Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-15 / 39.szám

VÁBOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. • juj ág' jlLŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre - — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: (kova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterefc és hirdetések jkülüendök Szécl)er}yi-tér, 330. szánj* ~^-r Kéziratot nem adunk vissza. A tanitók közgyűlése. Esztergom, május 14. Talán egy pálya sem részesül oly hangzatos frázisokban, frázisos elismerésben, mint a tanitót, a mely hírlapokban, szaklapokban, országgyűlési tanácskozásokban, de leginkább a tanitók számára egybehívott közgyűléseken mindig magasztalva van. És e frázisokban nagy igazság van, mert a »néptanítót elnevezés csakugyan fontos hivatást feltételez, amennyiben amilyenek a tanitók, olyanná nevelik a népet, a leendő nemzedéket. Hiszen a szó valódi értelmében vett nép, a társadalom zöme, egyedül a népiskolában szerzett ismeretekkel lép az életbe, de az intelligens osztálynak minden rétege az alapismereteket szintén itt szedi fel, — amely alapon épít a továbbképző iskola is, — tehát a népiskola nagy fontosságát elismerni és méltányolni bárki is kénytelen. Nálunk, Magyarországon az általános népműveltség előmozdítása a harminc évvel ezelőtt hozott népoktatási törvényben van lerakva, mely még máig is érvényben áll. Boldog emlékű báró Eötvös József volt a megalkotója, hogy ez a törvény napvilágot látott. Mint minden nagy hordejü intézménynek, ugy ennek a törvénynek is meg volt a maga hibája, melyet orvosolni későbbi kornak jutott osztályrészül E főhiba pedig azon sarkalíik, hogy a magasztosnak körülirt és mindenoldalulag sürgetett tanítói pálya ellátására évi 300 frt fizetési minimumot állapítottak meg, mely a tanítói nemzedéket e szép pályától mindinkább elidegenítette. Nem csoda tehát, ha ugy a felekezetek, mint a községi és állami iskolai elöljáróságok s az ezekből leszármazó tanítói közgyűlések vezetőségei szinte versenyre keltek abban, hogy a tanítóknak az anyagi hátrányok és kiáltó nélkülözések ellensúlyozásául a gyűléseken szellemi vigaszt, bátorító és kitartó buzgalmat ajánlottak, mert hát pályájuk magasztossága ezt magával hozza. Még Magyarországon sem folyt le egy tanitógyülés, ahol az 1870-iki francia-német háború fegyversikereit nem a német iskolamesterek iavára irták volna, akik a győzelmes német hadsereg ifjait oly szellemben oktatták, hogy abból mást, mint biztos győzelmet nem is meríthettek. De ugyanazon gyűléseken egyidejűleg elfeledték hangoztatni, hogy a német iskolamesterek buzgalma nem száraz kenyér mellett érlelődött meg, hanem 3-szor, sőt 4-szer annyi tanítói fizetés mellett lettek a tanítványok szellemi és erkölcsi apostolai, mint a minőt a magyarországi kollegáik élveztek. A tanítói fizetés csekélysége most is kisért nálunk, melyen nem toldozgatással, hanem radikális előreugrással kelleni segíteni. Egész mostanra hagyták a dolgok rendezését, mindig késtek a tanítói fizetések javításával. A városok és tehetős községek legjobbik meggyőződésük sugallatából kiindulva a németek által nyújtott tanítói fizetést megállapították s a Magyarország tanítóit fizetésélvezet dolgában 2 egyenlőtlen részre osztották. A városi rész tisztességes megélhetési feltétel mellett fungál, míglen az oroszlánrész még ma napság is a nyomorult 300—400 frton tengődik. Miután a magyarországi összes hivatalok alkalmazottjainak sorsán lendítettek s igy az államháztartás budgetjét rendkívül megterhelték s ez alapon a községek sem jártak el különben, vagyis adókimerítés tekintetében az egyik vonalon csaknem a végső ponton állunk, tehát nem csoda, ha a tanitók helyzetének javítása csak palliativ módon halad előre, több helyen pedig a régi nyomorult állapotban stagnál. Ez okból a báró Eötvös-féle harminc éves törvényalkotás ma oly eredményeket mutat, hogy arra minden igaz magyar hazafi sajnálattal tekint. Ugyanis valamint akkoron százával működtek a képesitetlen elemek, harminc év multán hasonló körülmények között élünk. Miért ? Az ifjúság fázik a tanítói pályától, mert nem nyújt biztos reményt a későbbi megélhetésre. Mindenki városi tanitó nem lehet, mert a pályázati esély majdnem a régi lottó játékszerü bizonytalan megélhetési kilátással kecsegtet. Bpesten 60 tanítói állásra 1300-an pályáztak. Hát itt csak minden 20-ik érhet célt. Ha azonban a tanítói fizetés minimum 600 forintban - állapíttatnék meg, nem szólhatnánt 1 ismét a tanitóhiányról. t Hogy kevesen vannak a tanitók • azt a megyei tanitók közgyűlés • megjelenése is igazolta. Ugyanis i az <esztergomi járás tanitó egyet sülete*, melynek érdemes mult• jához közel 30 év tapad 1898. • május 12-én a városház tanács, termében dr. Walther Gyula kanonok elnöklete alatt tavaszi közgyűlést tartott, melyen az érdekelt helybeli és vidéki tagokon kívül vármegyénk kir. tanfelügyelője : Vargyas Endre kir. tanácsos is megjelent. A közgyűlést megnyitó elnöki beszéd nagyszabású, érdekes volt. Tartalmának közvetlenségét, annak kiváló hatása multa felül. Valóban Walther Gyulától mást nem is várhatott a tanítóság. A többi között kiterjeszkedett a segédtanitói állások beszüntetéséről szóló kormányi intézkedésekre, s az alaki képesítés követelményeire ; maid a vallásos nevelés szükségéről szólott, mely egyúttal a veszedelmes szociális tanok kiirtására vezet. A szép beszédből — helyszűke miatt — a szocializmusra vonatkozó nagy érdekű részt közöljük : A társadalom azon ellenei között, a melyek napjainkban békéjét ás nyugalmát nem csekély mértékben kockáztatják, alig van veszedelmesebb, mint azon mozgalom, mely a szocializmus neve alatt ismeretes és már-már hazánk határai között is mind nagyobb elterjedésnek kezd örvendeni. Bármily hangzatos legyen is e mozgalom jelszava és tetszösek azok az elvek, a melyek diadal áért küzdeni látszik, végelemzésében nem egyéb az, mint irtó habom a társadalom, végzetes harc a fennálló társadalmi rend, elszánt küzdelem oly intézmények ellen, amelyek megingatása — kíméletlen a] aassa azoknak az alapoknak, melyeken az emberiség békéje és boldogsága nyugszik. Nem a társadalom reformja, nem az egyes társadalmi rétegek snlyos helyzetének le-. hetŐ javítása az a czél, amelyért élet- j halálharczot viv e mozgalom, hanem az a törekvés, mely az egész társadalmat ujj de nem kevésbé veszélyes alapokon óhajtja szervezni. A teljes egyéni, vagyoni és társa-, dalmi egyenlőség elve ez, a melyet a' mozgalom első sorban érvényre juttatni' iparkodik. Meg akar szüntetni minden egyéni, vagyoni és társadalmi külömbsé-. get. Oly társadalmat óhajt szervezni, mely nem ismer különbséget a felsőbb-, ség és alárendeltek, az urak és szolgák, a munkások és munkaadók, a gazdagok és szegények, az elöljárók és alattva- \ lók között, vallás és erkölcs, tekintély, és törvény, tisztelet és engedelmesség oly fogalmak, amelyeket teljesen szám-' űzni akar az emberiség együttélésének köréből. : J Jla a szocialista mozgalmak célja . csupán egyes társadalmi rétegek hely zetének javítása képezné — mint az ! egyesek állítgatni szeretik —- nem zár józhatnánk el e mozgalmak bironyo 1

, fokú jogosultsága elől. Sajnos u. i., " d jtény, hogy a közgazdasági viszonyod .sivársága, a munkások vigasztalan hely jzete, a keresetforrások apadása, j munka és annak jutalma közötti arány ^alanság, a testi erők túlságos igénybe j vétele, valamint a különféle visszaélé , sek

> amelyekkel a munkás osztály ki zsákmányolása köröl találkozhatni, 0I3 bajok, amelyek komoly orvoslást sürget ! nek. Valamint azonban a fizikai bajok leg , sulyosbjaira is léteznek gyógyszerek akként a legégetőbb társai

1 almi bájol is orvosolhatók anélkül, hogy a bájol megszüntetése helyett, a társadalom halálát kelljen kimondani! ' A szocialista mozgalom nem az egyei fatytyúhajtásokat akarja lenyesegetni (

hanem kivágni az egész fát, amelynek életereje pedig még sok gyümölcscsel kedveskedhetnék ! ; Ismervén azt a szoros és benső öszszefiiggést, amelyben a vallás az emberi , élet legkülönbözőbb viszonyaihoz áll: ennek kioltása az emberi lélekből képezi e mozgalom egyik legfőbb törekvését. „Isten — igy szól, vagy hogy igazabban mondjam, káromkodik egy főkolompos — a higvelejüség menedéke. Isten a legnagyobb rossz a világon és azért hadat üzenünk ellene." Más helyütt pedig ezek a szavak olvashatók : „A legutolsó kereszténynyel szabaddá lesz a legutolsó rabszolga. A jövő az istentagadásé. Csak ez mentheti meg az emberiséget.

u E végzetes elvekkel és mozgalommal szemben nagy feladat és súlyos kötelesség háramlik az iskolára. Gondosan becsöpögtetni az ifjú nemzedék fogékony szivébe a hitet, ápolni a tekintély tiszteletét, fejleszteni a munka szeretetét, szilárdítani az engedelmességet, erősbiteni a takarékosságot és megelégedést, szeretni tanitani a hazát és embertársakat: ezek azok a feladatok, amelyekről ha soha sem volt szabad megfeledkeznie a hivatása magaslatán álló tanítónak, nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznie főleg ma, midőn a közélet már a legkisebbek szivecskéit is mesterségesen megmételyezni igyekszik ! Treitsubke, a berlini egyetem egyik tanára 1890. évi január 29-én tartott nyilvános felolvasásából botrányos gyalázásokat zúditott a néptanítók fejére. Korlátolt, tudatlan, tehetetlen embereknek bélyegezte őket, kiknek részéről a társadalom semmiféle érdeke sem számithat hasznos és sikeres támogatásra. Ne csak megütközéssel utasítsuk vissza, hanem cáfoljuk is meg e rágalmakat! Mutassuk meg, hogy a magyar tanitóság hivatás* teljes tudatában van és nem mulaszt el egyetlen egy alkalmat sem, amelyet a gondjaira bizott nemae-