Esztergom és Vidéke, 1898

1898-02-02 / 10.szám

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és CSÜTÖRTÖKÖD. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: & „ ^T*" , MUNKÁCSY KÁIí M Á N- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők ELŐFIZETÉSI ARAK : 1 pFévr™ ~ - ~~ - ~ — ~ - 3 íít — kr Laptulajdonos kiadókért: SxéctjeQyi-tér, 330. szánj. NegyTévre ^~ ^~ ^ * « D R- PRO KOPP GYULAFőreáliskola!! Sümeg, január 28. Nem tudom, melyik esztergomi lapban olvastam nemrég egy cikket, mely végső következtetés gyanánt oda konkludált, hogy az esztergomi reáliskola bajainak megjavítása végett legokosabb volna az esztergomi reáliskolát polgári iskolává átalakítani. Legyen szabad erre vonatkozólag elmondani igénytelen nézetemet. A reáliskolának ugyan nem dült össze az épülete, de azért súlyos bajokkal, sőt válsággal küzd, — ez köztudomású tény. Mert hisz az iskola addig csak fennáll, amíg a mostani, a nehéz munkájában megőszült, derék tanári kar vezetheti az intézetet, de magától megszűnik, ha a mostani több mint 30 éve szolgáló tanárok nyugalomba mennek, azon • egyszerű okból, mert évi 1000 írt fizetésre a mostani tanárszűk világban a város tanárt kapni nem fog. Az állami iskoláknál, mindjárt mikor a fiatal tanárt rendes tanárrá kinevezik a IX. rangosztály 2. fokozatába, 1200 frt* a fizetés és hozzá a városok szerint különböző lakbér, (Esztergomban gondolom 240 frt jár a IX. rangosztály állami tisztviselőinek) ami összesen 1440 frtot tesz ki. Ezenkívül a tanár idő múlva rangosztályban előlép, belekerül a IX. osztály 1300 frtos 1. fokozatába, majd a VIII. osztály 1400 és 1600 frtos fokozataiba. Ennek megfelelően a ' lakbér is nagyobb. És igy tovább emelkedik idők folytán rangban és fizetésben. Hozzá az ötödéves pótlék, mely szerint a fizetés minden 6-ik év elejétől 100 frttal nagyobb, de van kilátás arra is, hogy ezt a quinquenniumot talán 150 vagy 200 frtra is felemelik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az állami tanárok helyzete valami rózsás, mert hisz a társadalom nekik sem adja meg még a képzettségükhöz és munkájukhoz mért fizetést, de 30 évig 800 frtért tanároskodni s aztán pár évig 1000 frtért, ez mégis már aránytalanul kedvezőtlenebb helyzet. Mert az az esztergomi reáltanár, ki már 35 éve szolgálja a tanügyet, ha az iskola állami lenne, ha ugyan 30 évi szolgálat után nem ment volna nyugalomba, (amely esetben teljes legutolsó fizetését kapná nyugdíj gyanánt) a legkedvezőtlenebb esetben benn volna a VIII. rangosztály 1600 frtos fokozatában, kapna 500 frt quinquenniumot és 300 frt lakbért, összesen tehát 2400 frtot, tehát | 1400 frttal többet, mint most Esztergom szab. kir. városnál ! Valamit kell tehát csinálni az esztergomi reáliskolával! De mit ? Polgári iskolává átalakítani ? A zalaegerszegi állami főgimnáziumot mult évi szeptemberben avatták fel. Volt alkalmam hallani azt a szép beszédet, amit Tuczy János akkori igazgató mondott. Megemlékezve a hosszú vajúdásról, amíg a főgimnázium létesült, kissé gyöngédtelenül azt mondta az egerszegi konkurrens iskoláról, a polgári iskoláról, hogy az csak proletárokat nevel. Tapintatlan mondás volt a nyilvánosság előtt, meg is gyűlt a baja Tuczynak miatta, de tessék elhinni, ebben is van egy kis igazság. # Különben, hogy az esztergomi reáliskolát jó lenne polgárivá átalakítani, ez a tengeri kigyó már többször felmerült. Régebben Csomósy Sándor volt esztergomi reáltanár kollegám irt erről cikkeket egy esztergomi újságnak. De szava viszhangra nem talált. Én őszintén szólva, a polgári iskolai viszonyokkal közelebbről nem vagyok ismerős, tehát hogy nem Az „Esztergom és Vidéke" tárcája, Szereién} könyVe. Zajongó tengeren erős, biztos sajkáin, Világító tornyom tenger szirtes partján, Utam iránytűje Tenger kikötője, Ó miért hagytál el f Sivár pusztaságnak te kis gyalogutja, Vezető utacskám édes ivókutja. Kis kutam forrása, Enyhe buzogása, Mért hagytál el engem 1 Végtelen sivatag üde erdőcskéje, ZöldelŐ erdőnek rózsás kertecskéje, Kertem virágzása, Dtts illatozás a, Mért hagytál el engem f Oh te kedves házam, házamnak tűzhelye, 1'üzhelyemnek lángja, a lángnak melege, Lelkemrek mindene, Szivem egyetle?ie! 0 miért hagytál el? M. A. A táncrend. — Az íEsztergom és Vidéke« eredeti tárcájar. — Mi a táncrend ? Goethe, aki fiatalabb éveiben, nevezetesen pedig jogászkorában nagy tekintély volt mindenféle táncz dolgában, qua doctor dissertatio megeresztett egy jogi értekezést, amelyben nagy tudományos készültséggel ki van mutatva, hogy : A tánezrend egy polgári szerződés két különböző nemű emberi lény között, amely együttes ritmikus mozgásra kötelezi őket. Kiskorúak ilyen szerződést csak a gardedám nevű jogi személy beleegyezésével köthetnek. A szerződés tartalma egyoldalulag íöl nem bontható, kivéve azt az esetet, hogy kitudódik a szerződés életbelépése után, hogy az egyik fél nem ért a ritmikus mozgáshoz, id est: a tánchoz. Most nevezett Goethe Fai kas János históriai tanulmányokkal is foglalkozott, fölvette a kommentárok közé azt a történeti momentumot is, hogy az első táncrendet bizonyos Teodosia nevü aszszonyság szerkesztette, aki, mielőtt Justian császár felesége lett volna, csekély remunerációért nyilvánosan táncolt Byzane utcáin. Pergament-lapocska alakjában készült, mindenféle csábos figurákkal, amiI volna-e az esztergomi viszonyoknak ! megfelelőbb a reáliskola helyett pol| gárit létesíteni-, erre apodiktikus I biztonsággal feleletet adni nem is ! tudnék. Csak azzal a negatív ered' ménynyel tudnék^felelni, mely szilárd | meggyőződésem : Ne degradálja | a város fennálló iskoláját^ hanem inkább azt emelni, fejleszteni ipar; kodjék. j Igen, de milyen módon ? | Erre is igen egyszerű a válasz : ! va

gy önerejéből, vagy mozgasson imeg minden követ, hogy az isko\ lát az állam átvegye. ! Természetes, hogy az iskolának 1 modern paedagogiai színvonalra j emelését Esztergom város mostani ! zilált viszonyai közt meg nem bírja, 'Ahol száz percenten jóval felül van ja pótadó, ott ujabb kulturális inté' zetek létesítéséről álmodozni egyenlő ! az öngyilkossággal. Nem marad tehát más hátra, | mint az államosítás. Ennek meg \ egy szintén nagy, de nem elhárithatlan akadály áll útjába; az ismeretes esztergomi indolencia. De hisz I ezt megreparálni utóvégre is csak 'az esztergomiakon áll, ez irányban kellene tehát hatni a városi képviselőtestületre, az intéző körökre, ket egy Basilius nevü piktor festett, akit hála fejében később kinevezett — anatóliai püspöknek. Ami tartalmát képezi, mindenféle akkoriban divatos tánc volt rajta megnevezve és egy külön rubrika, amelybe a másik szerződő fél, vulgo : táncos beirhatta a nevét. Ami a táncrend külső formáját és alakját illeti, meglehetősen eltér az egyéb okmányok sablonos formuláréjától és művészi változatosságra törekszik. Láttam már legyezőalaku, liraalaku, könyvformáju, juojuo gyanánt szerereplő, karperec gyanánt használható táncrendet és csupán egy formáról nem hallottam eddig: a kosáralakuról. Hisz gondolatnak is kegyetlen volna, ha a rideg viszautasitás e formáját bevinnék a táncterembe. A jövő század táncrendje előreláthatólag az lesz, amelyet Edison használt egy a rendezett bál alkalmával: egy miniatűr fonográf, amelybe minden szerződni vágyó fél bemondta a nevét és a megfelelő táncot. A szép táncrendgyüjtemény olyan kedves emlék, amely hamvazó szerdán is illúziót tud kelteni. Mulandó ugyan minden pompa és mikor hamut hintünk a báli cipőkre — a fej már kijött a divatból ennél a produkciónál — a táncrendgyüjtemény szemlélése képviseli az utolsó költészetet. Van e nagyobb poézis annál, mint mikor a bojt sivár örömtelenségében egy fiatal leány előszedi az ő gyűjteményét és csapatszemlét tart fölötte ? íme, ez a csárdás belopta a szivbe az első szerelmet, az a négyes tanúja volt a kölcsönös vallomásnak s annál a mazurkánál elhangzott a biztató: \ Beszéljen a mamával! Aztán jött egy | keringő, amely a pezsgőnél is jobban • mámorba tudta ejteni a fiatal sziveket, ' nem is emlitve a szünórát, amikor a j [ táncrend már mint autentikus okmány ' szerepel, mert ráirják az édesen elbü! völő szerelmi vallomást. I ... Hanem tudunk ám olyan esete'ket, amikor a táncrend egész valóságI ban a histórai okmány magaslatára ' emelkedett. Az első eset még a francia nagy forradalom alkonyodásának idején történt. A Gréve-téren föl volt még ugyan állítva a nyaktiló, de már rozsda emésztette a rugóit. A franciákat elfogta olyasféle mámor, mintha az egész élet csupán egy komikus farsang volna. Ta— lien asszony termeiben irta alá Barass, a főfődirektor két csók közti pauzában a tábornokok kinevező okmányait, Volt a hölgyek között egy nyagyon csinos kis kreol-menyecske, afféle guillottine-özvegy menyecske. A neve Josephine Bauhar