Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-17 / 22.szám

Esztergom, 1898. XX. évfolyam. 22. szám. Csütörtök, márczius 17. ESZTERGOM és YME Pelöfy kiadatlan költeménye*) A Kárpátoktól, le az Aldunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar, Szétdúlt hajával, s véres homlokával Ali a viharbait egyedül a Magyar, lem születtem volna is magyarnak, H néphez állanék én, Mert elhagyott, s legelhagyatottabb Minden népek közt a föld kerekén. Szegény nép, szegény árva nemzetem ' Mtt^mÚí£ir4ia£! jniné elhagyómnak r' " S hogy Isten ördög, mind ellened van, S hogy életed fáján pusztítanak S hogy most őrjülten, s vadul tépik a zöld ágakat Azok, kik a fa árnyékában Pihentének hosszú századok alatt. Te horvát, te rácz, tót, német, oláhság, Mit marjátok annyian a magyart ? Török-tatártul mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard Megosztottuk veletek hiven A mit a szerencse nekünk jót adott S felét átvettük a tehernek mindég, Mit a balsors vállalókra rakott. Ez most a hála, vétkes vakmerénynyel, Reánk uszitva az ármány s viszály, Mohó étvágygyal megrohantok minket Miként a holló, ha holt testre száll. Hollók vagytok, éhes undok hollók ! De a magyar" még nem hulla s hűiütt [test Nem Istenemre, mert hajnalt magának az [égre A ti véretekkel fest. Legyen hát, mint ti akartátok ! Elet halálra ki a sikra hát, Ne legyen béke a magyar földön, Mig a napvilág egy ellenséget lát Ne legyen béke, mig rossz szivetekbül A vérnek ntolsó cseppje ki nem csurog Ha nem kellettünk mint barátok, Mint birátokat akként lássatok. Fel nemzetem hát fel, e gaz csorda ellen / Mely életedre s vagyonodra tőr! Fel egy hatalmas, egy szent háborúra Fel az utolsó Ítéletre fel. Századok hiába birkóztanak velünk S most ez egy év ölne meg P Oroszldfl&M y

l vívtunk hajdanában v S most e férgek egyenek meg ? Fel nemzetem fel, jussanak eszedbe Világ hóditó dicső őseid Egy ezredév néz le reánk Attillátul egész Rákóczyig. Hát mi e mult ! ha csak fél akkorák lettünk Mint voltak a nagy ősapák El fogja lepni árnyékunk A porba s vérbe fult ellenség táborát. *) Petofy e kiadatlan s egyáltalán nem ismert költeményét egy előkelő állású helybeli volt 48-as honvéd ur szívességéből közöljük. A SZABADSÁG SZÜLETÉSNAPJÁN. (N*) A legendák könyvében örök időkre van felírva ez a nap. Ha évszázadok múlnak el, akkor is fényben fog ragyogni emléke, s minél távolabb fut tőle az idő, annál ragyogóbb sugarat, glóriát fog látni körülötte a jövendő idők emberisége. Most még csak ötven éve mult . . . Előttünk ragyog mmden fényességével, csodás, magasztos,--lélekemelő mozzanataival £&badságnak melegítő nj^pja, látjuk még az alakokat, — hiszen közötWk élnek, — halljuk a szózataikat, mint aikor, amikor lángoló szavukra bilincseket \ tört szét a nemzet egyetlen felhevül ésében.\ Oh, márczius idusa, te szerit napok között is a legszentebb, ünnepek között a legünnepiesebb ! Ezen a magyar földön millió — Esztergom, 1898. márcus 15. — meg millió ember léte akkor kezdődik, midőn te derültél rá a magyar hazára ébresztő, részegítő leheleteddel, hősöket nevelő sugaraddal. Te emlékeztetsz minket arra, hogy mik voltunk ötven év előtt. Húztuk az igát türelemmel. Nemcsak kezünkön és lábainkon, * de agy velőnkön is ott volt a bilincs, nemcsak tetteinket korlátozta az Önkény, hanem ajkunkat is lezárta, hogy ne essék panasz szó, ne hallassék a jajkiáltás. És a magyar visszavonult Önmagába. Minden embertársában a zsarnok hatalom kémjét kereste, minden nyilatkozásánál gyanúval tekintett körül azok között, a kikhez szavait intézte. S nyomta, kínozta a bilincs szörnyükép. Ekkor jöttél te, márczius! Felforraltad az ifjak vérét, megaczélositád az Öregek izmait, lángot Öntöttéi az asszonyok szemébe, íorró indulatokat a szivekbe! Aztán kijelölted a prófétákat, akik hirdették a szabadságot, a dalnokot, aki énekelte az ellenállhatatlan ódát, teremtettél egy hadsereget a nyomukba, mely győzni, vagy halni volt kész a szabadságért! S amikor a döntő perez elérkezett, feltámadt a nemzet és viharként zúgta az eskü szavát a költő után, hogy rabok tovább nem leszünk. A „Talpra magyar" és a „Tizenkét pont" a magyar szabadság arany bullája! Abba van megírva, hogy aki magyar földön született, az szabad ember, hogy nincs született nemesség s nincs rabszolga 'többé.