Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-03 / 18.szám

Az uj munkást örvényről. (Az 198. évi II. t. cz.) A magyar munkásra ujabb és jobb napok következnek. A magyar törvényhozás elismerést, hálát érdemlő módon intézkedett a mezei muukások védelméről. A törvény, amely a folyó évi márczius i-n&p* ján lépett életbe, valóban a munkásszabadság derűs hajnalának virradását jelenti. Midőn a törvénynek a munkást érdekli) részét az alábbiakban ismertetni elhatároztam, egy ne mes szándék vezérelt: tudomására juttatni a munkásembérnek, hogy az ő érdekeinek is van védő, — istápoló eszköze; továbbá, hogy a törvényértelmét és célját oly kezekből ismerje meg, amely kezet a józan megfontolás vezérli. A munkásembernek napjainkban van a legnagyobb szüksége higgadt megfontolásra, önállóságra és saját érdekeinek ismeretére, mert; a munkásvilág nehéz időket él, ép azért hálával kell fogadnia a törvényhozás eme gondoskodását, amelynek legfőbb célja, hogy a munkás is embernek tekintessék. Miért vált szükségessé a immkásvédelem ? Azt mondja a példaszó, hogy „kevés panasz hangzik el alaptalanul." Az utóbbi silány esztendők szomorú viszonyokat teremtettek hazánkban. — A gazdát az elemi csapások látogatták meg, a munkásnép nem kereshetett eleget még*a mindennapi kenyérre sem. A gabonaárak óriási módon hanyatlottak s a mezei gazdálkodással foglalkozók sok helyütt valóságos Ínségbe jutottak. Talán magyarázni is felesleges, hogy a föld hátán nem létezik nemzet, amelynek különösen a mezei gazdálkodásban foglalatoskodó munkás fiai oly kevéssel beérnék, mint a mieink. S mert kevés igényük van, ^ ha becsületes munkájukkal rászolgáltak, tisztességes keresményt tehettek félre. Ámde azt is meg kell említenünk, hogy a magyar ember hiszékeny s ebbeli sajátságát a lelkiismeretlen elemek egész serege igyekszik saját hasznára fordítani. Ez a hiszékenység különösen az utóbbi rossz termő esztendőkben rendkívül káros lett a magyar munkásra. A munkaadók nagyobb és lelkiismeretlenebb része, már különösen azért is igyekezett ezt a jó tulajdonságot kizsákmányolni, mert a saját érdekei is veszélyeztetve voltak. Igy következtek el azon óriási sérelmek, a melyek kivált a mezei munkásnép jelenlegi Ínséges helyzetét megteremtették. Hogy példával éljek, tudok az alföldön uradalmat, a hol az aratásra szegődött munkás embereknek csak az uradalomtól volt szabad vásárolni a mindennapi élelmét, mert másként felmondták neki a munkát, voltak esetek, hogy a megszorult munkásnak előleget adtak, de volt rá gondjuk a munkaadóknak, hogy az előleg után uzsorakamatot fizettettek vele. Ily helyeken a munkás — mire elvégezte a vállalt munkát, — azon vette magát észre, hogy csekély keresménye lelkiismeretlen kezekbe vándorolt s ő a közeledő tél elé a legnagyobb nyomornak nézhet. Kit nem keserítene el ezen tisztességtelen eljárás ? ! Hol az az ember, a ki sérelmet szenvedvén, ne méltatlankodnék ? És mi lett a vége az elmondott, de ezerszer ismétlődött hasonló szándékos megkárosításnak ? Az, hogy az igazát védő munkásemberben- feliáradt az önérzet s dühtől tajtékozva nem egyszer saját ügyének birája, illetve rabja lett . . . Hozzájárult ezen veszedelemhez még az is, hogy lelkiismeretlen izgatók járták be az inségesebb vidékeket, felkeresték a szegény munkásembert, hogy taná csot adjanak nekik, tanácsot, amely őket még nagyobb nyomorba juttatta. Ezek a bujtogatok söpredékei az emberi társadalomnak. Czéljuk aljas, mert nem a bajok orvoslása végett, hanem azért keresik fel a munkásnépet, hogy elbolondítsák. Ez okból gyűjtést rendeznek s a munkásnép utolsó filléreit csalják ki, azon czimen, hogy ők egyesültek arra nézve, hogy a munkásnépnek jólétet vívjanak ki az államhatalomtól. Hires, nevezetes emberek államférfiak nevét hozzák hamisan forgalombaminta kik velük tartanak,hogy pusztítsák, semmivé tegyék a vagyonos osztályt. Megígérik, hogy a vagyont felosztják s nem lesz többé különbség a vagyonos és nem vagyonos emberek között, A félrevezetett munkásnép Örömmel hordja hozzájuk megtakarított filléreit s midőn igy egy-egy vidék hiszékeny lakosságát kifosztották, odább állnak. Ezek a bujtogatok magukat „szoczialisiáknak" nevezik s a ^szoczializmus

u jelszava alatt íízik nyomorult gazságaikat. Most, a mikor a bujtogatok által félrevezetett munkásnép izgatottsága tetőpontrahágott ; most^midŐn még az eltévelyedettek ezreit lehet higgadt szóval jó útra terelni, hazafias kötelességemnek ismerem odatörekedni, hogy a munkások védelmére alkotott törvényt ismertessem. — Vájjon a bujtogatok izgatása teremthet-e közjólétet ? Lehetséges-e az, hogy a sokat hangoztatott földosztás igazi megelégedettséget szülne ! ? Tagadásba veszem ! Mert hiszen, ha X-nek becsületes munkájával, verejtékes fáradtság után szerzett földbirtokát. A. B-és C. között felosztjuk, jót állhatunk-e arról, hogy A. nem tékozló-e, a ki talán holnap már B.-re ruházza át az ő osztályrészét ? Vagy talán X. nyugodjtan tűri az ő többi vagyonos X. társaival, hogy vagyonát felosszák s ő hoppon maradjon! Lehetetlen állítás ez, azt mindenki beláthatja; hiszen ha ez megvalósulna, úgy az embeberek egymás öldöklésében pusztulnának el; de akkor is hiszem, hogy a bujtogató álszocialista urak tisztelt nyakát legelőször érintené kellemetlenül a kenderkötél! Hogy a törvényhozás a szociális törekvések között "mindazokat, amelyek nem a fenálló jog- és társadalmi rend felforgatására irányulnak, hanem a közjólét előmozdítását célozzák, maga is támogatja, arról napjainkban számtalan esetben meggyoződhettönk. Ott van a munkásbetegsegélyezés ügye; ott vannak a kórházak, ott az ipartelepek és számtalan sok más intézmény, amely mind arról tesz tanúságot, hogy az állam a munkásosztály jóléte érdekében minden lehetőt megtesz, amit csak e czélból megfelelőnek talál. Ily célból alkotta a törvényhozás az uj munkást'órvényt; az 1898. évi II. törvényczikket, amelyet alábbiakban oly szándékból ismertetek, hogy lássa a munkásnép, hogy a saját függetlensége és jóléte érdekében mily védelemben részesiti őt az állam! Az uj munkástörvény két okból fontos. Először fontos azért, mivel megvédi a munkást a munkaadók túlkapásai ellen, másodszor azért, hogy a munkaadót oly korlátok közé szorítja, a melyeken belül csak az igazságosság utján haladhat. Meghatározza, hogy mily jogai vannak a munkásnak s mit követelhet a munkaadó a munkástól anélkül, hogy az utóbbi megkárosítható lenne. Körülírja, hogy a gazda és munkás között kötni szokott szerződés mily rendszabályok mellett készítendő cl s kötelezi a hatóságokat, hogy a kötött szerződések pontozatait felülvizsgálja, ellenőrizze s akkor, ha a szerződés a munkásra káros, azt megsemmisítse. Szóval az egész törvény kizárólag a mezei munkával foglalkozó munkásosztály érdekeinek megvédésére és jólétének előmozdítására szolgál. A törvény 1. §-a elrendeli, hogy mindazon hivatásos mezei munkásnak, aki nem cseléd minőségében szerződik | valamely munka teljesítésére, igazolvánnyal kell birnia. Mi a czélja ezen igazolványnak ? Az, hogy ennek segélyével a munkás bármely vidékre szabadon mehessen s a hatóságok részéről ennek alapján teljes jogvédelemben részesitessék. Czélja továbbá az hogy a munkás' nak ez által oly bizonyíték legyen a kezében, amelyben becsülettel teljesített munkája a munkaadó által elismertessék s azt mint ajánlólevelet használhassa fel. Igazolványt már azért is kell a munkásnak szereznie, mert e nélkül panaszait a munkaadó túlkapásai ellenében a hatóságok visszantasithatják. Végre szükséges az igazolvány azért is, hogy abban a hatóságok feljegyezhessék, bizonyíthassák, hogy a munkás valakivel szerződött, hogy ugy annak segélyével igazát bárhol előadhassa. A törvény világosan megköveteli, hogy a munkás és gazda között létrejött szerződés írásba foglaltassék. A szerződés vagy a hatóságok előtt lesz kötendő és írásba foglalandó, vagy pedig a munkaadó által megírandó, mely utóbbi esetben azt a felek a hatóságnak bemutatni kötelesek. A hatóságok szigorúan kötelezvék, hogy a szerződést átvizsgálják és amennyiben abban a munkás érdekei veszélyeztetve volnának, vagy oly nem világos kitételek foglaltatnának, amelyek esetleg félreértésre, jogsérelemre adnának okot, azt világosan újból elkészíteni, illetve erre a szerződni óhajtó feleket utasítani tartoznak. A hatóságok tehát szigorúan felelősek azért, hogy a szerződés teljesen megbízható, azaz olyan legyen, a mely a munkás és a munkaadó közötti viszonyt világosan és szabatosan körülírja. Mert csak az ilyen szerződés a valódi fegyver a munkás kezében s csakis az ilyen szerződés függetleníti a munkást és ad alapot arra, hogy őt a törvény védelmébe vegye. Megesett igen sok gazdaságban az is, hogy a munkaadó a saját cselédjeit is beosztotta a szerződéses munkások közé és a végleszámoláskor a munkások keresményéből ezen a czimen elvont. Most a törvény ezt is orvosolta. Ezentúl a szerződésben világosan kifejezendő, hogy a munkaadó óhajtja-e a saját cselédjeit, vagy napszámosait is ugyanazon munkára alkalmazni. Minthogy nem egyszer arra is kötelezi magát a munkaadó, hogy a szerződött munkásokat maga élelmezi, a törvény elöirja, hogy a szerződésben az is megállapittassék, hogy egy napi élelmezés pénzértékben mily összegű, nehogy a munkás esetleg annak legyen kitéve, hogy a munkaadó e részben megkárosíthassa az esetre, ha a napi élelem helyett készpénzzel látja el őt. Van eset, hogy a szerződő munkások a felvállalt munka teljesítésének biztosítására biztosítékot kénytelenek adni. Eddig az volt a gyakorlat, hogy ezen biztosíték a munka-