Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-05 / 36.szám

fl cselekvő hátralék. — A városi főügyész beszéde. — Esztergom, május 4. Mint mult számunkban előre jelezzük, itt közöljük — lehetőleg pontos feljegyzésünk szerint — dr. Földváry István városi főügyésznek a felszaporodott cselekvő hátralékokra vonatkozólag tett felszólalását. E kérdéssel sokan még azok közül is, akik erősen tárgyalják, nincsenek tisztában, általánosságban pedig sokkal feketébbnek tartják azt, mint megérdemli, bár azok rózsaszinűsége mellett sem lehetne kardoskodni. Azért a közmegnyugvás előmozditását óhajtjuk szolgálni a felvilágositó szavak közlésével, amelyek itt következnek : Kétségtelennek tartom, hogy az állandó választmány, illetve vármegye a város házi pénztárának egyik, — de csak az egyik, krónikus bajára mutat reá, midőn a 41000 írttal felvett cselekvő hátralékok orvoslását keresi. En magam is minden erőmből egy évtized óta ezen baj elhárításán dolgozom, amit hivatalos perkönyveim és a biróságok igtató könyvei igazolnak és bizonyít az a körülmény, hogy a baj szünőben van, vagy legalább is stagnál, — a hátralékok nem szaporodnak, de apadnak. — Hogy azonban egyszerre és rohamosan meg nem szűnnek, annak okaival érdemes foglalkozni s nekem ez kétszeres kötelességem, egyrészt, hogy ezen cselekvő hátralékok sötét soraiba bevilágítsak, — másrészt, hogy itt illetékes helyen nyilatkozzam azon sokak által élvezettel kolportált és a sajtóban is felmerült feltevés ellen, mely a hátralékok nehéz számait szereti az én számlámra irni s ha álláspontomat és a dolog mibenlétét nem jelezném, könnyen kitenném magamat azon veszélynek, hogy midőn az a 20000 frt melyet J a költségvetésbe most beállítanak' mivel azt gondolom . . . hogy tán ide adná a leányát nekem . . . talán . . . Hosszú uram szépen becsukta előbb a bibliát, odatéve egy jelet, ahol épen olvasott, aztán megtörülgette a mellette levő széket s arra leültette a tisztességes csizmazia legényt. — Ha jól értettem öcsém uramat, hát az én Boriska leányomnak akarná a kezét tőlem, az apjától? monda. Pál zavarban jött egy kicsit. — Boriskáét ? Hát biz én nem az ő kezét kérem, hanem a Piroskáét. — A Piroskáét ? Ugyan, ugy-e, monda Hosszú uram. No lássuk csak, hiszen hát ha lehet, majd csinálunk valamit. Iszen azt tudja öcsém uram, hogy nem az én kezemet kéri, hanem a lányét, hát ő vele beszélt-e már? — Én ? . . . még nem beszéltem, de azt hiszem ... — Hogy ő se ellenkeznék, vágott szavába Hosszú uram. Már ugyan mikép is ne menne valaki öcsém uramhoz, aki olyan derék, munkás, szorgalmas, jóravaló legény, mint öcsém uram. Nem Kártyás, nem káromkodó, a bort meg nem issza. Az ilyen legények. aztán fognak ám boldogulni ! Az ilyen legényre rá merem bizni jövendő sorsát. En ugyan azt gondoltam, hogy Boriskát akarja megkérni, mert hát az volna a dologi — befolyni nem fog, néhány évtized hibáiért, a mások mulasztásaiért, az általános mostoha viszonyok természetes következményeiért és különösen a törvénykezési eljárás fogyatkozásaiért, én tétetném legalább is erkölcsileg- felelőssé. Első sorban is a 41,000 frt, t. közgyűlés nem egy vagy két év, de két évtized felgyülemlett eredménye, amelyben csupán az adó 12000 frtot, az ebadó 1300 frt, fizetési előleg 1500 frtot tesz ki, ugy hogy ezeket és hasonlókat levonva, az eladási hitelezés hátraléka mintegy 20000 frtra tehető, s azonnal megenyhül ezen nagy számok fekete színe, ha figyelembe vesszük, hogy a város tudtommal 2 évtized óta ezekben az apró eseprő követelésekben nagy takarítást nem tartott, általános kisöprést nem végzett. Egy pénztárnál ahol 100000 —120000 frt bevétel 50% arányában 1—10 frtos tételekből alakul, nem valami csoda dolog, ha évi 2—3°/

0 deperdita, dubiosa jelentkezik. Csak az egyszerű, könnyen áttekinthető kereskedésekre utalok, bizonyára nagyon meg volnának elégedve, ha 100000 frt évi hitelezés mellett 2—3°/

0 vesztesség leírással végezhetnének. Ha tehát felosztva méltóztatik ezt a nagy számot tekinteni, az évi 120000 frt bevétel mellett évi 2—3000 frt kétséges követelést jelent. Hogy miből erednek ezen évi veszteségek azt könnyű megérteni, ha figyelembe vesszük a nép folytonos szegénységét, küzdelmét, hogy a n?gy részben fa, süge, fasina legelőbér, egy kis földbér stbbiből álló hátralékok, akkor, amidőn egy 900 Q öles percella haszonbérét 15—20 frtra, tehát egy holdat 30—40 frtra felhajtanak, a különben vagyontalan földnélküli szegény embertől sokszor egészben be nem hajthatók. Egyébként ezen városi földeknek bizonyos szoczíálpolitikai feladatuk is van — legalább én igy fogom fel — s eljárásaimban a város jól felfogott érdekében nem pusztán pénzügyi, de humanisztikus rendje, hogy előbb az idősebb lány menjen férhez, de ha már igy áll a dolog... Hát Piroskával még nem is beszélt ? Sebaj, majd beszélek én vele. No itt a kezem, Isten engem, magának adom feleségül ! En magát már régóta ismerem, el is voltam készülve erre a dologra, hát mit gondolkozzam rajta tovább. Az egyik lány, vagy a másik, az utóvégre egyre megy. Avval derekasan megrázta a legény kezét. — Hogy pedig istenfélő családot alapithasson, hát a tisztességes szándékhoz én is hozzá akarok járulni, íolytatá az öreg. Mert hála legyen isten Ő szent felsége kegyelmének, az én becsületes munkámat megáldotta földi jutalommal és mindegyik leányomnak ezerötszáz forintot raktam be a takarékba. Itt van a könyv róla. Ez a Piroskáé ? Hát ezt mindjárt át is adom, mert soha jobb kezekbe le nem tehetném. Az isten áldja meg, édes vőm. Aztán még elbeszélgettek egy darabig, mig végül a legény azt mondta, hogy már most Hosszuné asszonytól is meg akarná kérni a leányt, tehát elmegyen. Dr. Nógrádi Jenő. (Vége kör.) szempontok is vezettek mindenkor. Figyelembe kell venni másodsorban a behajtási birói eljárás nehézségeit. Tudjuk azt hogy az egész országban a kereskedők, iparosok a 20 frton alóli követelések .behajthatlanságáról panaszkodnak, jajgatnak, hogy az állam még mindig experimentál s nem tudta megtalálni azt a módot, mely olcsón és gyorsan juttatna á kis hitel biztosításához. Hogy mily nehéz és kétséges a 20 frton alóli követelések behajtása, arról legjobban az 5 kros váltók óriási forgalma beszél — amelyekl e ezek a kis követelések népünk legnagyobb kárára menekültek. A városi 2—3 frtos fa, vagy egypár malac fübéréről nem vehet váltókat, — ezek igazán csak becsületre, bizalomra adatnak mert a hitelnyitás idején a nép teljesen pénztelen. Ma például 450 ilyen kozségbiró apró 2-—-10 frtos ügy van folyamatban a kapitányságnál. Harmadszor — amirői legelső sorban kellett volna szólnom — az a könyvvezetés, nyilvántartás dolga. Egy jó behajtás és rendes ügyészi hivatal első és főfeltétele a rendes, gondos könyvvezetés, nyilvántartás és a bizonyítékok alapos volta ! Már be kell vallani, hogy ez sem áll a tökély fokán, de nincs itt a helye, hogy a személyek fogyatkozásait és hibáit nyilvánossan tárgyaljam. Ki adtak, amit akartak, hevenyészett kimutatásokat és kihagytak, akit jónak láttak, ami természetesen megboszulta magát és sok zavarra adott okot. Mondhatnám emberfölötti erővel küzdök, hogy e hínárokon keresztül lábolhassak, de sokszor a viszonyok erősebbek a legerősebb akaratnál is. Tehát ilyenek azok a felgyülemlett hátralékok, amelyek ha nem csorognak is, de lassan mégis csepegnek s ez okból egyszerre le sem törölhetők s ezekből méltóztatott javasolni, hogy 20000 frt hajtassék be. Ez a legegyszerűbb, módja a súlyos pótadó orvoslásának s ha ez az orvosság csakugyan jó lenne, a városi képviselő testülethozzá nyúlt volna ahhoz. A baj azonban az, hogy az orvosság nem fog használni hanem fog egy komplikatióval bővülni. Az év végén ez a supponált összeg 1899-ben effeltiv hiányra fog válni vagyis a medicina pejor morbo lenne stb. Mindezeknél lógva kérem a 6000 frtos tétel meghagyását. Az ápolási napok összege 1897. évben volt 15036, tehát 3278 nappal volt több, mint 1896. évben (u. i. 11758). A szaporulatot okozta : 123 melbeteg . . 1090 nappal 63 sebbeteg . . 1550 » 19 szembeteg . 26 * » 4 szülőnŐ 26 > 209 Összesen 3278 nappal Az év folyamán végzett műtétek száma a tavalyihoz képest 7^ műtéttel töbh*. A javultan elbocsátottak - százaléka a tavalyihoz képest a gyógyultan elbocsátottak rovására* növekedett 1896- ban gyógyult 62*i2°/o 1897- ben > 54-43% 1896 ban javult 15*28% 1897-ben » 24-44% Ezen látszólagosan rosszabodott gyógyulási aránynak oka abban rejlik, hogy kevés ágyszám mellett nem lehet bevárni a beteg gyógyulását, hanem már javultan is el kell bocsátani őket, hogy az ujjonan jelentkező betegeket ne legyünk kénytelenek elutasitani. Az 15036 ápolási nap közül, ez év folyamán egy betegre átlag 21*48 nap esett (1896 ban 24 nap). Az 55 elhalt beteg közül helybeli volt: 17, idegen : 38. Az év folyamán 531 járó beteg részesült orvosi segélyben, illetve nyert tacsot. A műtétek között néhány ritka, nehéz, komplikált operáció fordult elő. Esztergom, május 4. Május elsején. Virágfakasztő május Legelső reggelén Szokás, hogy a leánynak Fát állit a legény. Beaggatja virággal, Melyet maga szedett, S a tetejében szúr egy Mézeskalács szivet. S egy kis madárka rászáll A lombos ágra, hol Tavaszról, szerelemről Egy régi dalt dalol . . . Virágfakasztó május Legelső reggelén Virágos fával, édes, Nem üdvözöllek én. Az én fám, az kiszáradt, Az én galyjom beteg. S keserű az a tört sziv, Melyet rá tűzhetek. Holló repülne rá csak, Piros szemű, sötét — S dalára hervadásnak Indulna fű, fa, rét . . . MARTOS FERENCZ. Piros volt a mi május elsejénk, de a pi» rossága a tavasz legszebb napjának hagyományos jó kedvét szimbolizálta. Ittott elvétve még a valamikor e napon száz számra kizöldülő májusfa sem hiányzott, a kocsik, hajók mindegyike friss lombdisszel ékeskedett, az utcai mészárospadok miniatűr ligetekké változtak. Mindenfelül érkeztek kirándulók, a Szent Keresztre törekvő búcsúsok tömött csoportjainak éneke pedig már szombaton ismételten betöltötte az utcákat. Az idén sem maradt el a félegykázi és kecskeméti karaván, amely a gyékénynycl fedett kocsik hosszú sorával egész középkori vándorlási képet mutatott. A Szent Kereszten összegyűlt ájtatoskodók számát közel tiz ezerre becsülik. A kirándulók legnagyobb része a Kovács patakot kereste fel, mely friss szépségben az uj építkezések által emelve, megragadott mindenkit. A rettegett »vörös május<-nak nálunk nyoma sem volt. Szép Mája ünnepéről a katonai zenekar szombaton este takaró dóval, vasárnan A kórház betegforgalma 1897-ben. — A kórházigazgató jelentése. — Esztergom, május 4. Megjelent egy terjedelmére nézve kis, de érdekes füzetben közkórházunk mult évi betegforgalmájánakstatisztikája, amely Örvendetes tanúbizonysága annak, hogy a közönség bizalma az intézmény iránt impozánsan megerősödött. Bizonysága annak is, hogy az intézet dr. Gönczy és dr. Vándor urak szakszerű vezetése alatt a legjobb kezekbe van letéve. A füzet adataiból közöljük a következőket : A város közkórházában 1897. év folyamán Összesen 700 beteg (478 férfi, 222 nő) ápoltatott, kik közül elbocsáttatott: férfi. nő. Gyógyulva. . 381(271, 110)= 54'43% Javultan . . 171 (123, 48)=24*44% Gyógyulatlanul 43 ( 29, 14)= 6-14% Meghalt . . 55 (27, 28)= 7-85% Ápolásban ma

radt50 ( 28, 22) = 7-14% 1 Összesen . 700 (478, 222). !