Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-11 / 99.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e Üelenik Vasárnap és csütörtökön. • j> »<» • JSLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre - - - — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. ÍS szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIxMÁN­Lap tulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlxA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoya a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések 'küldendők Szée^enyi-tér, 330. száiq. ~^-í Kéziratot nem adunk vissza. Szőlőhegyeink betelepíté­séhez. Esztergom, december 8. Esztergom város határának egy jó része szőlőterület, hegyei pedig legnagyobb részt lehetőleg kedvező körülményekkel bírnak a szőlő szá­mára. Hogy mennyire alkalmasak, azt bebizonyították az elmúlt idők bő szüretei, melyek sajnos oly hirtelen letűntek akkor, a midőn a hihetet­len gyorsasággal pusztító phyloxera­vész romboló útjában feltartózhatat­Janul rohanva végig Európán, ha­zánkban is tönkre tette ugy ezen, mint más kitűnő, sőt világhírű boro­kat termő hegyek szőlőit, csaknem lehetetlenné téve ezáltal sok ezer családnak megélhetését. Évek multával végre, amidőn ezen kiszámithatlan veszteséget okozó pusztulás nyomasztó hatása alól felocsúdott az ország szőlőbir­tokossága, tudatában annak, hogy megsemmisült vagyonát ismét visz­szaállitania ugy saját maga, mint családja, de hazája érdekében is kötelessége, hozzáfogott a szőlők reconstructiójához. És minden nevezetesebb borvi­déken voltak lelkes férfiak, kik ál­dozatoktól vissza nem riadva, — melylyel pedig tagadhatlanul össze voltak kötve az első, s mondhatnám: inkább kísérletezés számba menő telepítések, gyakorlati tudásuk és az elméleti útmutatások egybeve­tésével újra ültették elpusztult sző­lőiket, példát mutatva vidékük szőlő­birtokosságának.. Hogy mennyire sikerült az igy megindult reconstructió, az amint most már megbírálható, vídékenkint változó s pedig aszerint, a hogyan az egyes telepitőknek, csaknem a véletlen folytán, bevált-e az ajánlott felújítási mód, avagy sem ? Csakis véletlennek nevezhetem ugyanis azt, hogy az annak idejében országszerte ajánlott s mint hazai szőlészetünk egyedüli megmentőjé­nek nevezett amerikai fajták egyes vidékek talajában sikeresen be­váltak. Azon kényes és sok igényű ame­rikai fajták ilyen szerencsés körül­mények közé jutottak pld. az Arad­Hegyalján, ahol ismét boldoggá tették annak népét, újra visszavará­zsolhatták az elmúlt vig szüreteket, újólag virulóvá változtatva a kitűnő fekvésű, már-már elkopárodott hegy­oldalakat. Sajnos, hogy ugyanazon fajták Esztergom város hegyeiben nekik csak nagyon kevéssé megfelelő vi­szonyok közé kerülve, pusztulásnak indultak, miáltal hosszú időre el vették kedvét a birtokosságnak a hegyek betelepítésétől. Ennek oka pedig, amint azt az ehhez hasonló eredmények tanul­mányozása által azóta szerzett ta­pasztalatok immár érthetővé teszik, az itteni talajok nagy részének túl­ságos szénsavas mésztartalmában rejlik. Ez okozta tehát, az annak idejé­ben ámbár a legnagyobb jóhiszemű­séggel ajánlott, jóságra nézve, kü­lömben is nagyon vegyes minőségű Ripáriák kipusztulását. Eenek következtében kerültek le azután a szőlők az immumis homok­talajokra, s csak helyenként marad­tak fel régi állapotukban még mai napig is, hogy mintegy útmutatók le­jhessenek a további tennivalókra nézve. Ezek azok a szénkéneggel feltar­tott szőlők, melyek szinte természet­szerűleg kínálkoznak követésreméltó példának, vagyis arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha azt akarjuk elérni, hogy ismét felújulva lát­hassuk az esztergomi hegyi szőlő­ket. Legkevésbé sem lehet célom a homoki szőlőket talán értékükben kisebbíteni, de az általánosan ös­mert külömbségek közül, melyek a hegy és homok közt vannak, a szőlősgazdára nézve csak azon any­Inyira veszedelmes fagyokat említve, j kérdem, vájjon nem-e volna nagyon ; is kívánatos a hegyi szőlők mielőbbi betelepítése ? Azt hiszem, csakis egy válasz lehet erre s ha igen, ugy lássunk I hozzá a munkához, s állítsuk vissza ' újra jövedelmező tőkévé azon tönk­jrement vagyont, mely a volt szőlŐ­| területek kipusztulásával elveszett. I És amint mindenütt ott, ahol már \ nagyobb arányban meginduít a sző­lők reconstructiója, a szőlőbirtokos­ság intelligenciája volt a kezdemé­i I I Az .Esiterp és Vidéke" tárcája, szereiéin. Csodálatos jószág az á szerelem ; Hol fölemel, hol lever ez érzelem. Mint a szélvész, ha a pelyhet elkapja : Hol az éghez, hol a földhöz csapkodja. Így vergődik a szivem is mindegyre, Mert nem tudja, hogy a szived szeret-e f Ha nem szeret, akkor jobb a föld alatt, Mint hogy mindég bántson e bús gondolat. Esztergom, december 7. K. K. Megpatkolt székelyek. — Az cEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Történt, hogy Kapy György uram ujolag megházasult vala, elvevén hites társul Bánfy Ágnest. A szép Bánfy Ág­nest, a ki immáron harmadszor esküdött örök hűséget. Minekutána tizennégy éves korában nőül mene Barcsay Ákoshoz, ennek halálával pediglen Rhédei László uramhoz. De mivelhogy Rhédei László is az örök nyugodalmas világba költö­zött, a szép Ágnes másodszor is özvegy marada. O nagysága Apafy Mihály uram, a méltóságos fejedelem nagy tiszteletben tartja vala az özvegy asszonyok bánatos szépsépét, s órásházából szerelmes szívvel szivesen ki-kirándult volna olyik nagyasszony szívbéli keserűségeit kisebbíteni; hanem Bornemissza Anna, a kegyelmes fejedelemasszony szerette min­den dolgoknak rendjit kiismerni, s mikor Mihály uram ő kegyelme titkos utakon tévedezne, a hűséges hitvescárs iparko­dott férje urát az üdvösséges jó útra visszairányítani. Bánfy Ágnes erényeit is félti vala a kegyes nagyasszony, s har­madízben egybe házasitja Kapy György urammal, a kinek már több eladó haja­donjai valának. A nagy lakodalom után a mostoha nagyasszony a Maros-parti vár ablaká­nál ül vala két leányával, s nagy gyö­nyörűséggel tekintgetik Kapy uramnak aranynyal kivert narancssárga kaftánját, a kit annak idejében Ali basától vett vala ajándékban. — Ejnye anyámasszony, szólalt meg az egyik Kapy lány, nézze csak kegyel­med azt a székelyt, a ki ím most tutajon megyén a Maros vizén. — Ugyan mi az é^des lyányom ? — Nézze csak kegyelmed. ímhol most bukkanik föl a habok fenekéről. Lefor­dult a bestye lélek a tutaj széléről. Bi­zony részeg lehet. S mig a székely nagy mótuszokkal a tutajhoz kerül, másik társa segítvén, fel­rántja helyére. A Kapy-familia hangos vigassággal örül a székely esésén, a mi meghallatik a tutajig s a két székely figyelmét felköti vala. Látják im, hogy őket gúnyolják nagy csúfolódással. A vízbe fordult székely füles módjára ' nagyot rikkantván, ordítozik, s gúnyáját ledobván, az ablaknál ülő kisasszonyokat istentelen gonoszsággal megfenyegeti vala. Nem vevé eszébe a szerencsétlen, j mely dolgot cselekszik. Éppen jönne Kapy uram az ablakhoz, ' hogy szerelmetes társát gyönyörűséggel szemlélje, ím hát láttatik, hogy a nagy­asszony a kisasszonyokkal nagy pirulás­! sai szégyenkeznek vala. Nagy hirtelenséggel szörnyű • dühödés j támad Kapy uram belsejében s nagy; fenhangon elkiáltja torkának majdnem szakadtával: — Állj meg bestye lélek, állj meg [ kutya székely! A tutajos székelyek ellenben tova' úsztatván, nem veszik elméjükbe Kapy rettentő fenyegetéseit. De még ők újra megfenyegetőznek vala mindketten. Valamint kergetett toportyán, csattog­tatván fogait, futamik vágtató ugrással, | azonképen iramlik Kapy uram szolgáinak közéje, kiknél elrendeli a gyalázatos szé­kely ebeknek csolnakkal való elfogatását. Elindulának a szolgák nagy sietséggel, s csolnakukon, mint agár nyulat az er­dőben, üldözni kezdek a két székelyeket, a kik im most bezzeg megijedeznek. Mind hasztalan ő iparkodásuk, mivel hogy elfogattatnak és egybenkötöztet­nek vala. Kapy uram ő kegyelme már nagy fúriával várja a székely rabokat, s is­tentelen szókkal megszidván, botjával rá­juk vág, és várának kovácsát szózattal ím maga elé rendeli: — Lovaimnak patkolója, lásd ime ezen két székely ebeket. Menj műhe­lyedbe, s verj egy-egy lábuknak mezte­len sarkára tüzes patkót, tüzes szegek­kel. Igy bünteti Kapy a szemtelen ku­tyát, ki szerelmetes társát és szerelme­tes magzatjait megbántani merészkedik. Híjába való immáron két székelyek­nek keservesen siránkozó könyörgése. Haszontalan vala. A kovácsmester ura ő nagyságának parancsát annak rendi szerint megvégezi vala. És mikoron nagy jajgatással végben menne az kínos pat­kolás, a székelyek elholtan a vár kapuja elé kidobatnak. Jőve arra éppen egy talyigás székely, ki is könyörületes szívvel két társát ta­lyigára helyhezvén, elviszi őket Apafy Mihály ő nagysága a méltóságos fejede­lem elé, hogy panaszukkal élnének Kapy György uram ő nagyságának istentelen patkolása ellen. Horti Béla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom