Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-29 / 43.szám

azáltal el kell ítélnünk a polgár­mester viselkedését, hogy csak a maga épségére és kényelmire gon­dol és egészen megfeledkezik arról, hogy neki a köz iránt is van­nak kötelezettségei. Igy megbotránkozással láttuk, hogy a csütörtöki közgyűlésen is egyszerűen en bloc akarta elfogad­tatni a közkórház rendkívül fo: tos szabályrendelet — tervezetét s ami­lyen indolens, kényelemszerető és elfásult a mi képviselőtestületünk, ez sikerült is volna neki, ha nincs ott a közérdek és törvényesség igazán éber és lelkiismeretes őre : a főügyész, aki nélkül az ilyen stik­lik vajmi gyakran megesnének. Hálás vagyunk e szerepléseért és a város boldogulása érdekében őszintén óhajtjuk, hogy eddigi hatá­rozott, egyenes, öntudattal járt ut­ján megmaradjon. A közgyűlésről külömben tudósí­tónk a következőket jelenti: Városi közgyűlés nálunk napirend előtt való felszólalás nélkül meg nem eshetik. A városi képviselő urak el nem engedik, hogy ily módon egy-két szám­mal ki ne bővítsék a tárgysorozatot. Legkevésbé engedi pedig el Tátus János, aki az interpellálok sorában eddig a legnagyobb rekordot érte el. Az elnöki csengetyü elnémulása után csütörtökön is ő beszélt először és min­denekelőtt maga humorizált interpelláló vénája felett. Nem tetszik neki, hogy a helyi sajtó ismételten szóvá teszi sok felszólalását, több türelmet kér tőle. De most is nagy oka van a beszédre. A város uraitól, akiknek a polgárság teri­tett asztalt ad, legalább néhány mor­zsát kér. Ez a morzsa lenne ezúttal a csádé. Mert most következik a szőllőkö­tozés ideje. Kéri, hogy a hatosaJ en­gedje meg a csádékaszálást a »tekintetes rendőrség« ellenőrzése mellett. Továbbá nemsokára megkezdődik az aratás, kö­veti azt a cséplés. Arra kéri tehet a kép­viselőtestületet, hogy rendelje el, mi­szerint a cséplőgép tulajdonosok ne szer­Ez az Évi mégis csak százszorta ked­vesebb, mint az a földöntúli lény, ame­lyet felizgatott fantáziám alkotott. — ápr, 5. Ez a Béla nagyon léha fráter. Csinos fiu ugyan, de ha leány volnék, nem hin­ném el egyetlen egy szavát sem. Ugy füllent, mint egy kiszolgált katona. És az az Évi is olyan ostoba, ugy figyel minden szavára, mintha szentírás volna ! Ma is pamutot gombolyitottunk, de Évi olyan szórakozott volt, hogy folyton zavart csinált. Jól láttam, mindég Bélára nézett. — III. — ápr. 9, Édes kis Ideálom ! Hűtlen voltam hoz­zád. De íme bűnbánóan ismét visszaté­rek ami világunkba, ebbe a fanatasztikus országba, melyről tudom, hogy nem való, de azért jobban szeretem, mint a sivár életet, mely olyan mintha benne minden csak azért volna, hogy keserűséget, szo­morúságot okozzon nekünk. Édes fantonom! Te vagy egyedüli vigasztalóm. Szeretlek nagyon és mert szeretlek, őszinte vagyok hozzád. Meggyónom, hogy hálátlan vagyok veled szemben. Te felvidítasz, boldogi­tasz és én titkon várom, mikor hagyod el ködös világodat, mikor hagyod el lé­gies otthonodat ? . . . Mit ér a kincs, ha rejtett helyen nem éri napfény és nem látszik ragyogása ? Édes kis Fantomom, mikor jösz f . . . Kerényi Miklós. ződhessenek máshova, amíg itt van szük­ség reájuk. A gazdasági tanácsos Mjelenti, hogy a csádékaszálás, — a szokásos feltételek mellett, az idén is meg lesz engedve, a második kérdésre nézve pedig dr. Föld­váry István főügyész előadja, hogy az elszerzodés törvényes alapon meg nem tiltható, annak megakadályozására csak magánúton lehet törekedni. Brutsy János azt indítványozza, hogy maga az érdekelt közönség alkosson cséplőszövetséget ; igy lenne a kérdés legjobban megoldható. Id. Brenner József emlékeztet a ta­valyi árvízves edelemre, amely majdnem minden cséplést feleslegessé tett. Utal a párkányjárási érdekeltség példájára s az ármentésitŐ társulat mielőbbi megalakí­tását sürgeti. Az elnök szavaira előadja, hogy a földművelési minisztérium készíttetett már a városnak egy ármentesitési tervet, amely azonban használhatlan volt, Most uj készül Táth községgel közösen, amely­nek közigazgatási bejárása is megtörtént. A tervek legközelebb már megérkez­nek. Ezután következett a napirend. A be­lügyminiszter utasította a várost, hogy a Takarékpénztárnak utólagosan átenge­dett lőrinc-utcai területrész tárgyában közgyűlési határozatot hozzon. E célra a közgyűlés június 30-ik napját állapí­totta meg. Mivel a miniszteri rendelet­ből azt lehetne következtetni, hogy a tanács — a területrész átengedésével — mulasztást követett volna el, illetőleg hatáskörét túllépte, dr. Földváry fő­ügyész felvilágosításul előadta, hogy ut­carendezési kérdésekben eddig ha kisebb toldásról, vagy levágásról volt szó, min­dég a tanács határozott s ezúttal is tu­lajdonképpen csak a szabályzási vonal megállapítása forog szóba. Ha ily kis ok­ból is közgyűlési határozat szükséges, na­gyon ferde helyzet jöhet létre, amennyi­ben tudvalevő, hogy határozatképes közgyűlésre nálunk 75 napig kell rende­sen várni s ez az építkezési kedvet nem nagyon fogja előmozdítani. Módot kell tehát találni e kérdés más megoldására. Az elnök bejelenti, hogy e tárgyban értekezett már a belügyminiszterrel, aki tudomására hozta, hogy a tanácsnak e jogot, a már igazán halaszthatlanul szük­séges építkezési szabályrendeletben le­het megadni. Kapa Mátyát városi gazda nyugdíjaz­tatására nézve, elfogadták a tanácsi ja­vaslatot, amely-szerint, 47 évi szolgála­tát tekintve, egyelőre három hóra sza­badságolják, azután nyugdíjazzák. A gazdái teendők helyettesítésével pedig Katira Kálmán gyakornokot, aki okle­veles gazdász, bízzák meg. Reméljük, hogy ez, alkalommal végre rendezni fog­ják a gazdasági felügyelet és adminisz­tráció nagyon fontos kérdését. Következett az uj kórházi szabályren­delet tárgyalása. Illetőleg az elnök, aki ugy látszik, unatkozott, annak tárgyalását »mert az nagyon hosszú, kérem* feles­legesnek tartotta s az en bloc elfogadá­sát ajánlotta. A főügyész nagyon helye­sen tiltakozott az ily eljárás ellen, mert a szóban forgó szabályrendelet igen fon­tos, a közönséget közelről érinti, tessék azt az előadónak főbb pontjaiban leg­alább ismertetni, akár figyel a képvise­lőtestület, akár nem. E felazólalásra Bedő József előadó meg is kezdette a jelentősebb §-ok fel­olvasását, melyekhez több szakszerű fel­szólalás is történt, amíg egyszerre az elnök ki nem mondotta, hogy a képvi­selőtestület elfogadja a szabályrendele­tet. A főügyész azonban most sem nézte el a suskust, hanem követelte a szabály­rendelet végig való ismertetései, " ami ezután mégis történt. A kereskedelmi miniszter a villamos vasút ügyében tudatta a várossal, hogy arra vonatkozólag csak akkor ha­tároz, ha a h. é. vasúttársaság terveit is ismeri. Egy hang : Sajnos ! Elnök proponálja, hogy a villamos szerződések felterjesztáséeel egyidejűleg kéressék fel a miniszter a villamos va­sút és világítás terveinek mielőbbi jóvá­hagyására. Dr. Földváry István abban a nézetben van, hogy a városnak mindent el kell követnie, hogy egy vicinális szénszállító vasút városi jellegéből ki ne vetkőztesse. Már pedig a h. é. vasúttársaság csak ilyet építene, még pedig a a város leg­szebb terén: a Széchenyi-téren, a Sas kerten akarja keresztül vinni. A város ez elékteleeitése ellen teljes erővel küz­deni kell. Frey Ferenc ugy emlékezik, hogy a legutóbbi közgyűlés ugy határozott, hogy ez ügyben küldöttség járuljon a kereske­delmi miniszterhez. O privátim ezt tu­datta is a miniszterrel. Óhajtja tehát, hogy a' szerződések elküldésétől függet­lenül a küldöttségi kérvényezés mielőbb történjék. A közgyűlés kimondja, hogy a szer­ződések felküldésétől függetlenül fogják kérelmezni a minisztériumban a villa­mos vasút engedélyezését. Végre — persze szintén az emiitett 75 napi- terminussal — abszolút többség már nem lévén szükséges, egyhangúlag megszavazták a Luczenbacher Pál fő­rendiházi tag adományából a kórház céljaira vásárolt telkekre vonatkozó szer­ződóst. A főügyész — a saját érdeké­ben — szükségesnek tartja bejelenteni, hogy a szerződésterveket ő még 1895. február havában beterjesztette. Pach Antal kisé csodálkozik azon, hogy há­rom évnél hosszabb időre volt szükség, mig a szerződések a tanácstól a közgyű­lésig megérkeztek. Az elnök nem tudja a késedelem okát, mert 1895-ben nem volt még polgármester. Azt hiszi, az volt a baj, hogy a telkek ára nagyobb a Lucen­bacher féle adománynál. S mig ennek pótlásáról gondoskodtak, »a lényeg el­kallódott.* Váratlanul tört ki egy kis vihar a március, április és május hónapokban megtartott pénztárvizsgálatok eredménye bejelentésénél. Tátus János ugyanis azt óhajtotta tudni, hogy az ily pénztár­vizsgálat kiterjed-e a pénztári kezelés megvizsgálására is. Mert ebben az eset­ben aligha fordulhatna elő, hogy hibás könyvelés miatt zaklatnak olya­nokat is, akik fizetési kötelezettségüknek már régen eleget tettek, Felvilágosítják, hogy a pénztárvizsgá­lat egyszerű rovancsolás. Dr. Pöldáry ngy véli, hogy hasonló könyvelési za­varok nem fordulhatnának elő ha a számvevő, mint a szerv, szabályrendelet előírja, hetenként ellenjegyezné a köny­veket. Erre a megjegyzésre Dóczy An­tal számvevő igen haragos lesz. Azért, hogy ő privátim közvilágit, helypénzzel, vámot szed stb., számvevői kötelességé­gének megfelel. Az említett hibáknak az volt az oka, hogy a pénztárban mint el­lenőr, egy nem arra való ember mákö­dőtt s ő volt az első, aki annak állásá­ból való elmozdítását kérte. A főügyész azt sem tartja normális állapotnak, hogy az ellenőrt, mert hasz­nálhatlan, teljes fizetéssel — képviselő testület tudta nélkül — betolták egy ké­nyelmesebb állásba, a fontosabb és ne­héz teendőket most egy számtiszt; Hu­ray Ferencz végezi minden megérdem­lett külön honorálás nélkül. Es végzi oly szakértelemmel, szorgalommal és lelkiismeretességgel, hogy ha mindig ilyen ember van abban az állásban, soha be nem következnek a fennálló pénztári mizériák. E kérdésben a közgyűlés nem határo­zott, Huraynak továbbre ís meg kell elé-, gedni az erkölcsi elismeréssel. A tanács javaslatát, hogy tekintettel " a tavaly nyári árvízre, néhány'kérelmező szigeti bérlőnek a fübér fele része eleh­gedtessék, elfogadták. A kansertések élelmezésénél az eddigi rendszer folytatását határozták el. Riporter. Megyei népiskoláink egészségügye. — Válasz gyanánt dr. Eigler Gusztáv egyetemi magántanár ur vezércikkére. — Esztergom, május 28. Vármegyénk kir. tanfelügyelője havi jelentéseiben kiváló gondot fordított a a népiskolák egészségügyi viszonyaira. A jelentések szerint megyénk fennálló n épiskolái igen sok kívánni valót hagy­nak fenn hygieniai szempontból. Ezen­felül tultömöttség tekintetéből 23 uj tanteremre van szükség. Részint abból a célból, hogy az ujo­nan felállítandó iskolák a közegészség­ügy kívánalmainak megfelelők legye­nek, részint pedig, hogy a meglevő cél­szerűtlen iskolák kellően átalakítássanak, a kir. tanfelügyelő javaslata alapján a vármegye közigazgatási bizottsága szi­gorú utasítást bocsátott ki. Az utasí­tást, mely egyszersmind visszhang gya­nánt is szolgál dr. Rigler Gusztáv egyetemi magántanár urnák, kitűnő munkatársunk, lapunk egyik előző szá­mában megjelent vezérczikkére, ezennel közöljük egész terjedelmében. Az utasí­tás igy szól: A közigazgatási bizottság örömmel veszi tudomásul a val. és közoktatás­ügyi m. kir. miniszter urnák, a köz­egészségügy előmozdítását célzó üdvös rendeletét s annak alapján a követke­zőket határozza : 1. Utasítja a bizottság a vármegye alispánját, hogy a vallás- és közoktatás­ügyi m. kir. minisztérium által kiadott s Budapesten Lampel Róbert (Wodia­ner F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyv­kereskedés kiadásában megjelent „Kis­ded óvodai r és Népiskolai Építkezési Tervek és Építkezési Utasítások" cimü müvet Esztergomvármegye valamennyi községének részére, a községek terhére, továbbá a kir. főmérnök, a megyei fő­orvos és valamennyi járási, körorvos és a vármegyei főszolgabirák számára tu­domás és • további miheztartás végett mielőbb a nevezett kiadónál rendelje meg s nevezett közegeknek jutassa mie­lőbb kezéhez. 2. A megyei főorvos utján felhivat­nak a járási és körorvosok, hogy a 210/898 sz. miniszteri rendeletben hivat­kozott törvényszabályok alapján, köz­egészségügyi szempontból, még a folyó év tavasza folyamában vizsgálják meg a járási körökben már fennálló összes népiskolai, illetőleg kisdedóvodai épületeket s minden egyes iskoláról, illetőleg kisdedóvódáról külön-külön iven adjanak szakszerű jelentést, vájjon megfelelnek-e azok a törvényes kellé­keknek s amennyiben azok meg nem felelnek a törvény kivánalmainak, pó­tolhatók-e és miképpen a hiányok. Ezekre a szakszerű jelentésekre azért lesz szüksége a bizottságnak, hogy ezek­nek alapján az illető iskola fent ártókat a közegészségügyi lényeges hiányok pótlására köteleztethesse. 3. Minthogy a test épsége és egészsége tekintetéből a célszerű iskolapadok lé­nyeges kellékeit képezik az iskolák be­rendezésének, de mivel ezekről a mi­niszteri utasítások csak méreteket kö­zölnek, kiviteli tervek azonban mellé­lékelve nincsenek, hogy ebben a tekin­tetben is teljes tájékozást nyerhesse­nek az iskolafentartók által a készítés­sel megbízandó mesteremberek, utasítja a közigazgatási bizottág a vármegyei kir. tanfelügyelőt, hogy az iskolaköte­les gyermekek korára s testi fejlődésére való tekintettel a miniszteri utasításban

Next

/
Oldalképek
Tartalom