Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-30 / 87.szám

Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. • »«<• JSLŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. száip. Kéziratot nem adunk viasza. Fogyasztási adóbérletünk. — A > Városi Kör« figyelmébe ajánlva. — Esztergom, október 29. Az egész város közönségé nagyon jól tudja, hogy nehéz anyagi viszonyok között sínylődő városunk fő és legbiztosabb jövedelmi forrását eddig a fogyasztási adó bérlete | képezte. Tudnia kell azt is, hogy e tekintetben 1899. január i-től nagy változás áll be, amennyiben ez időtől fogva a cukor-és a sör-adó a bérletből kiesik. Tudnia kellene ezt is, de már e tudásban nem vagyunk bizonyosak, mert mindeddig — két hónappal a rendkívüli fontos változás előtt — semmi nyomát sem láttjuk annak, hogy a város egyáltalán foglalkozott volna 'e kérdéssel, amely a város háztartási mérlegére mindenesetre nem csekély befolyással leend. Ugy látszik, az intézők még magával az uj rendre vonatkozó tör-1 vényjavaslattal sem foglalkoztak,! amely ugyan kártalanitásképen se- j gélyt helyez kilátásba a városoknak, de oly segélyt, amely — amint ed-: dig látszik — sem összegénél, sem pedig főleg a kapcsolatos kiköté( seknél íogva semmiesetre sem lesz arányban a helyében elvett jövedelmi forrással, sőt mert szinte kényszeritőleg magában foglalja a szeszitalmérési, a bor- és hus fogyasztási adók felemelését, kettősen fogja sújtani a lakosságot. Egyrészt, mert a városi jövedelmek jelentős megkevesbedésével emel-! kedni kell a pótadónak, másrészt] mivel megdrágul a legfontosabb j élelmi cikk: a hus s az ujabban szép renaissance-nak indult szőlőkulturánkban is nagy és állandó stagnáció, ha nem teljes visszaesés előidézője lehet. Más, nálunk sokkal kedvezőbb és virulóbb anyagi viszonyok köközött levő városok korántsem oly indolensek e tekintetben s nem veszik egész közönyösen az oly változásokat, amelyek polgáraik ujabb megterheltetését vonják maguk után. A szóbanforgó törvényt is alapos megfontolás, megbeszélés tárgyává tették s mivel ugy vették észre, hogy az okvetlenül a városi élet megdrágítására fog vezetni, akcióba is léptek s elhatározták, hogy felemelik tiltakozó, kérő szavukat, amely ha az eredményre nem is vezetne, meg lesz az a lelkiismereti megnyugvásuk, hogy részükről mindent elkövettek, amit tenni, polgáraik érdekében, módjukban állott. Mert, kérem, vannak még oly városi hatóságok is, amelyek a saját lelkiismeretük nyugodtságára is adnak valamit s nem a puszta homokjába dugják a fejüket, ha a számum előszelét érzik. Legutóbb (többek után) Pozsony sz. kir. városa foglalkozott a városok kártalanítására vonatkozó törvényjavaslattal, még pedig lelkismeretesen és gondosan. E foglalkozás eredménye egy terjedelmes felirat lett, amelyet a képviselőházhoz nyújtottak be. De megküldöttek minden törvényhatósági és rendezett tanácsú varosnak, igy Esztergomnak is. Hogy e felírat ide megérkezett volna, erről mit sem hallottunk, de annyit tudunk, hogy előzetesen tanácsilag tárgyalva, sem közgyűlési napirendre eddig tűzve nem lett. Mivel pedig a m. kir. posta ma már teljesen megbízható intézmény, nem hihetünk egyebet, mint hogy odafenn a szépen kimeszelt városházán, (>meszelt koporsó, hol . . . stb.) ebben az igazi >salle des pas perdues-ben<, szokás szerint, elkallódott. Talán az 1872 óta összedobált elnöki akták közé került. Mivel pedig a városháza olyan kripta, amely felé a * feltámadunk* nincs felírva, abban sem reménykedünk, hogy az ügygyei — legalább maguktól — a város urai foglalkozzanak. És ezért dedikáltuk mai felszólalásunkat a »Városi Kör«-nek. Úgy tudjuk, hogy ez az egyesület, amelyet ötnegyed év előtt szinte lázas gyorsasággal teremtettek meg, főleg és erősen hangoztatva azért alakult, hogy a város érdekeinek előmozdítója legyen, minden a várost illető kérdéssel előzetesen behatóan foglalkozzék s résen legyen, « nequid detrimenti respublica capiat. > Meg kell vallanunk, hogy az egyesület ez irányban eddig nem túlságosan felelt meg szép és nemes hivatásának, minthogy nem is felelhetett meg, amenyiban még egyetlen ülést sem tartott. De mivel az egyesület tagjai között igen nagy számmal vannak oly férfiak, akik a közügyek iránt mindig melegen és önzetlenül érdeklődnek, akik polgártársaik javát szívvel, szóval mindég előmozdítani iparkodtak, azt kell hinnünk, hogy eddig nem találtak elég okot az összejövetelre, nem volt témájuk, amelyet a közérdek szempontjából megvitatásra érdemesnek találtak volna. Ezért bátorkodunk, ime, oly témát nyújtani, amelynek fontosságát és alkalmasságát az említett közügybarát urak bizonyosan be fogják látni. Kérjük, vegyék legalább ők fontolóra időhaladék nélkül, beszéljék meg, mily módot találnak legmegfelelőbbnek akcióinditásra. Főleg pedig ne higyjék azt, hogy bárki is >hírlapi pressziónak* fogja tekinteni, (mert egy hasonló alkalommal ilyfajta beszédet hallottunk), ha a mi szerény felszólalásunk adna is impulzust az első összejövetelre. Mivel pedig tényleg komolyan félünk attól, hogy a városházán meg nem taiálják Pozsonymegye emiitett feliratát, itt közöljük annak kivonatos tartalmát: Mindenekelőtt kifejezi a felirat, hogy az uj fogyasztási törvényjavaslat nagy csalódást hozott a városoknak. Segély lett kilátásba helyezve s e helyett megujittatott a városoknak azon «aár eddig fenálló joga, hogy a bor- és husfogyasztási és a szeszadót községi pótadó kivetése utján maguk felemelhessék. A mi nem jelent egyedet, mint a városi élet megdrágítását és azok bortermelésének a tönk szélére juttatását. A javaslat első szaka szerint ugyanis a városok ezentúl évenkint megkapják az 1895—98. évi részesedési összegek egy évi átlaga

1. Ennek elfogadása által a városok nagy kárt szenvednek, miért is a szakasz következőképpen volna módositandó : Az 1888. évi XXXV. t.-cz. 69-ában a városoknak biztosított részesítési jog ezentúl is épségben marad, azaz a városok az italmérési jövedék tiszta jövedelmében részesednek. Megdöbbentőnek tartja a felirat , a javaslat 4-ik szakaszának rendelkezését, mert a pénzügyminiszter határozott kijelentésével szemben — hogy a városoknak segélyt helyezett kutasba — a városoknak igazolniok kell i-ször a boritaladó és husfogyasztási adó bérvevését és 2-szer a javaslat 3, § ában meghatározott községi pótlékok tényleges beszedését. Azaz más szóval: a városoknak igazolniok kell, hogy a borital- és husfogyasztási adó bérletéből eredő és a javaslat 2. és 3. §-a értelmében szedendő pótlékok kevesebb jövedelmet eredményeztek, mint az 1898. év végéig bérelt összeg. Ez azt jelenti, hogy a szeszitalraérési a bor- és húsfogyasztási adókat a törvényhozási rendelkezés kényszerítő körülményei folytán alkotott szabályrendelettel föl kell emehii. Ezt pedig mindenütt az illető város lakossága fizeti meg. Hol |van tehát a segély, melyet a miniszter í kilátásba hel/ezett ? Ily körülmények között a reformjavaslat adóemelést involvál. Kimutatja a felirat, hogy a fogyasztási adókezelési reform következtében az államra eső jövedelmi többlet 45 százalék, vagyis 9,690,000 frt lesz, úgyhogy az 1896. évi zárszámadás szerint cukorfogyasztási, szeszital- és sörital-adóban bevételezett 21,534,000 frt fenti összeggel szaporodik. Ily óriási nyereséggel szemben nem volna méltányos a városoktól megvonni a részesedési jogot. ! A 4-ik szakasz tehát sérelmes nemzeti, nemzetgazdászaü, kulturális és pénzügyi 1 szempontból. Magyarországnak a támaszát a városokban kell keresnie. A városokra vár a hivatás, hogy a kultúrintézmények a nemzeti közszellem központjaivá legyenek. Hogyan feleljenek meg ennek a fontos hivatásnak, ha az állam eddigi jövedelmi forrásaiktól is megfosztja ? ' A javaslat 4-ik szakasza csökkenti az adóképességet s a mi legfőbb : a filoxéra által elpusztított és peronospora által veszélyeztetett hazai bortermelésre végzetes lehet és lehetetlenné teszi a szőllŐfelujitást. A 4. §. azt kívánja, hogy a mely város segélyt igényel, az tartozik a bor után városi adópótlékot szedni s igy a borárakat felemelni. I Ha már most a bornak úgyis magas 1 árát még mesterségesen felemeljük a nagyrészt idegen eredetű sor javára, mit tegyen a magyar szőllősgazda, ki ! az olasz bor és borhamisítási törvény dacára viruló műbőr versenye által amúgy is már létérdekében van megtámadva ? Árgus. „Szeressük egymást." — Epilóg. — Esztergom, október 26, E cimet viselte nemrégen egy vezér' közleményünk, amelylyel ismételten, küj lönböző oldalról foglalkoztak s amely • hírlapi fejtegetésekre is adott alkalmat és amelybe iparkodtak belemagyarázni oly tendenciákat, amelyek nemcsak hogy távol állottak tőle, de sőt intenciójával homlokegyenest ellenkeznek. A cikk befejező része rövid foglalatja volt az egésznek s a következőképpen hangzott : 31^^3^^ ^^

^^^^^^^

^^ AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA.