Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-10 / 20.szám

községek iskoláiban a tanfelügyelő szi­gorú vizsgálat tárgyává tette, főleg a magyar nyelvben elért eredményt. Az emlitett községek közül németajkú köz­ség Piszke, tótajku község Mogyorós. Ami a piszkei rk. is\olát illeti, ennek tan­nyelve teljesen magyar s a növendékek teljesen jól tudnak magyarul, úgyannyira, hogy a gyermekek nem csak az iskolá­ban beszélnek magyarul, hanem utcán és a szabadban, játékközben is magyar a társalgási nyelvök. Ellenben Magyaros tótajku község iskolájában, ahol a taní­tást nyelv szintén tisztán magyar, a ma­gyar nyelvben való jártasság már alan­tabbfokon áll, itt a kisebbek még nem értik a magyar nyelvet, de a felsőbb osztályúak már itt is értenek mindnyájan magyarul. A templomi prédikáció is Magyaroson magyar nyelven történik, a tanító azonban, aki tótul nem is tud, a Utániakat teljeseit tót nyelven tartja. Mi­dőn ez iránt kérdést tett, a tanitó Walter György oda nyilatkozott, hogy meg sem meri kisérleni a magyar nyelvű litánia tartását, mert őt, amint magya­rul énekelne, ott hagynák a faképnél s talán kijövet — agyon is ütnék. A tanfelügyelő, jelentése szerint, az illetékes egyházmegyei hatóságoknál már megtette a szükséges lépéseket és erélyes fellépésének óhajtott eredménye, reményetjük, az lesz, amit ő is óhajt, hogy «a primási vármegye — közokta­tásügyi szempontból is — legyen primus inter pares.» A német Esztergám *) Esztergám, március 9. Esztergám, ezen minden izében ma­gyar város, minek jelenleg joggal mond­hatjuk, a vége felé siető XIX. század első felében inkább német volt, mint magyar. Mert jóllehet, a kir. városi földmivesek nagyobb része, a német-utcaiak kivételé­vel és az iparosok közül a csizmadiák, noha ezek is nemes céhöket jó részben Trencsénből, Árvából, Turócból egészí­tették ki, magyarok valának; de ami a városnak szint kölcsönöz: jobbmódu pol­gársága, kereskedő és kéztnives osztálya, sőt felében intellig nciája, az merő né­metség vala. A városházán a magyar nyelvet nem nélkülözhették ugyan, de találkoztak nagytekintélyű szenátorok, kik alig tör­ték a magyar szót. Magyar orvost nem emlékezem, hogy ismertem volna. Ellen­ben a kereskedő boltok tulajdonosait a nagy piacon Deininger üvegestől és az egyetlen masamódtól, madame Reicher­spergtől kezdve föl Gremspergerig és Harrerig név szerint elő tudnám szám­lálni még most is, de magyart köztük nem ta­lálnék. Nemkülönben Buda-utcán Krako­vitzer patikájától nagyatyám házáig, ki becsületes pintérmester volt és az akkor épült kerektemplom közelében lakott, egyébként pedig szechziger, vagyis a külső tanácsnak — ugy mondják — te­kintélyes tagja, ritka magyar embernek volt háza, vagy műhelye. A kispiacon pedig, ahova a zsidóság a káptalan en­gedélye mellett, régtől fogva befészkelte magát és a Vízivároson még németebb volt az állapot. A kir. városi és vízivá­rosi polgárságnak volt egyenruhás őrse­rege, ezek granátosdit, azok vadászosdit játszottak, de a negyvenes évek köze­péig, kizárólag német vezénylő szóra. A szalonok nyelve, hol nagyrészint a ka. tonatisztek adták a hangot, szintén a német vala. Még a primási számadáso­kat is, legalább az építészetieket, merően németül vezették. Hasonló állapotok virágoztak a tem­lomban és iskolában. A kir. város né­*) Pór Antal kanonoknak a kir. városi kisded ovó társulat ez évi közgyűlésén mondott beszédjéből. met káplánja németül prédikált, a barát­kák magyarul, németül és tótul egyaránt hirdették Isten igéjét; Vízivároson a mi­velt közönségnek, Szent-György mezőn a jobbágyságnak németül tartották a szent beszédeket fölös számmal. A búcsújáró nép előénekese a borotváltképü, typikus alakú harisnyakötő egy magyar szót nem tudott. A vizivárosi »nemzeti« oskolában Ko­pácsi József prímás parancsára hazafias szellemben nagy előhaladásul volt tekin­tendő, hogy a bőséges német tudomány mellett magyarul is tanították Weidin­ger Antal a fiukat, köztük parányiságo­mat és Walter János a leányokat. Szent­Tamáson nagyon későn honosították meg a magyar tannyelvet; a hetvenes évek­ben szüntette be az akkori igazgató, sa­ját felelősségére a német nyelvnek amúgy is sikertelen tanítását. A nemes káptalannak voltak ugyan német tagjai .• Kunszt, Krautmann, Pry­bila, Majsch és mások, de nagy részint tót származású német miveltségü lateine­rek voltak a kanonok urak. Kopácsy prímásnak azon tréfás megjegyzése, hogy neki csak két magyar kanonokja van, azok közül is az egyik német, a másik meg tót, t. i. Német György és Tóth Imre; adomaszámba vehető ugyan, de két kezem tiz ujja alig lenne elégséges azon általam ismert kanonokok előszám­lálására, kik magyarul legföllebb ha ga­gyogtak ; a legfurcsább pedig az, hogy e magyarkák köztRudnyánszkyk, Szabók és Miskolczyak is találkoztak. Kopácsy prímáson kivül, ki a nemzeti szellemet és nyelvet mindenképpen elő­segítette, a kit ezért a hazafiatlanság te­hetetlen dühe elnevezett «magyar bimbó »-nak, mig mások meggátolták, hogy bibort kapjon, — a hazafias szel­lem föléledése néhány lelkes és köteles­ségtudó polgártársunk elévülhetetlen ér­deme, kik közt első sorban tisztelt alel­nökünket*) — akár akarja, akár nem akarja, — de megneveznem kell. — Nagy köszönettel tartozunk sz. Benedek fiainak js, kik a gymnasiumi ifjúságot magyarul és magyar szellemben tanítot­ták, és ez által a magyar intelligenciá­nak biztos alapját vetették meg Eszter­gomban. Igy talált bennünket a szabadság, egyenlőség és testvériség dicső hajnala 1848-ban, mely annyira megizmositotta a magyar haladást, hogy azt a Bach­rendszer megingatni már nem volt ké­pes. Sőt egyre alakultak a magyarság bástyái, melyek megoltalmazták drága kincsünket, nemzetiségünket, és meghó­dították azokat, kik e bástyán kivül ál­lottak. Egy ilyen kisded bástya volt Társu­latunk is, mely alapjában kezdette meg, ahol még kellett, a magyarítást, magyar lelket, magyar szellemet öntvén a zsenge csemetékbe, honnét azt kioltani, kitörölni immár nem lehet. Harminchárom esz­tendeje, hogy társulatunk e nemes fel­adatát dicséretes áldozatkészséggel lei­jesiti. És ezért emlékeztem meg néhány szóval a régiekről, hogy társulatunk és intézetünk fenkölt működését feledésbe merülni, tisztemhez képest ne engedjem, de sőt fennen magasztaljam az alapítók emlékét azon évnek küszöbén, melyben félszázados jubileumát ülljük a márciusi nagy napoknak. Esztergom, március 9. ^— Palkovies-emlék. A Palkovics-emlék bizottság f. hó 6-án ujabb ülést tartott. El­határozták, hogy az emléket az általunk már ismertetett terv szerint 850 frton a Geren­*) Meszéna János. day cégnél rendelik meg, abban a re­ményben, hogy a hiányzó körülbelül 200 frt a közönség további adományaiból és a város s a megye hozzájárulásából be­folyik. A megrendelés eszközlésnél B. Szabó Miháiy bizottsági elnököt plein pouvoir-ral látták el, Az emlék felavatá­sát április ir-ére tervezik. — A bizottság felkérte Maiina Lajos polgármestert, hogy a honvédsirkert gondozását a város vállalja magára. A jelenvolt pólgármes­tel^megigérte, hogy ez iránt, a legkö­zelebbi közgyűlés elé pártoló indiványt tesz. — A fővárosba költözött dr. Födi Emil lemondott a bizottsági tagságról ; a bizottság azonban abban véleményben volt, hogy a bizottság érdekében uj ál­lomáshelyén is fejthet ki munkálkodást. — Rózsaszínű rovat. Fráter Zsigmond műépítész és elektrotechnikus kedden tartotta eljegyzését Eisler Blanka kisasz­szonynyal, id. Eisler Bernát kereskedő kedves leányával. — Kinevezés. A főkáptalan Stark Dezső erdőgyakornokot, egyik kitűnően képzett fiatal tisztjét, lapunk tisztelt szakmunkatársát segéddé léptette elő. Őszintén gratulálunk. — Márczius 15. A márczius 15-iki ünnepélyek előkészületei már nagyban fo ynak s ma már megjelent a városi tanács által kiadott hivatalos programm is, amelyet már közölvén, pótlólag csak azt emiitjük meg, hogy 14-én este 9 óra­kor, az olvasóköri és gimnáziumi előa­dások után, zenés menet lesz. A hon­védtemetőben a »Talpra magyar «-t Cseh JenŐ VIII. o. főgim. tanuló szavalja, azüunepi beszédet dr. Földváry István, a fohászt Perger Lajos plébános mondja. — E hé­ten megküldetnek még a külön meghívók a hivatalok vezetőinek, a képviselőtestü­let tagjainak és a rendezésre kiválasz­tott 30 fiatal embernek. — Ugyancsak a héten jelennek meg a hazafias szövegű plakátok, amelyek a lakosságot felkérik házaik feldíszítésére, általános munka­szünetre, az üzletek bezárására d. e. íél 9 órától 12 óráig és végül este 7 órától az ablakok kivilágítására. — A Kath. Kör kedden tartotta első böjti társas összejövetelét, amelyen a tagok családjaikkal együtt, szép szám­ban jelentek meg. Tetszéssel hallgatták Bielék Rezső felolvasását, amelyben a fegyencek között szerzett lelkészi tapasz­talatait ismertette. A két énekszám (Káldy-darab) a hallgatóságot teljesen kielégítette. Előadás után a közönség szétszéledt. — Az Esztergomi Takarékpénztár igazgató választmánya szombaton és ked­den dél után ülést tartott, me­lyen hoszabb vita után elhatározták, hogy a részvényenkint való osztalékot a ta­valyi 80 frttal szemben 85 frtra fogják a közgyűlésnek proponálni. Ugyancsak ki­mondották, hogy a jubileum emlékére proponálni fogják a közgyűlésnek, hogy az intézeti tisztviselők az idei évtől kezdve 100 frt ötödéves korpótlékban része­süljenek, továbbá, hogy tekintettel a helyi lakások tulmagas bérére, az eddiginél megfelelőbb lakáspénzt kapjanak. — Uj főkapitány. Gyula városának főkapitányává Bndró'dy Géza. nyug. csendőrfőhadnagy neveztetett ki, aki városunknak is hosszabb ideig lakosa s mint a tMagyar Csendőr* szerkesztője, kollégánk volt. — A közigazgatási bizottság e havi ülését kedden délelőtt tartotta. Az el­nöklő főispán mindenekelőtt meleg han­gon üdvözölte Vargyas Endre kir. tanfel­ügyelőt abból az alkalomból, hogy a király királyi tanácsosi cimmel tüntette ki. Var­gyas a felzúgó éljenzés után meghatot­tan válaszolt, felkérve a bizottságot, hogy rokonszenves jóindulatában továbbra is tartsa meg őt. B. Szabó Mihály fő­jegyző bemutta a bizottság terjedelmes és nagy gonddal készült évi jelentését, emely­ből felemiitjük, hogy az összes községek közül csak Esztergom és N. Olved nem terjesztette be még 1896. évi számadá­sát. A bizottság ajánlja, Hogy Anna­völgyre és Párkányba is még 1—1 csen­dőrőrs küldessék. Vázolva van a jelen­tésben a mult évi aratás szomorú ered­ménye, az árviz okozta károk, a közutak rossz állapota. A tanügyi részből felem­lítjük, hogy 16 községben nincs ismétlő iskola, közöttük Esztergom városában. Hogy óvodákat ne kelljen létesíteni, számos község nem hű kimutatást ad be az őrizet alatt nem levő gyermekek­ről. — Az uj munkástörvény értelmében megválasztották a II. fokú bíróságot, amelynek rendes tagjai lettek: Heya Ti­vadar, Luczenbacher István, Reviczky Károly és Wimmer Imre, póttagok: Eg­genhoffer József, Frey Ferenc, Mattya­sovszky Kálmán és Niedermann Pál, akik esküjüket azonnal letették. Az ülés leg­érdekesebb része ezúttal is a tanfelügye­lői jelentés volt, amelyet lapunk más helyén közlünk. Az ülés végén Reviczky Károly meggyőző érvekkel okolta meg abbeli indítványát, hogy az almasfüzitői vonal közepén (Süttőn, vagy Lá­batlanon) létesíttessék egy marha­rakodó állomás, mire az alispán kijelen­tette, hogy mihelyt az érdekeltség e tekin­tetben hozzá kérvényt ad be, azt pár­tolólag terjeszti fel a minisztériumhoz. — Térzene,Hartmann Gusztáv alezre­des, jelenlegi állomásparancsnok elren­delte, hogy ezentúl minden vasárnap délben a Széchenyi-téren térzene legyen. — Circiter-estély. A Circiter-asztaltár­saságnak a Magyar Király helyiségeiben tartandó szombati estélye iránt nagy érdeklődés mutatkozik s mint mindig, kétségtelen, hogy az ezúttal is a rendes kedélyes, családias összejövetel lesz. — Felülfizetés. Az >Esztergomi Tor­naegylet c parasztbálján felülfizettek : Hercegprimási titkári hivatal (B.pest) 3 frt, Szecskay Kornél 2 frt, dr. Riegler Gusztáv 2 frt, Kollár Károly 2 frt, Szé­kely Henrik 1 frt, Leindörfer 2 frt, Guóth Ágoston 1 frt, dr.. Hulényi Győző 4 frt, Pfalcz Józsefné 3 frt, Meizler Já­nos 2 frt, Borovicska Adolf 1 frt. — Választás. Dr. Földváry István vá­rosi főügyész, mint iparhatósági megbí­zott f. hó 13-ának d. e. 9-órájára a város­háza tanácstermébe összehívta mindazo­kat az iparossegédeket, 'akik ipartestü­leti tagnál foglalkozva és biztosítva van­nak. Választandó lesz ugyanis a segédek közül az iparossegédek békéltető bizott­ságába 36 tag és a Betegsegélyző Pénz­tár közgyűlésére 80 kiküldött. — FÜrst Sikkasztása. Az eddigi beje­lentések után ítélve, (amelyeket azonban még ujjabbak is követhetnek, Fürst Miksa sikkasztása nem oly nagy mérvű, mint az első napok zavarában hitték. Eddig ugyanis 871 frt 35 kr sikkasztás derült ki. A pénzügyi tanácsos mentsé­gére szolgálhat, hogy már egy hóval ezelőtt jelentést tett a polgármesternél a végrehajtó hanyagsága és megbízhatat­lansága miatt s megbüntetését kérte. Tegnap Bárczy pénzügyigazgató is meg­fordult a városi adópénztarban, hogy a sikkasztásról informálhassa magát. — Bycicli klub. A néhány év óta stag­náló bycicli-sport fiatalságuk körében ujabban ismét divatba jön, erre enged következtetni az a körülmény is, hogy mozgalom indult meg egy bycicli klub alakítása iránt. A kezdeményezők az érdek­lődőket a napokban értekezletre hívják Össze. — Ipartestületi nyugdíjpénztár. Az or szagos ipartestületi nyugdíjpénztár ügyé­ben szombaton a keresk. miniszternél járt küldöttség megelégedetten tért vissza. Báró Dániel miniszter gratulált az esz­tergomi ipartestületnek üdvös kezdemé­nyezéséhez s kijelentette, hogy az ipar­törvény küszöbön álló revíziója alkalmá­val mindenesetre oda fog hatni, hogy az ipartestületek hatásköre ez irányban is kiterjesztessék, addig is semmi kifogása sincs az ellen, hogy az esztergomi ipar­testület az ügy érdekében országos moz­galmat indítson, amelyhez teljes szívből sikert kivan. — A kiküldöttek utjok eredményéről az ipartestület vasárnapi közgyűlésén számoltak be, amelynek igen érdekes része volt Rothnagel Ferenc titkári jelentése, amelyben a szocialista fészkelődéseket és egyes iparosok nagy­zását Ítélte el. — Városi közgyűlés. A város holnap, csütörtökön délután 4 órakor közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. A Duna-utcában levő Bohátka és Borz-féle házaknak a tűzoltó egylet céljaira meg­vétele tárgyában határozat hozatala. 2. Polgármester jelentése, Fürst Miksa adó­végrehajtónak sikkasztás miatt történt felfüggesztése tárgyában. 3. Esztergom vmegye alispánjának határozata, a mun­kaadók és mezei munkások közötti jog­viszonyok szabályozásáról szóló 1898. évi II. t. c. értelmében az igazolványok kiállítására a városi tanácsjegyző kijelo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom