Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-04 / 71.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. j>u<£ jiLŐFIZETÉSI ÁRAK : ' Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre - - — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULcASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szcctjeityi-tér, 330. szán}. Köziratot nem adunk vissza. í^Egy szükséges szabályrendelet. Esztergom, szeptember 3. A statisztikai adatok évről-évre szomorúan bizonyítják, hogy a tüdővész egyik legnagyobb veszedelme országunknak, amely évrőlévre terjed s majd annyi áldozatot szed, mint a többi kórok összevéve. S ugyancsak a statisztikai adatok bizonyítják azt is, hogy e veszedelemtől vármegyénk sincs megkímélve, sőt az közöttünk is tizedeli a lakosságot. A vármegyei hatóság, amelynek éles, kutató szeme a megyebeli élet minden kellemes és kellemetlen jelenségére és mozzanatára kiterjed, észrevette ezt is s azonnal intézkedett, hogy a baj terjedésének lehetőleg gát vettessék. A javaslattételt természetesen a mindég buzgóan és szakismerettel eljáró egészségügyi bizottságra bizta. E bizottság már meg is készítette a szabályrendelet tervezetét s legutóbbi ülésen letárgyalta, ugy hogy az az őszi közgyűlés elé kerülhet. Addig is, hogy minél szélesebb körben vegyenek róía tudomást s annak idején hozzászólni tudjanak, ismertetjük azt. A szabályrendelet főbb pontjaiban a következő lenne : Tekintettel a gümőkóros tüdővész általános nagymérvű elterjedése s ezen fertőző kór által vármegyénk területén okozott megbetegedés és halálozási esetek magas számarányára : fontos közérdekű követelmény: miszerint ezen kór általi fertőzés folytonos veszélyének kitett közönségünk okszerű védekezése, előhaladt tudományos kóroktani ösmereteinek kihasználásával hatóságilag szerveztessék, életbeléptettessék és ellenőrzés alá helyeztessék. E célból Esztergom törvényhatósága a gümőkórus tüdővész s azzal azonos eredetű fertőző kórok: görvély, bőrfarkas, gümőkóros bél-1 hurut terjedése ellen foganatba j veendő eljárása iránt, az 1876. XIV. jt. c. 80. §-ban előirt kötelménél ! fogva szabályrendeletileg követkeIzőkben intézkednék: A gümőkóros tüdővész lényegéről, terjedésének oka, módozatai, az I ellene való okszerű védekezés lehe-1 tősége, célszerűsége s a kezdetié-1 ' ges tüdő vész gyógyulhatóságáról' • szerkesztett népszerű ösmereteket • ! magában foglaló füzet a vármegye lakosai között megfelelő számban I ingyen fog kiosztatni s az abban j foglaltak megmagyarázását egyéb fertőzőkorok oktani és védekezési ösmertetésével kapcsolatosan az iskolákban előadásra kötelezően elrendeli. A tüdő gümőkór s azzal rokon betegségek: ezen szabályrendelet hatályba léptével, vármegyénk területén az 1894. évi 9*954 sz

* hel. körrendeletben előirva, bejelenteni köteles fertőző kórok sorozatába vétetvén fel: az ahhoz hasonló módszerint: minden egyes esetében a községi elöljáróságnál külön bejelentése szigorral megköveteltetik, s az illetékes községi körorvos kör és megye alapján, minta szerinti rovatok kitöltésével, összeírandó, az újabban felmerülendő kór-esetek folytatólagos bevezetésére minden községi irodában s másod példányban az illető községi kör-kerületi orvosnál nyilvántartandó. A kóreset egyes-kétes eseteiben indokolt gárcsővi vizsgálatnak, a szegény betegek részére ingyen, vagyonosak érdekében megszabott dij mellett a törvényhatóság központjában eszközöltetése iránt a törvényhatóság külön körrendeletileg fog intézkedni. Kórházak és gyógyintézetekben, de magányházakban is, a tüdőgümőkóros betegek, a többi betegektől illetőleg a házbeliek és család-, tagoktól lehetőleg elkülönítve s mindenkor az elősorolandó általános óvintézkedések betartásán kivül, külön evő-ivó eszközökkel el' látva, azok szennyese, ruhaneműi, lakásának gyakori fertőtlenítése és j elkülönítésével ápolandók. A kaszárnyaszerű közös háló- és laktermekben kifejlett gömőkóros betegeknek tartása egyáltalán meg nem engedhető. Iskolák s tantermekben, a gyanúsan köhögő gyermeket a többitől félre ültetni, melléállitott kópőedénynyel ellátni, orvoshoz utasítani, kifejlett tüdő gümőkóros beteget pedig az iskolától távol tartani: a tanitó s az illetékes községi körórvos együttes megállapodása szerint kötelezve leend, Gümőkóros anyának, vagy dajkának gyermekét táplálni, ily kórban szenvedőket gyermekek és betegek ápolására, élelmi cikkek kezelése, árusítására alkalmazni tilos. Többett legközelebb ! Az ,Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület

1 hivatalos közleményei. Földmüvelésügyi m. kir. miniszter. 54,951.1898 VI/l. Felhívás a hazai szőlőbirtokosoknál rendelkezésre álló és eladásra szánt európai és amerikai szőlővessző- és szőlőoltvány-készletek bejelentésére. Hogy a szőlővesszők és szőlőoltványok eladása a termelőknek megkönnyittessék Az „Esztergom és Vidéke* tárcája. Csókolsz, ölelsz . . . Csókolsz, ölelsz, ugy súgod, hogy szeretsz. De én tudom, nem engemet szeretsz te. Mely hozzám fűzött: az a röpke perc, Csak álmaimból szőtt varázst szivedre. Karomban képzelt honról álmodol : Gyászpompával száll ott a nyári éj le, Száz tépett felhő messze vándorol S huny az utolsó villám sárga fénye. Halk szélsőhaj leng erdőn, réteken, Komor sejtés csap száz virágkehelybe, Csillag csillagra ugy hull szüntelen — Isten szeméből mintha köny peregne. S nagy távolban holt, sziklás partvidék .. . Csókolja tenger, özvegyként zokogva . . . Oly szomorú e föld, e viz, ez ég Mint vesztett üdvről egy ősrégi monda. Oly szomorú, mint azok a dalok Amikkel szived' szivemhez csatoltam — Midőn azt hittem, vigaszod vagyok S te azt hitted, boldog leszek karodban. Telekes Béla. Virág az árnyékban. — Az «Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Bogárfalvi Bogárdi Dániel ur már előrehaladott korú agglegény volt, mikor ismerősei unszolására házasságra lépett Eliz bárónővel, aki fiatal, üde és szép volt. Majdnem gyermeke lehetett volna Bogárdi Dánielnek, aki az esküvő után arra ébredt, hogy ifjú felesége benne nem a férjet, hakem a gazdag pártfogót, rokont, vagy tán épen a kedves nagybácsit tekinti. A szegény bárónőt a rokonság számító érdeke vezette a gazdag gentry karjaiba. A fiatal leány szelid és tapasztalatlan, — az agglegény becsületes ember tetőtől-talpig s az csak a dolog természetes rendje, ha a férj feleségében egy kedves gyermeket és a feleség férjében egy gyöngéd, szerető barátot talált fel. A bogárfalvi kastély csöndes termeiben talán sirig tartott volna ez az idyllikus élet, de a rokonok ugy vélték, hogy a társadalmi életnek is vannak követelményéi. Télen unalmas a falu s egy fiatal asszonyt gyöngédtelenség volna eltemetni a falu csöndjébe. Bogárdi Dániel tehát, először életében, városba költözködött farsangolni. . . Virágos mezőkön gyakran andalgott ; erdők sűrűjében örömmel vadászott s lelke boldog gyönyört talált a természet egyszerű, de fölséges pompájában ; de a nagy város talajában kedélye nem nyert j tápot. A kaszinóban Parlagi Daninak í gúnyolták, de bölcsebb volt, semhogy a kicsinyes kötekedés bosszantotta volna. | Most is ott ült szobájában az ablak mellett s csendesen nézett ki a büszke palotasorokra, Az ajtó esöndesen megnyílt s nesztelenül lépett be a felesége. Karcsú leányos alakja zaj nélkül suhant végig a parketten s midőn az ura mellé ért, toppintott a lábával, mintha azt meg akarná ijeszteni. Bogárdi Dániel mosolyogva nézett reá. .Szemeiből a titkos fájdalom s szerető szivének egész melege sugárzott ki. Keblére vonta a derült arczu asszonyt, csókolta, czirógatta és kényeztette, mint egy gyermeket, A kicsi asszony játszi örömmel hajtotta fejét Bogárdi széles vállaira, aztán a kövéres arczához dörzsölődzött és igy szólt: — Rejts el! Megszöktem Jenőtől. Ha itt keres, mond azt, hogy nem láttál. — Bujósdi? Mi? — kérdezte a férj és erősen szorította a szivéhez. — Pszt! Jön már! Takarj el jól ! Csekmei Jenő belépett. — Elvesztettem Elizt, bátyám, monda őszinte naivitással. Aztán igen komolyan kezdte keresni. Ebben a fiatal emberben a rosszakarat sem fedezhetné fel a ravasz udvarlót. Minden utógondolat, vagy számítás nélkül rokonszenvezett Bogárdiékkal s házunknak őszinte barátja volt. —Keresd, ha elveszítetted, — felelt Bogárdi s még jobban igyekezett elfedni Elizt, aki az ura kebléhez simulva, igyekezett nevetést visszafojtani. — Eliz, mondja: kukk! kiáltotta Csekmei. A kicsi asszony az ura vállai fölé emelte fejét és harsányan nevetett; majd átölelte Bogárdi széles nyakát és ugy lármázott a csengő hangjával. — Most már nem fog ám meg. Most itt vagyok nála. No, rossz cica. Most fogja el az egeret! — Persze, hogy elfogom, mondotta Csekmei és feléje lépett. Eliz gyermekes örömmel ugrott a Bogárdi ölébe s onnan évelődött Csekmeivel. Bogárdi lelkéről egy pillanatra elszállt a sötét gondolat, a mely — ha egyedül volt — mindig gyötörte. Nem féltékenységet érzett olyankor, de közeledni látta azt az időt, melyben Eliz boldogtalan lesz. Ám most boldognak látta és velük nevetett. Mikor Csekmei Jenő eltávozott, Bogárdinak ugy rémlett, mintha az asszony arcán árnyék suhanna keresztül. És ez a képzelt, vagy valódi árny az ő szi-