Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-04 / 62.szám

Esztergom, 1898. ___ XX évfolyam. 62. szám. Csütörtök, augusztus 4. ESZTERGOM és ÍME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelek Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— - — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiítterek és hirdetések küldendők Széeljenyi-tér, 330. szánj. -s^i Kéziratot nem adunk vissza. • Idei gabonatermésünk. Esztergom, augusztus 2. Rendszerint azt halljuk hangoztatni, hogy a legszebb és legfüggetlenebb foglalkozás a földmivelés, — pedig dehogy az. Keserves a gazda sorsa manapság, meglehet, hogy a fentidézett minősités ráilleszthető volt a mult századbeli nagybirtokosokra, de már ma ezeknek sem oly rózsás a helyzetük. Tekintsük csak mennyi vesződseggel, viszontagsággal, és kockázattal jár ma a gazdálkodás. A gazda minden tudásának — és ilyent 'ma fokozottabb mértékben követelnek a viszonyok, — igyekezetének, gyümölcsét egy teljes év leforgása után élvezheti csak, ez alatt minden napnak megvan a maga nehéz és sürgős munkája, napestig folyik a szántás-vetés és ezzel kapcsolatos számtalan munka, anélkül hogy még csak sejtelme lehetne is, minő eredményt fog szolgáltatni az. Egész éven keresztül folytonos aggodalmak között lessük az időjárást, hideget,' meleAz .Esztergom és Vidéke" tárcája. get, esőt, szárazságot, zivatart, jégverést és boldognak érzi magát az a gazda, kit az időjárás viszontagságai megkíméltek, nincs is istenfélőbb ember a gazdánál, mert annak más mentsége nem is létezik, minthogy az Úristenhez fohászkodjék, de teszi is ezt naponta legtöbbje. Tehát már itt megszűnik a foglalkozás kellemes volta, mert mikor a gazda alapos tudással, odaadó szorgalommal, fáradhatlan munkáságának gyümölcsét önhatalmán kivül álló erők által látja naponta kockáztatva, bizony ez inkább kellemetlen és kényelmetlen érzelmeket szül, sem mint kellemeset. De a függetlensége is igen kétes értékű, mig az iparos az orvos, az ügyvéd, a hivatalnok és kereskedő stb. saját képességének arányában élvezi munkájának gyümölcsét, — addig a gazdának számolnia kell az imént emiitett viszontagságaival az időjárásnak, melyhez csatlakoznak a folyton és folyton jelentkező állatbetegségek, növényi és rovar — ellenségek, melyekkel Valaki . . . Valaki azt mondta, Valaki azt súgta: Hogy rózsákkal lesz behintve Életemnek utja. Be is vált a jóslat. De aki azt súgta: A rózsákat utam során Mind összetaposta. Amor. Bártfai levelek. Bártfafürdő, 1898. július 28. IL Kedves Szerkesztő barátom ! Múlik az idő ; már tizedik napja, hogy az első levelemet megírtam s már tizenkettedik mult el azóta, hogy a szép asszonyok gyógyulásának ebbe a kies Mekkájába léptem. S életemben tettem már sok lépést, amit megbántam ; de arra, hogy ezt az egyet sajnáljam, — annyival is inkább mi okom sincs, mert ismerőseim száma lavinaszerűen növekszik. S ha még hozzáteszem azt, hogy e számban a többséget olyanok foglalják el, akik között Paris az ő közmondásos almáját csak azért nem tudná elajándékozni, hogy egyiket, vagy másikat haragosává ne tegye, azt hiszem, eléggé tudtára adom mindenkinek, hogy egy csöpp okom sincsen az unalomra. A közutak nem a legjobbak s bizony hegyesebbek s völgyesebbek, mint azok, amelyek a mi Dunamenti kis városunkat kötik össze a nagyvilággal. Ennek köszönhetem egy ismeretségemet, melynél a név utóvégre is mellékes; a fődolog benne az, hogy mint hűséges missíonáriusa Byciclette istenasszonynak, (?) sikerült számára az alább elbeszélendő módon egy bájos proselitát szereznem. Ugyanis egy nem régen mult napon bámulatosan szép idő lévén, avval a szándékkal indultam kerekezni, hogy bemegyek a közelfekvő Hosszúrét nevű községbe s onnét talán Zboróra, — anya' got gyűjtendő a legközelebbi fürdőlevélhöz, amidőn megpillantok egy matrózkalapot, alatta egy szőke fejecskét ; j ez alatt egy rózsaszínű blúzt, melynek befejezését egy sötétkék szoknyácska s egy pár kivágott barnabőrcipőcske képezte. | Majd elfeledtem megemlíteni, hogy az imént leirt dress bájos tulajdonosa egy byciküvel látszott elfoglalva lenni s leszemben a lesftöbb esetben tehetetlen a gazda, — tehát azoktól függ! Mindezekhez hozzájárulnak a nem rég kifejlődött veszedelmesen káros munkásviszonyok nehézségei is ! No már megengedi nekem bárki is, hogy ez nem irigylésre méltó pálya, vagy foglalkozás, különösen ha még tekintetbe vesszük, hogy a jó gazdának, már t. i. olyannak, aki gyarapodni akar, nagy tőkével is kell aránylag gazdasságához birnia és egész éven keresztül csak befektet, és alig lát valamit nem a tőkéből, de kamataiból is. De hát a gazda-ember kapaszkodik a röghöz, melyet vagy apáitol Öröklött, vagy nehezen megszerezni képes volt és megalkuszik minden őt érhető kellemetlenségekkel, veszélyekkel és kockázatokkal. De a legtürelmesebb gazda is elveszti nyugodtságdt és bizalmát a társadalmi rend iránt, mikor azt tapasztalja, hogyan kény szer ittetik elkótya-vetyélni egész évi küzdelmes fáradságának gyümölcsét: termését. Alig 6 hét előtt még 16 frt volt a gyen képzelődő a nevem, ha nem olyasformán láttam, mintha némiképpen esdeklő, vagy (legyünk szerényebbek) reménykedő pillantásokat vetett volna felém. Az első s egyúttal az utolsó gondolatom az volt, hogy, ime egy kerékpáros kolléga, kinek most valami törött a masináján, várja egy bátor lovag segítségét, — azon édes jutalmat helyezve kilátásba, hogy majd a fürdőzés hátralévő idejét az együttes kerekezés örömeivel fogja megédesíteni. Megvallom, a csábító lovagi szolgálat megkezdésétől pár pillanatra családapai voltom tudatának felébredése tartott vissza; de, mint mondom, csak néhány pillanatig foglalkoztattak ily derék gondolatok, felébredt bennem a szunnyadó lovag (vagy, mondjuk, az — ördög) s bemutattam magamat. Kedves kollegám neve a köszörűn egészen mellékes. Elég az hozzá, hogy a gépének mi baja sem volt, de kezdő lévén még a kerékhajtás olimpusi élvezetének gyakorlásában, pihenni szállott le a gépről, készségesen adván tudtomra, hogy nem lesz kétségbeesve, ha kirándulásain lovagja leszek, most azóta naponkint leköszörüljük azt az utat, amely az itteni Deák-szállodától a hoszszúréti templomig vezet. Ott a templomot körülvevő hatalmas, árnyas hársak alatt, az Istenben boldogult hosszúréti buza ára, n frt a rozsé és egy-egy zsák liszt 20—22 frt. Ilyen horribilis árak mellett kellett a gazdának is, meg a többi fogyasztó közönségnek legfőbb napi élelmi szereit beszerezni! A kis hivatalnok, gazda és munkásnép, kiknek jövedelme bezzeg nem fokozódott, alig tudott annyit keresni, hogy éhségét csillapítsa ! Hát bizony, ilyen körülmények mellett nem csoda, ha terjed a társadalmirend felbomlása: a szocializmus ! És kinek vált hasznára a gabona ily magas ára? bizony ezt a nagy adót a társadalom és népesség zöme egy kis töredéknek — a spekulánsoknak szolgáltatta át. De induljunk ki a nemzet-gazdaságtan amaz alapelvéből, hogy ott nagy az ár, hol kevés a kínálat és nagy a kereslet és fogadjuk el tény gyanánt, hogy nem voltak készleteink és ez okozta az áremelkedést, de ha ezt el fogadjuk, mivel indokolható, hogy 6 hét alatt felére csökkentek a gabona árak ? a buza 16 frtról alig 8 frtra, a rozs n írtról alig 6 frtra ! tótocskák sírjai fölött megpihenünk, szívjuk az áldott jó falusi levegőt, meg a közeli országút porát s tárgyalunk világrengető kérdéseket (honny sóit qui male y pense!) Egyébbként folyik itt is, mint mindenütt a fürdőzés a maga megszokott medrében. Térzene, vizivás, toilette*el, fürdés alvás, ebéd toilette-el; ismét alvás, térzene, uzsonna toilette-el s végül vacsora tombolával, konfettivel, valami hires hegedű, zongora, vagy énekművész közreműködése mellett, — de mindig grandé toilette-el. Valóban bámulatos a színgazdagság, mely a ragyogó napsugár aranyszine mellett s a sötét fenyvesek hátterében a hölgyek száz és százféle könnyű ruhájából egy valóságos kaleidoskopot alkot. S bizony van itt annyi szép gyöngye a teremtés koronájának, hogy belőlük a legkényesebb ízlésű keleti fejedelem is fölékesíthetné azt a kincstárát, melyben a gyöngyök külömbféle bájos női nevekre vannak keresztelve s melyben a kincstárnokot Kislár Agának hivják. De áttérek Arányira. Arányira, aki valamikor, — vagy tizenöt év előtt Aradi Gerő s Völgyi György társulatával annyiszor megnevettette az esztergomi kényes izlésü közönség összeségét; aki az akkori »jeunesse dórét 1 minden tagjával jó cimboraságban volt