Esztergom és Vidéke, 1898
1898-11-24 / 94.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE. 94. számJ 1898. november 24. forintnál többet költött az artézi kútjára, mig vizre akadtak. Ezek ellenébe állítjuk Esztergomot, ahol, hivatkozunk a háztulajdonos városatyákra, majd minden kút el van romolva, ahol pedig működik, ott ugyan vizet ad, — Szenttamáson azt is csak a páratlan napokon — de ez a viz izében hasonlít a Hunyadi-keserüvizhez, színében a mosogató vizhez. Vájjon gondoltak-e arra a városatyák, hogy ezek az állapotok sokáig nálunk még sem maradhatnak s maguk irtánt tartoznak annyi kötelességgel, hogy Esztergomnak ha egyelőre nem is több, csak egy artézi kútja legyen, hol a város lakossága egészséges vizet találjon ? S erre elkerülhetlen szükség lesz még az esetben is, ha az általános vízvezeték, mely csak Dunavizet szolgáltat, létesülne. Amit sajnálattal nélkülözünk jövő évi költségvetésünkben, az az, hogy nem látjuk azt a szándékot sem, hogy az artézi kút előmunkálataira valamelyes kis összeget felvettek volna. Pedig mig valamely városban elhatározzák, bizottságot küldenek ki valamely ügy pertraktálására, abban nagy idő telik el. A mi nehézkes mozgású városunkban meg éppen. S ha megindul ma a mozgalom egy artézi kút furatására, legalább két évbe fog kerülni, amig abból a forrásból meríteni is lehet. Vegye a kezébe a polgármester az ügyet, kövessen el annak érdekében mindent s szerencsétlen, szomorú polgármesteri szereplésének legalább ez egy üdvös emlékét hagyja hátra. A város pedig fontolja meg, hogy ezzel az áldozattal nemcsak a polgárságának tartozik, de lehetővé hogy ő maga sem tudta. A lelki fájdalmat, mely szemlátomást fogyasztotta az egészséges testet, nem tartotta betegségnek. Azt az előtte ösmeretlen bajt pedig, mely szünet nélkül vonzotta a hegyvidéki kis oláh faluba s amely megtompitotta lelkét minden az élethez becset szolgáló érzelmek iránt, talán nem is tudta, talán szégyelte is megvallani. Be kellett tehát vinni a kórházba. A karboT erős szagával telt levegő, a rideg környezet és a nyomasztó kiuós hangulat, mely e szomorú helyen borongott, még súlyosbították a betegséget. Napról-napra összébb ment, kisebb, soványabb lett. Az orvos, aki minden reggelen tudakolta a baját és míndanynyiszor azt a feleletet kapta, hogy nem tudja, mi a baja, nem tudta felösmerni a bajt, mely rohamosan pusztította az ép, egészséges fiut. A napokban a reggeli vizit alkalmával, ott találta az ablakmélyedésben, amint kikönyökölt az ablakon és merengve nézett a távolba, föl az ég kékjére, ahol lassan haladt a nap a maga utján és vakitó fehérre változtatta az úszkáló felhők széleit. Az orvos egy pillanatra megállt, nézte a halovány arcú fiut, azután megszóllitotta : —- Juon ! . . . A fiu megrezzent, egy darabig tétován nézett, mintha álmából költötték volna föl, azután megszólalt: — Parancsoljon. teszi, hogy a fővárosi közönség is nyaranta ideszokjon, amire abban, főleg a vizkérdés miatt nincs meg a hajlandóság. Corax. Városi képviselőválasztás. Esztergom, november 23. Még teljes egy hét választ el a képviselőtestület reorganizálásának jelentős napjától, a választási mozgalom azonban máris oly élénk, mintha az utolsó huszonnégy órában lennénk. Folyik a kapacitálás, ajánlgatás, de immár folyik teljes mértékben — a murczi is. A mozgalomról tiszta képet nem lehet még kapni, ahogy városunkban egyáltalán az utolsó órákban is szoktak meglepetések történni (v. ö. legutóbbi raegyebizottsági tagválasztást), annyit azonban máris szomorúan konstatálhatunk, hogy a választók éppenséggel nem tartják szem előtt azokat a magasabb szempontokat, amelyeket mindjárt a mozgalom keletkezéskor fennen hangoztattunk s a városnak — s igy az egész polgárságnak — érdekében különös figyelmükbe ajánlottunk. Dehogy néznek arra, kitől és mennyit várhatnak majd a város javára a városi tanácsterem asztala mellett, azt nézik most is általánosságban, mit várhatnak a maguk speciális érdekében. Készek behozni egy jelentéktelen, nem numeráló cimborájukat bármily érdemes férfiúval szemben, ha ez utóbbi va arai ügyben nem az ő önző törekvéseik mellett tört lándzsát. De viszont elejtik a saját vérüket is (pl. a III. kerületben), ha az valamely ügyben inkább a jobb meggyőződését követte, mint a csillag-utcai > Olvasó Kör« rendelkezéseit. Ily körülmények között igazán sajnáljuk, hogy a lateíner elemek, a kereskedők és iparosok ugyszóllván teljesen távol tartják magukat a mozgalomtól, amelybe a jelen körülmények között beleelegyedni ugyan nem kellemes, sőt ellenkező, de szükséges. Ha ez meg nem történik, az uj képviselőtestület még a jelenleginél is kevésbbé fog hivatása magaslatán állani. De még van 8 napunk! Az I. kerületben kiléptek: dr. Fehér Gyula, Magos Sándor, Fekete Pál, Kis István, Bellovics Fnrenc, Waldfogel József, Pongrácz Zsigmond és Major János. A közügyektől betegeskedése miatt viszszavonult Bellovics Ferenc, mint halljuk nem vállal mandátumot, de fellépett Székely Henrik városi állatorvos, akinek csak felszólalási joga van a közgyűléseken. Ott van helye a képviselőtestületben, helyeseljük ambícióját és óhajtjuk megválasztását. A választás vezetője az I. kerületben Niedermann József rendőrkapitány lesz, a választás színhelye a városház tanácsterme. Jellemző, hogy van egy töredék — földművesekből és kisiparosokból, — akik Ma/or János, városunk ez érdemes veterán polgára megválasztása ellen agitálnak abból az okból, hogy ő az iparostanonciskola úttörője volt s most annak buzgó vezetője, ők pedig azt » felesleges tehernek és zaklatásnak* tartják. Ez a gondolkozás önmagát bélyegezi meg. A II. kerületben kiléptek : Bajer Agosgoston, Pach Antal, Dóczy Ferenc, Horváth Mihály, Schuller Pál, Wanitsek Rezső, Szóda Mihály. Új jelöltek itt: Schédl Arnulf, akinek megválasztása általános óhaj levén, bizonyosra vehető, nehezebb dolga van Kecskeméthy Jánosnak ; (aki az V. kerületben lépett ki) vele szemben Schuller Pált akarják elejteni, ami azonban aligha fog sikerülni s nem is volna méltányos. E kerületben a választást Kollár Károly vezeti, színhelye a duna-utcai elemi fiúiskola egyik osztálya. A III. kerületben kiléptek: Kiffer János, Schiller Mihály, Tölgyessy Ferenc, Számord Ignácz, Brutsy János. Brutsy Már! ton, Gerendás János (747) és Lajszky j János, Jelöltek itt is vannak fölös számj ban, valamennyien a földműves osztály| ból; hányan és kik, magnk sem tudják, i Abban azonban egyet értenek, hogy i Schiller Mihály, a földmüvesosztály ez \ intelligens, komoly gondolkozású tagja j kihagyandó, mert a legutóbbi megyebí1 zoetsági tag választáskor ő is Tátus János ellen Niedermann József mellett j merészkedett állást foglalni. A III. kerületben a választást Rothnagel Ferenc, — Hol vagy? Nem felelt, csak nézte az orvos arcát, mintha onnan akarna valami vigaszt a lelkére leolvasni. — Beteg vagy? — Nem. — Szeretnél hazamenni ? Ezek a szavak, mintha valami nagy vihart idéztek volna elő a fájdalomtól megzsibbadt lelkében, — egyszerre megrázkódott a fiu. A szive lázasan kezdett [dobogni, a szemei sajátságos fényben ragyogtak és ugy állt ott, mint akinek most adják vissza az elvetett életet. — Szeretnék — suttogta. Mikor vége volt a vizitnek, odament a wárterhez és reménykedve kérdezte: — Haza megy Juon ? — Haza, csak várd. Előbb a temetőbe. Az oláh temetőbe. Jó lesz ? A fiu nem szólt semmit, visszament az ablakmélyedésbe, s ott újra nézegette sóvár vágyódással a szaladó felhőket, melyekhez csakhamar csatlakozott a lelke s ment, ment messzi a hegyek közé, egy roskatag öreg asszonyhoz, aki barázdás arcáról morzsolgatta a fiáért lepergő könnycseppeket. Másnap már meg se nézte az orvos. Az előírások között megtalálta a kis román gyerek betegségét: a honvágyat, melyre egy gyógymód van előírva: az elbocsátás. Elkészítette Juonnak a felülvizsgálati aktáit és megnyugodott, hogy gyógyulást talált a beteg emberre. Napok multával, borongós, viharos estére vált az alkonyat. Hűvös szél csapkodta a külső ablakokat és itt-ott beordított a törött ablaküvegeken a szobákba. Az ápolók künn szaladgáltak a folyosón és bekiabáltak a szobákba, hogy csukdossák be az ablakokat. Egy-kettŐt ki is tört .1 szél és a diónagyságu jégdarab s az üvegek csörömpölve hullottak le a sötét udvarra. Juonnal, aki ott feküdt a vetetlen vaságyon, most nem törődött senki, pedig törődhetett volna, olyan szivszakadva, olyan bánatosan hajtogatta: — Juon hazamegy, Juon haza megy. Oh domnye, domnye! . . . A szél elkapja a hangját és lefutott vele a lombos Y órházudvarra, azután visszafordult és ingerkedően besivitott, mintha költögetni akarta volna a kis fiut. Az mozdulatlanul feküdt az ágyon, nem tudta felkelteni többé se az, se más. És most viszik a homokos tájra, az j akácfák tövébe, ahol fü sarjad és a kutyatej mérges sárga virága nyílik, A dob pedig olyan furcsán, olyan szomorúan pörög odalenn az utcán, a fehér kövezeten és a harminckét ember is olyan szomorú, mintha fájna nekik valami. Talán tudják, érzik, hogy itt egyek vagyunk, akárhogy éreztünk, akárhogy beszéltünk. Cserzy Mihály. vezeti, színhelye a buda-utcat fiúiskola egyik osztálya. A IV. kerületben (Szenttamás)desz legérdekesebb a küzdelem. Itt kiléptek: dr. Wipplínger Ödön, Hittner András, Stámusz János, Paulovics Géza, Havas Vince, Mezey Dénes, és Iványi Géza. Uj jelöltek: dr. Gönezy Béla, Fritz György kovács, Popellár József és Szenttamási Béla. A régiek közül nem reflektál mandátumra Mezey Dénes, de polgártársai bizalma nagyon ragaszkodik hozzá. Stámuszhoz kevésbbé. Kétesnek látszik Hittner András megválasztása, bár már igen régi tagja a képviselőtestületnek. A küzdelem Gönczy, Fritz és Szenttamási között fog lefolyni és reményeljük, hogy a két leghivatottabb : Gönczy és Szenttamási neve győztesen kerül ki az urnából. A választást itt dr. Áldori Mór vezeti, színhelye a szenttamási elemi iskola egyik osztálya. E kerületben külömben már két nyomtatott liszta is forog közkézen. As V. kerületben (Víziváros) mint mindég, most is minden csendes, bár két uj embert is akarnak behozni. Kiléptek: Tóth József, Némethy Lajos, Kecskeméthy János és Farkas Gyula. Ezek közül Farkas Gyulát nem akarják megválasztani, Kecskeméthy pedig a II. kerületbe költözött s ott lépett fel. Mint uj jelöltek szerepelnek : dr. Okányik Lajos és Perényi Árpád;. mindkettőt Örömmel üdvözöljük. E kerületben a választást, amelynek színhelye a volt vízivárosi községháza, Hoffmann Ferenc vezeti. A VI. kerületben (Szentgyörgymező) kiléptek: Etter Gyula, Hamar Árpád, Hoffer Béla. Trexler Antal, Mitter Antal és Haller Ferenc. Ezek közül Etter Gyula vidékre távozott, Hoffer Béla megszökött. Ujjelöltek Itt is vannak fölös számban, a földműves osztályból. Itt kombinálni még alig lehet, bár Bártfay Géza megválasztása valószínűnek mutatkozik. Itt a választást, amelynek színhelye a szentgyörgymezei iskola egyik osztálya: Bedő József vezeti. Az egész választás elnökéül a törvényhatóság részéről dr. Földváry István küldetett ki, a választás reggel 9 órakor veszi kezdetét és végződik délután 4 órakor* Értesülésünk szerint különben a vá lasztó polgárság a választás ügyében vasárnap közös értekezletet tart. Riporter. Az „Erzsébet-hangverseny. 4 — November 19. — Esztergom, november 23.' j A szombati este nagy, örvendetes sikere újból bebizonyította, hogy városunknak nagy, intelligens, minden szépért és jóért mindenkor lelkesülő közönsége van. A >Fürdő« nagy terme zsúfolásig megtelt a jótékonyság és a művészet híveivel. Igaz, hogy a jegyeket kedves ajkak kinálgatták, akik kívánságát lehetetlen megtagadni, (el is fogyott 201 álló és 166 ülőhely) hozzájárult a sikerhez az elnök iránt való általános tisztelet és nagyrabecsülés, de azt hisszük, a siker enélkül se maradt volna el, ha nem is lesz ennyire impozáns. A széksorok a színpad alatt már jóval hét óra előtt telni kezdettek s a gyfírűőv egyre szélesebbé, tömöttebbé és bajosabbá vált. Speciális szint adott r. hölgyközönségnek a toilettek egyöntetűsége. Tekintetlel a nap szomorú aktualitására, majdnem kivétel nélkül feketében, fehérben, fekete-fehérben jelentek meg: félgyászban. S a komoly millieuben a viruló, szép arcok kedves díszharmóniája végtelenül bájos volt. Az első sorban foglaltak helyet: középen gróf Csáky Károly cím. püspök, mint elnök, mellette Boltizár József püspök, Bogisits Mihály, Wenczell An-