Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-30 / 9.szám

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. SVIegjderbik Vasárnap és csütörtökön. jÍLŐFIZETÉSl ÁRAK '. ' Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — S frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: M II N K Á G S Y K Á h M Á NLaptulajdonos kiadókért: I) R. P R O IS 0 P P GYU Lt ASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetősek, nyiltterek és hirdetések küldendők Spécije qyi^tér, 330. szán>. •-^í Kéziratot nem adunk viasza. „Legyen magyar hitszónoklat!" Esztergom, január 29. ... és mindezekéri nem követel tőlünk egyebet a haza, csak hogy szeressük. De ez a szeretet ne legyen puszta frázis, ne csak ünnepélyei alkalmakkal éljünk azzal, ugy ahogy egy diszmhál felveszünk az ünnepéi) alkalmával s hogy ne feszélyezzen bennünket ismét szépen szekrénybe akasztjuk. — Ha igaz őszinte kebel érzelme az, ne resteljük szerété tünknek és hálánknál örök el nem mulő jeléi adni azzal, hogy templomunkban szertartási szen, nyelvünkön kivül ezutát, a haza édes nyelvét használjuk . . . Simonyi Lajos beszédéből a bátorkeszi izlaelita hit község közgyűléséből. Igaz lelki gyönyörűséggel olvastam e szavakat e lap legutóbbi számában, valamint igaz gyönyörűsége volt lelkemnek az egész beszédben, amelynek a fenti néhány sor legszebb töredéke. Egyszerűen és ékesszólóan van kifejezve bennük, hogy magyarságunknak, magyarosodási szándékunk nem cifra, sujtásos szavakban kell megnyilatkozni, hazafiasságunknak dokumentálására nem elmúlt időkre kell hivatkoznunk, hanem a jelenben cselekednünk. A bátorkeszi derék izraelita hitközség sem elégedett meg hazafias törekvése, magyar érzülete fennen hangoztatásával, hanem átgázolt a céljai megvalósításának útjában álló bizony nem kis akadályokon, mindenekelőtt egészen magyar szelleművé tette, pedagógiai tekintetből magas nívójára fejlesztette iskoláját s midőn így teljesen praeperáíta a talajt, haladéktalanul hozzálátott, hogy templomából is kiküszöbölje az idegen szót s e tekintetben a f. hó 23-án megtartott közgyűlésén megtette a bátor, kezdeményező lépést, amelyet siker is koronázott. Aki ismeri a bátorkeszi izraelita hitközség viszonyait, múltját, keletkezését, aki ismeri egyáltalán az orthodox zsidó papok merev konzervativizmusát, amelylyel mindennemű újításnak makacs ellenségei, tudni fogja, hogy az elért eredményt kicsinyelni nem lehet s hogy annak kivivására bizony szívós küzdelemre, törhetetlen kitartásra, az | ügy igaz, meleg szeretetére volt : szükség. i A bátorkeszi izraelita hitközség eredetileg csupa német ajkú hívekből állott s teljesen német voltjelenlegi papjuk is. De hogy a hitközségi tagok e derék magyar községbe kerültek, ott otthont, hajlékot, boldogulást találtak, a lelkiismeretük, jó érzésük sugallatát követve maguk keresték a módot, hogy nyelvben is beleolvadjanak ama föld polgárai közé, amely föld hazát adott nekik. Nem kímélték az áldozatot, hogy mindenekelőtt "jó magyar iskolával gyermekeiket magyarokká neveljék s midőn ezt elérték — hisz maguk mondják: az uj generáció már nem is ért németül — menten hozzáláttak a második feladat kiviteléhez, ami minden hitfelekezet között náluk megy legnehezebben, — hangoztatni kezdették : > Legyen magyar hitszónoklat!« Az idők "folyamán papjuk is elsajátitota a magyar nyelvet, mégis a zsidó papok már említett merev gondolkozásánál fogva nem szívesen hallott ez ujabb törekvésről s a hitközség tavalyi millenáris ünnepén történt meg legelőször, hogy a zsidó templomban magyarul dicsérték az Istent. E szónoklat hatásából friss lelkesedést merítettek a hivek s ma eljutottak odáig, hogy most egyhangúlag megszavazták a magyar hitszónoklat fokozatos behozatalát. Ez az igazán örvendetes esemény komoly gondolatokat ébresztettt bennem is s önkénytelenül bizonyos összehasonlításokra késztet. Hiszen épen a legutóbbi hónapokban a lapok, a törvényhatóság, a tanférfiak erősen tárgyaltak a magyar nyelvű istentiszteletek kérdésében s végeredményben valamenynyien megegyeztek abban, hogy Iz „Esztergom és fiié" tárcája. s& csillag. Csillag futott le im az égről, Suhanva, halkan, zajtalan. S elenyészett az éjszakába Kilobbant fénynyel

% hangtalan. Fenséges ivet irt le utján A végtelenbe vágtató : Döbbenve nézi a homályból Tündöklésit a földlakó. Amig pompázott tündökölve, Egyetlen pont volt — semmi más : — Csak akkor tudják, mily dicső volt, Mikor letűnt egy óriás. Szcntessy Gyula. Ábrándok. — Farsangi rege. — Zsindelyes fedelű, fehérre meszelt házikó vonul meg szerényen a dombtetején díszelkedő hatalmas templom aljában. Hatalmas, mert az istenháza s azért is, mert a meredek dombtető, melyből kimagaslik, az előtte elterülő végtelenbe nyúló rónaságnak állja útját; szemkápráztatóan fényes, ezüstös fedelű tornyából messzi ellátni egészen addig, a höl a sima rónatáj a végtelen kék éggel egymásba fogózva ölelkezik, csókolózik. Zsindeles fedelű, fehérre meszelt kis házikónk tornácára nyílik szobánk ablaka. Innen bámulom napestig én is a végtelen róna édes egyhangúságát, melyet csak imitt-amott zavar meg egy-egy fehér nagy fénylő pont: elszórt falvak kimagasló tornya. Mennyi szépség, mennyi báj ebben a beláthatlan messzességü síkságban ! Talán azért, hogy a sóhajok és vágyak akadálytalanul röppenek rajta tova, messzi-messzi, oda, a hol ennek a nagy sikságnak kisebbik testvére van. Itt ülök kis ablakom mellett napestkor is, mikor az ég elhalványodó azúrját szegélyző biborsáv mind szélesebb s szélesebbre váltan harczra kél a végtelen rónaság pereméről szürke, ködös homályba burkoltan előtörő sötétséggel. S mintha ebben a küzdelemben most már egy harmadik titáni erő is részt venne : mintha lovas hadak által fölkavart homok-tenger födné el előttem a küzdőket. Még az égi tü'z van feljebb, majd a földből előtörő sötétség szelleme gyŐzelmeskedik s mindez csak egy-egy pillanatra látszik abban a homályos köd s porfelleges chaotikus gomolyagban, mely mind sötétebbé válik. Azt hiszem, szemeim gyöngülnek; mindinkább előre hajlok, most már szemeimet is hatalmas könnyfátyol borítja, mely mind sötétebb s sötétebb lesz . . . Belül pedtg hirtelen világosság gyulladt ki. Fényesen világított nagy teremben vagyok, melynek közepén hatalmas csillár, mint megannyi csillag szórja a vakító fényt a báli toiilettekből igéző kíváncsisággal kikandikáló még rikítóbb fehérségű puha női karokra s keblekre. Egy nyüzsgő tömeg az egész; minden nő oldalán egy-két fekete ruhás férfi. A kipirult arcok, lihegő keblek, boldogságtól sugárzó fényes szemek, mindmind egy kellemes bágyadtságot terjesztő meleg árnyalatban úsznak. Mindenki örvend, boldog, mosolyog. Én mindannyiukat ismerem, ők azonban nem ismernek reám, mintha észre sem vennének. Imitt egy rózsaszínű ruhába bujtatott, csókolni való babaarcú fruska, kit először látok e helyen, fényes udvar környékezi csupa fekete frakkos fiatal ember : megannyi levél a virág szirma körül. Amott egy már hervadásnak .induló, rég kinyílott s pompájában lediszlett rózsa tetszeleg egy még süldő, fiatal embernek. Gyémántos nyakék diszit itt egy kreol szépséget, kinek szemei szebbek a legfényesebb gyémántnál. Mindenkit hódit s mindannyian hódolnak neki. Még az az apró, szúró szemű Mephisto arcú, nyúlánk, magas fiatal ember is, kinek szemei ábiándozva enyelegnek ezzel s azzal a széppel is. Gvnnvörü foo-ainak fvön^vsorával kérkedik a város szépeinek szépe; ezü»t hangjának édes nevetésével vonja magára a körülötte állók figyelmét. Hódítók s hódoltak egymás után! Csak terem a közepén tetszeleg magának a fekete frakkosok egy kis elszánt csoportja, akik nem kapitulálnak. S igy járom sorba egytől-egyig a régi ismerősöket — türelmetlenül, mert azt, kit én keresek, nem látom nem találom. Vágyaimmal, sóhajaimmal is találkozom, melyek szüntelen keresztül-kasul járják a levegőt — vigasztalanul. I Itt-ott kopogtatnak, bebocsátásért ese_ deznek, majd ijedten hátrálnak vissza, mert nem igazi úrnőjükre találtak, j Elejétől végig mustrálom ismét az öszszes arcokat, majd eltáncoltatom magam előtt az összes párokat, ide oda nézek, keresek, kutatok, de mindhiába erőltetem meg agyamat: talán tévedtem, dc hisi képe itt van előttem mélyen belevésve szivembe. Hát hol vagy, hol rejtőzöl, j vagy már te sem ismersz reám ? | Itt kell lenned, itt vagy, egy levegőt | szivok veled érzem és még sem lehetek ! melletted, nem láthatlak . . . j Szemeim könnyekkel telvék, mintha I álmodtara volna, olyan kellemetlen zsibi badtság fog el, — fölébredek. Körülöt| tem síri csend és sürü sötétség. Kozma Gábor.