Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-23 / 50.szám

E l§ ^ ITJIiKfO fjjl]|||[ ^^I^^EIÍE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M c Ö clcr íik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — ~~ 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egjes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: M UNKÁGS Y K A h MÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratod, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők SzéctfeQyi-téF, 880. szánt. Kéziratot nem adunk vissza. í^­Az iskolaév végén.*) Esztergom, június 23. Ez a cim alkalmi meditáció gya­nánt évről-évre visszatér a hirlap­hasáb fejére. Az iskolaév zárta és a szünetidő kezdete oly stációk, melyek önkéntelenül gondolkozóba ejtik az iskoláztató szülőt és a tan­ügy praxisával foglalkozókat. Es elcsöndesülvén a kisdedovóktól a középső iskolákon végig, fel az egyetemig azok a csarnokok, me­lyek hazánk reménysége : szerette fiatalságunkat ölelték keblükre, most gazdag rajokban bocsátják szár­nyukra a zsönge gyermekvilágot és a felnőtt ifjakat, a szülői házra, a szülői csöndes hajlékban felfakadó szeretetre apellál az iskola. Nem akarva elnyűtt frázisokat csengő-bongó rímekbe fűzni, ezt az utóbbi momentumot szeretnők ki­ragadni a sok közül ! Mert sajnos, miként ezt egy épp az imént kezembe akadt napilap oly helyesen sejti, a legtöbb szüle abban a téves hiedelemben ringató­zik, hogy a vakáció elérkeztéveí gyermekeinkre az aranyos aranjuezí *) Különös figyelmébe ajánljuk az érdekelteknek e cikket, amely városunk egyik kiváló veterán tan­férfiának kitűnő tollából peruit ki. napok gondtalan derűje, a semmit­tevés korszaka következett el. Nem ugy kedves szülők, kik a haza gazdag reménységét, a jövendő Magyarországot ölelitek kebletekre. Nem ! Mert miként az iskola neve­lési rendszerének nagy apparátu­sával s megannyi hasznos intézmé­nyeivel arra törekszik, hogy gazdag erekben árasztva a nevelésben, a tudományok alapvetésében és az élet prakszisára való előkészítésben megnyilatkozó áldását, egyben végre valahára megtörje azt a sivár nem­bánomságot, metyet sok szülő az iskolával szemben tanusit, azonképen a szülőknek is arra kell töreked­niük, hogy megvalósítsák azt a lé­lekemelő harmóniát, szellemi kö­zösséget, amelynek a szülői ház és az iskola között létesülnie kell! A szülők szeretete, jótevő gondos­kodása, ne az aranjuezi napok gond­talanságát nyissa meg a tanuló if­júság számára! A tanuló a vakácionális időben se felejtse hogy — tanuló. Ne fe­lejtse, hogy reá a következő idő­szakban is fontos feladatok várnak. Foglalkoztassuk gyermekeinket, legdrágább kincsünket a vakációban is : okosan, hasznosan ; ne forgassuk ki abból a mederbői, amelybe a különböző iskolák tanerői terelték. És foglalkoztassuk őket játszva \ ismételgessen, tanulgasson az ifjú és leány, hacsak naponta egy órács­káig is játszva, szórakozásképen. Igy építi jövőbeli haladásának aranyhid­ját; igy folyton-folyvást tart az a kapocs, mely a gyermeket és szü­lőt egyaránt köti az iskolához. Mű­velje elméjét a gyermek és izmo­sítja, gyarapítsa testének erejét az Isten adta szabad természetben. A szabadság tudata egyrészt, másrészt pedig a szülői szeretet gyöngédsége bátorítsák, buzdítsák, sarkalják a fiatal generációt vakáci­onális szórakazó foglalkozásában és ártatlan, a test erejét gyarapító kedvteléseiben, a szabad természet örömeinek élvezésében, a sutában, a fürdőzésben s a sport:játék, lab­dázás, úszás, csónakázás gyakorla­tában. Mert sajnálattal kell konstatál­nunk, hogy városunkban a sport az ifjúság körében nagyon elhanyagolt, főleg — dacára, hogy vizmenti város vagyunk — a csónakázás, pedig ez egészségesebb testmozgás a legújabban felkapott byciklizésnél. Izmosítsuk, erősítsük azt a zsenge, fiatal testet, tegyük fogékonynyá a szellemi kincsek befogadására. Es a szülői szeretet, ha teljesen szabadjára nem is ereszti a gyer­meket, de adjon neki egy csep­pecskét Rousseau Emiljéből; a természetességből, hogy ne neveljünk gyermekeinkbői nyírott hajú, nyegle divatbábokat. A szülői szeretet aktuálissá tesz még egy kérdést, mely a vakáció alkalmával kérdőjel gyanánt állit az iskoláztatok elé : a pályaválasztás gondját. Ki ne ismerné azt a régi reci­pét : «Szülő, figyeld meg a gyerme­ked tehetségét és hajlamát.* Ezek szerint válaszsz ! A szülői szeretet azt diktálja reád, szives olvasóm, aki gyerme­keid jövőjén töprenkedel, hogy — kedvük ellenére — ne szorítsd őket középső iskoláink felső osztá­lyaiba és ne növeld velük a prole­tariátust. Mert ha nincs meg az ifjúban a tudomány : a theológiai, jogi, orvosi, tanári, gazdászati vagy erdészeti ismeretek iránt való haj­landóság, proletár válik a pelyhedző állu fiatal emberkéből, a szülők bol­dogtalanságára, a társadalomnak nyűgére ! És ne feledkezzünk meg leány­gyermekeinkről sem! Leányaink gimnáziáíis irányú iskoláztatása — Hz „Esztergom is liléié" táPGája. s&ranyporzó. Arany alamizsnát adhatsz a koldusnak lezébeti az piszkos pénzdarabbá válik irány alamizsna csak a királyok kezé 'ien fest jól. * A zseni fizetsége többnyire csak szo >or. Ami a nagy'oknál az ambició, az c kicsinyeknél a nagyzási hóbort. * Verebek közt exkluzivnek és képzelgős lek nevezik a fülemilét. * Ha hálátlanságot nem arattál, már el nondhatod, hogy hálásak voltak irántat iz emberek. Premier a Missisippi partján. — Amerikai riport, — — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Mister Bultont, lapunk színházi refe­rensét a » Rózsafelhők* előadásán any­nyira helybenhagyták, hogy részletekben, s taligában tolták haza, minek követ­keztében lapunk színházi referádákat nem közölt. — Azonban, hogy a közönség igényei kielégítve legyenek, szerkesztőnk megbízott engem, hogy becsesünk szá mára hű és tárgyilagos tudósításokat Írják a szomszéd városkában működő társulat előadásairól, — mit is az aláb­biakban, hűen a valósághoz sietek meg­cselekedni. Miután meggyőződtem, hogy revolve­reim^töltve, svéd késem, szivem helyén vannak, — elszántan léptem a túlzsú­folt terembe, hol félhomály és kifejez­hetetlen illat derengett. — A padló legaláb három czolinyira ismeretlen anyag­gal volt boritva, melynek létezése némi­leg érthetővé lett, ha a közönségen vé­gig néztem, hol is mindenki pipázott egykettő kivételével, kik egykedvűen bagóztak. f 1 A haut-valée nagyszámmal volt kép- ! viselve, s egészen elfoglalták az egyet- j len padnak címzett deszkát, mely két petróleumos hordóra volt fektetve s mely hogy fel ne bitlenjén, végeire a je- ( lenvolt két legnehezebb szerecsent ül­tettéfc. — A közönség, úgy látszott, han-j ^latban volt, a mit én a lövések nagy j számából következtettem, melyeket ész- j revehető routinnal küldözgettek a meny- j nyezetre mázolt angyalok felé. — Álta- j aban a fegyverzetet tekintve semmi kí­vánni valót sem hagytak hátra, revolve-j rek és a bovie kések óriási számmal j voltak képviselve, azonkívül egyik- j másiknál olyan hatalmas fustélyok vol­tak, hogy civilizáltabb vidékeken mért­föld mutatóknak is beillettek volna. Kívülem még két lapnak jelen volt a. képviselője, de ezeket, mivel mindenki-, nek a lábára léptek, s mindenkit lesza-j maraztak, — már korábban kihagyitot-; ták az ablakon, mielőtt azonban fejeiket tea-szűrővé lugatták ki. Altalános figyelem tárgya volt Coovas ' bácsi, a társulat cortina húzója, kinek j jobb lábán tábornok csizsma volt, mely­f nek terjedelmes szárában tartotta összes! ingóságait. A közönség már-már türelmetlenkedni kezdett, s Coovas bácsi helyén valónak találta a közönség figyelmét felhívni, hogy az előadás megkezdődik, mi is úgy történt, hogy egy óriási tengeri kagyló­ból rémítő hangokat csalt ki. — minek következtében a nézőtéren két asszony elájult, egy ember földönfutóvá lett, több pipa pedig összetörött, melyeket tulaj­donosaik ijedtükben szájukból kiejtet­tek. A figyelem ilyetén felhívása nem ma­radhatott szárazon, s mielőtt Coovas bácsinak ideje lett volna a függöny mögé ugorni, egy petróleumos hordóból kom­binált zártszék repült tábornokcsizmába bújtatatott lába felé, miáltal Coovas bácsi lábai, lábaktól nem várt egyönte­tűséggel bicsaklottak ki. — Coovas bá­csi testi állapotának e változását nem helyeselvén, három lövést eresztett a közönség felé, melyek egyike egy szelíd képű úrnak álkapcáját hatásos jajok kí­séretében zúzta törmelékké. Ezer szerencse, hogy a függönyt fel­húzták, s az előadás megkezdődött, miál­tal a hangulat nyugodtabbá lett. A közönség látható élvezettel nézte a darabot, melyekben főszerepet játszott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom