Esztergom és Vidéke, 1898
1898-11-27 / 95.szám
Dóczy Ferenc hosszasan fillippikázik, ráduplázván Brutsyra. A költségvetésért az egész tanács, annak minden tagja felelős. Aki nem volt szolidáris vele, miért nem jelentett be kisebbségi véleményt, A p. ü, bizottság tett mindent. Ő ott.volt mind a 14 ülésen. (Akkor ő is elfogadta a kamatok kihagyását, mert kisebbségi véleményt nem adott. A szerk.) A tanácstag, aki társaival nem szolidáris, jelentse ki ezt minden esetben s ha a közönség nem neki ad igazat, vonja le a konzekvenciákat. Dr. Weisz Sánnor azt véli, hogy közigazgatásunk hibáinak főokai pénzügyiek. Ezt tudják azok is, akik imént oly nagy önérzettel és haraggal beszéltek. Hát miért nem nevezik meg az igazi hibásakat ? Tudják kik; mindenki tudja. E helyett a tanács két legszorgalmasabb, legmegfelelőbb tagját: Földváryt és Niedermannt bántja. Tessék elŐállitani az erkölcsbiráknak az igazi bűnösöket. Dr. Földváry sem a dicséretet, sem a gáncsot nem keresi; egy főnöke van: lelkiismerete és kötelességérzete. Nem kér utasítást Dóczytól, hanem a többségtől. És nem Brutsy * ur és nem Dóczy ur fogják értésére adni, a bizalmatlanságot, mely esetben egy pillanatig sem habozna levonnia konzekvenciákat. Tizenöt éve szolgál a város gárdájában. Azt hitte eddig: egy katonának, akit egyhangúlag őrséggel biztak meg, midőn a viszonyok a legziláltabbak, minden összedőléssel fenyeget, nem szabad Őrhelyét elhagyni, bár erre még egy harmadik is biztatta. Ha az időt elérkezettnek tartja, ő semmiesetre se fog akadályául szolgálni egy jó, erélyes közigazgatásnak. De a véleménye, hogy a fej az, akit ha a dicséretből az oroszlánrész illet, megilleti a gyalázatból is. (Helyeslés.) Marosi Józsefnek is kifogása van egy tanácstag: a gazd. tanácsos ellen, aki fiatal ember létére neki: öreg kereskedőnek eltiltotta, hogy árucikkeit egy holt forgalmi helyen az utcára kirakhassa. Ő tudja a kötelességét, jobban mint a tanácsos, aki elúsztatta a szénát, mert előbb ment a >Magyar Királyt-ba, mint a kompho . De hát barátai kirántották a bajból í Aki nem dolgozik, nem érdemel kenyeret. Van ilyen a tanácsban egy; az illető tudja, kit ért. Az vonja le a konzekvenciákat és adjon helyet másnak. Kollár szólásra emelkedik. Marosi: Ne beszéljen, mert még többet mondok. Kollár előadja, hogy az utcára kirakott árutárgyak eltávolitását szabályrendelet határozta meg, amelynek megalkotásában előtte szóló is részvett. Ha a szabályrendelet rossz, hát változtassák meg, de amiért ő foganatositotta azt, ne vádolják. Ami a szénaügyet illeti, barátai nem tettek semmit. A megye fegyelmi választmánya felmentette ugyan, de az érdekeltek fellebbeztek a belügyminisztériumhoz. Várják meg annak döntését; azután Ítélkezzenek felette. A túlságosan személyes célzású támadás a higgadt feleletre nemcsak célját tévesztette, de éppen ellenkezőleg hatott. (XVII — VII. cim.) Végül folytatódott a költségvetés tárgyalása. A XIX. (Rendőrség)cimnél Brutsy János jónak találná apasztani á rendőr létszámot, természetesen megmosolyogták. Acceptalták a (XX- c.) tüzorség 200 frt javadalmazását s Haller indítványára felszólították a főparancsnokot, : hogy az egyesület segélyezése iránt a biztosító társulatokat keresse meg. A fedezeti rész péntekre maradt. Második nap. A földmives képviselők a második nap délelőtjén bebizonyították, hogy szorgalmasan olvassák a <Friss Újság*-ban, vagy egybütt a jelenlegi obstrukciós országgyűlésről szóló tudósításokat s hogy a Polónyi-Kubik — manirok Ízlésüknek teljesen megfelelnek. A számvevő egy elszólása következtében be is mutattak egy fiók — obstrukciót; viselkedésükkel Polónyiék nagyon meg lettek volna elégedve. «Le vele* <Ki vele* «Vonja vissza* «Nem engedjük beszélni* —stbs még szalonképesebb kifejezéseket nagy egyértelműséggel használtak. Végre is á la Kardos — az elnöknek fel kellett függeszteni a tárgyalást. Ez az egyik esemény, a másik beigazolása annak, hogy a nép vezére, az esztergomi parasztvezér: mégis csak Brutsy János. Mikor a sok üres szóbeszédnek valahogy véget akartak vetni, kegyes közbelépésértvárosi urak is fordultak hozzá. Es még ne legyen hatalmára büszke ! . . . De azért nem nagyon figyelmes irántuk; hiszen a határbeli utakra felvett költségek 2o°/ 0-ának leszavazására való kényszerítéssel legtöbbet az ő engedelmes báránykáinak ártott. A fedezet I. címénél (Haszonbérek") a Dunaparbérnél történt az első felszólalás, miután meghallgatták a p. ü. b. javaslatát, mely szerint erre nézve új, részletes tarifa alkotandó. Dr. Prokopp Gyula kíváncsi tudni, kik fizetnek Dunapatbérletért s miután •— számvevő azt válaszolja : mindenki-, tovább kérdi: vájjon Pfalcz József mit fizetett az általa az egész nyár folyamán elfoglalt vízivárosi Dunapartért ? Brenner József kérdi, hogy a helypénzszedés jövedelme a való eredménynek megfelelőleg állittatott-e be 1200 forinttal. Dóczy számvevő válaszolja, hogy a helypénz, pénzbérlet, kövezetvám a tényleges eredménynek megfelelőleg vétetett fel. A partbérlet ügye rendezve nincs; eddig a helybeliek rendszerint nem fizettek partbérletet Pfalcsem. Azért szükséges az új tarifa. (Példákkal igazolták, hogy eddig e téren igen sok rendetlenség történt). Huller Ferenc kérdezi, vájjon a vámés helypénzszedésnél van-e ellenőrző bizottság ? Rothnagel: A miniszter törülte a szerv, szabályrendeletből. Dr. Földváry: Nem törülte, csak a számonkérő széket. Elnök: Az új képviselőtestületből majd megalakítjuk e bizottságot. (Vissza fogunk emlékezni ez Ígéretre. A szerk.) Obstrukció. A homok — kavics — és földhasználatból előirányzott 100 frt. jövedelmet a p. ü. bizottság 300 frtra óhajtja felemaltetni: s több ellenőrzést óhajt. Schvarcz Adolf szerint e jövedelmi fonás kihasználásánál igen sok mulasztás történt. Felelősségre vonja, (Hangok : ühó, azt nem lehet!) felvilágosítást kér a gazd. tanácsostól, mikép lehetséges, vagy miképen történhetett, miszerint a tavalyi és ideí nagy építkezések dacára, amelyekhez több ezer köbméter városi homokot és kavicsot használtak el, a házi pénztárba e réven csak 61 frt 80 kr. folyt be? Az ő hanyagsága ennek az oka. Fegyelmi vizsgálat elrendelését kéri. Kollár Károly előadja és a számvevő megerősíti, hogy minden kezdet nehéz : az ellenőrzés két első módja nem vált be, de f. hó 16-tól már minden térésért a vámnál kell fizetni. Ami a Pfalcz-épitkezést illeti, az építővel abban egyezett meg, hogy a hordott homokért, épitésnaplója megvizsgálása után az abban foglalt adatok szerint fog fizetni. Ez a legbiztosabb ellenőrzés. Tátus János kérdezi, vájjon azok a földtulajdonosok is fognak-e fizetni a vámnál, akik saját földjükről hoznak be homokot ? Dóczy Antal úgy tervezi a szabályrendeletet, hogy azoknak kavicsot, homokot egyáltalán nem szabad behozniok. És erre támadt a nagy felfordulás. E szavakra a földműves-képviselők a legvadabb lármába kezdettek. És kezeikkel fenyegetődztek, a számvevőt kidobással fenyegették s kijelentették, hogy nem engedik folytatni a tárgyalást, amig Dóczy kijelentését vissza nem vonja. Dóczy : Nem vonom vissza ! A zajongás annyira fokozódik s csillapíthatatlan, hogy a*, elnök kénytelen az ülést öt percre felfüggeszteni. Szünet után az elnök szól néhány csillapító szót, majd dr. Földváry fejezi ki csodálkozását a nagy felháborodás fölött Hisz amit a számvevő mondott, csak egy téves kijelentés volt, csak privát vélemény. Ez ügy nincs is napirenden száz szót szólhatnak még hozzá. Legyenek nyugodtak ; nincs oly autonómia, amely a magánjog szentségét érinthetné. A számvevő nem jogász ember; tévedett. De a homokügyet rendezni kell, mert maga is megbotránkozva látja, micsoda sajnálatos módon tették tönkre a homokszedők túrásaikkal a legelőt. A zajongók még mindég «sértve» érzik magukat s cvisszavonást* követelnek, de lassan meghiggadnak, miközben a polgármester kimondja, hogy a közgyűlés Kollár felvilágosítását tudomásul veszi. Schwarcz Adolf ez ügyben vagy negyedszer beszélni akar, a polgármester nem engedi. Beszél fesztelenül és szenvedélyesen tovább. A polgármester megvonja tőle a szót. De ő beszél csak, hol ülve, hol állva,, végre is felkel s gúnyos mosolygással vágja oda az elnökhöz — Kapus tegnap óta szállóigévé vált kifejezését : — Kezeit csókolom ! Az elnök erre jkvi megrovásban részesíti a távozót. (Befejezés.) A legelob ér éknél dr. Fehér Gyula indítványára, tekintettel a marhatartók nehéz helyzetére, elejtik a tervezett béremelést, A fizetési mód marad az idei. Kimondják, hogy a gazd. bizottság készítsen a pásztorok fizetésének rendezésére mielőbb tervezetet. A katonai megtérítéseknél kimondják, hogy a számvevő a Kaszárnyák jövedelmezőségéről a legközelebbi közgyűlés elé kész mérleget, tételes kimutatást terjesszen. A közoktatási jövedelmeknél Brutsy János a tandíjelengedések szigorítását követeli. Földváry tudja, hogy e tekintetben eddig is lelkiismeretesen jártak el. Rothnagel Ferenc előterjeszti a betegsége miatt távollévő Horváth Lajos tanácsjegyző abbeli indítványát, hogy az iparostanoncok szüleit is 1—2 frt tandíj fizetésére kötelezzék. Méltányolva a felhozott indokokat, 1 frt tandijat állapított meg s e címen 300 frtot állítanak be a költségvetésbe. Brutsy János felhívja a kapitány figyelmét a városba nagy mennyiségben beszállított műborra, amely a szőlőtermelők nagymérvű megkárosodásával jár. Kimondják, hogy az uj törvény értelmében a minisztériumnál a bor-, szeszhus után városi pótlék szedését fogják kérelmezni. Dr. Prokopp Gyula kérdi, igaz-e hogy a számvevő a fogyasztási ellenőrzések alkalmával 3 frt napidijat kap. Dóczy A: Igaz, de nem mint számvevő, hanem mint a fogyasztási adóhivatal felügyelő bizottságának tágja. Brenner József e dijat méltányosnak tartja, tekintettel az ellenőrzés sok kellemetlen oldalára, Dr. Földváry helyesnek tartja Dóczy distinkcióját, so€? előnyére van a városnak, ha e tisztán üzem ellenőrzésénél a számvevő ellenőriz. A szerv, szabályrendelet sem tiltja, ha a működését a hivatalos órákon kivül teljesiti. (De bizony megteszi a hivatalos órák alatt is ! A szerk.) A külkiadásoknál Tátus Tános az ideiglenesen elnöklő Kollár Károlytól rendre utasítást kapott, amiért a gazd. bizottság felolvasott jegyzőkönyvét quasi hamisitottn?k mondotta azzal, hogy e kiadások a bizottságban nem tárgyaltattak. A p. ü. bizottság javaslatára Tóth József hegymesternek, agg korára való tekintettel, nyugdíjaztatását rendelték el. Brutsy János javaslatára a határbeli utak karban tartására felvett nagyon szükséges összeget 20 %" a l megcsonkították. Végül Bády András ama határozott panaszára, hogy Hübler hegymester a hegy pásztorokat saját céljaira használta fel, megbízták a polgármestert, hogy vizsgálja meg az ügyet és szükség esetén indítson fegyelmi vizsgálatot Hübler ellen. Végül elfogadták a p. ü. bizottságnak általunk már ismertetett javaslatát a pótadó megállapítására vonatkozólag. Riporter. Tanitók közgyűlése. Az Esztergomjárási Tanítóegyesület dr. Walter Gyula apátkanonok elnöklete alatt folyó hó 24-én népes közgyűlést tartott. Az előzőleg tartott választmányi ülés megállapodásához képest a kir. városi plébánia-templomban ünnepélyes gyászmise előzte meg a közgyűlést, melyet dr, Fehér Gyula plébános fényes segédlettel boldog emlékű Erzsébet királynőnk lelkiüdveért czelebrált, a kóruson a tanítóság egy része gyászénekeket zengett. A dunautcai elemi iskola 4-ik osztályú terme zsúfolásig megtelt s dacára az idő kedvezőtlenségének, az érdeklődés általános volt. Pontban 3 / 4 10 órakor üdvözölte dr. Walter Gyula elnök az egybegyűlteket s néhány átérzett, szép szóban hivatkozva a nemzet mélységes fájdalmára, mely hőn szeretett királynéja halálával sújtotta, felolvasta azon emlékbeszédet, melyet ezen alkalomból a választmány megállapodására készített. Az emelkedett szárnyalású emlékbeszéd hatásáról és mély megindulást keltő részleteiről csak maga az emlékbeszéd szólhat legékesebben, a mely Walter Gyula szívességéből nyomtatásban meg is jelent s a tagok között szétosztatott. A közgyűlés tagjai állva hallgatták a remek emlékbeszédet, mely után hálás köszönettel adóztak az elnöknek s egyúttal kimondották, hogy a beszéd egész szövegében a jegyzőkönyvbe igtatják. Ezután Walter Gyula elnök rámutatott az 1868. évi XXXVIII. t. cz, 30 éves fordulójára, mely f. évi dec. 5-én lesz. E lefolyt harminc évnek történeti nevezetességeiről érdekesen emlékezett meg és vázolta annak fontosságát és kiváló horderejét a népoktatás alkotásaiban. Igy felemiitette, hogy a hivatkozott törvény életbelépése idején csak 120 iskola létezett az országban, s ezek száma az elmúlt 30 év alatt a 17000 et meghaladta. Akkor még csak 890,000 tanköteles látogatta az iskolát, továbbá 14000 tanitó oktatott, azoknak is java része képesitetlen elemekből állott, mig ma 26000 tanítónál több működik. A tanfelügyelet intézménye is nagyot változott. Az 1868. évi törvény folytatólagos kiegészítést nyert az 1875.
