Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-14 / 30.szám

Esztergom, 1898. XX évfolyam. 30. szám. Csütörtök, április 14. ESZTIM! és TIME VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Előfizetési árak : Egész évre — — — — Fel évre— — — — — Negyed évre — — — Egyes szám ára: 7 kr. 6 írt — kr. 3 írt — kr. 1 fit 50 kr. j MŰNKÁGSY KÁIrMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PNOKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések j küldendők Széct}epyi-tér, 330. szán}. Kéziratot nem adnnk viasza. 1SQS 11­Oszlik már . . . Oszlik már az égnek fekete felhője, Szerte árad a ?iap élétkeltő fénye, Ébred a jogobiak gyászos temetője, Meghal a zsarnokság gyilkoló önkénye, S a mint a tavaszi szellő tovaárad, A szabadság lelke mindenütt feltámad ! Tavasz lett nekünk is ! Hosszú téli álom Nehezült ránk, mint a haláangyal szárnya; 01 a>: volt a magyar, mint szomorú [várrom, Rt bocsátkozott a pusztulás árnya : Mit a zsémbes öreg, ki halálát várj a — Senki sem hallgatott panaszos szavára ! Ez a dicső nemzet gyenge asszonymódr a Hajdani szépségét sóhajtozta vissza ; Szabadságért lengett egykor lobogója S most gyáva könnyeit fekete föld issza! Nubia párduca gyáva nyulat nemzett ? Sasok nemzedéke búgó gerlice lett ? Gyáva panaszokkal küzdött önkény ellen S szolgaságban tartá jobbágy testvéreit; Önzésbe sülyedt el a nemzeti szellem S alig volt közöttünk, ki a jövőben hitt, Millióknak sem volt honjuk e hazában, Melyért nyolcszáz évig hullt vérük bá­jban ! Elhagyta hát Isten végképen a magyar ti Könyörtelenné lett gyászos pusztulását f Kihalt-e már a szív f Megbénult-e a kar ? Tűri, hogy elleni elenyésztét lássák f Nem hagyta el Isten, nem ! — megvál­tót adott, A kinél nagyobbat nem láttak századok ! Széchenyit küldötte népünk váltságára, A kinek szavára felriad a nemzet ; Munkás honszerelme gyújtó szózatára A magyar újonnan nagy hősi nemzet [lett ! S szólott’, c Mi a magyar minden dicsó­[sége ? A magyar még nem volt, magyar leszeti [végre !» Gúnytól, fájdalomtól lángzó szózatára Uj élet támad a tespedt idegekben, Halódó szivekben kelt uj élet árja, Ifjú vér lüktetett a fonyadt erekben. Munkált és alkotott, hatott, gyarapitott: Gondolatot, érzést — mindent megújított! Varázsigéjére feltámadtak hősök, Kiket küzdelemre jog, igazság edzett, Hogy miért küzdöttek honfoglaló ősók : A szabad hazában legyen szabad nemzet! Megosztva a jogot, testvér legyen minden, Kit e hon fiának alkotott az Isten ! Es a magyar újra küzdött magyar ellen, De egy s szent volt a cél; egy, nagy, bal­I dog haza! A küzdőt hevité égő honszerelem S felderült a nemzet fényes, szép tavasza! Hangzott és viszzhangzott szerte a harci [dal: Hazádnak rendületlen légy hive, óh ma­[gyár ! Szent lelkesedésben mindenki remélt, hitt, Kossuth lángszavára izzóvá lett a hon ; Csak 0 félté, óvá nemzete reményit S midőn a hon épült — busongott ro­[mokon ! A költő szent harcra felgyújtva énekel, Es a nemzet többé nem kér, de követel ! És termő lett újra hazánk áldott földje, Emelte a hazát szív, ész és serény kéz ; Szabad lett a föld s kit lenyiigzótt gó­[röngye: Millió — a honért élni s meghalni kész. Megifjult a magyar, uj lett alkotmánya S megpecsételte a magyarok királya. Nemzet lett a magyar, egy szív és egy [lélek A százezrekből milliók támadtak ; Egy haza polgári, szerető testvérek ! — ó majd hozzájuk álltak a régi halottak : Bethlen és Rákóczy elvérzett hősei, Mikor szabadságunk meg kellett védeni! Áldottak legyetek, ti szentek, ti nagyok ! Leborulva áldunk mi gyarló unokák, A kik szent nevetek, ti fénylő csillagok, Szégyen s büszkeségtől pirulva zokogják. Népünk védszentjei, imánk hozzátok száll: Egy legyen a magyar s vele egy a király! Dr. Koltai Virgil. A király legdicsőségesebb tette. MI ELSŐ FERENC JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁL YA. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű Főrendéi és Képviselői közös egyetértéssel a következő törvénycikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé : §• fi NEMZT KEGYELETTEL ÉS HALAS ÉRZELEMMEL EMLÉKEZVÉN MEG AZ ORSZÁG TÖRTÉNETÉBEN KORSZAKOT KÉPZŐ 1848. ÉVI AZON TÖRVÉNYHO­ZÁSI ALKOTÁSOKRÓL. MELYEKKEL AZ ALKOTMÁNYOS JOGOK A NEMZET MIN­DEN OSZTÁLYÁRA KITERJESZTETTEK, A KÉPVISELETI ALAPON NYUGVÓ FE­LELŐS KORMÁNYRENDSZER BEHOZA­TOTT, A KÖZTEHERVISELÉS ÁLTALANO- SITTATOTT, A FÖLDBIRTOK FÉLSZ AB ADIT- TATOTT, A SAJTÓSZABADSÁG, A JOG- EGYENLŐSÉG S ÁLTALÁBAN A POLI­TIKAI ÉS POLGÁRI SZABADSÁG MA­GASZTOS ELVEI ÉRVÉNYRE JUOTTAK ! EZEN ALAPVETŐ TÖRVÉNYÉK MEGAL­KOTÁSÁNAK FÉLSZÁZADOS ÉVFORDU­LÓJA ALKALMÁBÓL A TÖRVÉNYHOZÁS APRIL HAVA 11—IK NAPJÁT, MINT AZT A NAPOT, A MELYEN dicső emléke­zetű V. j^ERDINÁND KIRÁLY AZ 1848-IK ÉVI KORSZAKOT ALKOTÓ TÖRVÉNYE­KET SZENTESÍTETTE, NEMZETI ÜN­NEPPÉ nyilvánítja. 2. §• j£ TÖRVÉNY 1898. ÉVI APRIL HÓ 11-IK NAPJÁN LÉP ÉLETBE S VÉGRE­HAJTÁSÁVAL A MINISTERIUM BIZATIK MEG. Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolcszáz kilencven- nyolcadik évi április hó negyedik nap­ján. Ferencz Józszef s. k. (P. H.) B. Bánffy s. k. Vármegyénk ünnepe. Esztergom, április 13. Szép volt, méltóságos volt, a hétfői kettős ünnep ; Esz- tergommegye újra megmutatta, hogy van érzéke a hazafias, loyalis nemes érzések megnyilatkozásában. A szürke ég, a kellemetlen lomha eső nem akadályozta meg abban, ki ne tűzze a lobogót házára, hogy ott ne legyen azoknál az aktusok­nál, amikor a királyszeretet őszinte szívből való dokumentálásának, mai szabadságunk, uj életünk alapkövei letételének megemlékezése meg­ünnepléséről van a szó. Te Deum. Hétfőn reggel kilenc óra előtt — mozsárdurrogás zajában — sza­kadó záporban sürü egymásutánban szállították a kocsik a kir. városi plébánia templomhoz vármegyénk notabilitásait, amig a nem »hivatalos« közönség oly tömegben töltötte be a templom hajóját, amilyent az ódon egyház még husvétkor sem látott együtt soha. A piros posztóval beterített s diszruhás megyei és városi hajdúk­tól szegélyzett két padsor egyikében foglaltak helyet a vármegyei tiszti­kar, élén az alispánnál, a majdnem teljes számban megjelent városi tisztikar a polgármester vezetése alatt, a bírói kar, amelyet Kör- mendy Imre kir. járásbiró, az adó­hivatal, amely Garbóczy Ferenc adótárnok vezetett, a baloldali padsorban a házi ezred tisztikarának küldöttsége Wojnovich Emil ezred­parancsnok vezetése alatt, a ben­cés ház részéről Vojnics Döme igaz­gató stb. A megyebizottsági tagok szinpompás díszruhája között fel­tűnt Komlóssy Ferenc impozáns ma­gyar főpapi diszöltönye. A hercegprimást, a megye örö­kös főispánját, a szép ünnepen, tel­jes főpapi díszben, Boltizár József érseki helynök képviselte. A sanc- tuárium előtt a megye zászlaja lo­bogott, amelyet Reviczky Győző főszolgabiró tartott. Az ünnepi Te Deumot és a mi­sét — aszszisztenciával — dr. Fehér Gyula mondotta. Az istentisztelet tiz órakor végződött, amikor is az ünneplő közönség gyalogosan fel­vonult a vármegyeháza dísztermé­be, ott összeolvadt a már nagy számban egybegyült lelkes érdek­lődőkkel, mig odafenn a karzaton a hölgyek szép gárdája foglalt he­lyet. Odalenn a rögtönzött tribün- szerü pódiumon bizony nem is akadt volna helyük. A diszközgyűlés. ! A megyei lobogó alatt emelvényen elhelyezett piros bársonyszéket egyelőre Andrássy János alispán foglalta el. Jobbján Boltizár püs­pök, balján B. Szabó Mihály fő­jegyző ült. A főpapság részéről megjelent még dr. Walther Gyula harcegprimási irodaigazgató is. Az al­ispán nehány szóval az ünnepi közgyü lést megnyitván, FreyFerenc, HeyaTi- vadar, Komlóssy berenc megyebizott­sági tagokat, a két járási főszolga­bírót s a város polgármesterét kérte fel, hogy a főispánt a gyű­lésben való megjelenésre küldött- ségileg felkérjék. A rövid időre felfüggesztett köz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom