Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-09 / 29.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön, pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — S frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések {küldendők Szécljei}yi>-tép, 330. szám. -^H Kéziratot nem adunk vissza. Feltámadunk . . . Feltámadunk, e szép Ígéret Hangzik fülembe untalan. — A síron tul is van hát élet, A szenvedés ott sem ér véget, Ha itt a sziv boldogtalan ? — Megsemmisülni ! hogy vigasztalt — Elporlani^ mit hord a lég , . . Nem gondolkodni soha többé, Pihenni békén mindörökké, Mint lámpa fénye, mely kiég . , , Elmúlni, mint a virágillat^ Mint harmatcsepp a levelén. •—Mint a sóhaj, mely messze szállott, Mint a csillag, mely már lehullott, S fel nem támadni sohasem. — És most Te jősz, s égő ajkadról Szavad viharként mennydörög: Oh ember ! kinek hivatása A fájó sziv vigasztalása, Mért mondod, hogy a lét örök ! . . . O'sváth Andor. Ünnep szombatján. Hasvét szombatja Tan, szép csendes délután, Imádkoznám én is — imádkozni látok . . . Imádkozni oh ég! hogy lehetne szebben, Mintha odaküldöm lelkemet hozzátok, S látom a kicsiny ház csendes kis szobáját Elrendezye tisztán, elrendezve szépen, Látom jó anyámat fényes pápaszemmel Ócska bibliával remegő kezében. — Látom, amint fölkél... csendesen körülnéz, Kopott imakönyvet lassan odább tolja . . . Csendesen körül néz, tán keres valakit ? S csak a régi óra kettyintését hallja . . . Arcza ugy elborul, hisz akit ő keres Oh, olyan messze van, messze van most innen. Nincs, aki zajt ütne, aki felviditná, Olyan üres a ház, olyan üres minden. Innét odafordul a nagy bibliához A feltámadásnak nagy percze közeleg! Imádkozzunk—úgymond — a távollevőkért S redős két orczáján könnye végig pereg... O'sváth Andor. Április II. — Az ünnep küszöbén. — Esztergom, april 9. Nem minden hazafi politikus és nem minden politikus hazafi. A tiszta hazafiság anyaföldjéből nőhet csak minden viharral daczolni képes óriási törzszsé a nemzeti politika, melynek dús lombozatai, mint áldó, védő kezek az egész ország fölött szétágaznak. De a hazafiság bármily őszinte is, egyénenkint gyakran elfogult; bizonyos tradiczióktól nem tud megválni és nemes, de mégis elfogult hevülettel tiltakozik e tradiczióknak a haladó kor kedvező körülményei közé való illesztése ellen. Nem a nemzeti politika hatalmas fájának az egész országot szem elé táruló legmagasabb pontjáról tekint szét, innen szerzi tapasztalatait, ilyen látókörrel bírálja meg, hogy mivé is lett évek hosszú sorának leperdülése alatt az ország, a haza, — de lent maradván becsületes csökönyösséggel a talajnál: az óriásivá fejlődött törzs lombozataiban nem vihar ellen védő ágakat-kezeket, hanem — árnyat lát. Az igazi nemzeti politika azonban nem lehet elfogult. A nélkül, hogy a vérrel Öröklött szubjektív érzelmeket : a vérünk egészséges pirosságát, tettvágyra ingerlő melegét magából kiirtani akarná: szivében lánggal, de agyában a fegyelmezett tiszta gondolkozás logikus számításával: amennyire csak lehetséges — objektivitással itél és cselekszik. Az egyéni hazafiság pusztán érzelmekben is nyilványulhat: a politika mindenkor már cselekvés és ennek a cselekvésnek sohasem az egyén, de mindenkor a köz érdekében kell történnie. Azért az olyan politikus, — a minden áron érvényesülni akaró szájhősködőket, az érzelmekkel üzérkedőket nem emlitve, — aki nem itél, nem a logikus számítás higgadtságával tekint a múltba, s cselekszi meg összehasonlítását a jelennel, de szinte áradozik a szubjektív érzelmekben s árjával mindenkit magával akarna ragadni: egyénileg bár igen tiszteletreméltó polgára lehet a hazának, bár hazafiságához kétség nem férhet: nemzeti politikai szempontból — s ez talán ellentétesnek hangzik — még se jó hazafi. Nem jó politikus hazafi, mert Önmagát és másokat, a legszebb jelszavak hangoztatása mellett ugyan, de fékezhetetlen meggondolatlansággal oly áradatba sodorná, mely, ha higgadtabb elemek gátat nem emelnének, kiöntene és rombolna. Az ilyen hazafiak forradalmat csinálnak a legjobb lelkiösmerettel, előre nem tekintve, csakis a mult képeitől elkábulva, forradalmat csinálnának éppen akkor, mikor éppen a legszebb békét kellene megünnepelnünk s a szabadságharcz félszázados évfordulója emlékének forradalmi allűrökkel áldoznának. Ha fölkelnének sírjukból a szabadságharcában elhunyt vitézek: vájjon mit szólnának, ha látnák, hogy első Ferenc József a magyar nemzettel együtt ünnepli meg a 48-as törvények szentesítését r! . . . Azt mondanák-e: — Nekünk nem kell ez az unneplés ?! Mert nekünk nem kell április II, hanem márczius 15?! Nem inkább rajongással vennék-e körül az ösz fejedelmet, mondván: — Hajadat nem az élvezetek, hanem gondok, csapások s a köteles ségteljesitésnek szakadatlan és példaszerű eszközlése változtatták ezüstszínűvé. Elvesztetted fiadat, fivéreidet sok-sok szivedhez nőtt rokonodat, — csapás csapásra ért, — de te azért folyton megtetted kötelességedet és tanultál folyton nemcsak saját életed, de a nemzetek életének iskolájából is. Neked nem volt fiatalságod és nincs Öreg korod. Nem voltak élvezeteknek szánt könnyelmű éveid és nincs pihenésed. Te mindig a kötelességek férfia voltál és vagy. És, ha áldásos éveid alatt el is vesztetted sok drága szeretettedet: visszanyertél ez idő alatt egy egész nemzetet. Akik Neked drágák voltak és elhnnytak : azokkal együtt majd te is föltámadsz ; de ime még életedben a Te dicsőségedre, házad fényére, föltámad előtted a — magyar nemzet! Te pedig ősz fejjel közeledel, hogy megünnepeld az 1848-iki törvények szentesítését. S ha vannak élők, akiknek ez az ünnep nem kell: mi a holtak, mert nem haltunk hiába, ime; a király és nemzet közti örök békének e ragyogó ünnepén fölszállunk sírunkból és kezünk porladozó csontjait áldólag emeljük a Te fejed : a magyar nemzet feje fölé! . . . N* Közállapotaink. Esztergom, április 9. A város egyik nemrég tartott közgyűlésén dr. Helcz Antal képviselő éles kritika tárgyává tette a vármegye alispánjának a városi administració és gazdálkodás kérdésében a városi hatósághoz intézett leiratát s egyúttal követette, hogy ezen leirat mielőbb a képviselőtestület elé vezéreltessék a tanács indokolt, a helyzetet teljesen feltáró jelentésével együtt és azt is hozzá tette, hogy ha netalán a tanács tagjai sorában olyanok volnának kik a jelen állapotokkal megelégedve nincsenek, az ő különvéleményüket is terjesszék be a képviselő-testülethez, hogy ekként megszüntettessék, különösen a helyi sajtóban folytatott támadás és hajsza, mely a város közérdekére nézve éppen nem előnyös. Hogy a város tanácsa milyen beható jelentést tesz a képviselő-testületnek, azt természetesen nem tudjuk, de nemis tudhatjuk, arról sincs módunkban tudomást szerezni, valljon lesz-e a tanács tagjai sorában olyan, ki a városi dolgok jelen állapotáról külön véleménynyel járul a képviselő-testület elé, azonban mig ezek a jelentések tényleg beérkeznek, szolgálunk egy-két szemelvénynyel, a melyek bizonyára világos képet fognak nyújtani arra nézve, hogy mily elbánásban részesülnek a Bottyán palotában a város legfontosabb ügyei. A kaszárnyaügy. Évekkel ezelőtt a különféle tartozások, jelesül: a hídfeljáró, a lőrincutcai házak és a Lőrinc-utca kikövezése és csatornázása, a Buda-utcának a nagy kaszárnya előtti része, a barátok utcája, a Sissai, Simor János és Malonyai-utca kikövezése és csatornázása, a nagykaszárnyánál felmerült többlet munkából származó mintegy 40,000 frt kielégítésére szükséges 200,000 frt kölcsön iránt kérelmezett a város a belügyminisztériumnál. Ugy vagyunk értesülve, hogy ezen kölcsön a főispán közbevetése folytán 160,000 frt összegig engedélyeztetett, fel is lett véve az esztergomi takarékpénztárnál, s abból ki is lettek elégítve a fentebb részletezett tartozások. Nem lett azonban kielégítve a nagy ka-