Esztergom és Vidéke, 1898
1898-05-19 / 40.szám
VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JtLŐFIZETESI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: M ÍJ NLK ÁGSY KÁIr M Á NLaptulajdonos kiadókért: DR-PROKOPP GYUlrASzerkesztősig és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, uyiltterek és hirdetések kiHdeitf 1 Szécfyeijyi-tér, 330. száxq. IgMWratot nem adunk vissa*. . A városi levéltár. Esztergom, május 18. Jó néhány évvel ezelőtt a város képviselő-testülete elhatározta, hogy a városi levéltárat rendeztetni fogja s a rendezés költségeinek fedezésére bizonyos összeget meg is szavazott. A közgyűlési határozat azonban mindez ideig, mint annyi más, papiroson maradt s tényleg foganatosítva nem lett, s a levéltár máig is oly állapotban van, amely a kutatót jobban zavarba hozhatja, mint a legnehezebb hieroglif az " egyptológokat. Első pillanatra nagyon mellékesnek látszik ez a kérdés, pedig valójában még sem az. Esztergom városának levéltárát már históriai vonatkozásainál fogva is érdemes rendezni, kell ott sok becses anyagnak lenni s van is a 48-as nagy időkre vonatkozólag is. De nem csupán ez teszi fontossá a levéltár rendezését, hanem azon körülmény is, hogy a közjegyzői intézmény behozatala előtt a víirosi hatóság sok esetben quasi hiteles helyként szerepelt. Szerződő felek a városhoz jöttek szerződést kölni, kötelezvényt kiállítani, ernelyet azután legalább másolatban a város levéltárában helyeztek el. A városi polgárok a városi hatóság előtt tettek végrendeletet, amelyet ismét a város őrizett. A városnak harmadik személyekkel, szerződőkkeli összeköttetését, viszonyát, jogyügyleteit szabályozó okmányok, vagyoni viszonyaira vonatkozó intézkedéseket tartalmazó iratok, jegyzőkönyvek, mind ott hevernek a levéltár porában rendetlenül, a nélkül, hogy a most élő nemzedék még csak fogalommal is bírhatna az ott heverő papiroscsomagok értékéről. Tudunk eseteket, hogy több örökhagyó végrendeletét törvényesen meg kellett semmisittetni, mert azt az örökösök a levéltárban feltalálni képesek nem voltak. Előfordult, hogy bizonyos kérdéseket nem lehetett a közgyűlésen tárgyalni, mert az ügyre vonatkozó okmányok a város levéltárában hevertek s annak nyomára akadni a jelen körülmények között lehetetlen. A slendrián városi könyvelés következtében a várost érhető károk egy része is t Ián elhárítható lenne, amennyiben a levéltár alapos és szakszerű rendezése alkalmával esetleg a hiányzó dokumentumokat ott feltalálni lehetne. Akadhat az egérfészkek és pókdinasztiák között néhány értékes kötelezvény is. íz Mmm ss Vidéke" twi Haluska Jankó. — Az lEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — I. Haluska Jankó becsületes tót ember volt. Ezelőtt tíz esztendővel megházasodott s néhány hétig együtt élt a feleségével, aztán fogta magát és kivándorolt Amerikába. A három hetes menyecske otthon maradt magányosan, mint sok más men ecske társa. Csinos asszony volt a Zsofa; csinos magas szőke asszony ; szeme kék, mint a lenvkág, arca piros, mint az alma, nyaka fehér, mint a Beszkidek hava. Es cz a csinos asszony együtt járt dolgozni a többi pisze orrú, szurtos asszony társaival abba a gyárba, ahol harminc krajcárt adnak egy napi keserves, sorvasztó munkáért. Nehezére is eshetett, de hát az ura elment Amekába s neki semmije sincs, élni pedig kell. Szomorúan ment este hazafelé s mig társnői vig travnicákat énekeltek, az ő ajkáról csak sóhaj szált. A jó ég tudja, hogy hova. Otthon megcsinálta a pohánkát, elköltötte és lefeküdt a kis kalyibában, a melynek összes bútorzata egy szalmazsák és egy cifra szent kép volt. \ Egyszer csak becsületes férjétől kapott egy levelet. Persze ő nem tudta elolvasni, hanem a gyárban volt egy betűhöz értő hajadon, a ki Kecskeméten nevelkedett s ez kisilabizálta, hogy a becsületes Jankó megszámlálhatlan nélkülözések után nagy bajjal szerzett már munkát s reményli is, hogy a neszlusai Jézuska majd csak megsegíti. Zsofát, a szép szőke Zsofát némileg íolviditotta ez a levél. De más oka is volt a jó»ed v re. Lusnyák Jankó mindinkább többet-több'jt pislogott a szőke Zsofára, már persze, ha szetét ejthette. És Lusnyák Jankó nem is volt olyan csúf legény, Lusnyák inkább szép, hosszuszál fiu volt. Egyenes mint a luc-fenyű. Bajuszát ugyan levakarta minden vasárnap a neszlusai borbély' nak nevezett lakatos, de váliig érő haja 1 olyan szép volt, akárcsak valami szent képé a barátok temlo mában. Hát még ' mikor felhúzta fehér darócnadrágját, ami ' piros szegélylyel volt diszitve, meg szűrét, amelyiket tavaly vett a zsolnai vásáTehát ugy az egyes polgárok magán érdeke, mint a közérdek szempontjából is iúvánatos, hogy a levéltár mielőbb rendeztessék. A rendezést pedig akként tartanok célra vezetőnek, ha a levéltárban létező okmányok kronologikus sorrendben csoportosíttatnának, de ezek is privát és közérdek szerint osztál) oztatnának s valamennyiről részletes lajstrom készíttetnék, a melyben kitüntetendő az okirat tárgya, a benne szereplő ügyfelek nevei. S amennyiben ez minden készen volna, kiegészítendő volna egy betüsoros mutatóval Ezekkel azután lehetne tájékozást szerezni mindarról a dolgokról, melyek papirosra téve a levéltárban nyertek elhelyezést. Az igaz, hogy ez a munka nehezebb, de legalább rendszeres s eredményében biztos, amire pedig első sorban szükségünk van. Mert tegyük fel, hogy akár Esztergomvármegye, akár Esztergom város monográfiáját írná meg valaki, amire pl. a Régészeti Társulat máris vállalkozott, sok érdekes adatot találhatna a városi levéltárában, ha azt hozzáférhetővé fogjuk tenni. Feltettük a kérdést, hogy megsürgessük annak a határozatnak végrehajtását. Hiszen ez a város olyan történelmi múlttal bír, hogy az azokra vonatkozó okmányok és iratok rendezése és megőrzése egyszersmind hazafias kötelességünk is. Auoun. Parányi Margit debufje. — Május 11. — Legutóbbi számunkban röviden megemlítettük már, hogy Perényi Margit kisasszony, mint a kolozsvári Nemzeti színház szerződött tagja a nagyváradi színpadon f. hó 11-én debütált a minden primadonna erejét és tehetségét komoly próbára tevő »Nebántsvirág« Denise de Flavigny-jében. Hogy mily sikerrel, azt elmondja nekünk Biharország két legtekintélyesebb napilapjának szini kritikusa. A »Nagyvárad* ezeket írja : Önkéntelenül is az a tiz év előtti felejthetlen szinházest jutott tegnap eszünkbe, mikor Küry Klára, a Népszínháznak ma már ünnepelt primadonnája lépett fel először ugyancsak Nebántsviragban a nagyváradi színpadon és egy csapásra meghódította a közönséget. Azóta sem ért el még kezdő olyan szép sikert, mint tegnap Perényi Margit, akinek első színpadra lépése oly örvendetesen hasonlatos volt a Küry Klára első hódításához. Ugy látszik, hogy Bölöny intendáns nem akarta mindiárt először társulatának »uj csillagát* bemutatni és ezért debütirozott a tagok sorában utoljára Perényi Margit, aki szépnek ígérkező művészi pályáján sok fényes sikert érhet majdan el, de a tegnapi sikernél édesebbet és boldog-itóbbat soha. ron. Hm, ilyenkor bizsergett csak Igazán a Zsofák szive körül. De mit törődött ezzel Lusnyák Jankó. Neki csak a Haluska szép Zsofájáért sütött a napvilág, illatozott a fényű, csörgedezett a hegyi patak, csicsergett a fecske. II. A gyárból hazatérő asszonyoknak a Kisuca folyó mellet kellett elhaladniuk. Oh, az a Kisuca nagyon szép. Kivált ott, hol a Vágba ^mlik. Jobb partján fényű koszorúzta magas hegy. A hegy lábánál zúgva forog a Vág. Nagy haraggal, tajtékot verve rohan előre, majd visszakereng s újra neki iramodik. Zöld vize nagy fodrokat hány, melyeknek szélét a sebes hab csipkeszerüen szegélyezi. Majd meg kisiniu 1 , mint a tükör, hogy annál nagyobb bömböléssel törjön előre s nagyot lódítson az épp ott uszó tutaján a tótnak, aki kétségbeesetten hánja magára a keresztet. No de nem történt semmi nagy baja. Négyszer ötször megpörgette a tutajt, aztán ellökte vagy husz méterre. Most már nyugodtan u^zhatik Komáromig. Bővíti a vizet a Kisuca is, A Kisuca, amely szelíd hömpölygésel fonódik bele a robogó Vágba, mely vad szilajsággal öleli át, mint a rabló az ártatlan szüzet, És ehhez az öleléshez szedik csábos hangokban fújják a dalt a Budaiin várának óriási kertjében a csalogányok, a pintyőkék. Itt a balparton szokta Lusnyák megvárni a hazaterő Zsofát. Mái* egy órával elébb megjelenik s letelepedve egy bokor tövében kémlel. Nem törődik ő az óriási topolyfák titkos suttogásával, melyek talán Szonyogh Katicza rémes történetét mesélik, nem törődik a lehunyó nap sugaraitól megaranyazott várrommal, ahova hajdan a bősz Szunyogh befalazta leányát, ahol annyi rablólovag fosztogatta a jámbor kalmárokat. Nem törődik Jankó semmivel, csak néz-néz, mikor bukkan elő a várrom mögül Zsofa, a szép szőke Zsofa. S mikor előtűnik . . . Oh akkor moroghat a Vág, dalolhatnak a csalogányok. Pedig a fehér cselédek már incselkednek is Haluska Jankó Zszofájával. — Ejnye Zsofa te! Ez a Lusnyák mindig itt ődöng. Pedig hát Lusnyák óvatosan járt el. Mikor jöttek a Zsofák, hirtelen megfordult s ugy csinált, mint ha a Kisucában pisztrángokra halászna ... Horti Béla. (Folyt, kör.)
