Esztergom és Vidéke, 1898

1898-02-20 / 15.szám

Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — i frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIRMÁNLap tulajdon os kiadókért: DR- PROKOPP GYUlíASzerkesztőség és kiadóhivatal: (HOVA A KÉZIRATOK, ELŐFIZETÉSEK, NYILTFEREK ÉS HIRDETÉSEK JKALDENDÓ'K SVÉDJE X^YIRTÉR, SSO. SZÁN}. —Kéziratot nem adunk vissza. ;<f~ Iparos nyugdíjpénztár. Esztergom, február 12. Annak idején megemlékeztünk arról a mozgalomról, amelyet Dóczy Ferenc, az ipartestület buzgó elnöke kezdeményezett egy helyi ipartestületi nyugdíjpénztár létesítése ügyében s örömmel üdvözöltük a felvetett eszmét, a mely az iparososztály boldogulásának előmozdítására mindenesetre elsőrangú tényező lenne. A helybeli ipartestület lelkesedéssel foglalt állást elnöke propoziciója mellett s kebeléből bizottságot küldött ki, mely küldöttségileg adta elő a kereskedelmi miniszter előtt kérelmét. A miniszter érdeklődéssel vett tudomást a mozgalomról, később azonban tudatta az ipartestülettel, hogy az eszmét egyelőre kivihetetlennek tartja, mert az a jelenlegi ipartörvény §§-aiba ütközik. Ám az ipartestület nem csüggedt a szükséges és dicsérendő mozgalomban. Mihelyt hírét vette, hogy a minisztérium az ipartörvény módosítását határozta el, újra visszatért az ügyre, és február 12-iki ülésén kimondotta, hogy a miniszterhez ujabb kérvényt intéz az iparos nyűgIz Mniíi \\ Mii tára, Emiékszel-e? A román királyné költeménye. Emlékszel-ef egykor karomban Örök szerelmet esküvél! Feledve már a boldog óra És róla csak szivem beszél. Emlékszel-e f mikor elhagytál Mit se szóltál és elménél! Feledve már a fájó óra És róla csak szivem beszél. Emlékszel? Mikor újra láttál Elfordultál, amint jövel! Feledve van a multak álma És róla csak szivem beszél. Nász előtt. — Az íEsztergom és Vidékéé eredeti tárcája. — Hát igaz, csakugyan igaz. Laci, a híres helyre gyerek, Laci, a nagy szeladon, a nagy nőhóditó, lerakta a fegyvert, kapitulált. Előbb csak súgták, hogy mire nem képes egy kis leány, aki meg tud fogni egy oly vén rókát is, mint Laci. Hanem még akkor nem igen hitte el senki, dadijpénztár létesítése, illetőleg az ipartörvény megfelelő módosítása tárgyában. Módunkban van a kérvényt egész terjedelmében bemutatni olvasóinknak, akik kétségtelenül szintén megfognak hajolni az abban kifejtett nyomós érvek előtt. Óhajtjuk és reméljük, hogy a mozgalom most már sikerrel fog járni s ez esetben az ország összes iparosai hálával és elismeréssel kell, hogy adózzanak az esztergomi ipartestületnek, és annak derék vezetőinek, akik nemcsak a maguk, de a késő utódok érdekében is fáradoztak, amikor az iparos osztály kiérdemültjeinek könynyebb ekzistenciáját biztosítani óhajtották. A kérvény itt következik : Mély tisztelettel vettük Nagyméltóságodnak mult 1897. évi április hó 15 én 4660/1897. szám alat kibocsátott magas leiratát, melylyel az elaggott és munkaképtelenné vált iparosnak ellátása céljából az ipartestület kebelében létesítendő nyugdíjintézet tárgyában beadott kérvényünket elintézni méltóztatott. Meg kell ugyan nyugodnunk Nagyméltóságod abbeli illetékes döntésében, hogy ily nyugdíjintézet az ipartestület kebelében a tagok kötelező belépésével azért nem létesíthető, mert ezt az ipartestületek hatáskörét ez idő szerint szabályozó 1884. évi XVII. t. c, jelesül ennek 126. §. d. pontja lehetővé nem cára a jól értesült vénasszonyok pletykájának. A vén assonyok rendesen külön-külön és egyszerre annyiféleképen hirdetnek egy dolgot, hogy valamelyik aztán okvetlenül be kell, hogy következzék. Lacival is megesett, hogy gyürüt váltott és egész komolyan föltette magában, hogy végképen szakit a régiekkel, példás férfiú és jó férj lesz. Az ilyen erős elhatározások alkalmával a belső metamorfózis előtt külsőleg is meg kell, hogy változzék az ember. Cilinder helyett kemény sötét kalap, szétnyitó gallér helyet diskrét, magas és csukott, villágos nyakkendő helyett elegáns, komoly szin, smoking helyett Ferenc József-kabát került elő. Laci megváltozott egészen. Ott ül és rendezi levelezéseit, azokat a kedves, drága kis leveieket, amiket ugy várt valaha, mint egy gyerek s most ostoba naiv csevegéseknek tart. Tűzbe velük, És tűzbe azzal a szegfűvel, amit öt éve tűzött fel egy bálon az akkori Ő. Immár azt sem tudja, hogy mi volt a neve annak az O-nek, csupán a virága hever itt a fiókba öt év óta. Tűzbe vele. És tűzbe a szalagokkal, a rendezői gombokkal, kokárdákkal, pikáns képekkel, könyvekkel, — nincs több szükség teszi, s az érvényben álló törvény hatálya alatt a szóban levő nyugdíjpénztár csak az önkéntes társulás elvére lenne alapitható ; mindazonáltal kénytelenek voltunk elállani attól, hogy ily nyugdíjintézet létesítése iránt, a Nagyméltóságod által jelzett utón és irányban tegyünk kísérletet, mert a helyzet alapos ismeretében eleve meg voltunk győződve arról, hogy ily irányú kísérlet az óhajtott eredményre nem vezethet, s az iparos osztál jelentékeny részének minden ujabb teher önkéntes elvállalásától, még ha legsajátabb érdekében kívántatnék is tőle, visszariadó gondolkodásmódja, kivált pedig ezen vonakodást eléggé megmagyarázó nehéz, sokaknál a legsanyarubb nélkülözésig menő anyagi helyzete mellett teljességgel nem remélhető, hogy Önkéntes társulás utján az iparosok oly száma tömörüljön és egyesüljön a jelzett célra, mennyi egy életképes és feladatának nem csak látszatra, hanem valósággal is kielégítően megfelelni képes nyugdíjpénztár létesítésére és fentartására múlhatatlanul szükséges. Nagyméltóságod fent hivatkozott magas leiratából azt látjuk, a miről már kérvényünk küldöttségi átadása alkalmával Nagyméltóságodnak élénk érdeklődést tanúsító kijelentéséből örömmel győződtünk meg, hogy Nagyméltóságod a felvetett eszmét életrevalónak, az iparososztály érdeke szempontjából nagy fontosságúnak és megvalósulását . kívánatosnak méltóztatott elismerni. És valóban, azon közvetlen tapasztalatok alapján, melyeket mint kézmüiparosok, kik kenyerünket iparos foglalkozásunkkal keressük, saját egyéni körünkben és az ipartestületi működés terén az iparosok rájuk. Laczi meghalt, hogy életet adjon Lászlónak^ — Csitt! — Ki zavar ? Szabad ! Belép az ajtón egy hordár. Valami vászonba, lenbe takart csomag van a félkarján és levelet szorongat a sapkája mellett a másik kezében. — Egy levelet hoztam, meg ezt az izét. — Jói van, azt tegye le oda a karosszékre, vagy a földre. — Adja a levelet. — Tessék nagysás ur. Alászolgája. A hordár elmegy és Laci — nem László kibontja a levelet. Mí ez ? Nő irás ? Már késő. Tűzbe vele olvasatlanul. De mégse. Lássuk csak, ki az utolsó, aki megemlékezett. »Kedves barátom ! Nagyon elkapatott módja a bosszúnak, hogy a faképnél hagyott nő gyermekével karján az oltár előtt követelje jogait. En nem teszem azt és nem követelek semmit. Hanem mellékelve küldöm a gyermeket, — neki vannak jogai, és önnek vele szemben kötelességei, Teljesitse azokat, mert ha ma el is utazom, mindig tudni fogok ügyelni gyermekemre. Isten Önnel.« — Valóban szép tőle, hogy nem csinál skandalumot. De hát ki ez a nő ? valódi szükségeiről és kívánalmairól hosszú időn át szereztünk, legjobb tudomásunk, meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint állithatjuk, hogy fontosabb, az iparososztály egész helyzetére, egyéni és társadalmi viszonyaira mélyebben és jótékonyabban ható intézményt képzelni sem tudunk, mint azt, mely az iparosokat egy általános érvényű és minden iparosra kiterjedő nyugdíjintézet tagjaivá avatná, s ez által megmentené őket és családjukat attól a mindennél súlyosabb gondtól, hogy elöregedésük, vagy egyéb okok folytán beállható munkaképtelenségük esetén az ínség, a koldusbot vár reájuk. Valósággal korszakos j«lentŐséggel bírna ugy az iparfejlesztés, amint az iparos osztály nemzeti és társadalmi hivatása s ennek magaslatára emelése szempontjából ily nyugdíjintézet létesítése, melynek minden irányú roppant kihatása szinte kiszámíthatatlan. Nem egyedül sajátképpenni közvetlen célja: a humanitárius eszme nyerne általa nagy lendületet és szociális tekintetben is félreismerhetlen fontosságú széles kiterjedést, hanem nagyban fokozná az iparosok erkölcsi önérzetét és acélozná iparuk tökéletesítésére s az anyagi jólét elérésére törekvő erőiket a biztosság és megnyugvás érzete, melyet nekik a nyugdijintézeti ellátás tudata kölcsönözne. E mellett megkönynyítené reájuk nézve a családalapítást, mely ma az iparosnak egyik legterhesebb gondja, mert tisztes szülők gyermeke szivesebben megy férjhez biztos állású és nyugdíjra kilátással bíró állami, hatósági, vasúti vagy egyéb hasonló minőségű, még csekélyebb szolgálatban levő alkalmazotthoz is, mint [iparoshoz, kinek Alá nem irja a nevét csupán, per »kedves barátom« a nyakamba varr egy gyereket egy porontyot. — Na, ne nyöszörögj, mert kivetlek az ablakon, mi az Ördögöt csináljak vele? Nem állhatok be dajkának ! Meg van I Kiadom falura, fizetek érte 5—6 frtot, azután a többi az ő dolga. Leült az asztalhoz és irt. A gyermeket, ki már ordított a karosszékben, elküldte egy levéllel valami vén asszonyhoz, a gyürüt pedig szépen összepakolta. Hazudott melléje egy szentimnális történetet haldokló anyáról, becsületbeli kötelességről, amerikai párbajról meg miről, aztán kocsira ült s kihajtatott az indóházhoz, hogy elutazzék valahová, hol nem jár a — gólya. Ma d. e. a Laczi szobájában takarítottak, összeszedtek minden lim-lomot, ami a földön hevert. A kemence előtt egy öszegyürt levélboriték volt a földön. Valamelyik fölvette és elolvasta. Nagyságos X. Nabukodonozor urnák volt címezve. Vájjon hogy került Lacihoz a szomszéd lakónak szóló levél, melynek tartalma igy kezdődött : Kedves barátom, — és ugy végződött: Isten önnel . . . Higyjék el kérem, hogy nagy baj az, ha a hordár ostoba és az ember nem nézi meg a levél cimét, mielőtt elolvasná. VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.