Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-13 / 4.szám

vezőbb ajánlatot adott be közvilágításunk villamosan való ellátására. Megkezdődöttt újra nagy lelkiismeretséggel, valóságos minuciozitással az ajánlat tárgyalása, az ajánlattevő eddig teljesített minden követelményt s az ügy előrehaladt annyira, hogy a főügyész megbízható volt a szerződési tervezet elkészítésével s ez több heti gondos munka után már el is készült megbízatásával. Nosza megijedtek ami Cunctatoraink, hogy talán mégis lesz valami a dologból s szinte azt kell hinnünk, hogy maguk kutattak fel valakit, akinek feltűnése akadályokat gördíthet a szépen előre gördülő Török-féle terv megvalósításának útjába. Az acetylen-gáz után felfedezték a vizgázt s anélkül, hogy valaha hallottak volna felüle valamit, egyszerre lelkes vizgázistákká csaptak fel. A vizgáz-ajánlat beterjesztője bennünket is felkeresett s hosszú előadásban ismertette ez anyag minden lehető előnyeit. Minket azonban csak arról győzött meg, hogy a vizgázvilágítás ma még sokkal primitívebb, bizonytalanabb, befejezetlenebb találmány, mint az acetylen, amire nézve elég világos bizonyíték, mit maga az ajánlattevő beismert, hogy egész Európában még csak két kis városban tettek vele kísérletet, egyben Hollandiában, egyben egy kicsike kis német hercegségben. A komoly szaklapok és a szakemberek is ugyancsak a legnagyobb tartózkodással szólanak az uj világításról és mindenkinek óvatosságot ajánlanak. Nos, mi azt hisszük, hogy Esztergom nem az a város, amely megengedhetne magának akkora luxust, hogy a tudománynak és a haladásnak egy uj világítási metódus experimentációjával tegyen szolgálatot. És arra sincs szüksége, hogy Tata-Tóváros sorsára jusson. A kérdés megoldása különben is sokkal sürgetőbb, semhogy várhatnánk addig, amig a vizgáz használhatósága, vagy használhatatlansága évtizedek alatt — mert ennyi idő mindenesetre szükséges hozzá — kipróbáltad k. Ami Cunctatoraink rákpolitikájukat azzal szeretik indokolni, hogy a tudomány folytonosan előre halad, minden találmány utóbb olcsóbbá válik. Való igaz, de ennek az argumentumnak alapján soha semmi uj találmányt akceptálni nem volna szabad, éppen azért mert a tudomány folyton halad és a találmányok idővel rendesen tökéletesbülnek. Mindezeknél fogva, azt hiszszük, nem a köz érdekében cselekszenek azok, akik amikor egy rég óhajtott alkotás megvalósulóban van, a piacra dobnak valamilyen mottó-t, amely, ha nem szándékosan is, de tényleg csak a megvalósítás megakasztására szolgál. Hiszen senki sem követeli a Tö rök-féle tervnek okvetlen elfogadását, bár annak kétségtelenül nagy előnyei vannak. Ahelyett hogy egy ismeretlen, ki nem próbált anyag mellett kardoskodnak, sokkal helyesebben cselekednének, ha egyelőre bevárnák, mig a kész, alaposan megbírált s mindenesetre tetszetős ajánlattal végeznének. A szerződési terv ugy is a közgyűlés elé kerül, ott módjában lesz minden érdekeltségnek hozzászóllani, minden óhajtást, minden aggodalmat előadni. Végre is elég intelligensnek és elég önállónak kell lenni a képviselőtestületnek arra, hogy csak olyasmit szavazzon meg, aminek kétségtelen előnyeiről és hasznosságáról meggyőződött, Ha erre nézve a Török-féle tervben nem fogja megtalálnia kellő garanciát, ám szavazza le s akkor lehet majd más irányban operálni, de akkor sem bizonytalan experimentációkkal. Legalább a mi véleményünk az, hogy inkább maradjon meg a jelenlegi világítás, mintsem Tatatóváros sorsára jussunk. A vizgázat pedig csak próbálják ki Hollandiában és a német hercegségekben. Aucun. A vármegye és a város. Esztergom, január 12. kül való valótlanság, amelynek elkövetésére komoly, hivatásos laporgánum sohasem vállalkozhatik. Ily eljárás a helyi sajtóban eddig ismeretlen volt, természetesen már magának a lapnak érdekében is, mert csak az ő reputációjának árt, ha néhány órás szenzáció kedveért olyasmiket mer nyomdafesték alá adni, amik apokrif volta, valótlansága rövid kérészélet után kiderül. Használni pedig nem használ senkinek. Ez azomban a lap lelkiismereti dolga, mi csak a helyi sajtó tekintélye nevében tiltakozunk hasonló merényletek ellen. S hogy a szétpukkant szenzáció — hólyag tartalmatlanságát igazoljuk, egyszerűen leközöljük a szóban forgó miniszteri rendeletet az annak természetes folyományát képezó alispáni végzéssel egyetemben, amelynek legszigorubb, legkérlelhetlenebb végrehajtását nemcsak kérjük, de el is várjuk. Azt hisszük, a két aktát a polgármester nem fogja ablakába tenni, de a két szerkesztőség informálója sem. 261/898. szám. Esztergommegye alispánjátéi. Másolat. Magy. kir. belügyminiszter 107165/III. szám. Esztergom vármegye közönségének Esztergomban. A mult évi szeptember hó 29-én 369. szám alatt kelt felterjesztés csatolmányait Esztergom város 1895. éví számadása és leltárának adatai alapján az 1890. évi augusztus hó 31-én 57589. sz. alatt kelt körrendelettel közölt B. C. minták szerint készített kimutatások kivételével a vármegye közönségének vett használat után idezártan vissaküldöm. Fentemiitett felterjesztésében előadott azon kérelmét-illetőleg, hogy a város Összes gazdálkodási ágainak tüzetes átvizsgálása céljából a vezetésem alatt álló minisztériumból egy számvevőségi közegnek kiküldését rendeljem el, a vármegye közigazgatási bizottságához 1896. évi október hó n-én 77231. szám alatt kelt rendeletemben foglalt indokoknál fogva a vármegye közönségének kérelmét ez úttal sem találtam teljesíthetőnek. Nem találtam teljesitheLőnek még azért sem, mert a midőn a törvény a rendezett tanácsú városok feletti felügyeletet a vármegye közönségére bizta, megadta annak az eszközöket is, hogy felsőbb hatósági hatáskörének a rendezett tanácsú várossal szemben érvényt is szerezhessen s ezen eszközök elég hatályosak, csak kellőleg alkalmazni kell azokat. Ez esetben nem állhat elő a felterjesztésben panaszolt azon helyzet, hogy a város tiszti kara túlságos számban szaporittatott, s a közigazgatás érdekei annak daczára kellő érvényesülést nem nyernek. Sajnálatos jelenség a felterjesztés azon további panasza, hogy a. város vagyoni helyzete folyton kedvezőtlenebbé válik, s a rosz gazdálkodás a károst a tönk felé hajtja. Ennek meg^átlására az 1886. XXII. törv. cikk 117. §-a nyújt alkalmas eszközt s részemről kész vagyok az abban kilátásba vett intézkedést, a vármegye, esetleg hatóságai kellően indokolt felterjesztésére alkalmazásra juttatni, a mint általában a vármegye közönségének és hatóságainak a bajok orvoslását czélzó minden intézkedését a mennyiben a törvényben gyökeredzik, hatályosan támogatni kész vagyok. Annak megemlítésével, hogy egyidejűleg a vármegye főispánját is törvényes hatáskörében való megfelelő eljárásra utasítom, felhivom a vármegye közönségét, hogy a maga részéről is erélyesen intézkedjék, s tett intézkedé-seiről s azók eredA vármegye közönsége, mint ismeretes, mult évi közgyűléséből felterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz, amelyhez behatóan ismertetvén a város dezolált állapotát, többi között a város anyagi viszonyainak végleges rendezésére — tekintettel arra, hogy a megyei számvevőség munkával úgyis tul van terhelve — egy állami számvevő-közeg kiküldését kérte. E felterjesztésre most érkezett meg a minisztérium válasza, amely a törvényhatóság utóbbi kérelmét ezúttal nem találta teljesíthetőnek, ugy vélekedvén, hogy a vármegye közönségének meg vannak az eszközei arra, hogy azok hatásos igénybevételével a várossal szemben eljárhasson. A rendelet e hatásos eljárást szinte nyíltan elő is irja, sőt határozottan utal arra, hogy szükség esetén a zárgondnok elrendelésébe is belemegy (1866. XII. tv. cikk) s kijelenti, hogy a megyének a városi bajok orvoslására irányuló minden intézkedését támogatja. Ez a tiszta igazság. Es ezzel szemben az <Esztergomi Lapok* és az «Esztergom > (s ez utóbbi nyomán tegnap az «Alkotmány*) vasárnapi számukban — természetesen még a rendelet hű kivonatát sem közölvén — a vármegye rendreutasitásáról, a város íényes elégtételéről, (igazi szatria !) a közgyűlési határozat megsemmisítéséről s olyasmiről irnak, hogy a miniszter megintette a vármegyét a városi autonómia nyilt megsértéseért. S irnak minderről oly határozott, kategorikus formában, ahogy a filozófia fogalmazza meg a maga megdönthetlen tételeit. Ez nem raffinált, célzatos kommentálás, ez nem rabulisztika, nem is a szöveg megcsonkított idézése ; egyszerű, minden jóhiszeműség nélményéről 60 nap alatt hozzám jelentést tegyen. Budapesten, 1898. január hó 5-én. Perczel s. k. X Végzés. Másolatban a közlemény kapcsán, oly figyelmeztetéssel adom ki Esztergom rendezett tanácsú szab. kir. város képviselőtestületének, hogy a mult évi 369. közgyűlési számú itteni határozatban tett észrevételekre kivánt jelentését a határidő szigorú betartása mellett mulhatlanul beterjessze. Másrészt pedig elvárom a város képviselőtestületétől, hogy a mindenfelől rendezetlen pénzügyi s vagyonbeli viszonyok rendezését a legnagyobb körültekintéssel s a város, mint ilyen érdekein ek teljes megóvásával eszközölje; mert, ha arról kelle?ie meggyőződnöm, hogy az eddigi gazdálkodási rendszertől való eltérés, s egészségesebb pénzviszonyok behozatala a képviselőtestületnek a jövőben sem képezné legelső érdekét, úgy kénytelen leszek az 1886. évi XXII. t.-czikk uj. §ában biztosított jogomnál fogva oly minden tekintetbefi megbízható egyénről gondoskodni, a ki a város vagyoni érdekét, esetleg a képviselőtestület ellenére is meg fogja védelmezni. A miniszteri intézvényt pedig eredetben a vármegye legközelebbi közgyűlésére vezérlem. Esztergom, 1898. január hó 8-án. Andrássy János, alispán. § «Fertőzött közigazgatás.* Azt tartja a közmondás, hogy az a legjobb asszony, akiről a legkevesebbet beszélnek. Nos ha Esztergom asszonyszámba menne, a legutóbbi időkben már a legutolsók között foglalna helyet. A fővárosi lapok »Vidék« rovatában úgyszólván állandóan pellengérre van állitva s még a vezércikkek is foglalkoznak vele, — csak ugy mint Hódmezővásárhelylyel. Természetesen elismerik, hogy nem értünk még a magyar Paris nívójára, elég szégyen azonban az is, ha egy hasábra kerültünk a legkorrumpáltabb várossal. A »Pesti Napló« pl. mai vezércikkében fenti címen a következőket irja rólunk : Esztergom már egészen más, (t. i. mint Hódmezővásárhely) annak nem olyan tragikus a sorsa. Múltkor maga kért a kormánytól tutort; a belügymi„, niszter most leir az alispánhoz és utasítja — ha másként segíteni nem tud, rendeljen ki a városnak zárgondnokot. Mi történheteit ebben a tiszteletre méltó városban ? Valami gazdagságot emésztő, rohamos haladásáról soha sem hallottunk ; néhány év előtt vasútja sem volt még ; csöndes papi város ósdi szokásokkal, szunyadozó hajlamokkal. JL.s mégis beüt a krak a város pénzügyeibe. Lehetséges-e az ilyen ha a polgárokban érzék van a közügyek iránt és ha a jóakarat mellett van némi intelligenciát Hiszen nem olyan rengeteg finánctudomány kell hozzá, hogy az ember egy alig húszezer főnyi városnak a gazdaságát rendben tartsa. Néhány rövid sor és mégis mennyi igazág benne! Egy távollevő, objektív kutató elme befolyásolhatatlan kritikája. Az a dült betűkkel szedett kérdés elevenünkbe vág. De felelni reája, nagyon kinos. Hát mi lesz még majd a folytatás? Megye és város. O Személyi hír. Maiina Lajos polgármester nehény nap óta ágyban fekvő beteg O A közigazgatási bizottság keddi ülésén a bizottsági tagok szép számban jelentek meg. A tárgysorozat alig tartalmazott egyebet a havi jelentéseknél, azok közül azonban zajosan megéljenezték a Vargyas Endre tanfelügyelőét, amely ékesszóló tanúbizonysága annak, hogy esztergommegye közoktatásügye a