Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-14 / 56.szám

érdekből való felszólalás látszatát is, röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy az esztergomi intézetnél az egyesítés egyelőre minden anyagi teher nélkül megtörténhetnék, csakis két év múlva, volna szükség egy uj tanerőre s szintén két év múlva a mint a III. és IV. évfolyam megnyílnék, új tantermekre. Gyakorló iskolául szolgálna a meglévő elemi leányiskola. Az a kiadás, melybe az egyesítés kerülne, sokszorosan megtérülne, mert javítaná az óvóintézeti és népiskolai nevelést, fokozná az óvónők képzettségét és megszüntetné a tanitóhiányt. Azon növendékek, kik az 1898/9. iskolai év elején lépnének az intézetbe, már négy éven át tanálnának, tanulmányaik befejeztével egységes oklevelet nyernének, mely őket a tanítónői és óvónői állások elfoglalására kvalifikálná.* A tanári testület kilenc tagból állott, az igazgatóból, négy irgalmas nővérbői, akik közül kettő a mintaóvóiskolában a gyakorlati előadásokat tartotta, a tornatanitónőből, az ének- és hegedűtanárból s a test- és egészségtan orvos-előadójából. A valláserkölcsi életre kiváló gond fordíttatott s a fegyelmi állapot is kielégítő volt, bár az igazgató maga kénytelen megvallani, hogy az elmúlt tanévben a »növendékekben nem volt meg az a rendszeretet, gyöngéd figyelem, az igaz nőiség szelíd vonása, az a nyugodt magatartás, melyet tanulóinknál az előző iskolai években tapasztaltunk.« E sajnálatos körülménynek okát, — az intézet kitűnő és szigorú vezetését ismervén — csak a kivételképen kevéssé alkalmas anyagban, de főleg abban a körülményben sejtjük, hogy a növendékek szétszórva, egyes családoknál vannak elszállásolva. E tekintetben a viszonyok teljes javulását alig is reményelhetjük addig, amig az internátus intézménye életbe nem lép. Ami a tanítás módszerét illeti, különös elismeréssel emiitjük fel, hogy a tanári kar a szemléleti oktatásra törekedett s tudatában annak, hogy az életre s az életnek nevelnek, a növendék gyakorlati kiképeztetésére fősúlyt helyeztek. Igy minden növendék tartott az egész tanári kar előtt mintaelőadást, az előadandó foglalkozás tárgyait módszertanilag kidolgozták, a dolgozatot a módszertan tanára átnézte, észrevételeit rá megtette stb. A taneredmény jobb volt az I-ső osztályban, mint a másodikban, ahol magának az igazgatónak nyilt és dicséretesen őszinte kijelentése szerint, • találkozott több oly növendék, kik részint a tehetség, részint a kellő szorgalom hiánya miatt nem tettek annyit, amennyi tőlük okvetlenül megkívánható.* Az értesítők ily őszintesége a józanul gondolkozók szemében az intézetnek csak jó nevét emeli. Sajnos, a legtöbb értesítő szerkesztője azzal vél intézetének reklámot csinálhatni, hogy mindig mindennel a legnagyobb mértékben meg van elégedve. Szép vonás, hogy az a viszony, amely a tanár és a tanuló között az intézetben fenállott, nem szűnik meg akkor sem, ha a növendékek állást nyernek. Akkor is mindig értesíteni szokták az igazgatót működésük eredményéről, helyzetükről s ha "eligazodni nem tudnak, nem mulasztják el. hogy ki ne kérjék volt igazgatójuk tanácsát. Mindez határozott jele annak, hogy a volt tanítványoknak mennyire szivükhez nőtt az intézet, amely kiképezte őket. Az igazgatóság gondoskodik arról is, hogy a növendékek a háztartásban és a főzésben már az intézetben jártasságot szerezzenek s a célból az év egy részében a délelőtti órákban felváltva a ház konyhájában foglalatoskodnak. Az intézet az év folyamán több sikerült ünnepséget rendezett, amelyeken különösen az énekkar aratott sok elismerést. Az ily ünnepségek időközönkint való rendezését, a vallásos és hazafias érzelmek fejlesztésére igen üdvösnek tartjuk, teljesen acceptálván azt az axismát: *egy ügyesen rendezett ünnepség nagyobb hatással van a növendékek szivére, mintha órakon át beszélünk.* A tett tanulmányi kirándulások is mindenesetre bővítették a növendékek tapasztalatait, ismeretkörét s igy csak hasznukra váltak. A hercegprímás 3.2 növendék ingyenes élelmezéséről gondoskodott. Egyesek 155 frt készpénzt, könyveket s Rajner Lajos prépost egy 4Ó7 darabból álló értékes és ritka csigagyüjteményt adományozott az intézetnek. Az intézet két éves segélyző alapja a tanév végén 20JJ korona és 50 fillér volt. Az elmúlt tanévben képesítő vizsgára jelentkezett 55, visszalépett 6, képesittetett kitűnően 3, jelesen 12, jól 25, elégségesen 2 növendék, visszautasittatott 6 hóra 5. A kitűnő oklevelet Starkbauer Margit, Vilcsek Jolánta és Winter Adél nyerték. Az I-ső osztályban kitűnő osztályzatot nyert 3, Kollárits Róza, Pataki Hermin, Vilinek Gizella. A második osztály kitűnői névsora, elmaradásának okát nem tudjuk. Mindez elmondottak után csak őszinte j sajnálkozásunkat fejezzük ki, hogy az intézet a jövőben nem fog a maga teljességében fentartatni, hanem felváltva csak egy-egy osztálya lesz nyitva. Hátrányos | lesz ez városunkra nézve anyagilag s j hátrányára lesz a tanügynek is, amely] nek bebizonyodott előnyére magában J az esztergomi egyházmegyében ötvennél | több ez intézetből kikerült óvónő működik j tanitó helyett, még pedig teljes megelégedésre. Reményeljük is, hogy az uj állapot csak átmeneti lesz. IV. A kir. érseki tanitóképző. Ami ez értesítőnél legelébb szemünkbe ötlik, a szokásos első értekezés hiánya. És e hiányba igen könnyű létekkel belenyugszunk. Véleményünk szerint az értesítőnek célja az intézeti tanév hű ké{pét bemutatni, ehhez pedig semmiféle értekezésre nincs szükség. Ez értekezések magasabb nívón különben is ritkán állanak, meglátszik, hogy kénytelenségből íródtak, arra pedig éppen nem szoktak gondot fordítani, hogy az a tanuló ifjúság értelmi köréhez szabott legyen. Pedig legfeljebb ez esetben volna értelme az értekezésnek, amelyből a tanári kar | irodalmi képességét, tudományos munkásságot megítélni ugy sem lehet. Ez értesítő is különben, mint a megelőző, kiválik azzal, hogy nem statisztikai számok konglomerátuma s nem mozog geometretikusan kicirkalmazott szük sablon-mederben. Az intézeti étetnek hű és érdekes képét nyújtja azonkívül, hogy a szükséges adatokat is megadja. Az intézet a vallásos élet emelésére behozta az úgynevezett Mária-kongregációt, amely hazánkban eddig úgyszólván csak a két jezsuita konviktusba volt bevezetve. Vezetője dr. Prohászka Ottokár lett. Az év folyamán alakult meg, dr. Walther Gyula főtanfelügyeiő és Guzsvenits Vilmos h. igazgató kezdeményezésére, az intézet segítő egyesülete. A kezdeményezés nagy sikerrel járt, amenynyiben az egyesületnek az év végén 46 helybeli, 33 vidéki alapító tagja, 76 helybeli, 37 vidéki rendes tagja és 11 pártoló, tehát összesen 203 tagja volt. Méltán fejezhettük tehát ki legutóbb megütközésünket a felett, hegy az alreáliskola segítő egyesülete négy év alatt nem tudott összesen 52 tagnál többet gyűjteni. Mivel — sajnos — internátus ez intézet?iél sincs, nagyon helyeseljük a h. igazgató abbeli újítását, hogy nem mint elődei, egyszerűen csak tudomásul veszi a növendékek felfogadott lakását, hanem csakis megbízható és e .célra kijelölt he

r lyeken engedi meg a megszállást. Üdvös ujitás a karácsonyi- és húsvéti értesítők behozatala is, ami elejét veszi, hogy a szülők az év végén túlságos csalódásnak legyenek kitéve s a tanuló is jobban tudhatja, hogy áll a szénája. S igen hasznos változás', hogy a növendékek — a gazdasági és kertészeti | ismeretek elsajátítása végett — az idén már nem a Gazdasági Egyesület távoleső telepére jártak ki, ahol elvégre is csak vendégek voltak, hanem a tantestület e célra a hercegprímástól egy gazdasági kertet eszközölt ki a szomszédos szigetben. Az intézet legnagyobb ünnepe volt Vaszary Kolos hercegprímás Feltet József c. püspök által adományozott sikerült arcképének leleplezése. Ezenkívül az intézeti önképzőkör több hazafias és al[kalmi ünnepséget rendezett. Az egészségi viszonyok ecsetelésénél tapintatlannak és feleslegesnek találjuk az értesítő kiadása idejében még élő Stefko János növendékről kiírását annak, hogy tüdő vészben szenved. Ennek olvasása bizonnyára nem enyhítette a boldogult utolsó napjait. Jótékony adományokban el ölj ár a fői káptalan, mely az intézet fentartásához is 800 írttal járul, Mattyasovszky Lajos 50, a tanári kar 3 tagja 5—5, Blümelhuber Ferenc praelatus 12 frtot, Koperniczky Ferenc plébános 2 aranyat, a Takarékpénztár 10, az Iparbank 20 frtot adott a növendékek segélyezésére és jutalmazására. Ösztöndíjban 17 növendék részesült, a tápintézet jótéteményét 24-cn élvezték. Ezenkívül a legszegényebb tanulók tankönyveket és hangszereket is kaptak. A tanári kar 8 (2 egyházi, 6 világi) tagból állott, legnagyobb részük nagyobb irodalmi munkásságot is fejtett ki. Az év elején a négy osztályba beiratkozott 88 (87 r. k. és I izr.), évközben kimaradt 9, ismétlő volt 3, évközben beiratkozott 2, év végén maradt 102 növendék. Érdekes ezeknek vármegyék szerinti osztályozása. A statisztika szerint volt: esztergo mm egyei 32, pestmegyei 10, komárommegyei 7, fehérmegyei 5, pozsonymegyei 10, nyitramegyeí 9, trencsénraegyei 5, barsmegyei 1, hontmegyeí 2, borsodmegyei 1, abaujmegyei I, mosón megyei 1, somogymegyei 2, Veszprém, — liptó, — torontáímegyei 1—1. ausztriai 1. Tehát a létszám az ország egész különböző vidékeiről verődött össze. A klasszifikáció, mint az elemi iskolákban, itt is még mindég öt számjegygyeJ történik. Tiszta kitűnő osztályzat nincs, legjobb Bohón János III. o növendék egy jóval és három jelessel, miért is ő kapta meg a legjobb bizonyitványu növendék megjutalmazására kitűzött Öt forintot. A négy osztályból ismétlésre utasíttatott 2 növendék, javítóvizsgát tehet 18. Az osztályzat tarka a 3-ásóktól és 4-es éktől. A képesítőn pedig 25 jelentkező közül csupán 11 képesittetett. Nem csodáljuk, hogy e vizsgálaton az egyházmegyei főtanfelügyelő a silány eredmény fölött megbotránkozásának adott kifejezést. Valahol bajnak kell lenni! Befejezvén az értesítő ismertetését, el nem hallgathatjuk abbeli véleményüket, hogy az intézet fejlődése érdekében határozottan kívánatos, hogy a mai ideiglenes állapot mielőbb megszünjék

1 vagyis a helyettes igazgató állásban vagy véglegesítessék, vagy neveztessék ki az uj igazgató. Nem helyeselhetjük, hogy az értesítőt oly kevésszámú példányban nyomták, hogy azokból a segitőegyesület tagjainak sem jutott. A hozott áldozatért az illetők ennyi figyelmet megérdemelnének. (Vége köv.) — yKözigazgatási bizottság. — Július 12. Aféle nyári ülés volt; a választott tagokból hárman jelentek meg. Közöttük a két orszgy. képviselő. Lepereg bizonyára félóra alatt, ha egy jelentéktelenebb tárgynál alapos nézeteltérés nem támad a kir. tanfelügyelő és az állatépítészeti hivatal ideiglenes vezetője között. A vitába többen is beleszóllottak, úgy hogy az hosszasan elnyúlt. Hogy a fontos tárgyak hiányoztak, azt jellemzi az a körülmény is, hogy a f°J

e

gyző egyetlenegy tárgyat referált: a megyei pénztár vizsgálatáról szóló jelentést. A két aljegyző helyén már a két új helyettes: Thuránszky Lajos, mint I, és Pisúth Kálmán, mint II. aljegyző foglaltak helyet. Napirenden volt a kórházi főorvosnak fellebbezése az új kórházi szabályrendelet ama §-a ellen, amely elrendeli, hogy a kórházat illető, levelek ezután is a polgármester utján végzésileg kézbesiftessenek ki neki. Az ily eljárás tetemesen késleltetné az ügyek elintézését s. mivel a jövőben úgyis külön kórházi iktató fog vezettetni, a bizottság is a főorvos álláspontjára helyezkedett s a szabályrendeletet azzal a módosítással ajánlja elfogadásra a törvényhatósági közgyűlésnek, hogy a levelek direkt a főorvosnak adassanak át, amig a kórházat illető pénzek a városi tanácsra címezendők. A szabályrendeletbe pótlólag még beverendőnek véleményezik, hogy a két kórházi orvos — felváltva naponkint d. e. 10—12, d. u. 4—5 óráig a kórházban hivatalos órát tartson. Tudomásul vették a kórházépitő bízottság jelentését, amely szerint az új kórház tervének elkészítésére több neves építészt felhívtak. A várost megsürgetik, hogy a Bisuttiteleknek kórház céljára történt megvásárlását igazoló közgyűlési határozatot, amelyet már X-szer megsürgettek, legkésőbb 15 nap múlva terjessze be. Megváltoztatták a polgármesternek több mezőrendőrí ügyben hozott ítéletét, Cserép János fellebbezőt pedig fellebbezésének durva hangja miatt megdorgálták. A tiszti főváros jeleritette, hogy június havában a közegészség az egész megye területén nagyon kedvező volt. A kir. tanfelügyelő havi jelentése *) a szünidő megkezdődvén — természetesen rövid volt ; egy tanügyi tekintetben szomorú adatot mégis tartalmazott; azt t. i., hogy az egész vármegye területén csak tiz iskola tartotta meg a tiz hónapos szorgalmi időt. Hogy a megyebeli tanitók sorsán a közei jövőben már javítva lesz, reményelhetjük, mert a buzgó tanfelügyelő 40 iskolafentartó fizetés kiegészítési és 53-nak korpótlék adásra vonatkozó kérvényét adta át a bizottságnak a kormányhoz való felterjesztés végett. A már emiitett vita az építendő kéméndi uj községi iskola építési kérdésénél támadt. Az államépitészeti hivatal ugyan szabályszerűen hirdette ki a pályázatot az építkezésre, a beérkezett ajánlatok fölött azomban őmaga döntött, anélkül, hogy ez autonóm jogát a község képviselőtestülete gyakorolta volna. E miatt több kéméndi lakos fellebbezést jelentett *) Jövő számunkban hozzuk egész terjedelemben. , A szerk.