zelmét ily eljárással egy szervezett ellenpárttal szemben sohasem fogják ki­vívhatni. Elég erős a párt, hogy ha dol­gozik, hasonló blamage ne érje. Utolsó percben itt meglepetéseket nem lehet csinálni. Leszavaztak 104-en. Megválasztat­tak : Frey Ferencz, Szecskay Kornél, Vimmer Ferencz 79, Dóczy Ferencz, Mattyasovszky Kálmán 78, dr. Fehér Gyula 77, Brutsy János, Kollár Károly 74, Lindter János, Pach Antal 73, 01­tósy Ferencz 64 és Hoífmann Ferencz 63 szavazattal. A szavazatszedő bizott­ság Niedermann József elnöklete alatt Pach Antalból és Szenttamási Bélából állott. Az ülés további folyamán tudomásul vették, hogy Brutsy János, Dóczy Fe­rencz, Farkas Tivadar, Magos Sándor, "Weisz Mihály választott képviselők le­mondottak virilis jogukról; helyükbe Vimmer Ferencz, Hübner Antal, Einczin­ger György, özv. Helcz Istvánné (Helcz Kálmán) és dr. Rapcsák Imre póttagok hivattak be. Az új megbízottak névso­rát mult számunkban közöltük. A közgyűlés a rendőrség tagjainak lakásbér iránt való kérelmét — tekin­tettel a város rossz anyagi viszonyaira — elutasította. A vármegye. Sorrendben utóbb: csütörtökön követ­kezett a vármegye közgyűlése, amely eléggé látogatott volt; orszgy. képvise­lőink közül dr. Hulényi Győző és Ko­bek István jelentek meg. A gyűlés folya­mán hosszabb viták voltak, komoly, magas szinvonalon ; újabb bizonyítéka e testület igazán magas nívójának, érett­ségének, hivatottságának. A leghosszabb : majdnem másfél órás vitát, ahogy elő­relátható volt, a csongrádi átirat kel­tette. (A csongrádi átirat.) Miután a főjegyző felolvasta az ál­landó választmány terjedelmesebb, nagy körültekintéssel, meggyőző érveléssel és imponáló Önmérséklettel megszerkesz­tett határozati javaslatát, hogy a bizott­ság pártolja Csongrád vármegye feliratát az országgyűlési obstrukció törvényes megakadályozása tárgyában, már oly erős éljenzés tört ki, mely a javaslat nagy többséggel való elfogadását két­ségtelenné tette. Szólásra legelébb dr. Csernoch János kanonok emelkedett. Tudja, hogy nép­szerűtlen dolog ez ügyben felszólalni, de a javaslat skeletumában (?) oly kifeje­zéseket hallott, melyeket beavatkozásnak tart a parlament, az alkotmány pallá­diumának jogaiba. Az obstrukcziót ő is elitéli, de az ujabb beavatkozást az ügybe csak olajnak tartja a tűzre. Azt hiszi, hogy a közeledő szent békeünne­peken a pártok megértik egymást és megtalálják a módot közös eljárásra, hogy törvéuyeink felfüggesztésének szük­sége ne álljon be. Indítványozza a napi­rendre térést. Andrássy János nincs egy vélemény en az előtte szólóval. Itt nincs szó a par­lament jogaiba való beavatkozásról. Ez csak egy kérelem, melynek, ha tárgyi­lagos és nem személyeskedő, mindig sza­bad útja van. Nem mondhat egyebet, mint hogy minden személyes tekintetnek el kell törpülni a haza boldogsága előtt s ezt előmozdítani miden hazafi szent kö­telessége. Most pedig ez forog koczkán. (Zajos éljenzés.) Reviczky Győző felemlíti, hogy az ellenzék beismerte, miszerint eljárásá­nak egyik motívuma: a boszu, Nagyon Örülne, ha a szent ünnepek meghoznák a békét, de erre nines kilátás. Ha csak nézeteltérésről van szó, lehetséges meg­egyezni, de soha ott, ahol a bosszúér­zés diktál. Már pedig egy év óta a bosszú lihegett a parlamentben és mibe került ez az országnak? Elfogadja az áll. vál. javaslatát. Brutsy János szerint nem bosszú vezeti az ellenzéket, hanem politikai okok. Nem árt az obstrukczió, csak használhat az országnak. A mostani uralkodó rend­szer kelevény, melyet fel kellett fa­kasztani. Nagyszabású, majdnem egyórás be­szédet mondott dr. Hulényi Győző és igazán sajnáljuk, hogy helyünk nem engedi azt egész terjedelemben be­mutatni. Dacára, hogy a kérdés a par­lamentben, hírlapokban úgyszólván agyon van csépelve, sok oly oldalról világította azt meg, sok oly frappáns érvvel támogatta álláspontját, amely új, meglepő, meggyőző volt s emellett a szónok nagyon ügyes de b áttérnek bizo­nyult. Mindenekelőtt bizonyította, hogy ha­sonló ügyben felszólalt már a vármegye az 1896-iki obstrukció alkalmával s ez nem illetéktelen beavatkozás, de sőt alkotmá­nyos joga a megyének. Mikor az egész nemzet közvéleménye megszólal, nem hallj gathat Esztergom vármegye, amelynek véleménye, mint az ország első egyházi közjogi méltósága székhelyéé, az or­szág kath. közönségének mindig ponde­rans mérlege volt. Bár accentuált párt­ember, hangoztatja, hogy az obstrukció ellen való tiltakozás ma nem pártkér­dés, de a hazafiasság, az alkotmány meg­védésének kérdése. Hosszabban ecseteli, mily károkat okoz a mai helyzet az ország alkotmányos, gazdasági életében, külhatalmi befolyására nézve; elkobozza a főrendiház, de sőt — szinte fél kiej­teni — a korona törvényszentesitési jogát. Nem tudjuk, de mindnyájan érez­zük, hogy ez az ut mélység felé vezet. Ez a kisebbség zsarnoksága; mi pe­dig nem zsarnokságot,de alkotmányos­ságot keresünk. Vérrel szereztük az al­kotmányt, szóáradattal elragadni nem engedjük. S ha még ez az obstrukció nemzeti találmány volna, sovinizmusból talán meg lehetne bocsátani. De csak kópia. Az ellenzéki felirat a román memorandumé, az okstrúkczió a Reichs­rath-é. Ésszerűtlen, veszedelmes, végze­tes. Mert ma már nem Bánífy feje forog szóban, hiszen Apponyi kijelentette, hogy most már e fejben sem alkuszik ki, a 48-ak pedig, hogy dec. 31-én Ausztriától elszakadunk. Csernoch : No, ezt én nem kívánom ! Hulényi: A vészmadarak szárnycsat­togása bizony, bizony a haza géniuszának szárnycsattogatása. Alkotmánysértés az ellenzék részéről történt, mert az a lex Tisza még benyújtva sincs, egyszerű párthatározat; a kormány próbaköve : kikben bizhat. Aláirta, bár hosszú megfontolás után és ki is tart mellette, mert jelen körülmények között egyedüli menedéknek tartja. Brutsy János: Hisz ez beszámoló ! Hulényi: Önnek semmiesetre ! Választó­imnakbeszámolok, de indiferens egyének­nek nem. (Folytatva:) Az ellenzék eljárása olyan, mint a tenger észé, aki a tengeren lyukat fúrt haj óján, hogy a viz kifolyjon belőle. A viz ki nem folyik és a j ármű elmerül. Neki mint a népegyikmandatáriu­sának kötelessége résen lenni, hogy az alkotmány a jövőnek sértetlenül adas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom