Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-18 / 66.szám

iskolaszéki egyházi elnökök, nem igen respektálták s a sok lényeges hiány ja­vítása továbbra is csak megmaradt jámbor óhajnak. (Folyt, köv.) Vízhiány Nagyölveden. Nagyölved, 1898. auguszuts 14. Megrendítő év ránk nézve az 1898-ik év, melynek megnyíltával — a járvány 24—30 gyermekünket ragadta el. — Utána jöttek a Faib kritikus napjai, amelyek folytonos aggodalom alatt tar­tottak, — mig junius 27-én a jégverés teljesen tönkre tette ez évi reményünket — és ma a cséplés után látjuk a kár valódi mértékét, — midőn az árpa ke­resztje 65 kg, — a buza 55 kl. ad. — Még utóvégre a gondviselés e csapása alatt nyögve ugyan megvolnánk, — csakhogy ismét egy uj kétségbe ejtő katasztrófa fenyeget: — a vízhiány. Százhatvannégy kútja van Nagyölved­nek, ezen kutakból csak 10 °/ 0-ban van még viz, az is nagyon természetesen el­zárva, — mert minden ember legköze­lebb van magához — kinek-kinek kútja csak annyit ád, — már amelyben még van egy kis viz, hogy saját szükségle­tét alig képes fedezni. A község nagy része szekérrel és ká­réval Kural községbe jár vizért, mely 4 kilométer távolságra van — és az ottani élelmes tótok kiaknázva és kihasználva a szegény ölvediek e nyomorát, nem cse­lekszenek mint a Krisztus valódi hívei, — az ige ugy látszik fülök mellett el­megy — minden hektó vizért 8 krajcárt és azokkal, kik mosnak folyó vizükbe, tiz krajcárt fizettetnek. Felhívom tekintetes vármegyénk inté­zőit s kiválólag főorvosát e körülményre, mert azt hiszem : a sok iszapos rossz viz, ha most nem is, de később rombo­lólag fog hatni a szervezetre, — s igen könnyen járványt teremt. Csak azt látom, — hogy a vizünk mindég kevesebb — és az izgatottság folytonosan fokozódik. Sürgős orvoslást kér Pólya Lajos ref. lelkész. zője nem bánná, ha az uram igazán mamlasz volna. És mondja kérem, igaz az, hogy a főjegyző már nincs a hivatalában ?*) Itt azt beszélik, hogy nincs is joga ezt a cimet használni. Ugye nem hiszik el, hogy én áprilisi idő vagyok és egy szélsőség ? Istenem, hát néha vig, néha szomorú vagyok, de hiszen ez nem bűn, s ha valaki nagyon vig és nagyon szomorú, az nem szélsőség. Én csak asszony vagyok és az is aka­rok maradni és az uram nem mamlasz és bizony nem »csupa flegma.« Tud ő haragudni is, de még hogyan. Olyankor még én is megijedek s hallgatok. És bizony a Neili sem villámhárító. Azért hogy néha kissé meglegyintem, vagy hogy rászólok, még nem követke­zik, hogy én áprisi idő volnék s azt a kis pofonocskát bizony meg sem érzi az a lány. Kérem, legyen szives ezeknek a sorok­nak becses lapjában helyet adni, nehogy az esztergomiak elhigyjék felőlem, amit a maguk főjegyzője összefirkál. Tisztelője J. M. U. i. Ha a levelem megjelenik a lap­ban, kérem küldjön a gyönyörűséges fő­jegyzőjük utján nekem is egy példányt. Még sohasem olvastam az írásomat nyomtatásban. Ha valami hiba van, azt is kérem kijavítani. *) De igen; ténylegesen szolgálja a vármegyét. Szerk. JbaUJbab V ndwi mJm dM mm Esztergom, augusztus 17. A hercegprímás itthon. Az elmúlt két ünnep emlékezetes, iga­zán piros napja volt városunknak. Mozgalmas, változatos volt már a va­sárnapi is. Szokatlanul nagyszámú idegen érkezett. És kora regelltől késő estig majd minden órában felhallatszott egy-egy bucsus csapat előimádkozójának Mária-éneke. Néhány ezer ember verő­dött össze az ország minden részéből, sokan közülök Mária-Nosztrára készültek, de amikor meghallották, hogy az ünne­pi nagy misét a hercegprímás mondja, itt maradtak. A legnagyobb élénkség természetesen a primási palota közelében mutatkozott, ahol a közönség a kocsikat leste, amelyen a tisztelgők a rezedencia elé hajtattak. A hercegprímás küldöttségeket ugyan nem, de egyeseket fogadott. A két ün­nepen tisztelegtek : Sujánszky Antal nagyprépost, Boltizár József érseki hely­nök, báró Horetzky Ferenc pozsonyi pré­post, Kruplanicz Kálmán főispán, And­rássy János alispán, lovag Schveiczer Eduárd ezredes, Hartmann Gusztáv alez­redes, Jovescu őrnagy, Frey Ferenc és j dr. Hulényi Győző országgyűlési képvi­j viselők, gróf Csáky Károly, Rosszival j István, Komlóssy Ferenc, Csernoch Já­nos, Mally János, Maszlaghy Ferenc, Venczell Antal, Schlick István, Bogisich Mihály, Varga Mihály kanonokok, Maiina Lajos polgármester, dr. Fehér Gyula és dr. Némethy Lajos plébánosok és má­sok. A bíboros egyházfő a polgármestert j Frey országgyűlési képviselővel együtt fogadta s miután szívélyesen megölelte mindkettőjüket, ismételten hangoztatta, hogy az ő elve : Mindent Esztergomért s igazán sajnálja, hogy a viszonyok nem engedik ideje legnagyobb részét székvá­rosában eltölteni. Frey képviselő felemii­tette, hogy mennyi előnyére válnék a városnak a villamos vasút létesülése s hogy az egyhá^nagy szava annak érde­kében nagyon hathatós volna. A prímás kifejezte sajnálkozását, hogy a város ez óhajáról nem volt tudomása amikor a kereskedelmi miniszter Bala­tonfüreden nála járt, egyszersmind felha­talmazta a képviselőt, hogy a miniszter előtt megemlíthesse, hogy ő is óhajtja a vasút létesülését. A főpap a vasárnap délutánt majdnem egészen egyik legbizalmasabb embere : Burány Gergely keszthelyi főgimnázium igazgató társaságában töltötte. Az esti várfoki zene elé a közönség nagy érdeklődéssel nézett. Hiszen tudo­mása volt róla, hogy Bogisich püspök a toronyzene behozatalával mily nagy si­kert és elismerést aratott a fővárosban s mi is neki köszönhetjük, hogy az egy­j házi zene ez igazán megható módjával megismerkedhettünk. A vasárnapi prog­rammot is maga Bogisich állította össze csupa magyar egyházi énekből, amelye­ket ő alkalmazott modern hangszerekre és a betanításuk felett is ő felügyelt s maga kereste ki a tizenkét trombitás számára a várfoki bástya alatt azt a he­lyet, ahonnan a zene az egész városban legjobban hallható. A közönségnek volt annyi előrelátása, hogy nem a várhegyre ment fel, hanem a Víziváros utcáit, főleg a Ferenc Jó­zsef utat lepte el, bár akik a szigetbe mentek ki, legzavartalanabbul élvezhették a fenséges hangokat, mert ideben a vá­rosban a kocsik dübögése, sőt magának a hullámzó közönségnek moraja is meg­lehetősen zavarólag tartott. Mikor el­hangzott valamennyi templomban az esti harangszó, akkor szólalt meg az első dal (»Oh dicsőséges Asszonyság!*) Mélyen­ható, megkapó, misztikusan érdekes volt a levegőben szerteóvadó, lágy, bongó, sze­líd hangok harmóniája, amely sokáig emlékében marad mindazoknak, akik hallották. A dalok rövid egymásutánban következtek, fél kilenc órakor elhalt az utolsó hang. Igazán nagy kár volna, ha háziezredünk zenekarának távoztával ebben az elragadó muzsikában többé ré­szünk nem lehetne. A hétfői nagy ünnep, Esztergom igazi búcsúja már hajnalban mozsárdübörgés­sel kezdődött, majd 8 órakor megszóllalt a mély zöngésü nagy harang s az ájta­tos közönség már ekkor kezdett felfelé haladni a várhegy ez alkalomra nem túl­ságosan rendbe hozott uíain. Odafenn még az éj folyamán tábort ütött a bú­csúsok egy része, s a szerpentin — ut végénél valóságos kis sátorvárost ütöt­tek a mézesbábosok. A városi képviselőtestület s a primási gazdatiszti kar tagjai az előcsarnok­ban a lépcsőktől a főkapuig kettős sor­falat képeztek, díszruhás rendőrök ügyel­tek fel, hogy az ut a főpap számára szabadon maradjon. Tiz perccel kilenc óra előtt a templomtéren levő tömeg erősen mozgolódni kezdett: megcsillant a fasor­ban a diszhintó aranya. Elől jött a város fogatán a polgármester, két díszruhás lovas rendőr kíséretében, majd az ud­vari papság, végül a hercegprímás dr. Walther Gyulával. Abban a pompás disz­hintóban jött, amelyet először a millená­ris hódoló felvonuláson s azóta alig hasz­nált. A remek jármüvet, amelyen hátul Ott állott a két kucsmás huszár is, a két remek fekete ló méltóságos lassúság­gal húzta a lépcsők elé. A főpap és kisérete bevonulása után, amely alatt a kórus Kersch : szép Ecce Sacerdos-át játszotta, bezárták a székes­egyház főkapuját. Már akkor teljesen tömve volt a hatalmas templom, három­ezernél több hivő szorongott benne. A mise természetesen nagy asszistenciával ment. Segédkeztek a kanonokok közül : Boltizái József, Csernoch János, Blüm­melhuber Ferenc, Pellet József, dr. Walther Gyula, a crucifer Bogisich Mi­hály volt. A chorus Palaestrína híres Marcellus — miséjét adta elő, mindenesetre nagy precizitással s sok tanulmány után, s hogy talán mégis kevésbbé tetszett, csak annak a körülménynek véljük betudhatni, hogy a feladat ily aránylag kis karnak igen is nagy volt. A közönség sajnálat­tal nélkülözte az azelőtti hires szólókat. A »Boldogasszony Anyánk* áthatott, megkapott minden magyar szivet. A ünnepi szent beszédet dr. Csernoch János kanonok mondotta, a prímás me­nyezetes trónján hallgatta végig. A be­széd után díszfogatára a sekrestyén át távozott, kocsija előtt ezúttal is a pol­pármester haladt. A főpap a délutánt teljes visszavo­nultságban lakásán töltötte. A városnak az egész nap folyamán oly tarka, változatos képe volt, amilyenre már évek óta nem emlékszünk. Hétfőn azután újra elcsendesült min­den. A magas vendég a déli gyorsvo­nattal dr. Kohl Medárd kíséretében visz­szautazott a fővárosba, ahonnan 22-én jön újra meg, még pedig több heti tar­tózkodásra. Ez idő alatt fogadja a pápai nuncius látogatását. — Háziezredünk távozása. Immár csak­ugyan elkövetkeztek az utolsó napok, amelyeket hosszú időre távozó ezredünk még köztünk tölt. A búcsúzás pedig tulajdonképpen már holnap, csütörtökön este megkezdődik, amikor a tisztikar a „Fürdő" vendéglő kerti helyiségében hangverseny nyel búcsúzik a közönség­től. A hangverseny, amelyre külön meghívók nem adatnak ki, esti 8 órakor kezdődik. 0 felsége nevenapja alkal­mából ma este zenés takarodó volt, reg­gel pedig ébresztő lesz. Az ezred részt­vesz délelőtt a székesegyház ünnepi istentiszteletén, délben a tisztikaszinó­ba" családias díszebéd lesz. — A város a legénységet szombaton, f. hó 20-án délben vendégeli meg 12 ó. 30 pkor, a nagy kaszárnyában. Minden ember fél kiló hust és fél liter bort kaj). A kö­zönség a tisztikar tiszteletére a bankettet ugyanazon a napon esti 8 órakor a Fürdő vendéglőben rendezi. Az ezred vasárnap készül elő a meneteléshez s hétfőn reggel fél 7 órakor a Széchenyi­térről indul. Az elsci állomás: Nyer­gesujíalu, kedden, szerdán Duna-Al­más, csütörtökön Komárom, ahonnan 8 napi tartózkodás után Pápa — Te­szér — Kisbér — és Győrszent-Márton vidékére mennek zárógyakorlatokra. Szeptember 16-án az 1, és 4. zászlóalj Bécsbe vonul, mig. a 3. zászlóalj szept. 15-én vonattal városunkba érkezik. A soproni ezred megérkezésének napja még bizonytalan. — Itt emiitjük meg, hogy a tegnapi kovácspataki katonai hangversenyen egész Esztergomcréme-je jelen volt s a táncosnők, táncosok egya­ránt nagyon elvoltak szomorodva, hogy az éjféli külön propeller megszakította a legvidámabb mulatságot, amelynek folytatása — egyhamar nem követke­zik. — Horeczky Ferenc báró eskütétele. Vasárnap 14-én reggel 8 órakor a palo­ta kápolnájában az udvari papság segéd­kezése mellett misét mondott a bibornok hercegprímás és alatta báró Horeszky Ferenc, a pozsonyi prépost, letette hi­vatali esküjét. A pozsonyi káptalant ez ünnepélyes aktusnál zámolyi Vargha Mi­hály képviselte. Délben az uj prépost tiszteletére díszebéd volt, amelyen Ho­reczky báró a hercegprímásra, Varga prépost pedig az ünnepelt báróra mon­dott fölköszöntőt. Az uj prépost még va­sárnap d. u. haza utazott, ahol 15-én tar­totta ünnepélyes beiktatását. — Esküvő!;. Tegnap délben tartotta esküvőjét Gáli László miniszteri szám­vizsgáló Farkas Tivadar városi képvi­selő lányával: Johannával. A lakodal­mon a polgárság sok előkelő tagja részt vett. — Grantner Károly rendőr­biztos a lakodalmi estebédet a Fürdő vendéglőben tartotta s azon a rendőr­ség egész tisztikara részt vett. — A kórházhól. Dr. G'ónczy Béla kór­házi főorvos öt heti szabadságidejét, amelyet városunktól távol fog tölteni, ma kezdette meg. Ugyané napon fejezte be a kórház alorvosa ; dr. Vándor Ödön szabadságát. — Városi hirek. A városi főjegyző elkészült már a városi képviselővá­lasztók kerületekbe való beosztásával. A jegyzék aug. 21-ig körszemlére van téve, 21-én vizsgálja át az e célra ki­küldött bizotttság. — A gimnázium ügyében a tanács kérvényt intézett a kulliszminiszterhez, hogy mivel a bel­ügyminiezter a város 50000 frt hozzá­járulását már engedélyezte, nyilatkozzék az államsegély ügyében. A miniszté­rium azt felelte, hogy a „tárgyalások jelen stádiumában érdemleges választ még nem adhat." — A vármegyei tisztviselők fizetés­emelés iránt indított országos mozgalmá­hoz való hozzájárulás előkészítése céljá­ból a vármegyeházán az alispán elnök­lete alatt holnap tiszti értekezlet lesz. — Pályázók. A megüresedett reálía­nári állásokra Nagy Antal, Kemény Ár­pád, Váralljai Sándor eddig alkalmazott tanerők, továbbá Pécsi Ottmár, Major Sándor, Mihalovits Béla és Csúnya Sán­dor adtak be kérvényeket. — Kongresszus városunkban. Az egy­házi zene művelői f. hó 28-án és 29-én az úgynevezett Caecilianus-kongresszusara, amelyet tavaly Budapesten tartottak, az idén városunkban jönnek Össze. Az ország szakférfiainak találkozója min­denesetre kellemes elevenséget fog hozni városunk egyhangú életébe. — Az »Esztergom «-nak. Az »Eszter­gom* legutóbbi számában a két tanfel­ügyelő konfliktusa ügyében hozott cik­kéi egyikében azt az állítást kockáztatja meg, hogy »helyi lapjaink a kir, tanfel­ügyelő ur által szerencsésen lekenyere­zettek, főispán és alispán által erősen befolyásoltak, minden józan gondolkozá­suktól és önállóságuktól megfosztottak* és teszi ezt a megjegyzést ugyanabban

Next

/
Oldalképek
Tartalom