Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-09 / 29.szám

hatalmának emelésére számtalan éve­kig boldogul éljenek Tántoríthatlan ragaszkodás és leg­hívebb alattvalói hódolattal marad­tunk Felségednek Kelt Esztergomban a vármegye törvényhatósági bizottságának 1898. évi április hó 11-én tartott rendkívüli közgyűléséből legalázatosabb szolgái, Esztergom vármegye közönsége nevében Andrássy János alispán. A határozati javaslat egyhangú elfogadása után a főispán a díszköz­gyűlést berekesztette, mire az egész közönség hazafias lelkesedéssel éne­kelte el: >Hazádnak rendületlenül.* S ezzel a feledhetlenül szép déle­lőtt véget ért. A kivilágítás. A tervezett zenés ébresztő és ta­karodó — a katonai zenekar már elő­zetesen le lévén foglalva, — elma­radt, annál fényesebben sikerült azonban az esti kivilágítás, amely általánosabb, impozánsabb, ragyo­góbb volt a márczius 15-ikinél is. Különösen sikerült a vármegye­háza erkélyének díszítése, amely Neumayer Károly ízléses, ügyes munkája volt. A babérlevelekből alkotott ornamentikus keretben ra­gyogó fényben úszott a király arcz­képe. Imponáló volt a kaszárnya hatal­mas épülettömbje, kivilágított tömér­dek ablakával s a városháza frontja, melyen mécsesekből alakított szá­mok ragyogták szerte a két aktu­ális évszámot: 1848—1898. Mint hűséges krónikásoknak, kö­telességünk, hogy a legnagyobb fé­nyességben a legkisebb árnyékot is észrevegyük. Ilyen volt pl. hogy sokan — állítólag, mert az esőtől féltették — nem tűzték ki házukra a lobogót, amelyet különben nem igen szoktak kímélni. Különösen a vízivárosi háziurak voltak ily taka­rékosak. Ezek között van a kirá­lyi tanítóképző is, amely pedig jó példát vehetett volna a nem oly messze levő primási palotától. Hibázott a városi intézőség is, amely különben általánosságban de­rekasan közreműködött az ünnep sikerén, amennyiben, mint háziúr, nem gondoskodott arról, hogy az ünnepi istentisztelet alkalmával lega­lább a meghívott testületek, hiva­talok a padokban helyet kpjanak, igy pl. a bíróság tagjai a padsorok között voltak kénytelenek ácsorogni. . . . E kevés árny persze ép ugy nem homályosította el az általános ragyogást, ahogy az ünnepi hangu­latot Iupiter Pluvius sem tudta megrontani. Akik látták, mindig visz­sza fognak emlékezni 1898. április 1 i-ikére. Riporter. R papnevelő intézet rektora. Esztergom, április I3. Tegnap érkezett meg a herceg­prímás leirata, amelylyel dr. Rosszi­val István országgyűlési képviselőt a helybeli papnövelde kormányzói állásától, saját kérelmére, felmen­tette s utódjává Wencell Antal ka­nonokot nevezte ki. A változás hire meglepetést nem kelltett, mert köztudomású volt, hogy dr. Rosszival azonnal képvi­selővé választása után, f. évi február havában a hercegprímástól állásától való felmentését kérte s kérelmét azóta ismételten megsürgette s a hercegprímás bizonnyára csak azért habozott a döntéssel, mert minden­esetre nehezére esett egy igazán arravaló, nagy tehetségű férfiút tá­vozni engedni éléről annak az in­tézetnek, amely öt esztendős veze­tése alatt szellemileg és anyagilag a fejlődés eddig még ismeretlen fokát érte el. A változás hire tehát meglepe­tést nem keltett, de mégis lehan­goltsággal értesült róla mindenki, aki csak érdeklődik eme kiválóan fontos tanintézet: a papnevelő inté­zet iránt s tudatában van annak, hogy mily nagy jelentőségű és fe­lelősségteljes az az állás, ahol a nép jövendő lelkipásztorainak szel­lemi kiképzését intézik. Hogy dr. Rosszival az intézet szellemi vezetésére mennyire ráter­mett, mily nagy eredményeket ért el, általánosan ismeretes, de ke­vésbbé tudja a nagy közönség, hogy a kitűnő férfiú érdemei mily kiválóak az intézet anyagi viszo­nyainak rendbe hozatala, felvirágoz­tatása körül. Utódjainak minden­esetre rendkívül megkönnyítette helyzetét akkor, mikor szakismere­teivel, nagy körültekintésével, fárad­hatlan utánjárással elérte azt, hogy az intézeti birtokok jövedelmét szinte megkétszerezte, nem a birtokok erőszakos kihasználásával, de hasz­nos, bár költséges befektetésekkel. Ezrekre megy az összeg, amelyet a birtokok gazdasági gépekkel való felszerelésére fordított, magának a bozóki kasznárságnak — lemond­ván egy időre minden jövedelemről — tizenkét ezer forintot engedett át beruházásokra s ő volt, aki a széplakapáthi tehenészetet kibővítve mai nivójára emelte.] A hercegprí­más már régebben elismerte eb­beli nem közönséges érdemeit s mult év decem er havában, amikor értesült róla, hogy a papnövelde a tokodi kőszénbánya felszerelési ki­adásának fedezésére felvett 59,700 forint kölcsöntőkét máris vissza tudta fizetni, rendkívül meleg hangú köszönő leiratában megjegyezte, hogy e körülmény >ismételten meg­győzte azon régen tapasztalt tényről hogy a kormányzó a vállaira nehezedő feladatot egész odaadással és mindenre terjedő gondossággal igyekszik megoldani,* Ily körülmények között természe­tesen őszinte sajnálkozással látjuk őt távozni arról a helyről, amelyet nála jobban még ki sem töltött be, de meghajolván elhatározásának inditó okai előtt, szívből kívánjuk, hogy a háládatlan, nehéz, de nagy pályán, amelynek ezentúl egészen szentelheti magát, ideális, nemes törekvését ép oly siker és oly eredmény kisérje, amilyet eddigi pályáján kiküzdött. A főpap lemondó levele akövet­kezőképen hangzik : 11/898. szám. Főmagasságu Bibornok, Hercegprímás és Érsek Ur! Legkegyelmesebb Főpász­torom és Atyám! 1893. évi október hó 27-én azon soha meg nem hálálható szerencse ért, hogy kegyelmes Emenentiád kitüntető magas bizalma engem az esztergomi papnevelő­intézet kormányzására meghívott. Ezen egész időszak alatt minden törekvésem oda irányult, hogy az intézetet mind zellemileg, mind anyagilag emeljem. Kegyelmes Eminentiádnak részletes tu­domása van arról, fáradozásaimat meny­nyire koronázta siker. Erősen meg vagyok azonban győződve arról, hogy az intézet kormányzójának folytonos éber figyelemmel kell kisérnie a növendékek életmódját, s igy morali­ter állandóan kell az intézetben tartóz­kodnia, hogy a nevelés sikere kockáz­tatva ne legyen. Minthogy pedig cse­kélységem folyó hó 11-én (a trencsén­megyei várnai kerületben) országgyű­lési képviselőnek választatott meg, be­állott azon körülmény, hogy mindkét hivatasonrnak legjobb igyekezetem da­cára sem tehetnék eleget. Amiért is hó­doló legmélyebb alázattal esedezem, ke­gyeskedjék Eminentiád engem a papne­velő intézetben viselt kormányzói állá­somtól felmenteni, hogy a mostani ne­héz politikai viszonyok között Összes tehetségeimet zavartalanul egyházunk s hazánk javának előmozdítására az or­szággyűlésen érvényesíthessem. Eminentiád legmagasabb atyai kegyeibe ajánlottan, szentelt bíborának csókolása mellett vagyok Esztergom, 1898. február hó 14-én Eminentiádnak legalázatosabb káplánja dr. Rosszival István apátkanonok, a papnevelő intézet kormányzója. A hercegprímás latin nyelven fogalmazott, rendkívül meleg hangú leiratának szövege — hű magyar fordításban — a következő : 1980/898. szám Nagyságos Apát és Kanonok Ur! Nagyságodnak f. évi február 14-én kelt és a szent Istvánról nevezett ősrégi esztergomi papnevelő intézetben viselt kormányzói állás alóli felmentetési ké­relmét, tekintettel az abban foglalt in­dokokra, jelen leiratom erejével elfogad­ván, Nagyságodat a nehéz, gond, — fá­radság, — és felelősségteljes hivataltól felmentem és tudatom, hogy Nagyságod utódjául mai napon nagyságos Wenczel Antal esztergomfőszékesegyházi kanono­kot rendeltem és kineveztem, akinek a papnevelőintézet vezetését érdeklő ösz­szes ügyeket jegyzőkönyvileg és mielőbb át fogja adni. Nagyságod egész lustrnmot töltött a kórámdnyzói hivatalban és ezen egész idő alatt oly nagy ügyességet körül­tekintést, lelkesedést és buzgalmat tanúsított a papnevelőintézet különféle ugy szellemi, mint anyagi ügyeinek ve­zetésében , m iszerint lehetetlen, hogy távo­zása alkalmából ki ne fejezzem legfőbb, legőszintébb és legbensőbb főpásztori há­lámat, melyet örömest megújítván, állandó jóakarattal és változatlan tisztelettel vagyok Budapest, 1898. ápril 12-én Nagyságodnak legodaadóbbja (addictissimus) Kolos s. k. bibornok érsek. — A hercegprímás tegnap dr. Kohl Medárd titkár kíséretében hosszabb tar­tózkodásra Balatonfüredre utazott. — Új kanonokok. A hivatalos lap leg­közelebbi száma közli, hogy akirályifo­gisich Mihályt, Vezinger Károlyt, gróf Széchényi Miklós pazmanaeumi igazgatót és Schlik István nagyszombati főgimná­ziumi igazgatót esztergomi, Ferenczy szál­kai és Honig g.-ujfalusi plébánost pozsonyi kanonokká nevezte ki, amig dr. Klinda Teofilnak és Ullner budaörsi plébános­nak esztergomi kanonoki cimet adomá­nyozta. — A szállongó hirek szerint a herczegprimás az egyházmegyei főtan­felügyelői állás betöltésére Schlik Ist­vánt szemelte ki, báró Gudenus Arthur budavári plébánosnak megy, amig a meg­üresedett papneveidei aligazgatói állást Pelczer Lipót dorogi plébános foglalja el. — Itt emiitjük meg, hogy a herceg­prímás Rajner Lajos kanonokot a papne­velő intézet tanulmányi főfelügyelőjévé nevezte ki. — — Gyula napja. A kalendárium teg­nap Gyulát mutatott s ez alkalmat dr. Walther Gyula kanonok, hercegprímás! irodaigazgató és főtanfelügyelö minden ismerőse sietett felhasználni arra, hogy őszinte jó kivánatait a kiválóan tisztelt és nagyrabecsült főpap előtt kifejez­hesse. A kanonok ur lakásán a nap fo­lyamán egyáltalán nem fogytak ki a gratulansok. Testületileg tisztelegtek szeretett főtanfelügyelőjüknél a városi tanítók. Az érseki tanítóképző intézet pedig holnap, csütörtökön d. e. 11 óra­kor, tiszteletére ünnepséget rendez a követ­kező műsorral: 1. Ötven év után. Móra Ist­vántól. Szavalja: Ruiszl Béla III. éves vendek. 2. Pókainé. Gyulai Páltól. Sza­valja : Czimmermann Kornél III. éves növendék. 3. Simphonia. Haydntól. He­gedűn játsza: Math Gyula III. éves növendék. 4. A kath. tanitó a társada­lomban. Irta; Bohón János III. éves, fölolvassa Szabó Endre III. éves növen­dék. 5. Meliton és anyja. Mindszenti Gedeontól. Szavalja: Pervolf József II. éves növendék. 6. Induló a XVI. szá­zadból. Hegedűn előadja: az intézet II. osztálya. 7. Látogatás. Sárkány István III. éves növendéktől. Szavalja Gratzer János III. éves növendék. 8. A holt költő szerelme. Jókai Mórtól. Zenéje Liszt Ferenctől. Szavalja: Kovács Ödön IV. éves, zongorán kiséri: Kersch Fe­renc III. éves növendék. — Tegnap volt nevenapja dr. Fehér Gyula kir. városi plébánosnak is. A város tisztikarának s a tanítótestületének minden tagja gra­tulált. -— Esküvő, eljegyzés. Tegnap tartotta esküvőjét dr. Haugh Béla szegszárdi fő­gimnáziumi tanár, az ismert nevü poéta, Nagy Mariska kisasszonynyal. — Tóth Gáspár böösi tanitó eljegyezte Nóvák Mariska kisasszonyt, (BöösÖn mint taní­tónő működik,) Nóvák József vármegyei irnok leányát. — Waldapfel Ármin vágb észterééi kereskedő és szeszgyáros eljegyezte Tiefenthal Szidikét, Tiefenthal József fakereskedő szép leányát.. — Előléptetés. A legutóbbi előlépte­tések alkalmából Walther Károly pósta­felügyelő és Zempléni póstafőtiszt maga­sabb fizetési osztályba lépett elő. Az igazán megérdemlett avencjementhez őszintén gratulálunk. —- Nyolcvankilenc év. Ezt a ritka szép kort érte el Meszéna János, városunk e nagy multu, érdemes féríia. Hétfőn ün­nepelte a legjobb erőben, friss egészség­ben a nagy dátumot s csak természetes, hogy ez alkalommal a köztisztelet és az általános szeretet iránta legimpozánsab­ban nyilatkozott meg. — A hétfői kivilágítás majdnem tüz­veszedelemnek oka volt. Borovicska Adolf kivilágította Széchenyi-téri há­zában a zeneiskola által bérelt szobák ablakait is, de természetesen a kivilá­gítás ideje alatt a helyiségekben senki sem tartózkodóit. Ugy látszik, a lámpa­gyujtó égve dobott el egy gyufát, mert attól egyes bútordarabok meg­gyulladtak, az utcai járókelők azonban szerencsére még idejekorán észrevették a veszedelmet és igy annak továbbter­jedését megakadályozhatták. — Közigazgatási bizottság, A köz­igazgatási bizottság Kruplanicz Kál­mán főispán elnöklete alatt kedden tar­totta april havi ülését, melynek leg­nagyobb részét a tanfelügyelő ezúttal is érdekes és tartalmas havi jelentése töltötte be, amelyet jövő számunkban egész terjedelemében közölünk. Ugyan­csak Vargyas Endre előterjesztésére el­határozták, hogy felhívják a főszol­gabírót szigorú végrehajtására ama megyei szabályrendeletnek, amely ^ a nyilvános mulatságokat látogató, éjje­lező tankötelesek szüleinek megbünteté­sét célozza. E határozatra a szomorú aktualitás adott okot. A kultuszminisz­ter szabályrendeletet adott ki, amely az iskolaépítések egészségügyi szem­pontból valő ellenőrzését segiti : elő s egyben épületmintát is ad. A bizottság elhatározta, hogy ez épületmintát min­den községgel beszerezteti s három is­kolai mintapadot készíttet, a melyek a megyeházán mindig megtekinthetők lesz­nek, végül a körorvosokat felhívja, hogy az iskolákat egészségügyi szein­dontból vizsgálják meg s tapasztalataik­ról sürgős jelentést tegyenek. — A bi­zottság elvetette Sinka Ferencz Pál kórházgondnok fellebbezését az ellene

Next

/
Oldalképek
Tartalom