Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-31 / 26.szám

óvás terén, ha nem is az első, de bizonyára nem is az utolsó hely illeti mesr. Számord Ignác. Tudományos célú ásatás a szentkirályi földeken. Ismerteti: Némethy Lajos. Esztergom, március 31. Ama ásatás, melyet 1895. november hava 5-ikétől december hava 13-ig végeztünk, feltárta volt előttünk a jeruzsálemi sz. János lovagok szt. István király tiszteletére épitett három absisját, az egyik csarnokot egészen és a másik két csarnokot csak részben: mert ezeknek többi része Adorján József gazdának rozszsal bevetett földje alatt terült el, sőt egy része még Bagi János fölejébe is terjedt. Előbbivel az egyezkedés létre nem jött, de a szigorú téli idő is gátolta a további munkát. Az ujjabb ásatásnak, melyet 1896. késő őszén foganatosítottunk, feladata volt a templom homlokzatának alapfalait és a két csarnoknak még fel nem tárt részeit felkutatni. Miután Adorján József és Bagi János gazdáktól kedvező föltételek mellett az engedélyt földeiknek felásásához megkaptuk, a munkát jó munkaerőkkel két irányban foganatosítottuk. Az egyik oldalon, nyugatról kelet felé a templom homlokzatának alapjait ástuk, ki a másik oldalon északról déli irányban a templom keleti hossz-falát tártuk fel. E két irányba haladva a templom délkeleti sarkában találkoztunk. Már az első ásatással feltárt alapfalak tanúskodtak a mellett, hogy a templom előtt csarnoknak kellett lennie, mint erről már az első sábalaku oszloptöredékeket. Vannak ezek*közt vörös márvány, kemény mészkő, sőt homokköböl készültek is. Találtunk oszlop-talpazatokat és oszlopfőket. Vannak kapitélek levéldisszel, melyeknek motívumai a XI. századra visszavezethetők. Az ormozatot viselő homlokzatfalat nemcsak alapjában találtuk meg, hanem igen erős volta következtében még a felső fal is megmaradt, némely helyen több mint egy méter magasságban. Kivált sok találtatott a felső falból ama helyen, ahol a benső hosszfal találkozik a homlokzattal. A benső hosszfal itt alig néhány centiméternyire volt a föld alatt, ngy hogy a szántóvasnak okvetlen abba meg kellett akadni. E felső falak mind faragott négyszögű köböl voltak rakva és oly szilárdak, hogy a legnagyobb erőmegfeszitéssel sem lehetett azokat szétszedni. Kivált szilárdul tart a kővé vált faltapasz. Az alapfalak a legtisztább aprószemü homokba vannak fektetve, és két, sőt három méter mélyek. Többnyire faragott fehér mészkőből vannak készítve, de vannak részletek, melyek vegyes kövekből rakattak. Ezek amazokkal nem egy időbben készülhettek. Az ormozatot tartó homlokzat főfal előtt vele kapcsolatosnak látszó falazatrészleteket találtunk, melynek célja szabálytalan voltuk miatt nem volt meghatározható. Ortelius müvében létező képen támpilléreket látunk; lehetséges, hogy ezek is támpillérek maradványi voltak. De inkább tartom e falmaradványokat valamely későbbi ismeretlen célú építkezésnek, mely a főfallal szervi Összeköttetésben nem volt. Sőt legvalószínűbb, hogy ezen részek a felső falból hullottak alá, midőn azt lőporral szétvetették. Évkönyvünk 46. lapján beszéltünk, Ezt akkor az arányokból ismertük fel. Most midőn a homlokzatfal alapjait feltártuk, azt észleltük, hogy a vele egyenközüleg futó benső fal sokkal vastagabb, mint a külső : mert a benső fal volt rendeltetve a templom ormozatát viselni. A külső fal pedig a templomhoz hozzá épitett csarnok fala volt. A templom keleti hajójának külső hosszfalával párhuzamosan futó benső falat is megtaláltuk. Ez csak az oromzatot viselő falig terjed. Ami szintén amellett tanúskodik, hogy a templom előtt csarnok volt. Méretei a csarnoknak szélességben 19 m., olyan mint a templom szélessége, mélységen 6 m. Hasonlít e csarnok, mely nem volt más, mint lovagcsarnok, a rhodusi anyaház lovagcsarnokához. l

j Az alapokban felismerhetők a pillérek alapfalai és ezek könnyen reávezetnek a rajtok volt ivezetek irányára és alakítására. Az oszlopok és pillérek különfélék voltak az épület-csoportozatban Találunk hengeralaku és nyolcszögü hal

) Rottiers, Monumens de Rhod.es. A közölt rajz a szentkirályi lovagok templomának teljesen kiásott alapfalainak része, melyet Schedl Arnulf főgymnásiumi sz. Benedekrendi tanár ur volt szíves felmérni és lerajzolni. E rajzot egybevetve az Első Évkönyvben közzétett rajzzal, könnyen meghatározható, mit tártunk fel az utóbbi ásatás alkalmával. A mi a leleteket illeti, az utóbb kiásott részletben kevesebbet találtunk, mint az előbbi ásatás alkalmával. Ennek okául azt vélem, mert e részben a falakat kevesebb föld fedte s igy e rész inkább feldulatott. mint a többi részek. Csalj: egy sirt találtunk a homokban, amelyben a csontváz eredeti fekvésben volt. De annál több csontot találtunk szétzúzott állapotban szanaszét heverve. Figyelmet érdemelnek a megolvadt harangérc, vagy bronc részletek. Hihetőleg az itt állott haranglábon megolvadt harangokból hullottak alá. A különféle ércleletek között érdekes az acél nyil. Igy már most magunk előtt láthatjuk a teljesen feltárt templomnak alapfalait. Hazánkban a sz. János lovagoknak első feltárt és tudományosan ismertetett temploma ez. Követtük ebben Franciaország példáját. Ott például a Guyenne tartományban (a régi Aquitániában, mely a mostani Gironde departement egyik része) a sz. János lovagok összes rendházai behatóbban vannak felktitatva, ismertetve és a még meglevők vagy már romokban fekvők le vannak rajzolva ily cimü becses műben : „Hospitaliers de St. Jean de Jerusalem en quyenne depuis le XII. siécle jus'quen 1793. etc. par Le Bon H. áe Marquessae. Bordeaux 1866. Igen üdvösen cselekedett tehát társulatunk, midőn a millenáris évben e rendkivülileg érdekes és becses romokat kiásatta s igy a hazánk történetével szorosan egybekapcsolt s nemes vérből származott lovagok történetét ily, eléggé meg nem becsülhető adattal gazdagította. Sőt ez által impulzust adott a rendnek magyarországi története megírásához ; azért méltóbban nem is lehetett a millenáris évet társulatunknak befejeznie, mint hogy az évnek utolsó napjain fejezte be eme tudományos ásatását. Társulatunkban felmerült az eszme e kiásott romokat ugy konzerválni, mint az aquinkumbeliek fentartartatnak. Ehhez okvetetlen szükséges lett volna a szántóföldeket, melyeken azok elterülnek, megvásárolni. Továbbá a nagy mennyiségű kihányt földet, mely némely helyen a falak mellett egész dombbá emelkedett, eltávolítani; a falakat az idő viszontagságai ellen megóvni és végre valakit azok gondozásával és megőrzésével megbízni. Erre zsenge társulatunk a mostani anyagi viszonyok között nem vállalkozhatott; azért elhatározta, hogy az 1897. éven át közszemléletre a romokat nyitva hagyja és csak késő ősszel temetteti be ismét, A betemetési munka 1897. nov. és december havában megtörtént és pedig oly óvatosság mellett, hogy a földbirtokosok megelégedésüket nyilvánították és kijelentették, hogy társulatunkon semmiféle követelésük nincsen. A kiásott leletek a társulat múzeuma számára egybegyűjtve őriztetnek. Arra nézve pedig, hogy az építkezés anyaga, a kövek minősége és alakja is megtekinthető legyen: ama néhány falrészek köveit, melyek a felsőbb falakról egykor lőporral lelövettek, az ásatás alkalmával pedig a főfalak közt feküdve megtaláltattak, oly helyen és oly módon helyeztem el, hogy azokat az érdeklődők könnyen megszemlélhetik. A vízivárosi plébánia háznak a várhegy oldalában, az egykori Vitézféle függő kertek falaihoz hasonló ciklops falat állíttattam, melybe a sz. Lőrinc temploma alapjaiból felszedett óriási köveket és a vároldalban, meg a plébánia ház területén talált, egykor hihetőleg sz. Adalbert basilikájának alkatrészeit képezett faragott köveket elhelyeztettem. Emlékül pedig a falban alkalmazott márványlapra e feliratot vésettem : LAPIDES E RVDERIBVS iEDIVM S. ADAL- i BERTI. S. LAVRENtflI ET GRVCIGERORVM IN SZENTKIRÁLY. HVC OONGESSIT 1897. L. N. VAD. ET. P. Betegsegélyzo Pénztár. Esztergom, március 30. Az esztergommegyet kerületi betegsegélyzo pénztár vasárnap d. u. tartotta IV, évi rendes közgyűlését a vámháza tanácstermében az érdekelt munkaadók, alkalmazottak és kiküldöttek jelenlétében dr. Walter Gyula elnöklete alatt, a ki is elnöki megnyitójában nagy hatással fejtegette a munkásügyet, különös tekintettel a mindinkább terjedő szocializmusra. Percekig tartó taps és éljenzés követte a remek beszédet, mely a közgyűlés egyhangú kívánatára a pénztár évkönyveiben lesz megörökítve. A beszéd elhangzása után nagy lelkesedéssel kívánta a közgyűlés, hogy dr. Walter Gyula elnöknek, aki e nemes hivatásit intézményt megteremtette és négy éven keresztül nagy odaadással és buzgalommal vezette, jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Majd Erős Soma pénztári titkár olvasta fel az igazgatóság jelentését, mely a pénztár jelen és elmúlt négy évi működéséről számol be. Bevétele volt a pénztárnak az elmúlt négy év folyamán 62843 forint 51 kr. Kiadása 56846 frt 91 kr. A bevétel és kiadás közötti különbözet 5996 frt 60 krral több bevétel, melyből 500 frt letétben van — 5496 frt 60 kr pedig a tartalékalap gyarapítására fordíttatott. Kiadott a pénztár a lefolyt négy év alatt táppénzekre 14846 frt 40 krt, — gyógyszerekre 8606 frt 38 krt., — temetkezési költségekre 1739 frt 80 krt., -— kórházi költségekre 5190 frt 93 krt., fuvarokra 482 frt 40 krt., — bábadijakra 273 frt 65 krt., — orvosi-tiszteletdijakra 11897 frt 75 krt., stb. A tagsági mozgalom : az 1897. év folyamán 4984 bejelentett és 4827 kijelentett egyénre rúgott. Kezelve lett az elmúlt négy év alatt 15439 biztosított tag és 6422 ingyen kezelt családtag. Az elmúlt 1897. évben 1466 biztosított tag és 1685 ingyenes családtaggal több vette a kezelést igénybe, mint az előző 1896. év folyamán. Ezen kivül tápdijban és kórházi ellátásban részesített betegek száma volt: 736 férfi, és 36 nő, megbetegedések száma 1105 férfi, és 36 nő, tápdijas napok száma 9372 férfi és 498 nő és kórházi napok száma 1645 férfi és 180 nő. Gyermekágyi segélyt 32 nő 32 esetben 519 napra vett igénybe. Táppénz 1173 esetben 10389 napra, 4069 frt 13 kr. fizettetett ki, mig a 20 heti teljes segélyezést 13-an merítették ki. Meghalt 16 tag. Az igazgatósági jelentés bevezető része behatóan foglalkozik a munkásügy kérdével és a közgazdasági téren nyilvánuló nagy anyagi ellentétekkel, az elemi csapásokkal, melyek különösen ez évben nyomasztó sulylyal nehezedtek hazánkra, melyek nagyban növelik a köznyomort ós bő tápot nyújtanak a mindinkább terjedő szocialismusnak. Foglalkozik továbbá a lefolyt év kedvezőtlen egészségügyi statisztikájával, melynek fő okát az elemi csapásokban, a hosszan tartó tél, nyári vízáradások, rossz termés és az ezzel kapcsolatos betegségekben adja. A pénztár magasabb igénybevételét nagyban előmozdítja ama körülmény, hogy alapszabályai az ország többi pénztáréihoz arányítva túlhumánusak, a mennyiben a tagok családját is ingyen orvosi és gyógy segély ben részesiti, ami a receptura felét meghaladja, ép ugy az orvos igény be vitelét is. A számtalan balesetekből kifolyólag is nagy kiadásai vannak a pénztárnak, melynek rendezését a törvényben már kimondották, de még most sem történt intézkedés. Foglalkozik végül a jelentés a megye gyógyszerészeivel, a kik az eddig nyújtott 20% engedményt 10°/

0-ra redukálták, a módosítás végett felterjesztett alapszabályokkal, melyek jóllehet csakis a tapasztalat által sürgetőleg követett módosítást tartalmaztak, jóváhagyást nem nyertek, az országos betegsegélyzőkongresszussal és annak kifolyásaként eszközölt felterjesztésekkel, az igazgatósági és felügyelő-bizottsági ülésekkel, a többi bizottság üléseivel, az év eseményeivel, az orvosi és biz. férfiúi szolgálattal, kiknek működésükért köszönetet szavaz, köszönetet szavaz továbbá a megyei közigazgatási hatóságoknak, Esztergom szab. kir. város tanácsának pártolásukért, Zsiga Zsigmond, Salgó Sándor és Schleiffer Mátyásnak jelentékeny ademányaikért, végül mindazoknak, a kik a pénztár érdekeinek megóvásában és előmozdítása körűi tevékeny részt vettek. A szépen összeállított jelentés-