Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-02 / 79.szám

lóbb női erényeknek, Ő neki, aki bármerre járt és kelt, akár mint fejedelemnő, akár mint asszony, csak áldást hintettek jótékony kezei, O neki kellett egy sátáni tan

x/ eszeveszett gyilokja alatt elvérezni. O neki kellett hazájától, nemzetétől és családjától távol, a szeretet bucsúcsókja nélkül az élettől megválnia ! A józan emberi ész és egy érző sziv sem képesek felfogni, hogy a legvásottabb gonosztevő hogyan választhatta éppen ezen földi angyalt merénylete céljául, hacsak nem azon ördögi számítással : hogy a szivébe döfött tőr, amely sziv hosszú életén át milliomókkal csak jót tett, vele együtt milliók szivében vérző sebet ejtsen. Fájni, sajogni fognak e sebhelyek még soká! Pótolhatlan marad az ür, amelyet családja és szerető népei szivében hátrahagyott. Ámde a legbuzgóbb imádsággal sem vagyunk képesek Őt feltámasztani s igy meg kell nyugodnunk Isten akaratában. Vegyünk tehát tőle bucsut ezen imaszerű fohászszal: »Isten veled ! áldott marad emléked minmagyar szivében és annak történetében mindörökké ! A méltóságos komolysággal és igaz megindultsággal előadott beszédet állva, szinte lélegzetét is visszafojtva hallgatta az egész közönség s midőn az utolsó szavaknál a meghatottság reszketővé tette a szónok szavait, könnyek csillantak meg majdnem minden szemben. Ezután a főispán helyet foglalva bársonyszékében, még a következőket mondotta : Tisztelt Közgyűlés ! Amint hivatalosan tudomásunkra jutott forrón szeretett királynénk meggyilkoltatásának rémhíre, ő nagysága, az alispán ur azonnali távirati uton kinyilatkoztatta a várraegye közönségének részvétét a trón zsámolyánál. (E részvéttávirat szövegét annak idején közöltük. A szerk.) Ugyancsak ő háromtagú küldöttségben vett részt Bécsben a temetésen is és vármegyénk nevében szép koszorút helyeztetett el a megdicsőült ravatalára. Kérem ezen eljárását helyeslőleg tudomásul venni (csendes helyeslés) s indítványozzon egyúttal, miszerint Erzsébet, boldogult királynénk monumentális érdemei mai jegyzőkönyvünkbe is bejegyeztessenek s hogy ő Felségéhez, szeretett királyunkhoz a vármegye részéről részvétfelirat intéztessék. Az elnöki jelentést a bizottság mély szomorúsággal meghallgatván, elhatározta, hogy a főispán beszédjében foglalt javaslat alapján legalkotmányosabb királyunkhoz feliratot intéz. E határozat folytán B. Szabó Mihály főjegyző azonnal felolvasta a felirat szövegét, amelynek remek elokvenciája, költői stílusa és mély érzése az ő avatott tollát azonnal elárulta. A felirat következőképpen hangzik : Felséges Császár és Apostoli Király, Legkegyelmesebb Urunk! A Magyarország földjén 1898-ik év szeptember havának 10-ik napján végigsüvöltött rettenetes híradás mélyen megrendítette Felségedért rajongó szivünket. E pillanatban az az érzés nyilallott egész valónkon keresztül, ami az egyetlen gyermeket fogja el akkor, midőn fűlébe cseng az a rettenetes tudósítás, hogy nagy betegségében gyámolitója, virrasztója, járni tanulásának első támasza, első szavainak tolmácsolója, a soha és senki által nem pótolható anya nincs többé. Ez az érzés testvérül szegődik a másikhoz, mely a gyászos napokban Felséged szivében fényes szövétnekét gyújtja az emlékezésnek s e testvérérzelmektől ápolt fény világa mellett csak még jobban látjuk, hogy Felséged és mi: hűséges Magyar Nemzete, mennyit vesztettünk, Felséged napja volt Ő s ragyogó napja a mijeién történelmünknek; hitvese volt Ő Felségednek, — nekünk annyi sok bánatunkban vigasztaló s némi örömünkben mindig résztvevő Nagyasszonyunk, édes közbenjárónk. Ez a ragyogó nap most leáldozott mindörökre ; Felséged dicső trónusán a második helyre, hová annyi hódolattal s oly mérhetetlen nagy szeretettel tekintettünk, most már hasztalan esik pillantásunk! A Királynék legnemesebbjének, az asszonyok legjobbjait nak s az édes anyák között a legtöbbet szenvedettnek dicső alakját nem látjuk ott — soha többé ! Súlyos, nagyon súlyos megpróbáltatás ez Felséges Urunk, melyet az Isteni Gondviselés mérhetetlen bölcsességébe adott hitünk egész erejével is, alig bírunk elviselni; — de mennyivel sulyosabb-e megpróbáltatás Felséged már ugy is annyit szenvedett szivének ? De ha mégis vigasztaló lehet azon tudat hogy kor, párt, állás, és valláskülönbség nélkül egy hűséges nemzet minden gyermekének fáj az az óriási veszteség, mely Felségedet boldog emlékű Erzsébet Királynénk ily gyászos elmúlásával érte földi életének, úgy legyen meggyőződve Felséged, hogy ez érzés ép úgy nem vész ki a Magyarok szivéből soha, mint ahogy örök tulajdonunk marad a tisztelet, szeretet és hála, melyet Felséged, a mi legalkotmányosabb Urunk, Királyunk iránt érzünk. A legmélyebb részvéttel és hódolattal öröklünk a Felséges Császár és Apostoli Királynak, a mi Legkegyelmesebb Urunknak Esztergomban, 1898. évi szept. 29-én vármegyénk törvényhatóságának őszi közgyűléséből, legalázatosabb szolgái a vármegye törvényhatósági bizottságának nevében Andrássy János alispán. A felirat remek kiállításban már el is készült. Fedő lapjait szürke moire-selyem borítja, az első oldalon a vármegye szintén szürke-fekete tónusban tartott címerével. Hátsó lapját oxidált ezüst cirádák ékesítik s ugyanily anyagból van kiverve közepén a legszomorúbb dátum : »iSpS. szeptember i7.« Az ékes szövegirás a gyászfelirathoz illően szintén komoly és egyszerű. A főjegyző felolvasta még ő Felségének népeihez intézett köszönő iratát, amelyet a bizottság szintén állva hallgatott végig s jegyzőkönyvbe venni határozott, mire az elnöklő főispán a gyászközgyülést bezárta azzal, hogy a jegyzőkönyv eddigi része hitelesítettnek jelentetik ki s a közgyűlést tiz percre felfüggeszti. II. A rendes közgyűlés. A tiz percnyi szünet után megnyitott rendes közgyűlés első tárgya a jövő évi költségvetés s ezzel kapcsolatban a megyei tisztikarnak már több évben megszavazott fizetésemelése iránti javaslat volt. Az igazán méltányos javaslatnak — minden várakozásunk ellenére — mégis voltak ellenzői, akik nemmel szavaztak, Es ezek voltak : a párkányi járásból kilenc földműves képviselő. Nagyon csodáljuk, hogy ezekkel a jó urakkal azok, akiknek módjukban állott, s akiknek a közérdek szempontjából meg kellett volna tenni, nem tudták megérteni a jó közigazgatás előnyeit és azt a rendkívüli fáradtságot, amelybe a kis tisztviselő-karnak a mi mintaszerű közigazgatásnak kerül. Az igazságos, értelmes többség természetesen az állandó javaslatát elfogadta. A tisztviselők nem szavaztak. Tudomásul vették, hogy az alispán a honvédelmi miniszterhez a honvéd hadapródiskolában létesített vármegyei alapítványi helyre az időközben szolgálatképtelenné lett Osváth Jenő helyére Oltási Rezsőt ajánlotta. A törvényhatóság által is elfogadott s a város képviselőinek meghallgatásával alkotott bérkocsi szabályrendeletet, mint annakidején említettük, a belügyminiszter Schzvarcz Albert bérkocsitulajdonos fellebbezésére a jóváhagyási záradékkal nem látta el s egy, csupán a vármegye terű létére vonatkozó ily szabályrendelet alkotását rendelte el. A törvényhatóság a közgyűlésen újból kérte a már felterjesztett szabályrendelet helybenhagyását, mert a viszonyoknak csak ez megfelelő s méltányos is, mert az az utazó közönség kizsákmányolása ellen van irányozva. Következtek a választások, mindenekelőtt a Feigler János nyugdíjaztatásával megüresedett árvaszéki ülnöki állásra. A kijelölő választmány mindkét pályázót: Hamar Árpád t. főjegyzőt és Hollósy Mór árvaszéki jegyzőt kandidálta. A bizottság közfelkiáltással Hamar Árpád mellett döntött. A megválasztott uj ülnök megköszönvén a személye iránt nyilványult bizalmat, ígérte, hogy főtörekvése lesz, hogy a sors által sújtott árvák könyeit felszárítsa, s ne adjon nekik működése által soha panaszos szóra okot. Az igy megüresedett /. aljegyzői állást egyhangúlag Thuránszky Lajos II. jegyzővel töltötték be, aki köszönő szavaiban hangsúlyozta, hogy mivel még csak rövid ideig áll a törvényhatóság szolgálatában, előléptetését előlegezett bizalomnak tekinti s iparkodni is fog e bizalomra érdemesnek mutatkozni. Az ő helyére szintén egyhangúlag Pisúth Kálmán közig, gyakornokot választották, aki a bizottság előtt ünnepélyes ígéretet tett, hogy hivatala kötelességeinek legjobb tudása szerint, a leglelkiismeretesebben mindig eleget fog tenni. A közgyűlés mindhárom előléptetett tisztviselőt, akik az esküt nyomban letették, zajosan megéljenezte. Az elnök előterjesztésére ezután kimondották, hogy a kimaradó megyebizottsági tagok helyére a választást az egész vármegye területén október hó 21-én ejtik meg. Választási elnökök lesznek: Mattyasóvszky Vilmos (DömÖs, PilísMaróth), dr. Burián János (Csév, Kesztölcz, Szentlélek), Hamar Árpád (Táth, Tokod, Csolnok), Takács József (Dorogh, Dágh, Sárisáp), Véghelyi Ödön (Epöl, Uny, Kírva), Meszéna Kálmán (Bajna, Nagysáp), dr. Hulényi Győző (Bajóth, Mogyorós, Süttő, Nyerges újfalu, Piszke, Lábatlan), Luccenbacher István (Muzsla, Karva, Béla), dr. Perényi Kálmán (Párkány, Ebed, Nána), Braun Sándor (Búcs, Dunamocs, Bátorkesz), Székesváry Imre (Köbölkút, Kisujfalu, Sárkány, Gyiva), Etter Gyula (Kőhidgyarmat, Kicsind, Libád, Kéménd, Bény), Vancsó Gyula (Bart, Kéty, Kural), Vimmer Imre (Magyar és Német Szölgyén), Esztergom I. kerület: Niedermann Pál, II. ker. id. Feichtinger Sándor, III. ker. Zsiga Zsigmond, IV. ker. Reüsz József. Wimmer Imre megbízatásáról azonnal lemondott, mert a kijelölt napon nem lehet itthon; az alispánt bizták meg helyének betöltésével. A közigazgatási bizottságból ez év végén kilépnek : Luczenbacher István, dr. Komlóssy Ferenc, Wimmer Imre, Niedermann Pál és Reviczky Károly. Helyük szavazatlapokkal volt betöltendő. A főispán a szavazatszedő bizottság elnökéül dr. Csernoch János kanonokot, tagokul Csupor Istvánt és Wimmer Imrét delegálta. A kilépettek valamennyien két évre újból megválaszttattak. •— A közigazgatási bizottság helyettes ügyészévé általános éljenzés között Pongrácz Zsigmondot választották. A választások után felolvasták az alispánnak és a kir. tanfelügyelőnek együttes jelentését a nem magyar ajkú községek iskoláiban tett látogatásaik alkalmával tapasztalt eredményekről. A jelentést nagy megelégedéssel vették tudomásul s őszinte köszönetet szavaztak ugy az alispánnak, de kiváltképpen a törvényhatóság keretén kivül álló tanfelügyelőnek, akivel ez elismerést jegyzőkönyvi kivonatban is közlik.. A magyar nyelv tanítása körül nagyobb érdemeket szerzett tanítók kitüntetésére alkalmas díszoklevelek nyomatását rendelték el. A városi képviselőválasztás határnapjául november jo-át tűzték ki s választási elnökül — a főispán indítványára — dr Földváry István városi főügyészt választották meg. A Török Emil mérnökkel a városi közvilágításra és villamos vasútra a város közönsége által kötött szerződést — az almásfüzitői h. é. vasút képviselőjének fellebbezése elvetésével <— jóváhagyták. A városi tisztikar nyugdijszabályzatát jóváhagyták, de kimondották, hogy a nyugdijjogosultak közé a közkórházi főés alorvos is beveendő. A megyei árvaszék fölös pénzeit, egyhangú névszerinti szavazás értelmében, a helybeli két s a párkányi pénzintézetben helyezik el. Símonsics Dezső járási állatorvost és Fray Vince árvaszéki Írnokot, akik állásukról lemondottak, de újra a megye szolgálatába léptek, külön illeték fizetésének kötelezettsége nélkül újból felvették a nyugdijjogosultak sorába. A vármegyei nyugdijképes dijnökoknak teljesítették kérelmét az Írnoki cím adományozása iránt és elhatározták, hogy az írnokokat három külömböző fizetési osztályba osztják be. A honvédtemető kezelését a temetőalappal együtt (számadás kötelezettsége mellett) átengedik a városnak, ha arra vonatkozólag a képviselőtestület hoz határozatot. A jegyzői nyugdij uj szabályrendeletére vonntkozólag felkérik a minisztert a régi szabályrendelet két pontjának megtartására, u. m. 1. hogy a jegyzők már 32 év szolgálat után teljes nyugdijat kapjanak, 2. hogy az özvegy nyugdija mindig egyenlő Iehesen azzal, amelyet a férje kapott volna. Mihályi Imre volt bajóthi jegyzőt nyugdij iránt való kérésével elutasították, részben mert már másutt uj alkalmazást nyert, részben mert állásától fegyelmi uton lett elmozdítva. Az «EsztergomÍ Hitelbankinak a kézi zálogüzletet — biztosíték letétele nélkül — 12 °/

0-os kamat szedése mellett engedélyezték. Csatlakoztak Liptó vármegyének Kossuth Lajos rágalmazói fölött nyilványitott mély megbotránkozásához s megéljenezték a javaslat ama passzusát, hogy a rágalmazók nevét csak azért nem emiitik, hogy a vármegye jegyzőkönyvének lapjai tiszták maradjanak. < A Pethő-Bornaszüni alapból a vízivárosi internátusban megüresedett alapítványi helyre négy évre Bartha Ilonkát, Bartha Ármin nyug. t. főjegyző leányát választották meg, Mivel a belügyminiszter elrendelte, hogy a vármegye köteles mértékhitelesítő hivatalt felállítani, annak költségeire — névszerinti szavazással — l

/

6 °/

0 pótadót szavaztak meg. A kerskedelmi miniszter tudakozódására egyhangúlag s éljenzéssel nyilatkoztattál ki, hogy hogy Vajda Zsigmond kir. mérnöknek a vármegyei államépitészeti hivatal főnökeüla való kineveztetését a legmelegebben pártolják. A közgyűlés szokatlanul korán, már déli fél 1 órakor végződött. Riporter.