Esztergom és Vidéke, 1898
1898-05-01 / 35.szám
ha csak nem jutott a kaszárnyaszámadások sorsára. Talán meg van az az önzetlen, szép ajánlat, melylyel a tervező művész — szülőföldje iránt való szeretetből — a modellel küldött ? Keressék elő a jó urak ezeket, ha akad egy üres órájuk. A szükséges összeg előteremtését pedig maga a közönség vállalja magára. Csak társadalmi uton remélhetünk eredményt! A hivatalos város nem oszlopokat teremteni, legfeljebb amputáltatni képes. Valósítsa meg a közönség a városnak szégyenletesen elmulasztott igéretét! De tenni kell, mielőbb és lelkesen. Halljuk, dr. Fehér plébános ur vállalkoznék a szoborügy lebonyolítására. Ismerjük szívósságát, kitartását, utánjárási tehetségét oly ügyekben, amelyeket magára vállal, kérjük szépen a nyilvánosság nevében, indítsa meg azonnal magától a mozgalmat. Kell, hogy annak eredménye jegyen, főleg Esztergomi an, a Magyar Rómában. A közönség pedig, amely tudja, hogy a Mária Terézia szobor értékes anyaga a major istállói mellett mállik szét, odakerült a Szentháromság szobor egy része is, amig a másik csonkán hever az utcatesten, a közönség pedig, amely mindezt tudja, ne feledje, >hogy elpusztul, elvész az a nép, amely múltját, nagyjait, emlékeit megbecsülni nem tudja. > Dixi. Tavaszi közgyűlés. — Április 29. — A vármegye pénteki tavaszi közgyűlésén a megyebizoltsági tagok igen szép számban jelentek meg s kiváló érdeklődéssel hallgatták végig az egész tárgyalást, ami pedig nem volt könnyű feladat, állván a tárgysorozat százhat pontból s igy csak természetes, hogy az d. e. 10 órától déli fél 2 óráig eltartott. Tekintettel azonban, hogy a napirenden levő ügyek minuciózus gondossággal és lelkiismeretességgel voltak előkészítve, ugy hogy kivetni valót azokon a leghajszálhasogatóbb figyelő (voltak pedig, akik a kákán csomót találni jöttek), sem találhatott, legalább másfélórával megrövidült volna a tanácskozás, ha a városi költségvetés nincs napirenden, illetve az is ugy van megcsinálva és beterjesztve, ahogy a vármegyeházán szoktak dolgozni és előkészíteni. A számvevői észrevételek nagy része elmarad s igy minden további diskussió felesleges, ha a városi költségvetés uj egyes tételeinek megindokolását a városházán feleslegesnek nem tartják. S hogy ezt meg nem cselekedték, ebben a városi urak tegnap sem láttak semmi megrovandót s egész természetesnek találták, hogy ami indokolást, vagy felvilágosítást a költségvetésben kellett volna kifejteni, ezt ott — egyik a másik segítségére sietve — a közgyűlés előtt mondják el. Sőt egyik szónokuk még azt is diffikultálta, hogy hát ha már nincs indokolás, miért nem sétál át a megyei főszámvevő ily esetekben »rövid uton« a városházára ? Kedélyes megjegyzés volt. Ha a városháziak álláspontját elfogadják, hogy t. i. az indokolást a megyegyülés előtt is meg lehet tenni, igaza volt az alispánnak, eljönne az idő, amikor a város még csak költségvetést sem csinálna, hanem majd a megyei közgyűlésen elbeszélné elindokolgatná stb. azt. A jó városi urak maguk után Ítélnek s dehogy találnak abban valamit, ha valaki a törvény lényegét, pláne ha az előirt alakiságokat meg nem tartja. Ugy látszik, a felsőbb rendeleteket is »csak olyan takarónak tartják, amely alatt nem hogy nem kell nekik elférni, de sőt addig nyújthatják, azt, amig paszszol nekik.« S mert ily elasztikus, kényelmes felfogásuk, csak természetes, hogy a mindég korrekt, egyenes, törvényes alapon álló vármegyével nem szimpátiáinak. Ezúttal is megpróbálták egyesek részben hivatalos, részben egyéni autipatiájukat a vármegye ellen irányzott hol gúnyos hasonlatokkal, hol szofiszlikusan stilizált érveléssel fitogtatni, de meggyőződhettek arról is, hogy arról, akinek igaza van, b'zony lepattan minden gyanúsítás, minden gyerekes csipdelőzés és bár a legkegyeltebb debattereiket és vezetőiket állítják a frontra, odaát a legutolsó harcos is »volt«-ot ad nekik, A vármegye pedig megmutatta, hogy j mindég elnéző, jóakaró és igazán kuláns a várossal szemben, mely végre is az ő székvárosa. Bemutatta azzal, hogy a tökéletlen költségvetést nemcsak ridegen vissza nem utasította, letárgyalta, de sőt a legigazságosabb alispán maga indítványozta —az állandó váí. javaslatát félretéve ~- egyes meg nem indokoltságuk, vagy hiányosan felszerelt voltuk miatt töröltetni javasolt tételek jóváhagyását, miután a városi urak a gyűlésen utólagosan eléggé indokolták azokat. A polgármesternek azonban jó erős hangon mondogatták nemcsak az alispán, de sőt a városi főügyész ís, hogy kegyeskedjék a jövőben a kölségvetés kellő felszereléséről és felterjesztéséről gondoskodni, ami most is módjában lett volna, Megjegyezzük különben, hogy a vita állandóan előkelő színvonalon állott, amennyiben a városi nagy beszélők jelen voltak ugyan, de hallgattak, ahogy hallgatott a polgármester is az egész másfélórás vita alatt. A Stóbl János rövid Gallimatiasza nem számit. A gyűlés fontosabb ügyeit az állandó válaszmány előkészítő ülései alapján már előzetesen részletesen ismertetvén, most csak röviden számolunk be a közgyűlés lefolyásáról. A közgyűlésén végleg elintéződött ama feljelentés, amelyet Mihályi Imre bajóthi jegyző annak idején Sümegi István és Katona Ferenc volt bajóthközségi számadók ellen közpénzek el nem számolása miatt emelt. A feljelentés alaptalansága már régebben kiderült, még csak 100 frt számadási külömbözet állott fel s a panaszlottak erről is kimutatták, hogy azt még 1895-ben Nozdroviczky Miklós erdőmesternek fizették a községi erdő üzemtervének elkészítéséért. A méltatlanul meghurcolt emberek végre . megkapták elégtételüket a belügyminiszter felmentő rendeletében. Magyar-Szölgyén lakosainak önálló nagyközséggé való alakulása iránt beadott kérvényét pártolhatónák ezúttal sem találták. A belügyminiszter rendeletéből a bérkocsi szabályrendeleten módosításokat eszközöltek. E szerint az egyfogatú bérkocsik egészen elmaradnak s a kétfogatukból mindkét járásban 20—20 engedélyeztetik. A tarifa a következő lesz : Bérkocsi a város területén : első félóra 60, 3 / 4 óra 80, egy óra 1 frt; minden további negyedóra 20 kr. Egész nap a város határában 4, fél nap 2 frt 50 kr. A vármegye területén egész nap 5, léinap 3 frt. A vármegye területén tul alku szerint. Esztergomból a párkánynánai pályaudvarhoz híd vámmal 1 frt 10, anélkül 1 frt, Párkányból 70 kr. Éjjel Esztergomból 1 frt 40 kr, Párkányból 90 kr. Oda-vissza Esztergomból 1 frt 80 kr, Párkányból 1 frt 20 kr, éjjel Esztergomból 2 frt 20, Párkányból 1 frt 60 kr. Az esztergomi indóházhoz a bérkocsi állomástól nappal 50, éjjel 80 kr. A gőzhajóállomáshoz 40 kr. Házhoz rendelveminden fuvar 20 krral drágább. Táncestélyeken este 70, éjjel 80 kr fizetendő. Gróf Majláth György, vármegyénk volt főispánja a Ludovica-Academiában tett alapítványát, meiynek élvezetében első sorban esztergomi fiuk részesülnek, ujabb 5000 frttal emelte, Dr. F'óldváry István indítványára nagy lelkesedéssel határozták el, hogy a nagylelkűségért, mely első sorban is Esztergom vármegyét érdekli, az alapitványttevőnek köszönetet szavaznak. Következett a városi költségvetés. Az első felszólalások az ev. ref. egyházközségnek megadandó 60 frtnyi tüzifaváltság a költségvetésbe való beállításának s a két tanitó számára felvett 100—100 frt fizetési többlet törlésének tételénél történtek. A városiak megmagyarázták, hogy az ev. ref. egyházközség eddig csak 5 öl fát kapott, a megállapított 62 frt tehát több az eddigi segélynél. Dr. Helcz az autonómia megsértését látta abban, hogy a vármegye a méltányosságtól függő segélykérdésekben mintegy octroi utján akar befolyást gyakorolni. Az alispán felvilágosította, hogy van egy bizonyos torv. c, mely szerint amely község egy egyházfelekezetet subvencionál, hasonló mértékben kell segélyeznie a többlet is. Ez tehát nem egészen autonomikus kérdés. Fehér Gyula előadta, hogy a 200 írt tanitói fizetésemelés a város által kiállított s miniszterileg megerősített dijlevelek következménye Elhatározták, hogy az ev. ref. egyházközség segélyére nézve megvárják annak a városi bizottságnak jelentését, amelyhez ez ügy a költségvetés városi közgyűlési tárgyalása alatt utasíttatott, a tanítók ügyében pedig a szóba hozott dijlevelek pótlólag beterjesztendők. Az indokolás hiánya miatt törlendőnek véleményezett 200 frt iskolapadlózás kérdésénél dr. Fehér Gyula előadta, hogy ez nem uj tétel, de eddig a most 100 frtra redukált % taneszközök« 300 ftos j tételénél szerepelt. E felvilágosítás után I a kérdéses tételt meghagyták, j Volt vita a dijnokkérdésnél is, ahol \ ugy tisztázódtak az eszmék^^^^Épp"*?? I szervezési szabályrejgriM •PJPaTTozta! tására nincs szüksée^^BP^Toban ki van mondva, hogy a tanács — a képviselőtestület tudomásával — a polgármesj ter ajánlatára választhat dijnokokat, j szervezett dijnoki állásokat pedig nem óhajtanak. Itt a véleméuyeítérés ethimologikus volt, amennyiben a városi költségvetés »dijnokokról beszél, akiket általánosságban rendes fizetésű alkalmazottaknak tartanak, ellentétben a mindég elbocsátható »napidijasok< -kai. A szigeti kiadásokat — a minisztérium legutóbbi rendelete értelmében — a rendes költségvetés keretébe felvenni (nem lehet, hanem ezekre nézve külön költségvetés készítendő. Hoffmann pénzügyi tanácsos legalább ez évre kért eltekinteni a törvény intézkedésétől, de miután az alispán ennek lehetetlenségét megmagyarázta, kimondották a felvett tétel törlését és a pótköltségvetés 30 nap alatt való beterjesztésének kötelezettségét. A tűzoltóság szintén indokolás hiánya miatt törlésre ajánlott tételeinél előadván afclszólalók, hogya kiadások megtagadása egyértelmű volna az úgyis lankadó önkéntes tűzoltó intézmény megszűnésével, amely esetben a városra tetemes uj költség hárulna, a költségvetés tételeit elfogadták, a víztorony és tűzoltólaktanya építési kölcsönére felvett részlet kihagyásával, amennyiben ez pótköltségvetéssel fedezhető lesz, ha a kölcsönt felsőbb helyen engedélyezik és az építkezés terve és költségvetése is elkészül. A vármegye a tűzoltóság címénél jó akaratú tanácsot ad a városnak, hogy bár a tűzrendészet fontosságát elismeri, figyelmébe ajánlja a városnak a nivellálás, csatornázás és vízvezeték kérdésének mielőbbi megoldását. E tanácsot dr. Helcz Antal olyannak találja, mint amikor valaki egy szájból meleget és hideget fuj. A vármegye ugyanis a tényleges szükségletből ott törül s itt ezrekre menő kiadásokat követel. Felelt neki az alispán s kimutatta, hogy Helcz által felhozott ellentét nem áll fenn. A vármegye különben is csak ajánlott, mert a felhozott alkotások a város autonomikus jogai közé tartoznak. De addig nem fog boldogulni, felvirágozni a város, amig e nagy kérdések rendezve nincsenek. Amig nem nivellálnak, nem mer senki sem építkezni. Csatornázás nélkül nincs vízvezeték, már pedig a város fejlődésének ez a legfontosabb tényezője. Ezeket meg kell valósítani, ha milliókba kerülnek is. (Altalános éljenzés.) Dr. Helcz még ezután is abban a véleményben van, hogy Esztergomnak a »koplalás« politikáját kell követni, amig a szőlők teljes rekonstrukciója be nem következik. A leghosszabb vita az állandó választmány abbeli javaslatánál volt, hogy a cselekvő hátralákból ez évre reményelhető bevétel összege 6000 frt helyett 21,800 frtban állapítandó meg. E kérdésnél a városiak sehogyan sem akarták megérteni a vármegye intencióját, hogy t. i. ez emelés presszió akar lenni arra, hogy a negyven esztendő óta szaporodó cselekvő hátralékot végre rendezzék s ami be nem hajtható, törüljék. Dr. Földváry István nagyobb, érvekben gazdag beszédének mégis meg volt az a hatása, hogy a közgyűlés — nehogy a költségvetés egyensúlya megzavartassék — meynyugodott az eredeti 6000 frtos tételben. Tény, hogy e cselekvő hátralék behajtásának igen sok akadálya van : a a lassú bírósági eljárás, a városházi könyvelés és nyilvántartás ismert hiányossága, a lakosság elszegényedése, azt is tudja mindenki, (s ellenkező gyanúsításról szó sem lehetett), hogy dr. Földváry e téren rendkívül sokat fárad, de végre is ez ódon hátralékot emberöltökön át vezetni nem lehet. Ha a város, mint a főügyész mondotta, humánus akar lenni a Föld nélküli Jánosokkal szemben, ami jogában áll, a hátralékos tartozásokat elengedi nekik, de a leírásoknak végre is meg keü történni, mert e nélkül soha sem lesz megállapítható a pozitív városi vagyon, ami pedig eminens szükség. A cselekvő hátralékok kérdésével külünben a nagy közönség nincs tisztában, ahogy még a vármegye intézői is beismerték dr. Földváry felszólalása után, hogy annak természetével, eredetével csak most volt módjukban megismerkedni. alapos és hosszabb felszólalás meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy az a cselekvő hátralék nem oly sötét mumus amilyennek festik. Hisz csupán az adó 12,000, az ebadó 1300 frtot, a fizetési előlegek 1500 frtot stb. tesznek, ugy hogy az eladási hitelezés hátraléka a 41,000 írtból mintegy 20,000 frtra tehető. S ez Összeg két évtized alatt szaporodott ennyire s egy pénztárnál, ahol 100—120,000 frt a bevétel, a 2—3 0 /° perdita, dubiosa éppen nem megdöbbentő. A növekedéshez hozzájárult az állandó szegénység is s ez igazojla az ügyész azon álláspontját,hogy a földek bérbeadásánál nemcsak pénzügyi, de humanisztikus szempontokat is szem előtt tart. A birói eljárás nehézségeit szintén acceptálnunk kell. A városi főügyész nagyon nagyon jó szolgálatot tett ki merítő és megnyugtató felszólalásával, a maga igazát is szépen megvédte s éppen azért, hogy aki nem hallota az is megismerhesse (a hely szűke miatt jövő számunkban hozzuk oly terjedelemben, ahogy, feljegyeznünk sikerült., egész felszólalását. A költségvetés letárgyalása után névszerint szavaztak arra nézve, vájjon a községek a jegyzői nyugdíjalaphoz a következő 20 esztendőben is hozzájárulnak-e 1 / 2 % segélylyel. Ajelenlevők mind igennel szavaztak, egy megyebizottsági tag nem szavazott. A Pethő—Bormasztini-féle zárdabeli két alapítványi helyre négy pályázó akadt. A nemesire Clementisz Zsigmond leánya, akit egyhangúlag megválasztottak, a nem nemesire Fray Vilmos, Hoffmann Ferencz és Fekete György leánya, akinek kérvényét, mert a pályázati határidő után adatott be, tekintetbe venni nem lehetett. A számszerinti szavazásnál Hoffmann Ferenc lett győztes 34 szavazattal Fray Vince 29 szavazata ellenében. Feigler lános árvaszéki ülnök nyugdíjaztatás iránti kérvényét elfogadták. A Bicycli Clubnak megadták az engedélyt a megyei cimer használatára. A Kreithféle Kossuth-képek megtekintésével a vármegyei főjegyzőt bizták meg. Arad város törvényhatóságának az 1848/9-iki honvédek iránt érzett erkölcsi elismerés országossá tétele tárgyában érkezett átiratára, bár az «elismerés* szót
