Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-07 / 63.szám

a bucsuünneplők sorából, miért még nem mondjuk el e helyütt az ideiglenes bucsut, amelynek kimondása mindenesetre nehezünkre fog esni. Árgus. Városi közgyűlés. — Augusztus 4. — A fizika azt tanítja, hogy a meleg általában bővitő, kiterjesztő hatással van a testekre, a városházán azonban, ugy látszik, még a fizika is tótágast áll. Legalább erre mutat a csütörtöki közgyűlés vékony, sovány tárgysorozata, amely alig hét pontból állt. Alig, mondjuk, mert a fele csak egyszerű tudomásulvételül szolgált. Pedig azoknak a hűvös krjptafülkéknek fiókjaiból vajmi súlyos tárgyakkal vajmi kövérre lehetett volna hizlalni a tárgysorozatot ! Ámde ki fog a nagy melegben órákig izzadni a városházán, mikor egyebütt sokkal kellemesebben hüselhet. A napirend előtt kivételképen csak egy interpelláció volt, a Pach Antalé, amely azonban két részbői állott. Az első részben nagyon helyesen kifogásolta és elitélte azt az eljárást, amely szerint a városi hídmérlegnél — a házikezelésbe vétel óta — sokszor órákig nincs senki. A népet Ponciustól Pilátusig küldik, amig végre nagy idŐvesztességgel kegyesen lemérik rakományát. Hasonló értelemben szólalt fel Brenner József, amig Stróbl Mihály »a közjog« szempontjából fecsegett valamit értelmetlenül. A számvevő beismerte, hogy az interpellálónak panasza alapos, de minden redben lesz 8—10 nap múlva, amikor az uj hídmérleg megérkezik, amelyet a vámfelügyelő fog kezelni. Ő nem lehetett mindég a mérlegnél, amiben teljesen igaza van, dolga neki elég volna állandóan az irodájában, s hídmérlegek, lámpák, vámcédulák nélkül bizonnyára könnyebben elvégezné azt. Pach interpellációjának második részében azért panaszkodott, hogy fő forgalmi utunk: a Buda-utca tavasz óta öntöző kocsit nem látott. Kollár Károly gazd. Az élet Nansen hajóján. (Nansen »Iu Nacht und Eis« kiegészitó kötetéből, kötve 10 Mk.*) j|§ F. A. Brochhaus könyvkiadó jóváhagyásával Lipcsében. — Az «Esztergom és Vidékes eredeti forditása. — Október 9-én tudtuk meg elősször, mit jelent a jégtömörülés ezen a tengeren. A »Fram« oly hatalmas nyomást szenvedett, hogy mind a két acéldrót, mely a vasmacskát tartotta, középen ketté szakadt. A hajó nyomban két lábnyira emelkedett föl: ez volt az első, kézzelfogható bizonyíték, hogy azoknak a számításoknak, melyek szerint össze lett állítva, megfelelt. Azt hiszem, fölösleges bizonyítgatni azt, hogy a hangulat a födélzetén legkevésbé sem emelkedett oly arányban, tanácsos ugy válaszolt, hogy helyettes rendőrkapitánysága idején már kétszer is megöntöztette a Buda-utcát a Schönbeck-féle üzletig és intézkedett, hogy amennyire a városi erő megengedi, az öntözést Buda-utca végéig eszközöljék. Következett ezután a napirend első pontja: az alispáni felhívás a képviselőtestület ujjá alakítása tárgyában, Ez ügyről az utóbbi időben sok szó esett, az igazság érdekében azonban meg kell jegyeznünk, hogy az emlegetett vádak alappal nem bírtak. A városi hatóság mulasztást nem követett el. A közgyűlés mindenekelőtt konstatálta, hogy a virilis képviselők lisztája készen van, jóvá is hagyatott s a közigazgatás a bizottság elé terjeszthető. Majd a választandó képviselők választására hivatottak kerületekbe való beosztására a polgármester elnöklete alatt a főügyészből, főjegyzőből álló bizottság küldetett ki. Következett a kisorsolás. A polgármester a hagyományos dobozból húzta a neveket. Kisorsoltattak: a kir. városban : Laiszky János. Szenttamáson: Havas Vince, Stámusz János, Paulovics Géza, Mezey Dénes, Hittner András, dr. Wipplinger Ödön és Iványi Géza, összesen heten. Szentgyörgpnez&n \ Etter Gyula, Trechsler Antal, Nitter Antal, Haller Ferenc, Hamar Árpád, és HofTer Béla (??), összesen hatan. Végül a Vízivárosban : Farkas Gyula, Tóth József, Némethy Lajos és Kecskeméthy János, összesen négyen. Mindössze tizennyolcan. A polgármester indítványára az igazoló választmányba, amely a megejtendő választás lefolyása s a megválasztottak ellen beérkezendő esetleges panaszokkal fog foglalkozni Frey Ferencet és Mattyasovszky Kálmánt választották meg, akik igy december 2-án választás alá nem kerülnek. Végre elhatározták, hogy az alispánt felkérik a választó közgyűlés határidejének kitű zésére. Az iskolai rend védelmére alkotott szabályrendelet tervezetét, amely azonos a megye által a mult évben acceptálttal, az iskolaszék lényegtelen módosításaival elfogadták. *) Ezen kötetben, mely Nansen művének kivonatos kiegészítését képezi, Nansen két kísérője épen oly szabadon, mint ügyesen ismerteti Nansen északsarki expedíciójának érdekes és figyelemre méltó éleményeit. Nordahl az electricus, elbeszélésében : »Wier Framleute«, tárgyalja a hajó egész útját észak ismeretlen jegén keresztül. Johansen hadnagy érdekfeszítő tetszetőséggel ismerteti »Nansen und ich auf 86°I4« a bátor szánutazásokat, melyeket Nansennel tett s mely utazások alkalmával nem egyszer néztek a halál szemébe. Nansen müvének minden olvasója, ezen harmadik kötetet épen oly figyelemmel fogja végigolvasni, mint a fő művet. A kiállítása ezen kötetnek ép oly gazdag és ép ugy el van látva rajzokkal és ehromotáblákkal, mint a fő mű, melyből nemrég ismét egy újonnan átdogozottl kiadás jelent meg. A lőrinc-utcai takarékpénztári épülethez utólagosan szükségessé vált telekrész átengedése kérdésében, a törvényszabta többség együtt nem lévén, ezúttal sem határozhattak, amig e tekintetben az augusztus 29-iki (alkapitány választó) közgyűlés most már, tekintet nélkül a megjelenendők számára, mindenesetre dönteni fog. Nagy és jogos felháborodást keltett a M. A. V. igazgatóságának átirata, amely az almás-füzilői hátrányos menetrend kérdésében a város közönsége által beadott és a vármegye s az iparkamara által is támogatott kérvényt teljesíthetőnek nem találta, nem találván sérelmesnek a hajnali vonat beállítását. Brulsy János erős szemrehányást tesz a h, é. vasút városunkbeli igazgatósági tagjainak,. hogy annak idején az Igazgatósági ülésen, nem tiltakoztak a változtatás ellen, amely iparunkat és kereskedelmünket igen erősen sújtja, amíg persze a vasúttársaságnak előnyösebb, mert a fővárosba tereli az eddig nálunk vásárolt közönséget. Az elnök előadja, hogy múnd a három helybeli igazgatósági tag tiltakozott a sérelmes menetrend ellen, de leszavaztatott. Brutsy János azt véli, hogy e tiltakozás nem volt elég erélyes és éppen ezért kéri, hogy a három igazgatósági tag legalább a jövőben, a téli menetrend megállapítása alkalmával hasonló merénylet ellen a legerősebb akciót fejtse ki. Dr. Helcz Antal egész feleslegesnek tartja kiszínezni, mennyire sérelmes és méltánytalan az uj menetrend. De nemcsak ilyen, hanem csúf dolog és rút lábatlansag a társaság részéről. (Zajos helyeslés.) Az önérdeknek leplezetlen megnyír Iatkozása. Hisz a vasút talán kise épül, ha e város 30,000 frt ára részvényt nem jegyez, s annak lakossága maga is oly lelkesen fel nem karolja az ügyet. A társulat és a M. Á. V. igazgatóságának van még egy felsőbb fóruma : a kereskedelmi miniszter ; ahhoz kell fordulni egyenesen. Nem szabad rezignálni, de a szentírás szerint: zörgetni kell, nem egyszer, ha kell, tizszer is. A Iegerélyesebben kell fellépni s ha máskép nem lehetséges, a folytonos unszolással kierőszakolni igazunkat. Ez értelemben tegyen a képviselet felterjesztést a miniszterhez, amelyet jó lesz, ha egy-ketten személyesen nyújtanak át. A közgyűlés elfogadja Helcz Indítványát azzal a hozzáadással, hogy M. Á. V. és a rész vény társulat igazgatóságához is hasonló megkeresést intéznek. A napirendi letárgyalása után még felszólalt dr. Fehér Gyula s igen szép és lelkes szavakban — általános helyeslés mellett — indítványozta, hogy a távozó ezredtől, amelylyel évek hosszú során teljes egyetértésben együtt éltünk s amely a mi fiáinkból áll, távozásuk alkalmával ünneplésen búcsút vegyünk. A közgyűlés elhatározta,, hogy az ezredtől átiratban búcsúzik, a külső ünnepség rendezésével pedig a tanácsot bizta meg. Riporter. amint a hajó. Mert éppen ennek kell bennünket egész utunkon biztonságban tartani. És amit szép hajónk megígért, azt szószerint be is vallotta. Az eredmény természetesen toasztokkal és külön ünneppel lett a »Fram«-mon, kedves norvégjaink között megülve, Amily ritka, zord, de fenségében époly hatalmasan megragadó csend uralkodott ezen jégpartokon, mihelyest mi hajónról •— melyen vidám élet és zsivaj lakozott — eltávoztunk. Az egyedüli, ami a magasztos csendet megtörte, a szél panaszos, melancholicus sírása volt, mely a jégmezők felett elsiklott. A fedélzeten éjlel nappal hallottuk ordítani, csörögni, nyikorogni és fütyülni ugy, hogy ml ezen zenét, rövid idő alatt ugy megszoktuk, hogy később már figyelembe sem vettük. Ha egy jégnyomás jött, más volt a zene. Mikor, először hallottuk a torlódást, az a velőkig megremegtetett és eleinte — még mielőtt e zenét is megszoktuk volna — nem tudtunk tőle aludni. Azt a benyomást keltette, mintha a halotti csendben levő jégpartokról ezer és ezer rettenetes természetfölötti lény támadott volna, — ezt szavakkal képtelenség kifejezni! — és gyakran ugy dörgött a jég, mintha egy csomó Kruppféle ágyúval lőttek volna. Ezen pokoli hangversenytől még a kutyák is féltek, amint . azt világosan látni és hallani lehetett. Csendesen panaszosan vonitottak és remegtek egész testükben, mint a nyárfa levél, mindenesetre erős meggyőződésük volt, hogy valami nagy veszedelem fenyegeti őket. Az erős nyomások föltépték körülöttünk a jeget, ugy hogy a »Fram« hirtelen egy vágásban állott, mely körös-körül több méter széles volt. De ez sem volt megbízható, csak egy pillanatig örülhettünk neld, már a legközelebbi órákban újból Összezárkozott. Ennél fogva szerszámjainkat s figyelő sátrunkat a lehető leggyorsabban kellett a jéghegy hátára vinnünk, miután előbb künn mindent nagy fáradtsággal, pompa san elrendeztünk. Tizedikén volt Nansen születésnapja — első a »Framt tetején — miért is ezt, az ő érdemeire nézve megünnepelni akartuk. De Nansen épen ezen a napon nem a legjobban érezte magal, valami volt tagjaiba, mint mondani szokás : talán egy csekélyke influenza, mint utolsó emléke a civilizációnak, melynek hátat fordítottunk. Mindazonáltal ily alkalmakkor mindig szokás volt egy kis külön lakoma, máskülönben >csndben ünnepeltetett« mint ezt az udvari tudósítások mondani szokták. Tizenharmadikán a jég ismét Összezáródott s mi a kutyákat leengedtük a jégre. A legközelebbi nap estéjén — épen kényelmesen üldögéltünk a szalonban, egyik rész beszélgetve, mások kártyázya — midőn a kutyák rettenés ugatását halljuk. M értékhitelesitéá visszaélések. Esztergom) augusztus 6». Kuvzveil Bernát, a tokodi üveggyár ügyes tulajdonosa panaszt terjesztett a győri Kereskedelmi és Iparkamara elé,, előadva ama visszaéléseket, amelyek a mértékhitelesítés ügyének hanyag, kezelése folytán országszerte fénforognak s> orvoslást kivannak. A kamara legutóbbi közgyűlésén' foglalkozott a beadványnyal s annak panaszait alaposaknak találván, az alábbi felterjesztést intézte a> kereskedelmi miniszterhez : »Nagy méltóságú minister urí! A métermérték behozataláról szóié 1894 VIII. t. cz 14. §-ának az a rendelkezése, hogy a törvényhatóságok kötelesek mértékhitelesítő hivatalokat felállítani, az idők folyamán a mértékek hitelessége tekintetében oly bizonytalanságot teremtett, mely a törvény s **az annak alapján kibocsátott végrehajtási rendeletek intenczióival homlokegyenest ellenkezik. Scott-Hansen fölment s nem sokára azzal a hirreltért vissza, hogy bízonynyára medvék vannak künn. Mi, valamennyien fegyvereinkkel a födélzetre mentünk, künn a jégen valami árnyékot láttunk, amit mi hiénának tartottunk, de a legnagyobb figyelemmel kellett lennünk, nehogy helyette a homályban a kutyákat találjuk meglőni. Midőn végre bizonyosak voltunk, hogy lőhetünk, egyszerre dördültek el a fegyvereink s nemsokára élettelenül találtuk meg a medvét. Egy éves hím volt az. Másnap vasárnap a hóban egy kis medve család nyomait találtuk. Nansen, Sverdrup, Blessing, Mogstad, Hendriksen, Bentsen és én neki indultunk azonnal, minden a vadászathoz tartozókkal, közötte 15 kutyával és igyekeztünk követni a nyomokat. Rövidesen vércseppeket is láttunk, melyek azt mutatták, hogy jó uton járunk. S nem is kellett meszire mennünk, midőn jó távol egy medvét vettünk észre, mely hátsó testrészét maga után húzva, fáradtan bandukolt előre. Mi csakhamar utolértük s fájdalmainak gyorsan véget vetettünk. A megölt pára fiatal volt, az utolsó ellésből, amibői azt következtettük, hogy az anya is itt lesz a közelben. Különböző körülmények folytán azonban bekellett szüntetni a vadászatot. (Vége köv.)