Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-07 / 28.szám

egyházi kanonok, a másik Fehér Gyula jelenlegi plébános. Pór Antal vette fel a keztyüt és hatalmasan küzdött az ellenáramlat­tal, mely a kultúráért hozandó ál­dozatoktól irtózik. Szónoki készült­ségének egész erejére volt szükség, mig a fásultság jegét, a szűkkeb­lűség békóit megtörnie sikerült, — de végre még is győzött, mert a nyomorult tanítói fizetési minimu­mot hatszáz forintra emeltette a a városi közgyűléssel, O volt úgy­szólván az első, aki e téren tenni mert. És Esztergom példáját más városok is követték. Ezen időtől fogva Esztergom népiskolái folyton emelkedő helyzet­ben állanak, habár az egyesítés a fej­lődés útjait némileg megakasztotta, mert a szomszéd városrészek primitív berendezésű silány iskoláiknak kie­gészítése és felszerelése az egye­sült Esztergom áldozatkészségét any­nyira lefoglalja, hogy az egyesítés óta az anyaváros iskoláinak fejlesz­tésére alig jut valami, jobban szólva: semmi, mert nincs födözet, a pol­gárok adóztatása különben is túlsá­gos, tehát külön terhelni már nem lehet. A régi Esztergom, bú-gond nél­kül ellátta iskoláit és tanítóit, de az uj aera : az egyesülés aerája jelen­tékenyen fokozta a tanügyi kiadá­sokat ; nem is csoda, mert az uj Esztergom nem hitvány 300 forin­tot, hanem 800 frtot ad lakbérrel együtt a szenttamási és szentgyörgy­mezei tanítóknak, mely okból ott állunk, hogy minden állami egyes adó forint után 30 krajcár városi pótadót fizetünk. Népiskoláink fejlődéseink leg­utóbbi mozzanatában Fehér Gyula a legtöbbet tevékenykedett, amit Az orvos meg lehajolt, hogy meg­viszgálja betegét, midőn az tömött kar­jait nyaka köré foná. — Édes Tádém! — szólt. — Nem vagyok én beteg! Igy akartam én ve­led találkozni! Percek teltek el, Diós csaknem el­ájult már a bizonytalanságtól, midőn az orvos végre kilépett. — Csak óvatossan kell eljárni, mert a betegség nagyfokú idegláz ! — inté Dióst. Egyúttal felkérte, hogy naponta tehesse tiszteletét. Nemcsak megengedte Diós, de még meg is köszönte az orvos jó indulatát. Igy folyt ez egy ideig, midőn egy reggelen fura meglepetés érte a vén Dióst. A mint ugyanis neje hálószobájába remegő léptekkel betopogott, nem taláta azt az ágyban, hanem helyette talált az asztalon egy levelet, mely a kö­vetkező sorokat tartalmazta : „Vén bolond f Tudatom veled, hogy ma éjjel megszöktem a körorvossal. A gyógyszer használt, többé nem vagyok beteg. Miután vagyonodat nevemre Írat­tad, megengeded, hogy azt elárusítsam. Egyéb­iránt ne is keress, mert ugy sem találsz reánk a paradicsomban. Maradtam, az az elmentem. hét napos hitvesed : Berta!" Diós Márton nem tudott mit szóllani a meglepetéshez, mert a levél tartalmá­tól álló helyében megütötte a guta. Szirén. Pelczmann J. utóda szabócég és Fleich­mann Ignác kereskedő ajánlatait. Az egyesület ruházata lesz egyesületi szempontból elbírálandó kirándulások alkalmára: zöldes-fakó dresz térdnadrág, magasra gombolt zubbony, ugyanily színű sportsapka, szürke angol swaet­ter, szürke harisnya s szürke keztyü. Az egyesület jelvénye, tojásdad aranyszegélyzetü fehér keret, belsejé­ben a megye cimere, a kereten az egye­sület címe olvasható. A megyei cimer használata iránt a választmány kérvényt nyújtott be a megyéhez. Megindult egyúttal a tagdijak befize­tése is meglehetős buzgalommal ugy, hogy az egyesület rövid idő alatt meg­valósíthatja tervét, melyet szívesen fo­gadhatnak azok, kik kerékpározni ta­nulni óhajtanak. Elhatározta ugyanis az egyesület, hogy első vagyoni befek­tetése egy kerékpár vétele lesz s az egyesületi kerékpárt a kezdő kerékpá­rosoknak tanulás céljából csekély hasz­nálati dijért rendelkezésre becsalja. Egyesületi tag lehet minden müveit fedhetetlen jellemű férfi és nő. A tagdíj évi 6 frtban állapíttatott meg, mely évnegyedes részletekben előre fize­tendő s melynek fejében az egyesület tagjai egyúttal a Magyar Kerékpáros Szövetségnek is tagjai, díjtalanul kap­ják ennek hivatalos kiadványait is. A tagok lehetnek tiszteletbeliek, pár­tolók rendesek és növendékek. — Növen­dék tagok lehetnek a középiskolák nö­vendékei, kik az egyesület beléletébe be nem folyhatnak ugyan, de ennek turista kirándulásaiban ugyancsak az egyesület védelme alatt résztvehetnek. Mint kezdő egyesület, küzdve az elő­ítéleteknek és balvéleményéknek néha rosszakaratú áramlatával, körültekintés­sel keres védelmet a megye sportked­velő kiválóbb egyéniségeméi. Megálla­podás történt azon tiszteletreméltó személyekre nézve, a kiket az egyesület elnöksége a tiszteletbeli tagság elfoga­dására fölkér. — Pártoló tag csak nem kerékpáros lehet, ha tetszését kiérdemel­te egy ifjú egyesület, mely hivatva lehet Esztergom városát kellemes ál­landó kiránduló helyévé tenni az 50—60 km.-es körön belül fekvő kerékpáros vi­lágnak s ezzel Esztergom városában az idegen forgalmat gyarapitván, a közgaz­daságnak nem megvetendő tényezőjévé válhatik az Esztergom-vidéki Kerékpá­ros Egyesület. R—r. elismerni mindenki kénytelen. Es ha párhuzamot vonunk Pór An­tal és az ő munkája között, azt kell konstatálnunk, hogy a mérleg ser­penyőjében Fehér Gyuláéra talán ta­lán szinte több suly esik, noha ez utóbbi helyzete a képviselők intel­ligensebb felfogása következtében könnyebb és jelentékenyen elütő volt a Pór idejében levőtől, mert akkor a földműves elem dominált inkább a városi ügyek intézésében és ne­hezebben volt a kultúra javára kapa­citálható, mint mostanában. Különben kettőjük áldásos műkö­désében az látszik nyilvánvalónak, hogy az alapvető Pór épületét Fe­hér Gyula betetőzte, de még be nem fejezte, mert az iskolák jelen­legi állapota olyan, hogy azokon igazítani, helyesbíteni való mindig akad. Ami a többi tanintézeteket il­leti, ugy a gymnasiumot és a kép­zőintézeteket, sajnos, hogy a messze múltban gyökerező hibáktól most sem mentek. Nem értjük az alatt a vezetést és ellátást, mert a tanári személy­zet működése itt is, ott is minden kritikán felül áll s oly korrekt és kifogástalan, hogy ahhoz egyálta­lán szó nem férhet. De annál bántóbb és bosszan­tóbb az ezen iskolák elhelyezési kérdése, mely a mint tapasztaljuk, hosszú időre terjedő megoldatlan kérdés fog maradni Esztergomban. A gymnásiumban tizenöt bencés tanár, az igazgatóval egyetemben, teljes igyekezettel azon vannak, hogy a kulturális művelődés azon fokán tartsák a fiatalságot, hogy arról gyümölcsöző hasznot merítsen az egyed, az egyház és állam, de főleg a magyar társadalom, mert a hazafias szellem ápolása, a munkára serkentő foglalkozás iránti elősze­retet talán sehol az országban nem aranyozzák meg jobban a diákéle­tet, mint Esztergomban, ahova a gondos szülők nem azért adják fiai­kat, hogy elnéző müvelettel talál­kozván, talán itt szórakoztató diák­életet folytassanak — oh nem ! — azért, hogy fiaik egészséges érett­ségben művelődjenek és ezt itt el is érik, mert a tanari kar ez ér­demben fáradozik egyedül. Van is diák elég, de nincs lokalitás, ép igy vagyunk a tanítóképzővel is, s mert igy vagyunk, az nincs jól, s ez Esz­tergom jelenlegi kulturmissiójának sötét árnyát képezi, melytől minden áron szabadulni kellene, ha tett­erőnk fogyatékán nem volna. f. Kerékpáros egyesület. Esztergom^ április 6. Az Esztergomvidéki Kerékpáros Egye­sület f. hó 3-án a Magyar Király szálló emeleti helyiségében tartott népes köz­gyűlésén a fentebbi cimen végleg meg­alakult. Az előkészítő bizottság által kidol­gozott alap- s menetszabályzatokat jó­váhagyta, elfogadta a ruházatra nézve Esztergom, april 6. — A pápa válasza. Megírtuk, hogy a legutóbbi közgyűlés XIII. Leo* pápát püspöksége hatvanadik évfordulója al­kalmából táviratilag üdvözölte. Az üd­vözletre még azon a napon megérke­zett Rómából Rampolla bibornok alá­írásával az olasz nyelvű távirati válasz, mely szerint „ő szentsége a város kö­zönségének üdvözletét kitüntető figyel­mében részesítette s ugy az üdvözlet küldőinek, mint az egész város lakossá­gának áldását küldi." — Április II. A király szeretet ünnepi dokumentálásának : április 11-ének esté­jén városunk ismét fényben fog úszni. Az alispán már legközelebb felkéri a város hazafias közönségét, hogy e na­pon esti fél 8 órakor házai ablakát ünnepiesen világítsa ki. — Személyi hir. Wlassics Gyula és Perczel Dezső miniszterek a napokban a pilismaróthi közalapítványi erdőség­ben vadásztak s Berzeviczy József ven­dégszerető házában szállottak meg. — A főgmnáziumból. A főgimnázium ifjúsága vasárnap és hétfőn végezte szo­kásos húsvéti lelki gyakorlatait, amelyek ben a tanári kar is részt vett s amelyeket Maszlagky Ferencz kanonok, mint érseki biztos végighallgatott. Az ifjúság hétfőn d. u, meggyónt s a keddi misén, melyet Maszlaghy kanonok mondott, tanáraival egyetemben megáldozott. A húsvéti szü­net szintén a keddi nappal kezdődött meg. — A főgimnázium igazgatósága engedve a közönség általános óhajtásá­sának, hogy az ifjúság lelkes, szép , már­cius 14-iki ünnepét még egyszer élvez­hesse, a »Fürdő» vendéglő nagy termé­ben április 16 án este fél 7 órakor meg­ismétli az akkori színes, érdekes prog­rammot. Ez ünnep a díszruha és kirán­dulás-alap javára lesz rendezve s igy a jó­tékonycél is mindenesetre emelni fogja sikerét. Belépő dij lesz : I—VI sor 1 frt, a többi sor 80 kr, állóhely 50 kr, A je­gyek Brutsy Gyula ur üzletében előre válthatók. — Házi ezredünkből. F. hó 2-án te­mették Gráczban Mihalóczy nyugalma­zott ezredest, aki ezredünkben 1879-től 1871-ig, mint parancsnok működött. Te­metésére az ezred küldöttséget menesz­tett, amely Glaser Jenő őrnagy vezetése alatt Gernót Lajos kapitányból, Bezwo­voda Emánuel főhadnagyból és HiLtl Ernő hadnagyból állott, A küldöttség az ezred tisztikara nevében szép koszo­rút helyezett az elhunyt parancsnok ko­porsójára. — Ugyancsak szép koszorút helyezett a tisztikar nevében Natália főhercegnc ravatalára Woinovich ezre­des, aki az ifjan elhunyt főhercegnő te­metésén is részt vett. — Eltávozás. Windisch Jáoos nyug. primási főszámvevő nejével együtt vasár­nap költözött át véglegesen uj lakhe­lyére Budapestre. Bár nem sokáig éltek közöttünk, e rövid idő alatt is ki tud­ták vivni a közbecsülést és közszeretetet s távozásuk érzékeny veszteség társas életünkre. — Fekete rovat. Nagy részvéttel, igen nagy közönség jelenlétében vasár­nap délután kisérték Örök nyugalomra Özv. Magos Ferencnét, Magos Sándor itélő táblai biró édes anyját. Termé­szetesen testületileg megjelent a birói kar, valamint az ügyvédi kar s mind­kettő diszes koszorút helyezett az el­hunyt ravatalára. — S mig a „Circum­dederunt" szomorú melódiája hangzott a halottas házban, a szomszédban utolsó perceit élte Wimtner Imre ügyvéd álta­lánosan tisztelt neje. Már vasánap reg­gel kitudódott, hogy a nagy beteg gyó­gyulásához fűzött remények és az álta­lános óhajtás aligha valósulnak meg s az ismerősök, jóbarátok komolyan, le­verten jártak tudakozódni a szalmával behintett utcatesten. Délután újból meg­jött dr. Ángyán professzor, aki a csa­ládtagokat nyomban előkészítette a katasztrófa közvetlen közelségéle. Kü­lönben a sokat szenvedett beteg, aki mindvégig eszméleténél volt, maga is érezte, hogy utolsó perceit éli s délután 5 óra tájban maga kérte, hogy a haldoklók szentségével lássák el. Férje, gyermekei körében esti fél 7 órakor csendesen kiszenvedett, mélysé­ges gyászba borítva szeretetteit, fájda­lomkönnyet fakasztva az egész város előkelő társadalmánál. A boldogultat nagy segédlettel kedden délután dr. Fehér Gyula temette ; ott volt a szomorú aktus­nál egész Esztergom. Nyngodjék békében! A gyászjelentéskövetkezőképen hangzik: Vimmer Imre ügyvéd, nyug. jószági­gazgató úgy a maga mint az alulírtak és az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelenti felejthetetlen jó nejének Vimmer Imréné szül. Vanke Amáliának élete 44-ik, boldog házassága 9-ik évében, egy heti szenvedés s a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után f. hó 3-án esti fél 7 órakor bekö­vetkezett elhunytát. A drága hamvak f. hó 5-én d. u. 4 órakor fognak a halot­tas háznál (Duna-ufcza 48. sz.) tőrté­ténendo beszentelés után a szentgyögy­mezei temetőben örök nyugalomra letétetni; az engesztelő szent mise-áldo­zat pedig szerdán délelőtt 9 órakor a belvárosi plébánia-templomban fog a Mindehatónak bemutattatni. Esztergom, 1898. április 4-én. Áldás és béke a drága hamvakon ! id. Vimmer Imre férje, ifj. Vimmer Imre, Károly és Marian gyermekei, özv. Vanke Perenczné szül. Hallósy Etelka anyja. Vanke Ist­ván, Vanke Elek, Vanke Ferenez, Van­ke Vilma férj. Hallósy Jenőné, Vanke Izabella férj, Medveczky Zsigmondné, Vanke Edith, Vanke Jenő testvérei. — Grozsner József helybeli könyvkötömes­ter Béla fia 18 éves korában elhunyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom