Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-06 / 19.szám

dett ember bűnös manipulációja mind­járt hivatalba lépésével kezdődött. Meg­választása előtt a Porgesz-féle vendéglő­ben kortesvacsorát adott, ami 102 írtjá­ba került. E tartozást nem egyenlítette ki, hanem elkérte a vendéglős adóköny­vét azzal, hogy az összeget, mint a hi­telezője adóját, arra befizeti, amit persze máig sem cselekedett meg. Pénz felvé­telre egyáltalán jogosítva nem levén, sikkasztásait ugy követte el, hogy izra­elita hittársait — mert csakis ezeket károsította meg — rábeszélte, hogy ad­ják át nekik az adót, minek fáradnának ők vele, a befizetést majd ő végezi el. Adott is rögtön az átvett összegről ren­des nyomtatott hivatalos nyugtát, ame­lyek blankettáihoz igaz uton szintén nem juthatott. Az igy megkaparitott pénzt azután saját céljaira forditatta s ugy ma­nipulált, hogy azoknak, akiktől a pénzt már felvette, intőcédulát többé nem kül­dött. A károsultak még egyre jelentkez­nek, az elsikasztott összeg máris többre rug kétezer forintnál. A vizsgálatnak ki kell deríteni azt is, hogy a sikkasztó annyi idő óta, hogyan dolgozhatott igy észrevétlenül, annál is inkább, mert ál­talánosan ismerték, hogy rendetlen éle­tet él. Éjszakákat tölt hazárd játékkal, (amit egy p. ü. bizottsági tag a bizott­ság egyik decemberi ülésén nyíltan el­mondott), pezsgőzik és egyéb költséges passziói vannak. Az elfogatását megelő­ző éjjelt is tivornyában töltötte. A szenzációs eset még ma is élénken fog­lalkoztatja az egész várost. — Az uj munkástörvény, A polgár­mester az uj munkástörvény népszerű magyarázatát, amely Osváth Andor tol­lából lapunk legutóbbi számának mellék­letén jelent meg, külön lenyomatban ezer példányban kiosztatja a helybeli munkások között, ezenkívül felkérte a polgári olvasókörök elnökségét, hogy helységeikben az uj törvényről alkalmas felolvasásokat tartsanak. A városi ható­ság a munkásigazolványok készletének megérkezéséről annak idején hirdetmény­ben fogja értesíteni a mezőgazdasági munkásokat és napszámosokat. — Ipartestületi közgyűlés. A helybeli Ipartestület rendes évi közgyűlését f. hó 6 án d. e tíz órakor tartja a város­háza tanácstermében. Tárgyak: i, az 1897. évre szóló titkári jelentés, 2. az 1897. évi pénztári jelentés, 3. az 1898. évi költségvetés, 4. az elöljáróság kiegé­szítése, 5. a Betegsegélyző Pénztár köz­gyűlésére kiküldöttek megválasztása és 6. esetleges indítványok, amelyek leg­alább 24 órával a közgyűlés előtt beje­lentendők és legalább 20 egyesületi tag által aláírandók. — Felruházás. A helybeli főgimná­zium igazán áldásosán működő segítő egyesülete tegnapelőtt tartotta tavaszi felruházását, amely alkalommal negyven­két tanuló élvezte a nemes intézmény áldássosságát. -— Iparosok nyugdíjpénztára. Dóczy Ferenc ipartestületi elnök, Frey Ferenc országgyűlési képviselő és Rothnágel Ferenc ipartestületi titkár ma vitték fel a kereskedelmi miniszterhez a helybeli ipartestületnek kötelező ipartestületi nyug­díjpénztár érdekében szerkesztett kérvé­nyét, amelyet lapunkban már egész ter­jedelmében közöltünk s amely eddig csak általános tetszéssel és helyesléssel találkozott. — A rendőrtisztvíselők egyenruhája már elkészült s azonnal felöltik, mihelyt letűnik a rendőrbiztosok uniformisáról a hivalkodó aranyzsinór. — Dinamitlopás. Bravetz (rekte Kon­dek) József már több, mint egy évtizede volt alkalmazásban a Reviczky-féle emen­kesi kőbányában s urai megbízható munkásnak ismerték. M. hó 28-án át­ment Bikolra s ott felkereste a nyolc nap óta betegen fekvő Reviczky Károlyt. Tizennégy forint előleget kért, amit meg is kapott, bár már tartozásban volt, az­után a raktárostól kicsalt tíz kilo dina­mitot, 25 lőkupakot és három gyujtózsi­nórt. Ezeket azonban nem használta fel a bányában, hanem a bányabirtokosok tulajdonát képező s neki használatra ki­adott szerszámokkal együtt összepakolta s a bányatelepről eltűnt. Sürgős nyo­mozása annál is inkább elrendeltetett, mert a tolvajt szocialista gondolkozásu­nak ismerték. — iól megőrizett község. Piszke köz­sége mindenesetre ilyennek mondható, hogy ha ott az éjjeli őrök minden éjjel agy tesznek eleget kötelességüknek. ahogy m, hó 28-ának éjjelén tettek. Ugy látszik, fáztak odakün, mert behúzódtak Béling József korcsmájába s ott éjjeli két óráig dorbézoltak. Akkor is jól Össze­szidták a korcsmárost, amiért tovább nem tűrte duhajkodásukat. Hogy persze ez idő alatt a faluban különböző kihágások tör­téntek, arról halvány fogalmunk sem volt. Most a szolgabírói hivatal kissé ki fogja oktatni a derék bakterokat a kö­telességtudásra. — Egy járásbiró búcsúja. Megható jelenet színhelye volt f. hó 2-án a muzs­lai kir. járásbíróság hivatalos helyisége, a midőn Schável Károly nyugalmazott kir. járásbiró a biróság vezetését átadta Nemesszeghy Dezső kir. aljárásbirónak. Az eltávozott járásbiró könnytelt sze­mekkel, érzékeny szavakban vett bucsut a biróság tisztviselőitől, mire a tisztvi­selői kar egyenként háláját és köszöne­tét fejezte ki a búcsúzónak velük szem­ben mindenkor tanúsított előzékeny bá­násmódjáért. Annak elismerése mellett, hogy az igazságszolgáltatás egy kiváló tapasztalt és igazságszerető bírót vesz­tett el benne, az igazságszolgáltatás te­rén töltött hosszú és lankadatlan mun­kálkodásáért köszönetünket fejezzük ki mi is a közvélemény nevében. — Tapintatlanság. Egy hazafias szent ünnep rendezőinek külünös gondot kell fordítania arra, hogy az ünnepség elő­készületeit semmi disszonancia, semmi tapintatlanság ne előzze, ne rontsa meg. A város március 15-iki ünnepének ren­dező bizottsága — fájdalom — már elkö­vetett egy vaskos tapintatlanságot. — Legutóbbi ülésén kimondotta, hogy a törvényhatóság résztvesz az ünnepi me­netben, sőt a helyét is kijelelte, mielőtt — a legprimitívebb illendőség! szabály betartásával — ez iránt az érdekelteket ! megkérdezte, erre felkérte volna. S ha ' már elmulasztotta, e felkérésnek legalább a határozattal egyidejűleg kellett volna megtörténnie, mindeddig azonban meg nem történt. A megyei urak pedig végre sem bakák, akiket egyszerűen ki­rendelni iehet. Ily tapintatlanságok 1 bizony soha sem szolgálnak egy ünnep ! sikerének, öszhangjának előmozdítására. I — Megunta az életét. F. hó 2-án 1 Kély községben egy ismeretlen vándorló j felakasztotta magát. Hogy miért vette i igénybe a kenderkötél szolgálatát, annak oka valószínűleg életuntságában kereshető. — Lopás. Mult hó 16-án éjjel Sajko­vics István tokod ebszőnyi munkás kony­hájának ablakát ismereslen tettesek fel­törték a konyhában levő ládát felfeszí­tették, s abból egy aranygyűrűt, egy ezüst órát és egy ezüstláncot 23 frt ér­tékben elemeltek. Eddig még nem akad­tak a tolvajok nyomára. — Öngyilkossági kísérlet. Mestán J. börtönőr feiesége tegnap öngyilkossági szándékból a kis Dunába vetette magát, egy arra járó tisztiszolga azonban Mol­nár Anna és Sándor Ferencné mosónők segélyével még idején kimentette a ha­bokból. Az életunt asszony végzetes cse­lekedetének okául férjének elhidegülését mondotta. Most súlyos betegen ápolják a lakásán. — Rövid hírek. Horváth Károly pap­rikaárus igen paprikás természetű. Ily hangulatában alaposan eldöngette azt a nőt, aki háztartását vezeti. A rendőr­ség vette gondjaiba. — Süttó'n f. hó 3-án erdőégés volt. A telkes gazdák erdejéből, vagy jobban minden cserjésé­ből égett le egy rész. A kár jelenték telén. — Porgesz Béla pompás uj helyisé­gében holnap, vasárnap a katonai zene­kar a következő műsorral hangverse­nyez : 1. Katonaüdvözlet induló, Seidltől. 2. Nyitány Ilka operából. 3. Colletta keringő, Suppeetől. 4. Részlet Cavalle­ria Rusticánából, Mascagnitól. 5. Sikkes­sen polka francé, Grandtól. 6. Bécsi sé­ták egyveleg, Komraktól. 7. Sub Rosa polka mazur, Scharftól. 8. Magyar da­lok, Bánffy bárótól. 9. Keleti álomké­pek keringő, Ivanovicitól. 10. A mi nép­énekeseink egyveleg Klimochtől. n. Milleniumi négyes. Franektől. 12. Gyors­polka Peheltől. ~ Suchard csokoládé és Cacaó. Elő­jött félreértések elkerülése végett felhi­vatik a n. é. közönség figyelme azon körülményre, hogy a Ph. Suckard-iéle gyár az úgynevezett csokoládé törmeléket sem nem gyártja, sem pedig a kereske­delembe nem hozza. A Ph. Suchard-féle csokoládé jótállás mellett tisztán szállitta tik s mint tudva van, csak is staniol csomagolásban a gyárjegygyei és alá Írással ellátva. Barissoif-küplék. /. Melódia: »Du, du lass mich in Ruh.c A Kaukázusban láttam én egy pompás kis [falul, Olt volt, ahol megbámulják az uj kaput; Hol a hegyekből, mint a viz, /oly a pet­róleum S a pótadó fölött, ha nagy, van gaudium! Ott a copf nem látszik, mert belül hordják, S ha beszélnek, hát ugy mondják, Mak, mak, mak, mak, mak, mak! Egymás között mind sógorok, mind komák: De azért, ka tehetyik: A hasznot meg nem vetyik, Elvállalják ! A sztár oszt a az még csak a derék férfiú, Oly kövér — szegény — hogy néha majd [megfü S mivel kapcája néha szük, tipeg, topog, [nagyon, Mint gesztenyés, ha ju a szél a piharcon. Sokat beszél naphosszat ő, csak az a txj. Mondjam, vagy ne mondjam, oh jaj Maj! maj! maj ! maj ! maj l maj ! Pedig olyan puha szegény, mint az irósvaj Még se köll ő senkinek, Testinek, se lelkinek, És ez a baj. Nagy szemüveggel jár ott a lámpagyujto­[gató S nagy léptekkel, akár csak a pótadó A kövezettől, hogy ha sántul, csinadaratta [bumm, Gazolintól vakuljon a publikum ! Gymnasium, kórház ügye, vágóhíd, Ha kérded, hát sifli az mind Mind, mind, mind, mind, mind, mind, Százperczentes pótadó, ha fejbe is kollint Kinek mi gondja rája, Rendben van a szénája Alkalmasint. A rőndér keztyűbe jár, mert hát az igy [dukál; Van kardja is, s ha jón az úr, hát sza­lutál. Arany zsinóros biztos ur zavarba hoz [bakát, De senki mást, ha tolvaj is *a réz an­[gyalát t* Ha muszáj, hát, hagy lögyék ez a nagy [rönd; Rönd, rönd, rönd, rönd, rönd, rönd. Veszszen bár a kaputrok, az óra és bőrönd, Untjormis, ez a jő Ez, mondják, előkelő; Éljen a rönd. II. Melódia, »In China« . . . Hogyha nálunk ég a tető Olyan a zaj, hogy rettentő. Mind aki birja, kiabál, Kézzel lábbal gesztikulál. S mint az uj veretii tallér Csillog a két aranygallér. Városi az, emez megyei, Egy sem akar engedni . . . Minálunk, minálunk, Minálunk ez már csak igy szokás, Minálunk, minálunk Pórölnek és leég a ház. Szegény kis város Esztergom, Meg van lőve, de vastagon Annyi beune az egyesület, Hogy a tehertől majd lesülyed; Óvó, szépítő, katholikus, Tűzoltó, segélyző, hisztorikns Torna, kaszinó, és kofa céh S a fránya tudja még hány izé ! Minálunk, minálunk Minálunk ez már csak igy szohás Minálunk, minálunk Muszájból van a társulás. IRODALOM­t Egy csinos kiállítású könyv jelent meg nemrégiben a »Franklin társulat* könyvnyomdájában. Erdélyi Zoltán >Vesz­tett boldogság* cimű verses regénye ez, melyet nemcsak az akadémia jutalmazott a Nádasdy féle 100 aranyas díjjal, de jutalmazza és jutalmazni fogja mindig olvasóinak elismerése és magasztalása, melylyel e mű megteremtője uton útfélen találkozni fog. Bírálatot nem aka­runk Írni, hiszen erre nincsen szükség, csak azt mondhatjuk e tnüröl hogy meg­ragajda olvasóját; fenkölt, magasztos gondolkodással, a legköltoibb hasonla­tokkal gazdag irályban tárja elénk az élet hű képét. Melegen ajánlhatjuk e szép művet azon meggyőződéssel, hogy vele olvasójának magas élvezetet nyújt. íme néhány sora mily igazságot rejt, s hogy magához vonzza az olvasót: ... A boldogság szelid madárka, Kezünkre száll egy szép napon, Dalol nekünk s csodás dalára Virágban áll a — völgy, halom. De jaj, ha akkor meg nem fogjuk, Ha tőrünk akkor rá nem dobjuk, Örökre elszáll, elrepül . . . S hiába hivás, köny s a bánat, A vad madár csak messzebb szálhat, Uj tőrt örökre elkerül! f Vértükör. Az antísemítízmus és szo­cializmus terjedése és annak meggátlása. Röpirat. Félárboccal. Vegyes művek. A nagy, vaskos könyv, mely 10,000 példányban jelenik meg, az uj röpiraton kivül szerzőnek a 16 év óta^ kiadott ösz­szes munkáit tartalmazza. Ara 1 frt. Kap­ható Kecskeméten. A könyv tartalma : 1. Bankó háború. A nagy hatással szinre került >Hamis bankó. < 2. Kis pillangók. Égen-Földön. Villám liget. Szélsőségek. Olvadó «ziv. Forrongó szív. Három kö­tet. 3. Párját Nagy-Kőrös! Kacagtató viccek és illusztrációk. Második, bővített kiadás. 4. Földet a szocialistáknak! Kontra jelleggel Szerzőtől első értekezés a szozializmusról. 5. Az agglegény leánya. Vígjáték 1 felvonásban. 6. Harangszónál, Falusi életkép 1 felvonásban. 7. Elbeszé­lések. Tréfás históriák. Tarkaságok. 8. Ezer aranyeforradalma. Verses-regény. 9. Kartács-tüzek. A mai társadalmi szo­kásokat szatíráló cikkek. 10. Vertükön Röpirat. f Petőfi-Album. A nemzetek legdrágább kincse: nagyjainak emléke. Minden le­vele a babérkoszorúnak,a melyet nagy­jaink homlokára teszünk, örök jele a nemzet hálájának, tanuja és hirdetője a a hazafias lelkesedésnek. Egy ily leve­lét a hervadhatatlan babérkoszorúnak alkotja az a remekmű, a melylyel a Petőfi­társasag áldoz Petőfi Sándor emlékének. PetŐfi-élete, alkotásai, hűséges képben tárul elénk a Petőfi-Album lapjairól. Oly szerkesztők mellett mint Jókai Mór, Bar­tók Lajos, Szana Tamás és Endrődy Sándor, akik a Petőfi társaság vezetői és diszei, lehetetlen, hogy az album ön­magának utat ne törjön, minden magyar házba. A magyar művészgárda legjele­sebbjei vetélkednek velük, hogy illusz­trációkkal emeljék annak művészi becsét­A Petőfi-Album most van sajtó alatt. Az Atheneum r. t., mely annyi irodalmi kincsei gyarapította a magyar könyves­házat, ezúttal is legnagyobb büszke­ségének tartja, hogy tartalmához méltó keretben bocsássa világgá a Petőfi-Al­bumot. Március elején nagyja el a saj­tót ez a remek irodalmi munka, 30 ne­gyedrétü iv terjedelelmben, gyönyörű diszkötésben s oly tipográfiai kiállítás­ban, amely a magyar nyomdaiparnak díszére válik. Az ország csaknem összes könyvtárai, egyletek, kaszinók, iskolák, azonkívül temérdek magánkönyvtár szá­mára már előre megérendelték a Petőfi Albumot, a kedvezményes előfizetési ár­ban, mely a fűzött kötetért 5 frt, disz­kötésüért 6 frt. Minthogy a mű bolti ára magasabb lesz, ajánlatos, hogy az albumot előfizetés utján rendelje meg mindenki, aki a kegyelet óráiban áldozni akar Petőfi emlékének s könyvtárát egy remekművel kívánja gyarapítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom