Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-24 / 102.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. ft[eg}e\eT\i]z Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK i Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egj r es szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MÖNKÁGSY KÁlcMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYÜbA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratod, elöűzetések, nyiltterek és hirdetések (küldendők Szécljenyi-tér, 330. szán}. Kéziratot nem adunk vissza. Az év történetéből. Esztergom, december 23. Haldoklik az esztendő, m erősen megszámlálvák napjai . . . S ezekben a napokban, amint a jó kereskedő előveszi könyveit, hogy végigtanul­mányozza azokban a „Tartozik" és „Követel"-rovatot, hogy üzlete mérle­gét megállapíthassa, ugy a város közérdek iránti érdeklődő polgár­ságánakis végig kellene futnia az el­múlt év eseményein, eredményein ; mérlegelni azokat, hogy tiszta képet alkothasson magának: emelkedett-e városa, megtörtént-e minden, amit a közérd ek megk ö vetélt, megizmosodott-e vérszegényebbé vált-e a társadalmi' élet, fejlődés, haladás volt-e a vezér­motto, avagy stagnálás, veszedelmes mozdulatlanság, tán éppen rákpoli­tika ? . . . Haldoklik csak még, nem halott az esztendő, nem is akarjuk már ma elparentálni. Csak összegyűjtöttük az elmúlt háromszázötvennyolc napról, ami eseményt, adatot a feltett kér­désekre jelentékenyebbeknek véltünk. Az érdeklődők az ünnepek csendes napjaiban találhatnak maguknak a invi időt, hogy ez adathalmazt átolvassák s azután maguk állapithatják meg : piros-e, fekete-e, vagy talán szürke volt a muló év karakterszine s kik járultak hozzá ecseteikkel e szin létrehozásához. S ez a kritikus vizs­gálódás kissé lelkiismeretvizsgálat számba is keli, hogy menjen: váj­jon mennyivel járult kiki — erejéhez, kötelességéhez mérten — a város karácsonyfája gazdagításához. Mi, ugy látjuk, hogy ezen a ka­rácsonyfán kevés értékes disz van, kevés csillogás; de sok száz a szúró tűlevél. De beszéljenek az adatok. (Megye és város.) A közéletben nagy, nevezetes mo­mentumok nem merültek fel, kivéve azokat, amelyeket országos hullámok vertek fel. A kisebbek felemlitésére pedig terünk nincs. A megyei ad­minisztráció pontos és kifogástalan volt, mint eddig, a városi slendrián — mint eddig. Örömmel emlithetjük fel, hogy & gim­názium kérdését a város — maga ré­széről — végre megoldotta, megalkotta az épitészeti — és tisztviselői nyugdij ­szabályrendeletet. A többi függő kér­dések — akárcsak a függő adósságok áthajolnak a jövő évbe. Nevezetesebb határozata még a képviselőtestületnek, hogy az állami' szőlőtelep céljaira kért • ingyentelket — nagy küzdelmek után , — megszavazta. | Az egészségügyi állapot az egész év folyamán kielégitő volt a vármegyében ; nagyobb elemi csapás sem sújtotta a lakosságot, amely a terméssel is meg volt elégedve. Nagyobb tüzek voltak mégis Bucson, Köbölkuton és Bajóthon. A júniusi jégvihar különösen a prima­ciális birtokokon okozott nagyobb kárt. A szürettel — a fellépett lisztharmat da­dára — az idén kezdett először vissza­térni a nóta és a bicsak. Ez év folyamán lett felfrissítve a képselötestület 32 taggal a törvényha­tósági bizottság bármincöttel. A tanügy terén örvendetes esemény a Kereskedelmi tanonc- és Gazdasági ismétlő iskola fel­állítása, sajnálatos volt a tanitóképez­debeli sztrájk. (Nevezetes dátumok.) Piros, aranyospiros is, de mélységes fekete napjai is voltak az elmúlt esz­tendőnek, olyanok, amilyenek nincsenek minden év történetében. A pirosak a márciusi és áprilisi na­pok voltak : a szabadságharc aranyju­bileumának feledhetetlen napjai, ame­lyeken a vármegye és a város közön­sége egy szívvel és egy lélekkel vett részt. Annál feketébb volt szeptember, a legjobb királynétól való búcsúzás ideje. A vármegye és a város a gyászünnep­napokban is egy szivvé és lélekké ol­vadt össze s szeméről még mindég nem száradtak le a könnyek. Az öröm és a fájdalom érzete válta­kozott a július 3-iki ünnepélyen: néhai Palkovics Károly szép emlékének lelep­lezésénél. Fájdalom az elvesztett nagy férfiúért s az öröm, hogy a hálás kö­zönség méltó jelet állított emlékének. | Örömnapok voltak a hercegprímás nyárutói közöttünk való tartózkodásá­nak napjai, amelyeket — fájdalom — a , genfi, tragédia erősen megrövidített. — | A nagy közönség szeretetének és tisz­teletének sok jelével halmozta el Su­janszky Antal nagyprépostot, aki szept. hó 29-én mondotta gyémántmiséjét. I Ez évben tartotta meg országos nevü, hatalmas pénzintézetünk : az Eszt rgomi j Takarékpénztár Ötvenéves jubileumát. ] Mozgalmas, érdekes napok voltak a házi ezredünktől való búcsúzás napjai is amelyekben impozánsan megnyilatko­zott az a benső érzés, amely a katona­ságot és polgárságot egybeforrasztotta. Házi ezredünknek volt magas vendége az év folyamán ; Frigyes főherceg. | Augusztus hóban országos jellegű, komoly lefolyású kongresszus színhelye volt városunk : az egyházi zene legki­válóbb művelőié. Sajnos, hogy a kö­zönség kevés érdeklődést tanúsított a neves szakférfiak törekvése iránt. Az év folyamán tartottak összejövetelt nálunk azok a férfiak, akik itt a gimná­ziumot 25, a tanítóképzőt 15 év előtt végezték. (Társas élet, szórakozások.) A társas élet legelevenebb, legmoz­galmasabb mindenesetre a farsang tar­tama alatt volt; ez időn kivül nálunk társas életről alig lehet szó. A viszo­nyok e tekintetben ez évben sem ja­vultak, ámbár a nyári hónapokba kel­lemes változatosságot hoztak be a Ko­vácspataknál adott szerdai sétahangver­senyek, melyekre a szomszédos nya­ralótelepek közönsége is tódult. Egyál­talán a szépen felvirágzott Kovácspa­takhoz tett kirándulások elősegitői vol­tak a társas élet bensőbbségének. A közönségnek a legkellemesebb szó­rakozást a Kaszinó műkedvelői előadá­sai szerezték, amilyennel záródik is az év. Szalon orfeumi estéjét sokáig emle­gették. Voltak műkedvelő előadások a Kat. Körben is, a két Olvasókörben, a Legényegyletben, amely utóbb hozta színre dr. Okányik Lajos : „Szökik a polgármester" című vígjátékát, szép si­kerrel. Ugyan e szorgalmas és talentu­mos szerzőtől hozta szinre a két Olva­sókör a szabadság aranyjubileuma al­kalmával „Az úr és jobbágy" cimü poé­tikus alkalmi színművet. Két specialitása volt a farsangnak : a Kék bál egyforma kék dominóban, amely különféle jelmezeket rejtett és a nagy­sikerű Parasztbál, amely egy magyar falu életét kedves közvetlenséggel va­rázsolta elő. Igen elegáns és nagysza­bású volt búcsúzó háziezredünk bálja, amelyen a legelőkelőbb közönség ta­lálkozott. A zenekedvelőknek nagy élvezetet szerzett Ondricsek művészi hegedüjátéka jan. 17-én. A színházlátogatók két tár­sulattal ismerkedtek meg : Kovács Sán­doréval és Havy Lajoséval. Mindkettő jó közepes volt, a közönség érdeklődése szintén közepes, dacára hogy két mű­vésznőnek (Hegyessy Mari, Haraszty Hermin) játékában is gyönyörködhetett. A szegények sok felszárított könnye, de a jelenvolt közönség egy élvezetes estéje is sokáig meg fogja őrizni emlé­két a gazdag műsoru „Erzsébet hang­versenyének. (Eljegyzések és esküvők.) Az év folyamán ismét szép számú fehér kezecske lett csillogóbb egy ara­nyos karikával. Elvitték szép leánya­ink nagy részét; többet, mint ahány ifjú asszonykát hoztak. Az idén lettek jegyespárokká: Eggenhoífer Alfréd és Saághy Melanie, Szántó Gyula és Dia­mant Lenke, dr. Vándor Ödön és Nagy Margit, Récsei Antal és Geiger Mariska (Nána), Klinda Aladár és Székely Ilonka (Kövesd), Brenner Ferenc és waldthurmi Lang Ilonka, Melicher Kor­nél és Finitzer Gizella (Bátorkesz), Sztojanovics Sándor és Szvoboda Kor­nélia, gróf Sternberg József és Frey Berta. Ez a névsor nem is nagy, ámde ugy áll a dolog, hogy a jegyespárok legna­gyobb régéből januártól decemberig házaspár lett, akik lisztája már sokkal gazdagabb. A főkötőt és a papucsot ez évben ismerték meg: Miller Imre és Sziklay Paula, Fekete Rezső és Hein­czelmann Betti, Wallnsch Ármin és Ál­dori Vilma, Haugh Béla és Nagy Ma­riska, Amstáttor Imre és Brutsy Nelli, Winter Nándor (Bpest) és Heífeld Ce­cil, Waldampfel Ármin (Bpest) és Tbie­fenthal Szidónia, Tóth Gáspár (BöÖs) és Nóvák Mariska, Nemesszeghi Dezső és Verbó Ilonka (Muzsla), Branszky Vilmos és Jónás Ilonka, Rudolf István és Koksa Iza, Burány Ernő és Váczy Mariska, Oberth. Ágoston és Thuróczy Mariska, dr. Erős Arnold és Putz Szel ma, Garami Károly és Krepsz Mariska, Gaál László (Bpest) és Farkas Johanna, Sztániek József és Horváth Etelka, Kratz Ferenc és Prenker Paula, Zboray Bertalan és Tillmann Margit, Nemes József és Vichor Rózsika, Scheedl Emil és Perényi Irma, Apa Elek és Juhász Teréz. Jubiláris esküvőkban is volt részünk. A legjobb egészségben, hatalmas család­l tói körülvéve ünnepelte aranylakodal­mát dr. Feichtinger Sándor és neje Massa Mária ; ezüstmennyegzőt Reviczky Gábor és neje: Etter Helén ültek. (Halálozások.) Sok. sok dombbal, egész utcával lett terjedelmesebb az 1898. év folyamán • a halottak városa: a temető. Uj lakosai — időrendi sorban — a következők: Makai Lázár, Burián Pál, Lukács László kanonok, Riedi Tivadar, Kovács Simon József aggharcos (aki végigküzdötte az ! 1859 és 1866-ik háborúkat) Oberth Ká­roly, Grósz Frigyes, özv. Csabi Ivánné szül. Brinkmann Lodovika, Bártfay Gé­1 záné, Berán Antal, Magos Ferencné, Özv. Neumann Józsefné, Wimmer Im­réné, Grószner Béla, Magyari Lászlóné, Répási Béla, Knappé Károly, Sztraka Iván, Burián Lajos, Münzberger Antal | (egy évben született a századdal), Far­kas Gyuláné, Dudás Emília, Mattya­sóvszky Sándor, Stefko János, Özv. Lövy Jakabné, Wipplinger Róbertné, Fekete Géza, Grósz Antal, Rothnagel Ferike, özv. Zvillinger Hermanné, Andrássy Mihályné (Uny), Sándor Kálmán, Viola István, Rauch József, Müller József (Süttő), id. Fray Vince, id. Rothnagel Ferenc, Felsenburg Károly, Thausz Gé­záné. Nyugodjanak békében ! Hárman voltak, akik maguk keresték az örök pihenést: Tirner István, Pick Mihály és Deutsch Borbála, mind a hár­man az alacsonyabb néposztályból. (Távozás, megtelepülés.) A lakosság körében nagyobb változá­sok nem történtek; bevándorlási kedv egyáltalán nem mutatkozott. Nyílt né­hány uj üzlet, de jelentékenyebb egy sem. Másokban ismét megperdült a dob.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom