Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-11 / 73.szám

tani, akkor, ha a majorban, vágóhídon, az utcákon és közhelyeken összegyűlő trágyát és szemetet nem a város földjeire hordják ki, hanem árverésen adják el ? . . Az az indokolás ezzel szemben, hogy a városnak rétjei vannak, tehát a széna és a takarmány magától jő, nem helyes, mert habár a takarmányt a város által tartott igás és nem igás állatok fogyasztják is el, mégis nem megy az elfogyasztott takarmányból trágyaképen arra a földre semmi sem vissza. De meg, — és most az igásfogatokról szólunk, — mit látunk a gyakorlatban a város által házilag tartott igák körül ? Azt, hogy a majorban és egyebütt tartott igás fogatok közül kettő szeméthordásra nem elég, egy a tűzoltókészenlétnél szükséges, egy mindig a határban jár a gyakornokkal, esetleg a felügyelő közeggel, egy készen áll a majorban, mint hintós s csak négy fogat áll rendelkezésre. Ezek hordják a kövezéshez a szükséges anyagot, a határban végzik az utcsinálásához szükségelt egyéb munkákat. Ha már most a városnak több részében egyszerre folyik valamely munka, vagy a határban több helyen dolgoznak az utak, töltések stb. mellett, látjuk, hogy mig az egyik helyen a fogat eleget tesz, addig a másik helyen a munkások tétlenségre kárhoztatvák. E tekintetben ép olyan módot lehetne követni, mint amilyet Budapest főváros követ: bér beadni a fuvarozást. Ez esetben értékesíteni lehetne a termelt takarmányt, viszont meg lehetne takarítani a magas cselédbért s végre nélkülözhetEz az egész ! Meg lehetsz arról győződve, hogy Wcbert és Beethovent senki sem játsza úgy, mint te. Ugyan légy oly jó és játszd el nekem Beethovennek cis moll — adagióját, — de kérlek tedd komol/an, ahogyan tudod, ha akarod. Liszt eljátszotta az adagiót s egész lelkét, egész akaratát bevitte játékába, És a közönség egész más fajta meghatottságot érzett, mint az imént, Sírtunk, — zokogtunk. De nem voltak többé azok édes könnyek, mílyeket Chopin fakasztott, hanem azok a » keserű könynyek,« melyekről Otelló beszél. A második művész melódiája nem hU zelegte be magát oly gyengéden a szivekbe, hanem gyorsan hatolt be azokba, mint a tőr. Ez nem volt többé elégia, — hanem dráma. És Chopin mégis az hitte, hogy ez este ő diadalmaskodott Liszten. Sőt dicsekedett is vele mondván : »Mennyire boszankodik !« Ezt meg tudva Liszt, szellemes művész módjára boszulta meg magát. öt — hat nap múlva a társaság éjiéi tájban ugyanabban a szalonban volt együtt. Liszt kérte Chopint, hogy játszék. Hosszú vonakodás utáu végre Chopin beleegyezett. Ekkor Liszt kívánta, hogy ojtsák el az összes lámpákat és gyertyákat, ereszszék le a függönyöket, hogy teljes sönők azt a tűzfészket, amelyben a városnak állatokban tetemes vagyona a major istállójában örökös veszedelemben van. Rendszeres gazdasági üzemterv hiányában a városi gazdálkodás soha sem fizetheti ki magát, viszont az örökös előre nem látás következtében csak tetemes anyagi kár származhatik úgyis a létért küzdő városunkra. Hisszük, hogy a jövő helyrehozza a mult tévedéseit, de ehhez vasakarat, szakbeli tudás, fáradhatlan igyekezet és szorgalom szükséges ! Agricola. Tanfelügyelők konfliktusa. Esztergom, szeptember 7. A helybeli kir. tanfelügyelő és a főegyházmegyei főtanfelügyelő között támadt konfliktus alkalmából a fővárosi lapok igen sok cikket közöltek, jó, jobb és legjobb forrásokból, mind a két vitás fél mellett és ellen s mindkét részről amenyivel kevesebb higgadtsággal, annál több vehemenciával és részrehajlással, tehát igen kevés tárgyilagossággal. E közlemények közül kiválik egy, amely legutóbb a «Pesti Napló>ban jelent meg, mely értesülésünk szerint is, jól informált forrásból, beavatott tudósítótól származik, miért is azt — éppen mint érdekes hangot, anélkül, hogy annak magyarázásába bocsátkoznánk — itt reprodukáljuk egész terjedel mében: > A kir. tanfelügyelőknek tudvalevőleg nincs közvetlen befolyásuk a felekezeti tanítóképzők ügyeire; egész hatáskörük itt annyiból áll, tétség uralkodjék. A művész szeszélyének mindenki eugedelmeskedett. Abban a percben, mikor Chopin a zongorához akart ülni, Liszt néhány szót súgott Chopin fülébe s annak helyére ült, Chopin, ki távolról sem sejtette, mit akar barátja, csendesen egy szomszéd karszékben foglalt helyet. Liszt pontosan ugyanazokat a darabokat játszá el, amelyekbén Chopin minket néhány nap előtt gyönyörködtetett, oly bámulatosan utánozva vetélytársa stylusát és előadását, hogy lehetetlen volt ráismerni. Mindenki meg volt arról győződve, hogy Chopin játszik. Az elragadtatás megújult. Mikor mindenki a legnagyobb eksztázisban úszott, Liszt zsebéből gyufát vett elő és hirtelen meggyujtá a zongora gyertyáit. A társaság bámult. — Hogyan f Liszt játszott ? — Amint látják. — De mi azt hittük, hogy Chopin! — Mit szólsz hozzá, pajtás ? Kérdé vetélytársától Liszt. — Mit ? Amit a többiek : magam is azt hittem, hogy Chopin. — Látod, szólt a mester felkelve, Liszt tud Chopin lenni, — ha akar, de Chopin tudna-e Liszt lenni ? ? ? Ez kihívás volt, de Chopin vagy nem akarta, vagy nem merte elfogadni. Liszt meg volt bosszulva. Fordította : Dagmar. hogy mint külön megbízott miniszteri biztosok esetről-esetre kiküldetést nyernek egyes felekezeti tanítóképzők tanképesitő vizsgálatainak ellenőrzésére és a képesítést nyert tanitók vagy tanítónők oklevelének láttamozására s észrevételeiknek a minisztériummal közvetetlenül leendő közlésére, amelyek alapján a közoktatásügyi kormány a felekezeti képzők egyházi főhatóságaival lép érintkezésbe és bocsátkozik tárgyalásba. Ilyen hatáskörrel kiküldött miniszteri biztos volt az esztergommegyei kir. tanfelügyelő is az esztergomi érseki tanítóképző intézetben, aki hatáskörének átlépésével a tanképesitő vizsgálatok eredményéről jelentést terjesztett be a vármegye közigazgatási bizottságához, ahol, nemkülömben a többi vármegyék bizottságai előtt is, ilyen iskolai kérdések eddig soha elő nem fordultak. Az egyházmegyei főtanfelügyelő tiltakozott a királyi tanfelügyelő eljárása ellen s tiltakozását terjedelmes megokolással a közigazgatási bizottság elé terjesztette. E hivatalos átirattal szemben a királyi tanfelügyelő éles és kíméletlen kifakadásokkal telt választ nyújtott be a közigazgatási bizottság elé s gondoskodott róla, hogy ez a sajtó hasábjain is nyomban megjelenjék. Az ingerült válasz hangja, a tények megítélésében való nagy differenciák s az egyházmegyei főtanfelügyelőnek az a kifejezett meggyőződése, hogy a királyi tanfelügyelő hatáskörét messze túllépte, nagy elhidegülést keltett a két tanférfiú között, amelynek eredményeképpen a hercegprímásnál tisztelgő királyi tanfelügyelő az egyházmegyei főtanfelügyelő elbocsátását kérte az egyháznagytól, azt a véleményét fejezve ki, hogy a konfliktus megmentésére egyedül ezt az eljárást tartja alkalmasnak. A konfliktus által igen kellemetlenül érintett hercegprímás a királyi tanfelügyelő javaslatát a következő, határozott hangon mondott szavakkal utasította vissza : — Ha egyházmegyei főtanfelügyelőm elbocsátásának eszméjével eddigelé foglalkoztam volna is, most a történtek után ezt a tervemet elejteném. Valószínűnek tartják, hogy a közoktatásügyi kormány mely minden kérdésben finom előzékenységgel jár el az egyházi főhatóságokkal szemben, ez esetben is meg fogja találni a helyes megoldás módját, amelylyel a konfliktus dolgában a minisztériumhoz küldött primási felterjesztést olyanképpen fogja elintézni, hogy abból összeütközés az állam és az egyház közt nem lesz, hanem az ügynek érdemleges és békés elintézése s befejezése fog rövid idő múlva bekövetkezni.-* Amit ez az utolsó passzus mond, az -— a tanügy lontos érdekében — a mi legőszintébb óhajtásunk is. Esztergom, szeptember 10. — Hátralékos előfizetőinket felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzeket postafordultával beküldeni. A kiadóhivatal. HETIRENDSzeptember 12 : A vármegyei I. szakosztály ülése. Szeptember 12 : A vármegyei igazoló választmány ülése. Szeptember 13 : A közigazgatási bizottság ülése. Szeptember 13: A vármegyei' állandó, választmány ülése. Szeptember I4: Városi

1 tanácsülés. Szeptember 14:: A vármegyei 1899* évi költségvetés; közszemlére: tétele. — Figyelmeztetés. Rodmajer Imre kiadóhivatali szolga, ki egyszersmind a a városi Kör nyugtáinak beváltásával volt megbízva, szolgálatából elbocsájtatott. Kérjük és figyelmeztetjük úgy előfizetőinket, mint hirdetőinket, valamint nevezett kör tagjait, hogy nevezett szolgától nyugtát be ne váltsanak, ha netalán azok beváltása végett jelentkeznék. A kiadóhivatal. — A hercegprímás adománya. A hercegprímás a dunántúli árvízkárosultak felsegélyezésére ezer forintot adományozott, továbbá a hontmegyei főispánnak kétezer forintot küldött alapítványul egy ágyra az ipolysághi közkórházban. A »HontiLapok« e nagylelkű adományt szép viszonzásnak tartja Hontmegye amaz elhatározásáért, hogy történelmi kiállítása védnökéül a hercegprímást kérte fel. — Személyi hirek. Dr. Komlóssy Ferenc apátkanonok, országgyűlési képviselő az Országos Nemzeti Szövetség alakuló ülésére Zentára utazott. — Frey Ferenc országgyűlési képviselő, családjával együtt, néhány napi üdülésre Abbáziába utazott. — Farkas Lajos komáromi törvényszéki bíró Magos Sándor ítélőtáblai biró látogatására városunkba érkezett. — Boltizár püspök üdvözlete. Boltizár József püspök, érseki vikárius igen meleg hangú levélben üdvözölte Héderváry Lajos ipolysághi ügyvédet, aki most ünnepelte ügyvédi diplomája megszerzésének ötvenedik évfordulóját. — Uj tábori honvédlelkész. Szép előléptetésben részesült Bartal Szilárd pilismaróthi plébános. A Ludovica akadémiához tábori honvéd lelkészszé nevezték ki. Ez tudvalevőleg az egyetlen aktív honvédlelkészi állás s igen nagy és szép hatáskörrel bir. Elődje az egész fővárosban előnyösen ismert Kisfaludy Nándor volt. A fontos álláshoz őszintén gratulálunk. — Házi ezredünkből. Házi ezredünk 3. zászlóalja a zárógyakorlatokról f. hó 15-én érkezik városunkba. — Barényi Jenő főhadnagy, aki ismét visszatért házi ezredünkhez, a 3. záázlóaljba osztatván be, Dalmáciából városunkba érkezett. — Sikeres Vizsga. Fraenkel János, a helybeli kir. adóhivatal alkalmazottja az adótiszti vizsgát kitűnő sikerrel letette. — Esküvők. Tóth Gáspár medvéi tanitó ma vezette oltárhoz Nóvák Mariska tanítónőt, Nóvák József vármegyei írnok leányát. — Ugyancsak ma volt esküvője Dzsialo József katonai puskaművesnek Guóth Vilmával. — A soproni ezred érkezése. A háziezredünk helyét elfoglaló 76-os számú Salis Soglio-ezred f. hó 15-én, csütörtökön érkezik városunkba. — Tanitóválasztás. Tanulmányainak, képzettségének méltó sikerét érte Lendvai Ferenc okleveles tanitó, városunk fia. A főváros a medveutcai elemi iskolába helyettes tanítónak választotta meg tömérdek pályázó közül. Gratulálunk. — A tanitók segélyalapja. Röviden megemlékeztünk már, hogy a latin és görög szertartású r. k. tanitók segélyalapjának központi bizottsága m. hó . 24-én Budapesten megtartotta 14-ik közgyűlését. Most megkaptuk a gyűlés nyomtatott jegyzőkönyvét is. A gyűlésen a bizottság elnöke : dr. Walter Gyula apátkanonok elnökölt, a püspöki kar képviseletében Vézinger Károly helybeli apátkanonok jelent meg,. Az alap tagjai közül Esztergom — főegyházmegyei Major János igazgatótanitó képviselte. A hercegprímásnak a kath. tanítói árvaház javára tett ujabb nagylelkű adományáról már megemlékeztünk, aminek bejelentése a gyűlés legnevezetesebb momentuma volt. Felolvastatott az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap és árvaházi alap elnökségéré vonatkozó primási leirat, amelylyel ő Eminenciája dr. Rosszival István apátkanonokot saját kérelmére, nyomós indokainak tekintetbe vétele és az alap kórul tanusitott odaadó tevékenységének és lelkesült buzgalmának meleg hangú elismerése mellett az elnöki tisztségtől