Esztergom és Vidéke, 1898
1898-05-05 / 36.szám
VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Mégj e l CT )ik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK I E^ész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negjed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLtMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jkaldendők Széchenyi-tér, 330. szálig. Kéziratot nem adunk vissza. Postahivatalunk. Esztergom, május 4. Fejlődő városban megszokja s mintegy megkívánja a közönség, h°gy az őt érdeklő mindennemű dologban haladást lásson, tapasztaljon, szóval oly állapotokat, amelyeket a közfelfogás a »modern* jelzővel illethet meg Városunknak a legutóbbi néhány évtized alatt való fejlődését senki sem tagadhatja s fejlődési képességünknek éppen az a körülmény legvilágosabb bizonyítéka, hogy a fejlődés a hatóságnak nem annyira elősegítése mellett, mint inkább kerékkötése dacára történt. E fejlődés legfényesebb tanújele a póstatáviró és telefon hivatal. A primitív házi póstakezelés után az akkori viszonyok között nagy haladás s a város közönségére valóságos jótétemény volt, amikor Esztergom 1850 őszén valóságos postahivatalt kapott, amelyet egy postamester egyedül, kényelmesen elkezelt. Ez az egy postamester egy szobából álló postahivatali helyiségben elvégzett mindent, tartott hivatalos órát, ameddig tetszett s az össses küldeményeket egy levélhordó — rendesen házi cselédje -— hordta széjjel, aki azonban lehetőleg még az nap megakarta kapni postáját, bizony maga küldött, vagy ment érette. Ez az állapot nem kevesebb, mint huszonkét évig tartott s végét vetette a már akkor rohamosan fokozódó forgalomszülte államosítás. 1882ben ugyanis az esztergomi postahivatal állami kezelésbe vétetett és kettő, majd három tiszt, továbbá megfelelő számú szolgaszemélyzettel ugyanazon év november i-én megkezdte működését. A kezelést illetőleg tehát nagy haladás állott be postahivatalunknál, noha a helyiség szük volta, különösen mióta a telefonosztály is megnyílt, főleg a közönségrészére fen tartott részen, már régen nem elégítette ki ugy városunk közönségét, mint a póstakincstár embereit ; annak mizériái megszüntetésére pedig a háziúr nem vállalkozott. A forgalom legalább is megtízszereződött, a postán tolongó közönség egy alig másfél méter szélességű, homályos és póstainditások idején szinte használhatatlan helyiségben tévedezett s talán bosszankodnék még ma is, ha nem került : volna a hivatal élére a jelenlegi felügyelő, aki csakhamar meggyőződött az állapot tarthatatlanságairól ! Teljesen hivatása magaslatán állován, szivén viselvén ugy a kincstár, | mint a közönség érdekeit s minden ! téren a cselekvés embere lévén, ; azonnal uj helyiség után nézett, alíkalmasat azonban megfelelő ponton ' egyhamar találnia nem sikerült, j Mihelyt kitudódott, hogy a kincstár jobb forgalmú helyeken, nagyobb jvárosokban saját postaépületet szándékozik szerezni, ; zonnal, még ! 1896-ban lépéseket tett a kór| mánynál, hogy e városok közé Esz' tergom-ot is felvegyék, ezt azonban ez 189 7-1 budget terhére már el \ nem érhette. De nem csüggedt, szi: vós kitartással, folytonos ntánjárás' sal elérte azt, hogy a kormány •— már az ő nem közönséges érdénmeinek méltánylásául is — az idei | budgetben nekünk is helyet adott. I Időközben eladóvá vált a volt Müller-ház, mely szinte kínálkozott a jelzett célra s amelynél — uti ficnira docet — jobban fekvőt bizony nem lehetett volna találni s amelynek nagyvárosias jellegéről már megemlékeztünk. S a Takarékpénztár — ismervén a felügyelő tervét és felterjesztését -— kúlansan várakozott is annak eladásával, mig 'arra nézve a kincstár jogi képviselőjével köthetett szerződést. Hogy ma már ott van a hármas hí, vatal, általánosan ismeretes. Volt alkalmunk az uj helyiségeket végigtekinteni, melyekben jelenleg tizen. két tiszt és tizenkilenc altiszt és szolga teljesiti a szolgálatot s elragadtatásunknak már kifejezését is adtunk, de kell, hogy e helyen is jóleső örömmel konstatáljuk a nagy lépést, amelynek keresztülvitele a budapesti posta- és távíró- igazgatóságnak is érdeme, amely a város óhaja elől nem zárkózott el, de leginkább Walther Károly posta- és távíró felügyelőé, a hivatal főnökéé, aki a siker közbenjárója volt, de érdeme van a Takarékpénztár igazgatóságának is, amely mint minden . alkalommal, ezúttal is a város fejlődése lelkes istápolójának mutatkozott. i Legyen méltán megillető jutalmuk . városunk közönségének hálája és osztatlan elismerése. Az „Esztergom és Be" tárcája. A jámbor Pál legén;. —• Az ^Esztergom és Vidékes eredeti tárcája. — (Folytatás.) Mindazonáltal még egy hiba volt a dologban. Piroska, ez a prücsök, ámbátor még csak tizenöt éves, mégis igen kinyilott szemű fehércseléd vala. Uram bocsa ! ő is szerelmes volt András legénybe. Amikor a majsztramné nagy nehezen kivallatta Boriskát, hogy mért sir, mert András megkérte a kezét, akkor mea; ő kezdett el keseregni. Soha ilyen kavarodást! András legénybe mind a két lány szerelmes ! András Boriskát szereti, a majsztramné pedig Pál legényt szeretné Boriskának. Hát a majsztram, mit szóit mindezekhez ? A majsztram jámbor, vallásos és okos ember volt, de a dolgok ilyetén állapotjára szörnyű haragba jött és igy szólt: — Mindig csak arra kértem a felséges Úristent, hogy ha már gyereket ád, hát ne adjon leányt, hanem fiút. Ugy tetszett ő felségének, hogy mégis leányaim lettek. De meg is vertél velük Úristen! No nézd a csibét! Még szerelmesek és — horrendum dictu — egyugyanazon legénybe! És még ha Jámbor Pálba szerettek volna, de ebbe a duhaj Horváth Andrisba, akiknek még ma kiadom a szűrét. Hát tudjátok meg, ti jó mákvirágok, milyen legény az a ti Horváth Andristok ! Most hallottam a Iétánián Kis uramtól, a harangozótól, annak pedig csak elhihetitek. Hát ez a pernahajder András, amig titeket bolonditgat, a mult vasárnap éjszaka együtt mulatott a korcsmában egy céda . . . Uram bocsa bűnömet, majd kimondtam hogy kivel. No hát ha ilyen hítvestársat akartok, hát tessék, menjetek hozzá mind a ketten, legyen belőle török szultán két feleséggel, hanem azt megmondom, hogy én akkor aztán a színeteket se lássam többet, mert ha igen, ugy elverlek evvel a íábszijjal itt, hogy még az unokátoknak is kék fokok lesznek a hátán . . . No nézd . . . Ezeket hallván a belső szobából András legény, szépen összeszedi a czökmókját és bucsut se vévén a kapufélfatól, azaz a két erős csizmától, elballagott, mert gondola, Hosszú uram jámbor és istenfélő csizmadiamester ugyan, de ha megharagszik, hát akkor még őtet is meglábszijjaza . . . jobb lesz elkotródni. Boriska pedig sirt egy hétig, egy hétig meg szomorkodott, aztán kezdett megvigasztalódni. Hogyn- ! Ilyen legény aki . . . Pfuj ! Ez mégis csúnyaság! Aki felé ő tiszta, szűzies szerelmével közeledett. Akit imádságba foglat, akit annyira, de annyira szeretett . . . És Piroska ? No, róla alig volt szó. O még csak gyerek, ki venné komolyan az ő kicsike szerelmét ? A majszterné váltig hajtogatta Boriskának: — Mindig mondtam én, hogy nem nézek ki én jót ennek az Adrásnak a csúnya fekete képéből. Részeges lump fráter volt, nem érdemes sirni miatta. Nézd meg csak édes leányom ezt a másik legényt, ezt a Pált. Ez már egészen más. Ez nem iszik, soha még talán aszszonynak a szemébe se nézett. Ez fog ám megbecsülni téged, ez fog szeretni téged igazán. Az igaz nem valami szép. de hát a férfi csak egy fonkal legyen szebb az Ördögnél, akkor már jól van. * * Multak a'napok, multak a hetek, addig-addig, amig egy egész év elmúlott. Boriska megsoványodott egy kicsit, no meg mi tagadás, közel volt a húszhoz, ilyenkor a lányok már nagyon szeretné nek férjhez menni. Hát biz ő gondolta magában, ez a jámbor Pál legény csakugyan jó lenne férjének. Az anyja is akarja, ő se mondhatná, hogy nem sziveiheti, hát addig-addig szoktatgatta magát a gondolathoz, amig egyszer a félhomályban véletlenül, Isten bizony csak ugy véletlenül, — mikor a jámbor Pál legény nagy nehezen bátorságot vett magának (no nézd az alamuszit !) megfogta a kezét, hát ő se húzta vissza. De igaz, hogy el ne felejtsem, hát Piroskából mi lett ? Tyüjühű ! Micsoda szép leány lett abból ! Olyan gömbölyű lett, mint egy szép kis finombőrü malac, olyan hamvas az orcája, mint az alma, olyan kékek a szemei, mint az égboltozat és olyan kedves a hangja mint a csengő, tiszta harangé. No kérem, az már tiszta gyönyörűség volt csak ránézni is erre a szép kis leányra. Hosszú uramnak mindig ő volt a <kedves kis madara.» Igy szólította, ha t. i. ' nem haragudott. j Hát egy másik vasárnap délután (a ! fontos események mindig vasárnap délután történnek) a jámbor Pál legény felÖltözött szépen feketébe, azután beállított a belső szobába nagy tisztességtudással Hosszú uramhoz, ki mély áhítattal a bibliát olvasgatá. ! —- Mi jót hozott, Pál legény ? szólitá meg őt Hosszú uram. — Hát nem egyébben járok majsztram, monda a jámbor legény, minthogy . . .
