Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-15 / 100.szám

szegénységtől és a szegénység nem mindig kellemes képétől, hogy ma­guk közvetítsék az adományokat. Jutalmuk, megnyugvásuk lehet az a tömérdek köny, amelynek felszá­radását láthatták s a sok szívből fakadt hálaszó, amely megjelené­süket mindenütt kisérte. S mivel az idén az egyesület különösen nagy munkásságot fejtett ki s oly össze­get gyűjtött a szegények istápolá­sára, mint még soha, alkalomsze­rűnek tartjuk, hogy a tagok fára­dozásainak befejeztével tisztelettel­jes elismeréssel adózzunk nőegyesü­letünk lelkes vezető egyéniségeinek, tisztikarának, választmányának, első­sorban elnökének: gróf Csáky Károly püspöknek, mint az ember­szeretet önzetlen apostolának váro­sunkban. Memor. TANÜGY. Népiskolánk államosításáról. in. Esztergom, december 14. Mielőtt a felmerült kérdésben a magunk végszavát megirnók s sok részben mindkét oldalról félreértett álláspontunkat preacicizíroznók, adjuk még a következő hozzászólást is, amelyet szintén előkelő kézből vet­tünk : Fenti cim alatt a helybeli tanítótestület egyik legképzettebb tagja a mult lap­számban véleményét nyilvánította népis­koláink államosítása ellen. — Az egész közlemény legnagyobb általánosságban mozog ugyan s inkább frázisokkal, mint érvekkel iparkodik bebizonyítani az ál­lamosítás helytelenségét, mégis, ameny­nyiben van a cikknek két pontja, ame­miközben borzalmas kinzóeszközét villog­tatta. Mereven néztem reá, de ő másfelé tekintgetett. Késedelmeskedni látszott, de a lámák felvillanyozták őt. — Te azért jöttél erre a földre, hogy lássál! — Ez megelőző napon mondot­takra vonatkozik. T. 1. hogy én egy utazó egyszerű vándor vagyok, ki csak az or­szágot látni akarom.— Azért vakulj hát meg! E szavaknál fölemelte Pombo karját és az izzó vasrudat 2—5 centiméter tá­volságban keresztben tartotta szemem előtt ugy, hogy az majdnem orromat érintette. Szemeimet Ösztönszerűleg görcsösen becsuktam, de a hőség oly nagy volt, hogy azt képzeltem, mintha szemem, kü­lönösen a bal, kiszáradt, az orrom pe­dig mcgpörzsölődött volna. Ámbár az idő végnélkülinek tetszett, mégis azt hi­szem, hogy a vasrúd csak, vagy har­minc másodpercig volt szemeim előtt. Ámde elegendő is volt; mert mikor szemvédő szempilláimat kinyitot tam , min­dent vörös felhőben láttam. Bal^lemem iszonyúan sajgott s minden másodperc­ben ugy érztem, mintha valami sötétség akadályozna a látásban. Jobb szememmel még meglehetős jól láthattam/eltekintve attól, hogy a természetes szín helyett minden pirosnak tünt fel előttem. lyek a helyi viszonyokat különösen érin­tik, szükségesnek tartom, ezekre eflek­tální. Véleményem külömben az, hogy a cikkíró teljesen félreértette e lap első cikkét, amely éppen nem volt irányítva helyi népiskoláink administrációja ellen, amelyet általánosan mintaszerűnek tar­tunk, még kevésbbé a tanítói testület el­len, amelynél jobbat nem kívánunk. Csu­pán a polgárság rengeteg terhének könnyítésére kontemplált egy módot, amely semmi hátránynyal sem járhat. Ámde a cikk írója nem igy vélekedik s teljesen pálcát tör az állami népiskolák fölött. A cikk írója különösen a vallásos ne­velés elhanyagolásának, sőt egyenes megszűnésének bekövetkezését látja az ál­lamosítás esetleges keresztülvitelében. — Szerinte ez, népiskoláink határozott hát­rányára történnék, melyek kitűnő egy­házi adminisztrációnak örvendenek. — Azt állítja, hogy az állami iskoláknál a vallási nevelés elhanyagoltatik, mert a hittant csak heti egy órában tanítják, minek következménye, >hogy az ifjúság az élet gyönyöreiben és az ezeket szol­gáló trágár irodalmi termékek olvasásá­ban találja szórakozását.* Tehát az állami népiskolák, csak Don Jüanokat, enervált nemzedéket, a porno­gráfia fentartóit stb. produkálnak, azért mert a hittan heti egy órában taníttatik. Ilyen elfogult hangon szóllani komoly tanférfiunak az állami népiskolákról még sem volna szabad. Ámde tekintsünk valamit helyi viszo­nyainkra. Mit tapasztalunk ? — Azt, hogy az esztergomi nép, de különösen az j ifjúság, tehát mely csak nem régen ke­rült ki népiskoláinkból, a melyek tény­leg jó egyházi adminisztrációnak ör­vendenek, — ez bizony, nem a leger­kölcsösebb, de legnagyobb részt durva, haszonleső és faragatlan. Talán valaki felhozhatná ezen állítás ellen, hogy az egyszerűen humbug nincs, igaza, mert talán nincs az országban ilyen val­lásos nép. Templomaink mindén alka­lommal tömve vannak, azonkívül a val­lásos érzület másmódon is számtalan­szor megnyilatkozik. Nagyon gyakran felkeresem a templo­momat, hol a legjobban meg lehet is­merni az embert, j— de valódi ájtatos­ságot alig láttam! — Ha valakinek alkalma volt egy olyan legénycso­port után menni, a mely a templomba igyekezett, vagy onnan jött, az talán iga­zat ad nekem, hogy ilyenkor a legdur : vább, minden erkölcsi érzéket nélkülöző, trágár beszédeket lehet azoktól hallani. Mi annak az oka ? Az, hogy tanító­ink megfeledkeznek a népiskola kettős céljairól, — t. i. hogy a népiskola nem­csak ismeretet közölni van hivatva, te­hát nemcsak a szellemi nevelés tökélete­sítésére törekedik, hanem a szív és lé­lek képzésére, a gyermek erkölcsi vilá­gára is kell hatnia. Tehát nemcsak ok­tatni, hanem nevelni is kell. Már pedig erkölcsi nevelés a mi isko­láinkban majnem egészen hiányzik. Ho­gyan lehetséges az, mondaná valaki, — mikor népiskoláinkban éppen a vallás az> a mely azonkívül hogy majdnem az összes tárgyakon átvonul, még heti 4 órában is taníttatik?—Már pedig feltétlen igaz­ság, hogy vallás nélkül erkölcs el nem képzelhető. Tehát csodálatos volna az, ha annak iskoláinkban nem volna ha­tása. Pedig nincs, mert ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy népiskoláinkban a val­lást nem abból a szempontból adják elő, hogy azzal a gyermek erkölcsi érzelmeit fokozzák és fejleszszék, hanem ugy, mint tudományt taglalják fejtegetik, bizonyít­gatnak s a cél az, hogy a gyermek értse és tudja azt fel is fogni, — A lát­szólagos cél ezzel el van érve, mert a gyermek a folytonos ösztönzés alatt gépiesen megtanulja a hitfogalmaks.t, de anélkül, hogy a legcsekélyebben is értené azokat s a nélkül hogy a lelkét azok jótékonyan befolyásolnák. Tehát} felekezeti népiskoláink e tekintetben rend' kiviili egyoldalúak. E körülménynek azonban nem a ta­nítók, legalább nálunk nem, hanem a kötelező szisztéma az oka. Hogy az ember nemcsak mint az em­beriség, hanem mint egy nemzetnek s különösen mint a magyar nemzetnek tagja is érvényesül a földön — az az említett szisztéma mellett szintén nem domborodik ki. Nem csupán a vallásos, de a magyar hazafiúi szellemnek kellene átlengeni, átmelegiteni a tanításon. — Szinte két­ségbeejtő az a közönbösség a haza iránt, a mi az új nemzedékünk jellemző sa­játsága ! — Igen, ez az oka, hogy aztán ilyen talajban könnyen megteremnek s tenyészetre találnak a társadalom, s állam felforgató eszmék, melyek vég­romlással fenyegetik a világrendet; — nem pedig az, hogy az állami iskolák heti egy órában tanítják a hittant 1 Külömben nagyrészben tanítókép­zőink, melyek felekezeti kormányzat alatt állnak, szintén vétenek a hazafias­Ság ellen. — Különösen a tanitó és papipálya az, melyekre leginkább sze­gényemberek fiai tódulnak, erre felénk pedig majdnem kizárólag tótok, — aki­ket a leghazafiassabb szellemben kellene tanítani. — Miért ? Azért, mert ezek ta­nulmányaik befejezetése után, rendsze­rint visszamennek arra a tájra, a honnan jöttek, mi természetes is, ha tekintetbe vesszük anyanyelvüket, aztán pedig mivel ezek itt nem eléggé élvezték a hazafias oktatást, ne csodálkozzunk azon, ha akad köztük akárhány pánszláv, magyar­faló tót apostol 1 Az állami tanítóképzők és nép­iskolák, elvitázhatatlan tény, hogy a felekezetiek felett állanak hazafiságban. Már pedig nemzeti létünk, boldogságunk feltétele, hogy minnél többen, mennél magyarabbak legyünk. — Az állami is­kolák nem is feledkeznek meg e nemes célról, a közös érdekről, mert statiszti­kailag bebizonyítható, hogy az állami iskolák szaporodásával a magyarosodás is fokozatosan terjed. A másik érvét a cikk Írójának, — hogy a város által 1050 írtban megálla­pított tanítói illetmény nem áll arányban az állami tanitó 600 frtós fizetésével, elismerjük, de azt is tudjuk, hogy az állam fizetés leszállítást még egyetlen államosított iskolában se eszközölt. Ellen­ben nagyon jól tudjuk, hogy mily elő­zékenyen siet a felekezeti tanítóknak a fizetés kiegészítést és a korpótlékot meg­adni. Ezekből nyilvánvaló, hogy népiskolá­ink államosítása általában célszerű és hasznos, mi különben előbb-utóbb úgyis befog következni, mert belátják majd az illetékes tényezők azt, hogy a népokta­tás egyöntetűsége mennyire fontos, de különösen nálunk, kiknek tanügyi álla­pota minden nyugati nemzeténél egy századdal hátrább van. Ezt természetcsen meg kell előzni a tanítóképzők reformjának ís, hogy a tanítói pálya nemcsak menedék legyen a máshol boldogulni nem tudó, vagy éhén halni nem akaró embereknek, — hanem ez hivatásos, nemes életfoglalko­zás legyen, a hol meg is lehessen élni, és ha az állam veszi kezébe népiskoláin­kat, bizonyosan gondoskodni is fog er­ről. Ámde mindez a jövő zenéje, mert a tanügyrendezés, tekintve jelenlegi, s eset­leg a jövőbeli zavaros politikai viszo­nyainkat, ki tudja mikor fog megtörténni! Addig még sok eszmét cserélhetünk. X Közigazgatási bizottság. — December 13, — A vármegye közigazgatási bizottsága december havi ülését Krttplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt f, hó 13-án tartotta. A tagok szokatlanul nagy számban je­lentek meg, amiben némi része lehetett az ülések szorgalmasabb látogatására vo­natkozólag kiadott elnöki intelemnek. Ez ülésen vett először részt Csatáry Elek, az uj közigazgatási gyakornok, aki már referált is. Az ülés elején megállapították a bi­zottság jövő évi üléseinek sorrendjét a következőképpen : jan. 10, febr. 14, márc. 14, april 11. május 9, június 13, julis II, aug. 8, szept. 12, okt. 10, nov. 14 és dec. 12. A bőrtönvizsgáló bizottság felhívására, hogy az esztergomi és muzslai közigaz­gatási bőrtönöket bővitettessék ki, tekin­tettel arra, hogy e bőrtönöket a köz­igazgatás által elfogott s a bíróságnak átszolgáltatott tettesek foglalják el, elha­tározták, hogy az igazságügyminiszter­hez felterjesztést intéznek, miszerint az átalakítások költségeit a kormány vi­selje. A polgármestert pedig felelősség terhe alatt szólittották fel, hogy szak­közegével a városi börtön átalakításához szükséges tervet mielőbb készíttesse el, vezérelje haladéktalanul a képviselőtes­tület elé s az eredményről 45 nap alatt jelentést tegyen. Hosszú, érdekes és tartalmas vita ke­letkezett a bizottság jogász tagjai között egy liszthamisitási esetben. Á muzslai főszolgabíró ugyanis Fischof Mór pár­kányi lisztkereskedőt 20 kr. fő — 30 frt. mellékbüntetésre ítélte, mert egy feljelentés következtében az üzletéből vett Üsztmintákat a budapesti kémiai intézet babliszttel kevertnek, részben konkolyosnak találta. Elitélt azzal véde­kezett, hogy ő lisztjét plömbozott zsá­kokban elsőrangú budapesti műmalmok­tól veszi, tehát csak azok lehetnek ha­misítók. Mivel azonban a hamisított ipar­cikk forgalomba hozatala is büntetendő, hosszabb vissza után, az előadói vélemény elvetésével, a szolgabirósági ítéletet meg­erősítették azzal, hogy a főszolgabíró folytatólag vizsgálja meg a nevezett ke­reskedő üzletében levő leplombozott zsákokat is. Az egészségügyi állapot mult hóban hanyatlott a vármegyében ; igen sok volt a gyermekbetegség; halálozás 179 fordult elő. A belügyminiszter Haán Rezső anya­könyvvezetőnek és helyettesének kérel­mét, hogy az állami tisztviselők létszá­mába vétessenek fel, elutasította. Éljenzéssel vették tudomásul Vajda Géza kir. mérnöknek az állam építészeti hivatal főnökévé történt kineveztetését. Vajda előadván, hogy tulajdonkép már 14 év óta vitte hallgatag uj állását, amennyiben főnökei minden előterjesz­tését elfogadták s e bizottság is accep­tálta azokat, köszönetet mondott az ed­digi pártfogásért és bizalomért s kéri azt a jövőre is. ígéri, hogy tehetségé­hez mérten, de .erős tettvágygyal, ügy­buzgalommal iparkodni fog e bizalomra érdemessé lenni. (Éljenzés.) A kórház napi ápolási költsége a jövő esztendőben is 84 kr lesz. Mivel a Bisutti-telket a város végre mégis átvette, utasittották a várost, hogy a megbízott ifj. Bobula János bpesti műépitészszel most már haladéktalanul készítesse el az uj kórház terveit. A pénzügyi bíróság — harmadik fórumban — elutasította a papnöveldéi tanári kart abbeli kérelmevei, hogy természetben élvezett ellátásuk adóalap­nak ne lekintesssék, Vargyas Endre kir.tanácsos,tanfelügyető jelentette, hogy a tankötelezettség végre­hajtása a vármegye 72 iskolájánál rendes menetében akadálytalanul folyt. A mu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom