Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-18 / 75.szám

jjjjt AZ „ESZTERGOMDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET

44 HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. jp^LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre - — - — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYÖLcASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők Szécl}enyi"tér, 380. szárp. Kéziratot nem adunk vissza. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA. — Esztergom, 1898. szeptember 17. — Esztergom város hölgy közönsége, a vármegye és a Táros letették már kegyeletük jelét • a kossorut a bécsi ravatalhoz, de érezték az adományozók és érezzük valamennyien, hogy a nagy Halott muló, hervadó virágoknál, a sírbolt mélységébe vesző virágemlékeknél maradandóbb, minden időkre fenáüó, rajongó szeretetünket, törhetlen ragaszkodásunkat a késő utódoknak is hirdető emléket érdemel. A magyar nemzetet a rettenetes hir vétele első napja a áthatotta már ez a gondolat és senkitől sem kezdve, de mindenkitől felkapva és támogatva, megkezdődött a gyűjtés szobrára az elhunyt nagyasszonynak, amely az általa oly nagyon szeretett főváros legszebb emléke legyen. Mindenkit eltöltött az a gondolat, hogy igy erőt vehetünk a mulandóságon, látni fogjuk alakját, itt fog élni velünk, tudni fogjuk, hogy volt és van. S nyugtató és boldogitó az a gondolat, hogy a gyarló emberi fejnek annyi zsenije van, hogy azokat, akik nem magukért, hanem érte éltek, meg tudja tartani magának ! Szerette a királyné is nagyon a szobrot, hisz maga emelt monumentumot egy költőnek, akit nemzete — amelynek dicsőségére szolgált, elűzött magától. Szerette a márványt, az ércet, amely az örök szépség formáit az enyészettől megóvja évezreken át. Ma meghat ez a szeretet, ez az előérzet. Várni, érezni kellett, hogy emberfeletti szenvedéseiért a világ leikét megrázó haláláért egy kicsiny kárpótlása lesz majd: gyönyörű emlékszobra, amelyet kedves nemzete kedvenc városában emel. Gyönyörű lesz, az életöröm első villanása világítja meg fekete egünket, ha arra gondolunk, hogy aztán már mindig velünk lesz, mindég látjuk szelid, okos, résztvevő tekintetét, bizalmas emberszerető mosolyát, amelylyel magát a rut halált is fogadta talán. Es elfeledjük, hogy mosolygása és nézése csak márvány vagy érc s a késő nemzedékeknek lassan-lassan elillanik az elméjéből a történet, hogy a vad végzet mily őrült gyűlölséggel vetette magát az egyetlen liliomszálra. De^ ime, az idő eljőve, hogy nincs többé fölötte hatalma és nekünk nem kell féltenünk sem csapástól, sem kórságtól, sem a haláltól. Tul van a sötét és mérges Acheronoo és azon át visszajött hozzánk, mint szobor. Mindig velünk lesz, friss virágok nyílnak lábai előtt, de azok illatát elnyomja emlékének üditő és erős illata. Mint mikor hosszú távollét után a messze idegenből visszatért: ugy várjuk most vissza — az emlékszobrát. Siessetek és te is siess kedves, minden jóhoz jó, Hozzája hü olvasónk, hogy 0 minél hamarabb itt lehessen, mennél szebb lehessen. Nem a gazdagokat "biztatjuk, azok tudják a kötelességüket — remélhető — hanem a középsorsuakat, a polgárságot, akiket a királyné ugy szeretett, akik közé, hacsak tehette, vegyült. Titeket nézett, szeretett volna egy lenni véletek és boldog lett volna, ha egyszerű polgárnőnek tartanák! A ti koronáitokból és filléreitekből fog fölépülni az emlék és nem a milliomosok ezreiből, de a tiétek is lesz, higyjétek meg, mind csak rátok néz, hozzátok legközelebb. S hogy a nagyasszonyt letették örökös nyűg főhely éra a Kapucinus-templom komor kriptájában, rövid egy hét alatt együtt volt már olyan összeg, amilyenből méltó, szép szobor emelhető, de az egész nemzet azt óhajtja, hogy az ő szobra minél nagyszerűbb, minél remekebb, minél impozánsabb legyen. S e cél elérését segíteni elő minden még ezután beérkező korona és fillér. Nagyon jól tudjuk, hogy a létesülendő szobor márványának egy részében Esztergom város és vármegye közönségének adományai is benne lesznek, éppen ezért lapunk utján is módot adunk ez adoma nyok közvetítésére, megjegyezvén, hogy a beérkezett összegeket — a nyilványos nyugtázás után — gyümölcsözőleg az Esztergomi Takarékpénztáradé helyezzük el addig, amig a szoborbizottság megalakul. Lapunkhoz ujabban a következő adomány érkezett: Dóczy Ferenc . . 5 frt. —