Esztergom és Vidéke, 1898
1898-04-28 / 34.szám
ESZTERGOM és TIME VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^SJ elCT >ik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFizETÉsi ÁRAK: Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUliASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jkoldendök Szcct^cpyi-tér, szánv Kéziratot nem adunk vissza. MgEsztergom — nyaralóhely. Esztergom, április 27. Még 1896. nyarán történt, hogy egy előkelő nevü fővárosi mérnök lapunkban hosszabb, figyelmet keltett cikket irt, amelyben bebizonyította, hogy városunk, kivált a Kovácspatak szinte praedesztinálva van arra, hogy belekerüljön és pedig mint végső és legértékesebb szem abba a láncba, amelyben a fővárosnak nyaralóhelyei Besnyő, Zebegény, Szent Lőrinc stb. irányában egybefoglaltatnak. A mindenesetre tetszetős és életrevaló ideát azóta magunk is portáltuk a lapon belül és kivüi, de kellő eredményt minden törekvésünk aligha ért volna, hogy ha a Proppeller Társulat életében, szervezetében és vezetésében válság nem áll be, amelyet annak reorganizációja követett. Az uj igazgatók, akiket a részvényesek igazán szerencsés órában és szerencsés kézzel állították a vállalat élére, hamar tisztában voltak azzal, mily irányban kell működni, hogy a haldokló társaság kiaszott testébe friss vért Önthessenek s a főfigyelmet kezdettől fogva a fürészgyár fejlesztésére és főleg a kovácspataki gyönyörű ligetnek okos kihasználására fordították. Még egy éve sincs, hogy az ügyek vezetése kezeikbe lett letéve s aki ma kirándul a dunamenti kis paradicsomba, immár elveszti minden skepszisét, amelylyel annak jövője iránt még 8—10 hónappal ezelőtt is viseltetett. A parcellázott erdőrészben szépen emelkedik egyik villa a másik után, az utolsó munkálatokat végezik a csinos Nyaraló szálloda helyiségeiben s a vendéglő vezetésére egy előkelő fővárosi szakember lett megnyerve. Egy év alatt ez mindenesetre oly eredmény, amelyet nemcsak kicsinyleni nem lehet, de sőt a legnagyobb elismeréssel kell fogadni. Az a három-négy előkelő fővárosi cs?lád, amely villatelket vásárolt s már az idei nyarat is uj fiók-otthonában tölti, már magában véve is biztosit arról, hogy a nyaralótelep sorsa aggodalmakra tovább okot nem ad. A családok ismerősei, barátai mindenesetre gyakorta ki fognak rándulni néhány vasárnapi órára s ha jönnek, meg kell szeretniök a szépséges helyet és el kell mondani egyéb ismerőseiknek, akik Visegrád afrikai napjától szédülnek, Nagy Maros vagy Piliscsaba homokját nyelik, Zebegény gerendás, egészségtelen kulyibáiban szenvedik a nyaralás gyönyöreit, el kell mondaniuk, hogy a közvetlen közeli en micsoda különbség, az ő Szaharájuk mellett mily oázis rejtőzik . . . Hogy tehát a telep nem marad ismeretlen s felfedező Stanley-re nincs szüksége, kétségtelen. De hogy megérdemlett ielvirágzása mihamarább, minél biztosabban és minél nagyobb arányokban bekövetkezzék, ez az ok, amiért ma vele foglalkozunk. Mert a gyors és biztos felvirnlást illetőleg nagyon sok függ az első tavasztól. Ezt kell felhasználni arra, hogy mindenki, aki meg fog ott fordulni, csak kellemes emlékekkel távozhassák, a figyelem, az előzékenység, a kényelem oly fokával találkozzék ott, amelyet a legtöbb hasonló helyen nélkülözve, jól megjegyezne magának. Hogy az igazgatóság e tekintetben feladata magaslatán fog állani, nem kételkedünk benne, báré részben neki is még sok teendője van. A Lawn-Tenis pálya, uszoda, gyerek játszó hely, tejcsarnok stb, el nem maradhat, a szállodai és vendéglői személyzet szigorú és állandó ellenőrzésére eminens szükség van stb. De hogy a nyaralótelep tényleg kellemessé, otthonossá váljék azoknak, akik azt drága pénzen élvezni s ezzel végre is nekünk hasznot hajtani szándékoznak, az egész nagy közönségnek, úgy odakünn mint idebenn, közre kell e cél elérésénél munkálkodni. Nem szabad a nyaralókat csak arra való objektumoknak tekinteni, akiktől a néhány heti időzés alatt minél nagyobb adó szedendő be, minél kevesebb viszontszolgálat fejében. Azoknak, akik eddig kizárólagos urainak képzelték magukat a ligetnek, nem szabad haragudni, ha pl, kedvenc helyüket véletlenül »idegen betolakodók* — ez udvarias kifejezést már tavaly is hallottuk — használják; udvariasnak, előzékenynek és diszkrétnek kell leni minden érintkezési terén a vendégekkel szemben, ugy, azonban, hogy a túlzott, vagy helyén nem alkalmazott udvariaskodás se legyen terhükre. Egy szóval le kell küzdeni ugy a kisvárosi kíváncsiságot, mint tagadhatlan arrogáns hajlamainkat is, s ez nem lehet nehéz, nem kételkedünk akkor, mikor ismerjük a mi intelligens közönségünket és a visegrádi, nagymarosi kék lajbis háziurakat, akik lehet, hogy a saját zsebük érdekében, e hasznos tulajdonságokat hamarosan elsajátították. A mi véleményünk mindenesetre Íz ,Es*p % fiié' tárcája. Petőfi 1848. március 15-én. — Fe lolvastatott a bátorkeszi Polgári [Olvasókör márc. 15-én rendezett ünnepélyen. —' _ — Az >EsztergomJés Vidéke* eredeti tárcája. — — Vége. — Nyugtalan, heves vérmérséklete nem hagyta] soká egyhelyen nyugodni, mintha előérzete lett volna, hogy csak kevés idő adatott neki, folyton uj és uj tért keresett, ahol hazáját szolgálja. Irt költeményeket, szerkesztett lapot, majd mint vándorszínész bebarangolja az or szagot, ismét lapot szerkeszt, Aranynyal együtt forditják Sekszpirt. Igy következett el az 1848. Pozsonyban Kossuth március hó 3-án mondott hatalmas szónoklata után folytak a tanácskozások a behozandó reformok fölött. Lassan ment a dolog, a nádor Bécsbe ment, hol a reformokról mit sem akartak hallani. A dolgok ilyetén fejlődésével Petőfi tüzes vérmérsékleténél fogva sehogy sem volt megelégedve, ő különben sem volt a lassú fejlesztés embere; ha lángoló heve elragadta, tett gyorsan és nagyot, igy most is és magával ragadta az ifjúságot, melynek bálványa volt. Emiitett tanácskozások közepette érkezett hire a franciaországi februáriusi eseményeknek, március 14-én megjött a hire a bécsi forradalom — és Metternich herceg bukásának. Ezen nappal kezdődik tulajdonképpen Petőfi politikai szereplése és amit a Karok és Renddekhez szólt: »Hahó, tekintetes Karok és Rendek, Csak utánnam, én elül menedék !«, azt a hirek által feltüzelve megcselekszi a költő. Igy a mit a bölcsen tanácskozó honatyák évekig el nem érhettek, megcselekszi az ő hazafias lelkesedése 24 óra alatt. Március 14-én este megjelennek Jókay, Vasváry, Irinyi és Bulyovszkyval a Pillvax kávéházban és elmondják a Béesből jött híreket megszerkesztik 12 pontban, mit kivan a magyar nemzet ! Ezt a fiatalság nagy lelkesedéssel fogadja és elhatározták, hogy másnap az jegyetemen összegyűlve, ezt proclamálni fogják és igy is történt. Ott olvasta fel először Petőfi csodákat mivelt riadóját : a Talpra Magyart. És esküre emelt kézzel zúgta rá az ifjúság: A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk. A lelkesedés ezen mámorában Petőfi vezetése alatt megrohanják a Landerer nyomdát és ott jelent meg akkor a szabad sajtó első terméke, a Talpra magyar. Még az nap 20.000 budapesti polgár gyűlt a városháza elé és követelték, hogy a polgármesterek írják alá a 12 pontot, ami mégis történt, a » Talpra magyar« kézről-kézre, szájról-szájra járt és lázba jött a város összes lakossága ; e diadalmámorban kiszabadítják a sajtó vétségéért fogva ült Tancsicsot és a helyőrség nyugodtan maradt. Ezen a napról szól következő költeménye: »15-ik március 1848.* Ezen napon ezt irta naplójába ; Szabad a sajtó . . . Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat s ugy irnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugárai: «Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs . .. Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje hogy szabad sajtó nélkül, lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság ! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk Tégedet!* Uh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, mig csak él egy magyar, ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfödő gyanánt ... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal az egész nemzetet, mert tovább élni nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig |dicsőség!« Ezt tette Petőfi március 15-én, azért nevezte e napot Jókay Szt. Petőfi napjának. Ezután elterjedt a lelkesedés az egész országra, végre engedett a király is, szentesité a kivánt törvényeket, de bekövetkeztek mégis ama szomorú események melyek a nemzetet kényszeriték, hogy ősi jogáért, szabadságáért most már mint nemzet megvívja az önvédelmi harcok legdicsőbbikét. Petőfi mindenütt elől járt, ha szóval
