Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-12 / 47.szám

egy lépcső van benne s ama bizonyos helyek, amelyek a Magyar tőzeggyárrészvénytársaság pártfogásában vannak, nyaralóvendég és egyéb halandókkal vegyesen, csakis ezen az egy lépcsőn át közlekedhetnek a külvilággal. Érdekes lehet a katonazenére siető bájos hölgyek és a tonnák találkozása a lépcsőn! Az emeleten leöntő csatorna (Ausguss) nincsen. Valljon azt véli, a t. társaság hogy azok a bizonyos tonnák a Danaidák hordájának az űrtartalmával birnak? Ez illatos kérdést pedig, itt a viz közvetlen közelében vajmi könnyű lett volna megoldani. Kevés költséggel csináltathattak volna a hegyoldalban a szálloda felett egy víztartót, amelybe petroleummotorral nyomják fel a vizet. E motorhoz még okleveles gépész sem kell s a kezelési költsége naponkint legfeljebb egy korona. S ezzel a fürdőszobákat is elláthatták volna, amíg igy ugyancsak terhes lesz azok vízszükségletének összehordása. S bármennyire elismeréssel adózunk a társaság takarékos gazdálkodásának, mégis sajnálkoznunk kell ama mostoha elbánás miatt, mellyel az épületben tartózkodó cselédségét sújtja akkor, amikor számukra az épületben semmiféle olyas intézvényt nem rendeztetett be, ahová még a királyok sem szoktak négylovas hintón menni. Persze, persze \ a tisztelt igazgatóság egyúttal nagyrészben szőlősgazda, — mint ilyen megtudja becsülni a fold közvetlenül való termékenynyé tételét s másrészt maga is nagy természetimádó lévén, nem akarja a szegény cselédeket megfosztani annak a lehetőségétől, hogy a sétányokat naponkint többször, ha csak néhány pillanatra is, élvezhessék. A szobabeosztás sem kifogástalan. Felesleges kis lyukak és nagy szobák, amelyeken három ajtó van és két ablak. Túlságosan egyszerű lesz a szobák berendezése is ! Túlságosan egyszerű a tagadhatlanul magas szobaárakhoz képest. Nem szerzetescellák lesznek azok, hanem olyanok szállása, akik szívesen fizetnek, de csak a kellő ellenértékért. Most kezdetben minimális árakat kellett volna számítani, hogy ideédesgessék, ideszoktassák a közönséget. Ha egyszer ideszokott, ha megszerette a helyet, amelyet pedig — ha a lakás, a vendéglő kedvét nem rontja,— meg kell szeretnie, akkor azután lehet az árakat emelni; Igen, most a legelső években kell minél többet mutatni, mert rossz szisztéma az, hogy »majd akkor teszünk többet, ha jobban állunk.* A mai raffinált izlésü és elkényezteti közönség nem ad a >majd<-ra s oda megy, ahol már megtalálja azt, ha drágábban is, amit itt csak ígérnek. Kissé időelőtti volt a hangzatos s egyébként igen ügyesen és leleményesen összeállított prospektus kibocsátása. A közönség ugyan meg van szokva már ahhoz, hogy az ily prospectusoknak csak kvintessenciáját fogadja el reálisnak, de a mienk Kálóczi-képének benyomása alatt, amint tényleg tudjuk is, nagyon elkedvetlenedtek a kisded «becsapás* miatt. Akik jöttek, találtak csak egy még nyers állapotban levő szállodát. Ugyebár, hogy a következmények (a kiadott lakások csekély száma) igazolja is, hogy a korai reklamirozásnak semmi haszna sem volt ? Ennyi lakó bizonyosan lett volna, ha akkor lépnek a nyilvánosság elé, amikor perfekt a hotel felszerelése. Csak a kiállításoknak van meg az a kiváltságuk, hogy a határidőre ne készüljenek el. A nyaralás tulajdonképpenni ideje elkezdődvén, óhajtjuk, hogy a sétautakra is nagyobb gondot fordítsanak, mint azt tavaly s az idén eddig tették. Mert más állapotban voltak azok néhai Rónay, a liget megteremtője idejében ! Észrevették akkor a legkisebb süppedést, kátyút, vízmosást. Meg kell csinálni a megígért uszodát és a tennispályát is. Mert oly helyen, ahol egyéb szórakozás nincs, ilyesmi elkerülhetetlenül "szükséges. Különös gondot kell arra is fordítani, hogy a nyaralók, a kirándulók semmi felesleges pénzkiadásnak kitéve ne legyenek. Nem mondjuk, hogy hétköznapokon ne lehetne oly antrés mulatságokat rendezni, amilyen a csütörtöki volt, sőt szükséges is ez az egyhangú élet felfrissítése érdekében. A nyaralók résztvesznek benne, ha akarnak ; ha nem, otthon maradnak : igy vannak a helybeliek is. De nem szabad ily adózást vasár- vagy ünnepnapokon, pláne már délután engedélyezni. Mert pl. csütörtökön azok a fáradt turisták nem igen jó néven vehették, hogy egy pohár sört megihassanak, elébb egy koronát kellett leszúrniok. S az a zöldbe ránduló fővárosi, aki torkig van orfeummal, jambóval, kupiéval, bizony elkerüli azt a helyet, ahol vasárnap is — jó pénzért ilyesmivel traktálják. Főleg pedig az igazgatóságnak mindent el kell követnie, hogy a szomszédos erdőterületet a káptalantól megszerezhesse. E nélkül a telep nagyobb fejlődése, felvirulása nem várható. Hiszen látjuk, hogy az összezsúfolt telkek a hegyoldalon nem túlságosan kelendők s a hangoztatott 8—10 villából készen van másfél. Nem szabad belenyugodni abba a ténybe, hogy a káptalan nem igen hajlandó az eladásra. Utána kell járni minden uton-módon. Hiszen a főkáptalan két tagja az igazgatóságnak is tagja ; ezekkel az az élükön nem hihetjük, hogy célt nem érnének. Egyszerűen rezignálni nem szabad ! Tudniok kell, hogy e kérdésben a káptalan munincentiájára számítani nem lehet; elvégre az is felelős vagyonáért. Nem adja holdját 70, de ideadja 300 forintért. És meg kell venni, ha 1000 frtért is adja, mert e vétel a telep létkérdése, e nélkül az eddigi befektetés holt tőke marad. És e vétel megoldaná a vizkérdést is, amenyiben e területen sok, bő forrás van, amelyeket könnyű volna'egy közös medencébe bevezetni. Körülbelül ezeket akartam ezúttal a mi kis ligetünkről elmondani. Reménylem, a tisztelt igazgatóság nem fogja rossz néven venni e legjobb meggyődésemből eredt kis kritikát s igen kérem Őket, ne azokat tartsák legjobb barátaiknak, akik tobzódnak a piros és aranyos színekben, mihelyt a ligetről van szó s csak ugy dobálódznak a superlaticusokkal. Ha hallgatnak reánk, akik a szin mellett a setétet is meglátjuk, eljön az az idő, amikor majd csakugyan nem lehet a ligetről superlativusok nélkül beszélni. S ez legőszintébb óhajtása egy részvényesnek. zött: és száz közül kilencven esetben a rosszat válaszja s azért szenved és sír. Nem elégszik meg a bolygójával, túl akarja lépni annak határait úgy a mélységben, mint a magasságban s ezt nem teheti a nélkül, hogy a lába ki ne ficamodjék s hogy magát az ég villámainak s a fold csúzos bántalmainak ki ne tegye, Egész története ellenem való örökös lázongásból áll. Prometheus napsugarat lop le, a Gigászok hegyet hegyre halmoznak, hogy az Olimpust megostromolhassák. E szegény kérészek ma is halhatatlanoknak nyilvánítják magokat s megtesznek engem javaik gondozójának, kincseik tárnokmesterének. Hát lehetséges-e, hogy ily ostoba kevélység mellett ne legyenek boldogtalanok az emberek ?« A Föld a jó Istennek ezen bölcs megjegyzéseire mit sem tudott válaszolni. Nagyon jól ismerte ő ezeket a szegény kétlábú tollatlan állatokat, a kik amilyen gyöngék, olyan kevélyek, a milyen tudatlanok, olyan követelőzők és nem tudta őket védelmezni. A szánalom ellenálhatatlan érzete mindamellett kényszerité őt, hogy igy szóljon : >Mindenható és mindenttúdó Isten, mindaz amiket mondottál igaz, de te túlságosan sok fájdalmat vetettél e világba és sújtod vele azokat is, a kik nem érdemlik. Egy kacagásra száz zokogás felel ; az ember sírva jő világra fájdalmában sikoltozó anyától; s fájdalmak között múlik el kesergőktől környékezve. Még az a csekély számú boldog ember is, ha az öröm kelyhét ajkához emeli, a halál félelmét találja benne elrejtve s a félelem is fájdalom.* * A jó Isten sóhajtott és mély gondolatokba merült. A római pápák csalhatatlanoknak nyilatkoztatták magukat, nem úgy Isten, a ki tudja, hogy néha ő is téved és megbánja. Lehet, hogy a földi látogatása alkalmával, miután panaszaikat meghallotta, megbánta hogy őket teremtette ; de aztán, megváltoztatta véleményét és igy szólt: «Ugy van, nagyon igaz ; e bolygón a nap alatt igen sok a fájdalom ; de én az emberbe mindenhatóságom egy szikráját leheltem át s ő az évszázadok hosszú sora alatt, melyeket még át kell élnie, kitalálja majd, hogy a fájdalmat miként gyógyítsa. Szabad akart lenni, most viselje annak következményeit.* «De a mig ez a nagyon is távoli nap egykor elérkeznék, nyújts az embernek valami segélyt, adj neki valami csillapító szert, hogy a fájdalom ne legyen oly sok féle, oly gyakori, oly tartós és oly halálos! > A jó Isten egy pitanatig gondolkozott, aztán apró magvakat adott át a Földnek s megparancsolta neki, hogy azokat a a szántóíöldeken s az emberektől járt utakon hintse szét. A Föld szét is hintette s azokból nőtt a mák, melynek piros virágai ettől kezdve ott nyílnak a szántóföldek kalászai között, az emberek ösvényei mellett s a réteken, a hova pihenni ledőlnek. A szőke kalászok között, a pázsit zöldjében, parlagon heverő szántóíöldedeken piros foltként díszlik most é virág s mintegy hivni látszik az embereket, hogy nedvét kisajtolják s gyógyító, fájdalomcsillapió erejét felhasználják. Az emberek bolygóján a jó Isten egy elkövetett hibájának jóvátétele a mák. E sók száz ev előtt történt látogatása alkalmával szükségesnek találta, hogy kenyéren és boron kivül ez a virág is teremjen, mely a bajokat feledtesse, a fájdalmak gyötrelmeit enyhítse s az életet elviselhetővé tegye, mig az emberi bölcsesség a fájdalmat saját erejével ki birja majd törölni az élet könyvéből. Miféle új ajándékkal lep meg majd bennünket a jó Isten, ha majd egyszer újra eljő hozzánk látogatóba s észreveszi, hogy ez alvilágban bizony még mindig a fájdalom uralkodik ? Ki tudná azt megmondani ? Máté Pál. (Vége.) Városi vízvezeték. — Interpelláció. — Esztergom, junius II. Alulírottak halljuk a városházán, hogy Vaszary Kolos bibornok hercegprímás szerdán a polgármester ur előtt a primási vízvezetéknek az uj kórházba való bevezetését megígérte. Egyszóval a budai palotában szóba került a vízvezeték kérdése is és nagyon sajnáljuk, hogy a polgármester urnák nem volt annyi ügyessége, találékonysága, hogy ez alkalmat megragadta volna a primási vízvezetéknek a város területére való kiterjesztése kérdésére is. Pedig arra még emlékeznie kell, hogy a hercegprímás annak idején éppen ő előtte nyilatkozott erre hajlandónak, ha a város egy megfelelő vizrezervoárt épit és a csőhálózatok befektetésének költségeit fedezi. Tudnia kell azt is, magunk is bátrak voltunk néhány héttel ezelőtt a városházán erre alázatosanőt figyelmeztetni, hogy a kérdés ma nagyon is aktuális, mert az idén történik meg a primási gépháznak tetemes kibővítése és a vizemelőgép nagyobbitása, igy hát most lehetne Iegkönyebben kinyerni azt, hogy e bővítés a város vízellátására is tekintettel történjék. Amig ha most e lépést elmulasztjuk, az épités befejeztével alig hisszük, hogy egyhamar megengednék az alig befejezett épületet és a gépezeteket megbolygatni. Emlékeznie kell a polgármester úrnak*