Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-05 / 45.szám

sát találja abban, hogy kövezetün ket nemcsak fentartanunk, hanen fejlesztenünk is kell; az eddigi kö vezetvám jövedelem ezen célok elé résére pedig elegendő ek nem mu­tatkozott. A csekély emelést azok viselik, a kik az áruk befuvarozásá­val a kövezetet leginkább igénybe veszik. 4. A házbér krajcárok, vagy lak­rész adó behozatalát leginkább £*jánja az, hogy ezt szintén fizetnék azok is, akik egyébként a községi ter­hekhez nem járulnak; de ha figye­lembe vesszük aí úgyis magas lak­bér viszonyokat, okszerűnek szintén nem mutatkozik, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy ezen adózási rendszer — progressivitás nélkül — a szegényebb osztályt jobban sújtja, mint a megfelelő községi pótadó emelés ; ennek illusztrálására álljon itt néhány példa : Egy középiparos fizet évi 100 —150 frt házbért, melytől egy forint lak­bér után 1 krajcárt véve alapul, 1 frt — 1 fii; 50 kr. házbérkrajcár volna fizetendő ; ezen iparos ugyan 100—150 fit. jövedelem után fizet 10—15 frt, III. osztályú kereseti adót, ha a községi pőtadót 3%-al emelnők, mert ez felel meg az 1 kr. házbérkrajcárnak, ez utóbbi esetben az az iparos csak 30—45 kr, községi pótadóval fizetne többet és nem 1 frt, avagy 1 frt 50 kirak K. kereskedő fizet 600 frt lakbért, a házbér krajcár csak 6 frt lenne ; mig 2500 frt jövedelemtől 250 frt III. oszt. kereseti adója után 3% emeléssel 7 frt 50 krt fizetne. F. nagykereskedő fizet 500 frt lakbért és fizetne 5 frt házbérkraj­cárt ; 4000 frt jövedelme után a 3 0 /°-os adó emelés már 12 frtot tenne. M. ügyvéd fizet 300 frt lakbért, a házbérkrajcár 3 frt. — 1000 frt jövedelme után a községi adója is 3 frtal emelkednék. Hozhatnék fel több példát is, de ugy hiszem, felesleges ; ezekbőt is kitűnik, hogy a szegényebb osztály, különösen az iparos osztály volna a házbérkrajcár mellett inkább meg­terhelve, mint a megfelelő 3%-os pótadóemelés mellett. Házbérkrajcár, mint jövedelmi for­rás tehát, ha a legvégső szükség szorítana, volna behozható, de ak­kor is progressiv alapon, vagyis 100 frt lakbérig például 5 / 10 kr, 200 frtig 1 kr, 300—400 frtig 15 /io kr, ezenfelül 5 kr, ezáltal az igazság­talan megterhelés kiegyenlítést nyer­hetne. Mindezekből kitetszőleg, csakis a fogyasztási illetékek kihasználása a legcélszerűbb és okos jövedelmi for­rás. A bor, sörbehozatali, szikviz­adó közgyűlésileg elvben be van már hozva, de végrehajtva nincs. A fogyasztási adócikkek mérsékelt megadóztatására is készített már tervezetet a számvevőség. Egy másik forrás, a melyre most utalni akarok, — talán nem uj — de sok érdekbe ütközik és igy ba­josan hiszem, hogy megvalósulhatna, pedig minden eddig előlismertetett forrásnál jövedelmezőbb és üdvösebb volna, ugy a városra mint a pol­gárokra nézve és ez a községi kö­telező tűzkár elleni biztosítás; kiszá­mithatlan előnynyel birna ez mind­két félre, nem volna a tűzoltási évi kiadás a biztosító társaságok pénz­tárának ajándékozva, mert hisz amit az egész Esztergom arra ad ki, — az a biztositó társaságoknak váik hasznára : sőt fejleszthetnénk a tűz­oltási szervezetet, és ez mind meg­hozná gyümölcsét mindkét félnek; olcsóbb is lehetne a biztosítás, mint most és mégis hasznot hajtó a vá roanak; olcsóbb lenne a polgárok nak és mégis biztosabbnak érezné magát, mert tudná, hogy egy igen jól szervezett tűzoltóság védelmezi vagyonát, és pedig ugy a saját, mint városa érdekében. Nem szégyen tanulni senkitői sem, még ha az illető cseh, vagy német is ; tanuljunk tehát tőlük. Ausztria igen sok kisebb városá­ban községi takarékpénztár létezik, miként ezt a «Pesti Napló* f. évi 107. számában is megemliti. Ezen községi takarékpénztárak a mellett, hogy nagy hitelnek örven­denek, hiszen a község garantiája J alatt állanak, szépen virágoznak és gyümölcseit az illető városok élve­zik ; osztalékot nem adnak, hanem a város szükséges beruházásaira, csinosbitására, közszükségleteire bő­ven osztják a jövedelmet. Nem kelne el Esztergomban is egy ilyen községi takarékpénztár ? Ezen takarékpénztár alaptőkéjé­nek nagyobbitására lehetne fordí­tani a gyámtartalék-alap vagyonát is ; ide volnának elhelyezhetők a város által kezelt alapok fölös pén­zei, mint takarék- vagy chekk be­tétek. Most, midőn a városi költség­szükséglet évről-évre növeke­dik, elhalaszthatían szükségesség a fedezeti rész növeléséről is gondos­kodni. H. T. §. A honvéd tisztképzés. Folyó hó de­rekán nyílik meg a jelentkezés az uj honvéd tisztképző intézetekben a felvételre. Testet öh tehát az a törvény, amely­nél szivesebben és osztatlanabb rokon­szenvvel rég fogadtak Magyarországon törvényjavaslatot, mert ezzel a magyar nemzet egyik régóta hangoztatott kíván­sága valósult meg, mert a honvédnevelő intézetek felállításával tér nyílott a ma­gyar ifjúság zömének, hogy mint kato­natiszt, megtalálja boldogulását az élet utjain és szolgálhassa a haza érdekeit. A törvényhatóságok, a városok siet­tek kimutatni örömüket, hálájukat az uj törvény behozatala felett alapítványi helyek létesítésével, annál sajnálatosabb, hogy dúsgazdag főuraink és főpapjaink között mindössze öten nyitották meg jól kibéllelt Wertheimjüket. A vármegye tör­vényhatósága is talált néhány cimet, amelytől biztosan reményiette a hazafias érzék és a »noblesse ob'iges elvén a ne­mes célra való hazafias áldozatot, de csalódott, mert as egy fó'káptalan találta csak meg pénztárkulcsát s igy megyénk­ből mindössze két alapítványi hely van : a főkáptalané és a törvényhatóságé. De ha már a főpapság és a főúri osz­tály nem cselekedte meg, itt az ideje, hogy legalább a polgárság bebizonyo­sitsa, hogy kellő mértékben tudja mél­tányolni az uj - intézményt. Itt az ideje, hogy megdöntessék az a vád, hogy nem bírnak elég érzékkel a katonai pálya iránt és azért túlnyomó a közös hadse­regben az osztrák tiszti elem. Akik jó si­kerrel végeznek, a honvéd hadapród iskolában, minden nehézség nélkül közös hadseregbeli tisztekké is lehetnek és kí­vánatos is, hogy a közös hadseregben minél több honvéd hadapródiskolát vég­zett növendék találjon felvételt, hogy a közös hadseregnek is elegendő magyar tiszt állhasson rendelkezésére. A mai tiszti hiánynál, mely honvédsé­günknél még szembeszökő és amely a felállítandó uj honvédezredeknél még érezhetőbb lesz, ily fölösleges tisztekre a legközelebbi évtizedben nincsen ugyan kilátás, de a honvédtisztképző intézetek üdvös eredménye csakis évek multával fog mutatkozni és azért kívánatos, hogy az uj honvédnevelő intézetekben már ok­tóber 1 én bekövetkezendő megnyitásuknál teljes legye?i az első évfolyam létszáma. Ezért buzdítjuk a szülőket, kiket egész­séges, jó előképzettséggel bíró fiúkkal melyet elrejteni iparkodott, mintha isteni illattá változott volna benne, mely az égfelé szállt, mint a boldog szerelmesek sóhaja. * Ekkor történt, hogy egy szép tavaszi napon Flóra, a virágok istennője, leszált a földre gyermekei látogatására ; a sűrű hüs erdőben üldögélve, vidáman mulato­zott a kis ibolyákkal, melyek körülötte virultak. Flóra nem tépte le, hanem isteni ke­zeivel gyöngéden megsimogatta őket s gyöngéd illatukat, mely érintésétől a szokottnál erősebb volt, ugy vitte ajkai­hoz és ugy szítta be. Az istennő olympusi vidámságában páratlan védelmezője volt minden virág­nak, különös szeretetében (legalább nyilvánosan) egyiket sem részesítette, nehogy többi gyermekeit elbúsits?. De ha magára maradt, vagy azt hitte, hogy egyedül van, a szive hajlamát nem tudta mindig eltitkolni s e reggelen is bizonyságát szolgáltatta, hogy a kis ibolyát minden virágok felett legjobban kedveli. Enyelgéseí közepett igy szólt hozzá ; >Kedves ibolyácskám, szivem kis vi-. rága, miért vagy te annyira szerény ?« »Flóra, én nem tudom, hogy az va­gyok ; arra teremtettél, hogy a gondo­latokba merült magányosságnak, a hatá­rozatlan, ábrándos búsongásnak szentel­jem magam és én élvezem ezt a gyö­nyört, melylyel érdememen felül meg­I ajándékoztál.« ! *De legalább magasabban hordhatnád Ja fejedet s a járó-kelők előtt büszkébb­nek mutathatnád magadat.« í »Es miért tenném én azt ? Igy is annyi • a bámulom, vagyis jobban mondva kin­; zöm. akik szótára-k szertelenséereit, lel­I fc> > : kesedésük elragadtatott, fellengős nyilat­1 kozatait rám pazarolják.* | »Nem, kedves ibolyácskám, értékedhez ! képest te nagyon is kicsiny vagy, na­j gyon ís elrejtozködöl s gyakran meg­halsz a nélkül, hogy magányosságod ár­nyékos elhagyatottságában valaki le­tépne « »0 Flóra, éppen akkor halok én meg legboldogabban. Ha jó barát, vagy sze­rető keze nem szakit ís le, életemnek rövid órái alatt mégis oly sok illatot lehelek ki, hogy a lég egészen betelik, vele s akik a rétekre és a szántóföl­dekre kijönnek, virágaimnak gyógyító balzsamát tele tüdővel szivják be.« »De senki se tudja, honnét származik, senki se köszönheti meg neked.« »Nem bánom én azt! En boldogan ^lok meg, hogy a levegőt jó illattal áraszthattam el, melyet az emberek, a madarak és a pillangók beszívnak s atyámnak az égnek s anyámnak a föld­nek hálámat leróhattam vele.« »Legalább a virágaidat teszem na­gyobbakká.« »Ne Flóra, ha szeretsz, engedj olyan­nak maradnom, amilyen vagyok. Nagyon boldognak érzem magamat ugy s sze­retnék olyannak maradni, amilyen va­gyok és amilyen mindig voltam.« Flóra egy kissé elégületlenül rázta a fejét, de csakhamar lecsillapodott s a körülötte levő ibolyácskákat még egy­szer megsimogatva, éppen fel akart kelni helyéről, hogy távozzék, midőn egy közeli sövény mellől panaszos hangok ütik meg a füleit: »Ki nyöszörög itt ?« >En,« szólt az ibolya vetélytársa. »Mit akarsz, miért sírsz ?« »Mert te, virágok édes anyja, még te sem méltatsz egyetlen pillantásra sem, s egészen megfeledkezel rólam, ho­lott az ibolyát oly sok kedvezésben akartad részesíteni.« Flóra szemügyre vette a kis növényt, melyet, nem ismert, vagy elfeledett; ma­gok az Istenek se emlékezhetnek min­den teremtményeikre, nekik is meg van a maguk hazátlan és névtelen nagy tö­megük. «Mí a neved ?> «Még nem vagyok megkeresztelve.» «És mit kívánsz ?» iNem szeretnék minden részemben és mindig csekélyebb lenni az ibolyánál, aki mellett születtem s aki mellett élni kényszerülve vagyok.» *De én tégedet is csinosnak talállak. Fényes, szép alakú leveleid vannak és szintén kék virágaid.* «De nincs illatuk. O Flóra, adj nekem is illatot.* «Azt nem tehetem ; a génius az első csók hatására fogantatik, melyet a te­remtő teremtménye ajkára nyom és te illat nélkülinek születtél.* «De én ismerek virágokat, melyeknek erős benső megerőltetés folytán sikerült jó illatra szert tenniök.* »Igaz, de azt a saját belső részükből izzadták ki, anélkül, ohgy más illatot akartak utánozni. Te azonban az ibolyát utánzód és pedig nem nagyon ügyesen. Egyszerre akarsz vele virágozni, szerény­nek mutatod magad, amilyen ő s még virágaidat is ugyanazon szinüre fested. A génius sohasem utánoz.* «0 Flóra, ajándékoz meg valami­vel.* «Nos jó; virulj hosszabban, mint az ibolya. A sok ellentéte a jónak. Te még azután is virulj, amikor az ibolya régen elhervadt. «KöszönÖm Flóra. Ez már sok is. Az árnyas völgyeket s ligeteket felkereső szerelmesek ha nem találnak többé ibo­lyát, talán leszakítják az én virágai­mat is.» «Meglehet. «Még egy kegyet kérek. Tedd virágai­mat nagy óbbakká, mint az ibolyáéi.* ESZTERGOM és VIDÉKE. (45. szám.) 1898, juniu 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom