Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-24 / 33.szám

Esztergom, 1898. XX évfolyam, 33, szám, Vasárnap, április 24. ESZTERGOM és VIDÉKI VÁBOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M

e

ái

c

lei>ik Vasárnap és csütörtökön. JSLŐFIZETESI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUbA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jkülöenúök SzceltepyMsér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza, HÉJAz egyesítés évfordulóján. Esztergom, april 23. II. Legutóbbi számunkban foglalkoztunk azokkal a fenkölt dythirambusokkal, amelyeket egy helyi lap városunk jelenlegi tisztviselői karáról, de főleg annak fejéről erősen felhangolt kobozán elzengett. Most pedig — már csak azért is, mert igazán originális — kissé reflektálunk a város és a vármegye arról a szembeállításáról, amely ugyanezen lap ugyanezen számában — nyomatékosság kedvéért — két helyen is megtétetik. Originálisnak mondottuk e szem* beállítást, bár lehettek akik bosszankodtak is rajta, el nem dönthetvén, vájjon tudatlanság, arrogancia, vagy túlságos naivitás nyilatkozzik-e meg az említett szembesítésben. Mi abban a véleményben vagyunk: ha még egyszer figyelemmel végigolvassák azokat a passzusokat, mindnyájan jóizüen fognak mosolyogni rajtuk, ráismervén fekete keztyüben is Ézsau szőrös kezére és megértvén, hogy a naiv cikkíró ugyancsak kicsinylő véleménynyel lehet a józan közönségről, ha egy néhány tintacseppel narkotizálhatónak tartja őt s mily komikusan elbizakodott, ha mint a parvenük szokták, magát rettenetes bátor embernek tartja, amiért egy igazi arisztokratának — háta megett — fricskát mutat. Szó nincs róla, nem a szó szoros értelmében vett város és vármegye között akarunk mi itt, mint talmi és valódi arisztokrata között különbséget tenni. Nekünk is legforróbb óhajtásunk, bár a két testület^minden téren egyenrangú, egyenértékű volna, de hogy a két testület jelenlegi vezetőségét ugy lehessen szembeállítani, ahogy a cikkíró teszi, azt nevezzük naivnak és komikusnak. A cikknek már első mondata kritériuma összes értékének megbízhatóságának, igazságosságának. Ugyanis elégedetten konstatálja, hogy a »vármegyeházán a legutóbbi tisztújítás óta a valódi munkásság talált tanyára*., bár kegyesen megengedi, hogy a > vármegyénél nem volt meg az óriási elmaradottság.* Aki ily nyilvánuló valótlanságot állit, a múltra való gyanúsítással, azt komolyan nem vehetjük s mivel az egész közönség — még a legnagyobb ellenségeket is beszámítva — nagyon jól ismeri, hogy egy-kétkilenc tisztújítás óta milyen volt a vármegyei tisztikar munkássága s hogy az nagyobbá és valódibbá sem nem válhatott, sem nem válhatik, neai hihetünk egyebet, hogy a cikkírónak fogalma sincs a vármegyeházi hivatalszobákról, írni azonban muszáj ! A városházi hivatalszobák alapos megtekintése után menjen át csak egy napra a szomszédba s tegye meg maga, nyitott szemmel az összehasonlítást! Győződjék meg róla mily komolyan, becsületesen és értelemmel munkálkodik ott a legkisebb kerék s mert mindegyik a maga helyén van és mindegyik ismeri és betölti feladatát, hogy öszszevág az az egész szerkezet! S lássa, hogy ily munkásságnak mily tisztelet, mily elismerés, mily közbecsülés az eredménye ! Vegye észre, hogy a kvalifikációhoz a kutyabőrön kivül lelki, szellemi, veleszületett kvalifikáció is szükséges ! Nézze meg az aktakönyveket, naplókat, levéltári adatokat, végzéseket, elintézéseket és akkor hasonlítson újra ! És ha megfordul ott, azt is látni fogja, mennyire nem igaz, hogy a »vármegye derék vezetősége is kezdi a városházi állapotokat más szemüvegen nézni, «már csak azért sem igaz, mert az szemüveget egyáltalán nem használ, hanem éles, tiszta, nyilt szemmel lát,s amit lát, ma is ép oly elszomoritó,'sivár látvány, amilyen eddig volt. S ennek a derék vezetőségnek hiába ajánlgatják, hogy > azonosítsa magát a város közönségével*, (már. t. i. a városháziakkal, mert a közönség mindig egyetértett a vármegye üdvös törekvéseivel) Ezekkel nem szabad azonosulnia ! A vármegyének olyannak kell lenni, mint a jó nevelőnek, aki nem becézheti, ültetheti ölbe engedetlen, rakoncátlan növendéket, de kötelessége meginteni s ha kell megfenyíteni őt, éppen mert a javát akarja s mert elvégre ő is felelős a kezébe adott hatalomért. Hanem persze a rossz pubik minden időkben a tanitó bácsiban keresik a hibát. A cikkíró kegyesen kijelenti azt is, hogy a város vezetői is »tisztelik és becsülik a vármegye lelkes vezetőit«, hiszen április ii-én is oh >mily előzékenyek és udvariasak valának még a vármegyével szemben is.* Azt az udvariasságot és előzékenységet,hogy díszmagyart öltenek magukra és reprezentálnak, azt hisszük, a vármegye szívesen elengedi, ha e helyett mindig üdvös célú rendeleteit teljesitik, nem várják meg minden ügynél a félszázadik sürgetést s a helyett, hogy a vármegye vezetőinek emigy per mopsz tanácsokat osztogatnak, a maguk házuk előtt söpörnek, a seprőik aligha kopván el ama bizonyos emlegetett Augias-istálló kisöprése alkalmával. És akkoz elérhetik azt, hogy a >két testület összetartva munkálkodjék közre a város felvirágzatására, * mert ez az öszmüködés semmiesetre sem állhat a tétlenség, az indolencia, a tudatlanság elnézéséből és istápolásából. Üresen konganak az ily nagyképű és hangzatos frázisok, nem is támad viszhangjuk. Kicsi is, naiv is a cikkíró ahhoz, hogy a mi vármegyénk urait oktasa, tanácsokkal lássa el, vagy hogy lépes vesszőre csalja. A vármegye az marad, annak kell maradnia a jövőben is, aki eddig volt, amig a városháziak meg nem változnak. Sőt talán túlságosan elnéző, türelmes, jóságos szívű a városházával szemben, bizonyára mert maga is szégyenít, hogy székvárosát az egész ország a maga meztelenségében megismerje. Legalább ha nem gondolkodnék oly hyperhumánusan, bizony nem tudjuk, nem hüselhetne-e pl. valaki már régebben *procul negotiis, ut prisca gens mortalium* kenderesi Tusculanumában ? Pedig látva a vármegye erélyes bár, de túlságosan türelmes eddigi minden akciójának eredménytelentelenségét, szinte azt kell kívánnunk, hogy a tanitó bácsi, a jó szó, intés, figyelmeztetés, fenyegetés nem használván, immár a virgácsot vegye elő, Ha előbb sóba áztatj , azt az sem árt ; tudja, hova és kire kell suhintani vele. Attól talán megtanulnak nemcsak > udvariasnak és előzékenynek lenni*, >tisztelni és becsülni*, de dolgozni, produkálni és végre valahára egyenes uton járni is. Árgus. Városi közgyűlés. — Ápril 22. — A városatyák az egy pontból álló tárgysorozathoz mérten feltűnő számban gyülekeztek össze a városháza tanácstermében, mintha előreérezték volna, hogy itt egyébb is fog történni a hasáb- és dorongfa árának megállapításánál. Komoly, súlyos és nagyjelentőségű momentum volt mindenesetre egy arra hivatott, kompetens tényezőnek, a városi főügyésznek interpellációja, amely éles szövétnekkel világított be a rettenetes városházi zavarba s melynek megdöbbentő igazsága szinte megdermesztette a közönséget. Az első interpelláló külünben Tátus János volt, aki immár a harmadik közgyűlésen szólalt fel a legelőbér szedése ügyében. Az iránt interpellálta meg a polgármestert, hogy miért nem tűzte ki ma tárgyalásra ebbeli indítványát, jóllehet azt most már — mint megkívánták, írásban és idejében terjesztette be s a gazdasági bizottság is foglalkozott vele. Megnyugodott a polgármester-elnök abbeli kijelentésében, hogy indítványa a május 5 iki közgyűlés napirendjére lett tűzve. Majd felemelkedett dr. Földváry István. Maga is szokatlannak tartja ugyan, hogy az elnököt e helyen interpellálja meg, de oly nehéz viszonyok közé jutottunk, a szervezési szabályrendelet végrehajtásában s ebből folyólag a hivatalos ügyek ellátásában oly zavarok mutatkoznak, amelyek eminens veszélyt rejtvén magukban, hallgatnia nem lehet. Minden öndicsekvés nélkül elmondhatja, hogy annak idején a gonddal és munkával készített szervezési szabályrendeletet SZÍVÓS kitartással hónapokon keresztül átvezette e testület előtt ugy, hogy az a legfelsőbb helyen is jóváhagyást nyert. E szabályrendeletben oly kerete van megteremtve a közigazgatásnak, amelyen belül maradva, sokkalta más eredményeknek kellene mutatkozni, mint amilyenek vannak. Ez pedig onnan van, hogy az elnök annak rendelkezéseit semmibe sem vévén, az adóhivatali ellenőr működik a házi, a házi pénztári az adóhivatali pénztárban, a tanácsosok egyáltalán nem referálnak, a levéltárnok az elnöki irodában van, az ő munkáját egy fogy. ügynök végezi, a gazdasági teendőkkel, ha mindjárt eredményesen is, a számvevő foglalatoskodik, az árvaszéki ügyeket egy jegyző teljesiti, amennyire bírja, önállósítják a kórházgondnoki állást mert a kórházgondnoknak nem tetszik a főorvos, stb. Mintha csak vegyeskereskedés volna az egész városháza. Mindenki azt teszi, mihez éppen passziója van s ha semmihez sincs passziója, nem tesz semmit. Mindez nem történhetnék, ha az elnök az ellenőrzésre hivatott minden képviselőnek kezéhez juttatta volna már a kinyomatott szabályrendeletet. Sokszor megsürgette azt privátim, öt hóval ez e-