Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-24 / 24.szám

Hogy a közjövedelem fokoztas­sék, minden képzelhető adónemek­kel, vagy más kiadási többlettel ter­helik azt a közönséget, mely a vá­rosi pótadó súlya alatt igazán nyög. Egyrészről szokatlan tulmagas pótadó, másrészről a terhek na­gyobbitása. Hogy példával éljünk, az erdei fa ára évről évre drágábbra van szabva s még sem elég, mert a város konyhája sokat nyel el, s igy vagyunk több fogyasztási tétel­lel is, tehát mindig egy és ugyan­azon közönség szenved mindenfe­lől nem csoda, ha gazdaságilag Esztergom népe észrevehetőleg ha­nyatlik. Nálunk gyufában, petróleumban, hivatalnokok gyertyái! an, a külső iskolák fűtésében fukarságig menő gazdálkodás uralkodik; ahol éven­kint úgyszólván néhány frt. forog kérdésben, ott egész a kiálíhatalan­ságig fitogtatjuk gazdálkodási hajla­munkat, de ott ahol százakat és ez­reket lehetne a közönség javára megmenteni, illetve okszerű eljárás­sal meggazdálkodni: ott már bő­kezűek, elnézők vagyunk. Sajnos, hogy ekként állanak az ügyek, de másként lehetnénk még akkor is, ha politikailag jobb vi­szonyt tudtunk volna a kormány és városunk között létesíteni. Mikor a képviselőválasztások tar­tanak, hiába minden okos figyel­meztetés, hogy szegények vagyunk, nekünk nem czélszerü a kórmány­nyal makacskodni, hagyjuk e luk­szust az alföldi gazdag városoknak, minő Czegléd, Nagykőrös, Kecs­kemét stb. Ügyet sem vetnek reá, mert egyesek lázba hozták az agyat azzal a fikcióval, hogy a kórmány­kegy nem függhet a választások milyenségétől; ha kérnek tőle, adni tartozik, akármilyen párthoz tarto­zik a város közönségének többsége. Igen ám, de a kormány tagjai is emberek s nem tehetnek róla, ha ebbeli gyöngéjük folytán, oda haj­lanak inkább, ahol őket nem csupán agyonszidják. Eger város hasonló körülmények között lévő város, mint Esztergom. Szőlőszetből él népe s pótadója is ioo %-ra rúgott. Miért elégedet­tebbek ott, mint nálunk ? Talán ér­seke sok kincseket oszt, vagy a káptalanja ? Nem, hanem azért, mert érseke minden befolyását a vá­ros boldogulására értékesítette a kormánynál s igy a szőlőpusztitotta Eger kapott néhány gyárat, a pénz­ügyminiszternek annak ide­jén képviselővé választása hozott nekik pénzügyigazgatóságot; mint törvénykezési központ, bír törvény­székkel és több más kulturális in­tézményei, melynél az állami sub­ventió nagy szerepet játszik. Azt hisszük, nincs is Egernek 29000 frtos tanügyi kiadása, mint nekünk, pedig állítják felőlünk, hogy iskoláink cson­kák, tehát kiegészítésre várnak, ami újabbi terhet rak vállainkra. Nem rég szavaztunk meg a gymnasiumra 50000 frtot, de mert nem elég, honnét merítsük a hiányzó 45000 frtot ? — Ugyebár a kormányhoz kell érte fordulnunk, ahhoz, melyet csak szidni tudunk. Be jó volna most Czeglédnek, Nagykőrösnek, Kecskemétnek lenni! Vagy ha annak nem : hát Egernek, ahol ha áldoznak is pótadóval a város fejlődésére szép összeget, az tényleg a város fejlődését moz­dítja elő jde nálánk ugyszóllván száz­ezrek pusztulnak el, és alig látunk belőle valamit, mert amit óriási költséggel és megerőltetéssel épí­tünk, néhány év múlva hasonló költ­séggel ujjá kell alakitanunk. Csak­nem mindennel ugy voltunk pl. az utcák kövezésével és csatornázásá­val is. Nem vázoljuk tovább sivár hely­zetünket, — elég az hozzá, hogy Esztergom sokkal előbb állhatna, polgárai nagyobb jólétnek örvend­hetnének, ha az ügyek ugy folynak, amint azt egyes, városboldogitó ön­zetlen, tisztalelkü faktorok annak idején lelkük sugallata és legjobb meggyőződésük szerint keresztül vezetni óhajtották. Ezek mellőzve lettek ; a többség inkább a pártpolitikai vezetők köré csoportosult. Ám legyen ugy, ahogy ez utóbbiak akarták ! Az úgy­nevezett elvek megmaradnak, legfel­jebb elpusztulunk. Veterán. Kórházigazgató és kórházgondnok. Esztergom, március 23. Szép dolog a barátság, de rúttá válik, mikor valaki mások kisebbítésével, va­lótlanságok hirdetésével igyekezik kivá­lasztottján emelni. Sinka Ferenc Pál kórházgondnoknak van egy barátja, aki az utóbbi kategóriába tartozik. Ez a jóakaró megirt, vagy megíra­tott az „Esztergomi Lapok" legutóbbi számában „Harc a kórházgondnok ellen" j címmel egy kis cikkelyt, amely azt tár­gyalja, hogy dr. Gönczy Béla igazgató Sinkát ki akarja túrni a kórházból, vagy legalább annyira elkeseríteni, hogy ön­ként hagyja el kórházgondnoki állását. Mindezekért Gönczyt hivatali tulbuzga­lommal, tulönérzetel, személyes ellen­szenvvel stb. vádolja. Akadhattak, akik e vádlevelet olvas­ták s bár olyanok aligha akadtak, akik annak jjókhálószálain át nem láttak, annyival is inkább, mert a kórházi igaz­gatónak, bár még nem régen a mienk, egyénisége, jelleme, egyenessége általá­nossan ismeretes, mindazáltal mert a vá­daskodás a sajtóban történt, kissé ref­lektálunk reája. Minenekelőtt szívesen konstatáljuk, hogy Sinka Ferenc buzgó, szorgalmas, ambiciózus, sőt túlságosan ambiziózus ami sok bajainak és kellemetlen­ségeinek egyik fő oka. Nem akar elismerni subordinációt, tekintélyt, ran­got s ebből keletkeztek azok a hivata­los megrovások, amelyekben ismételten részesült. Továbbá nagy hibája, hogy ugy látszik mindenkiben ellenséget lát: közvetlen feljebbvalójában : a kórházi főorvosban, a tanácsban, a kórházi re­ferensben stb. s ezekkel hivatalos ügyek­ben oly hangot használ, amelyet meg­tűrni nem lehet és nem szabad, még ha az illető különben minden tisztviselő mintaképe volna is. Első kellemetlensége különben nem is kórházi ügyben keletkezett, hanem azért, mert az aggok házába Önkényüleg, min­den megkérdezés nélkül felvett valakit. A tanács ezért erélyesen rendreutasí­totta s szigorúan meghagyta neki, hogy a szabályokhoz tartsa magát. Erre vá­laszolt azután oly hangon, a tanácsot és a kórházi referenst támadva, amiért másutt bizonyára nem azt teszik, hogy kedvéért még a kórházi referenst is megváltoztatják. Dr. Gönczy Béla m. év ápril hó 23-án 113 /kórházi sz. a. az iránt fordult a tanácshoz, hogy mivel a jövő évi kór­házi költségvetéstervezet minden év május végéig beterjesztendő, utasítsa a kórházgondnokot e tervezetnek a kór­házigazgatósághoz 8 nap alatt való be­terjesztésére, amit a tanács 2415/897 számú végzésével el is rendelt. A gond­nok azonban azt állítván, hogy a kór­házkoltségvetéshez a kórházigazgatónak semmi köze, a végzésnek nem tett ele­get, mire a tanács 2751/897 számú vég­zésével most már haladéktalanul utasí­totta Sinkát mulasztása pótlására. Sinka Ferenc erre azzal válaszolt, hogy ő a kórházigazgatónak nem köteles bemutatni a költségvetéstervezetet. A tanács 2847. számú végzésével magyarázta meg neki — végső 8 napi terminust adván — hogy téves a gondnok fönti állítása, mert az erre vonatkozó miniszteri ren­delet 7-§-ának 2-ik bekezdése értelmé­ben az igazgató a kórház minden ügyét felelősség mellett vezetni tartozván, mi sem természetesebb, mint hogy a költ­ségvetés összeállítására szintén ügyelnie kell. És Sinka Ferenc mégis a költség­vetés tervezetét az igazgató mellőzésével és hozzájárulása nélkül adta át a gazda­sági tanácsosnak. A 3796 sz. tanácsi vég­zés kimondotta, hogy amennyiben a kórházgondnok felsőbb hatóságától nyert figyelmeztetés ellenére ismételten engedet­lenséget tanúsított, felhívja a polgármes­tert, hogy nevezett kórházgondnok ellen a már folyamatban levő fegyelmi eljárást ezen végzésben fel hozottakra is terjessze ki. A polgármester e végzésre 4365. el­nöki sz. a. hozta meg végzését, amely szerint a kórházgondnok által beterjesz­tett igazoló jelentés tartalmából kitűnik hogy az igazgató irányában kellő etigedel­messeggel nem viseltetik s noha ezen a kór­ház és szolgálat érdekeit veszélyeztető, a kórházigazgató iránt fegyelmet nem ismerő magatartása az 1886. 22. t. c. 90 §-ának a) pontjába és az 1876. év nov. 21-én 51. 661. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri szabályrendelet 7 §-ába ütköző fegyelmi vétséget képez, tekin­tettel arra a körülményre, hogy a gondnok a kórház ügyei körül elisme­rést érdemlő szorgalmat és tevékeny­séget fejt ki, a fegyelmi eljárás elren­delését ezúttal mellőzi, de a kórházgond­noknak igazgatójával szemben tanusi­j tott eddigi merev és fegyelmet nem is­merő magatartását a legnagyobb mérték­ben helyteleníti és a legszigorubbban utasítja, hogy az igazgatót feljebbva­lójának tekintse, annak utasításait pon­tosan teljesítse, stb, mert ellenkező eset­ben kénytelen lenne a jövőben a fe­gyelmi eljárást elrendelni. E végzést az alispán 1109/889 számú határozatá­ban, tekintettel arra is, hogy az igaz­gatónak, az ellene Sinka Ferenc által ismételten emelt különféle panaszokra vonatkozó, igazoló jelentése tudomásul vétetett s a gondnok vele szemben tanú­sított eljárása helytelenítetett, helyben­hagyta. Időközben a gondnok a közig, bizott­ságnál emelt panaszokat igazgatója el­len, amelyek mind alaptalanoknak bizo­nyultak, mint azt az akták bizonyítják, sőt a főorvosnak a vádakra vonatkozó igazoló jelentése nyomán a közig, bi­zottság egy ízben polgármesteri vizs­gálatot is rendelt el a gondnok ellen. Talán e körülmények bírták arra, hogy m. év szeptember havában gondnoki állá­sáról lemondott, lemondását azonban a polgármester 3204/97 eln. szám alatt el nem fogadta, mivel az állás a közgyámitól a szerve­zési szabályrendelet szerint ez idő sze­rint elválaszthatatlan. Felhívta egy­szersmind a gondnokot, hogy köteles­ségét fegyelmi vizsgálat terhe alatt továbbra is pontosan teljesítse, meg­jegyezvén, hogy az igazgató íttasitásait mindenben szorosan teljesíteni tartozik. Feltételezi róla, hogy a főorvos irányá­kan a köteles tiszteletet tanúsítani fogja és hivatalos ügyködése terén hasonló személyeskedésektől tartózkodni fog. A kórházgondnok azonban mind e végzésekkel nem törődött s ez a gene­zise az ellene legújabban az alispán ál­tal elrendelt fegyelmi vizsgálatnak is. A közigazgatási bizottság m. évi 159 számú végzésével kötelességévé tette, hogy a körházi betegek továbbtartására vonatkozó kérvényeket ő intézze a mi­niszterhez. Az igazgató nemrég végzé­sében felhívta három ily kérvény el­készítésére, ő azonban e végzésre egy­szerűen reá irta, hogy az az igazgató dolga. Mivel pedig az egyik beteg idő­közben meghalt, az igazgatónak jelen­tést kellett tenni a miniszternél, aki meg is adta a kért engedélyt, de „mi­vel a gondnok mulasztása látszik fenfo­rogni," megbízta az alispánt, hógy az ügyet vizsgálja meg és ha alapját látja, tegye meg a gondnok ellen a megtorló intézkedéseket. Erre indította meg 2879 sz. a. az alispán a fegyelmi vizsgálatot. Mindez okiratok, azt hisszük, eléggé világosan dokumentálják, ki a hibás,,, ki gyártja a panaszleveleket, amelyek — az E. L. szerint — mind ez ideig ad acta tétettek a higgadt és igazságos felsőbb hatóságok által." De dokumen­tálják ez okiratok azt is, hogy az igaz­gatónak mindazt, amit cselekedett önér­zete, tekintélye, a gondjaira bizott kór­ház rendje érdekében meg kellett tennie s a városi hatóságnak sem szabad en­gedni, hogy egy alantas tisztviselő re­zonáló modora követendő rosz például szolgáljon. Alaptalan a cikk amaz állítása is, hogy igazgató nemrégen protegáltjával, Weisz Adolf nyug. tanítóval, akit leendő gondnoknak szemelt ki, a polgármesternél járt. A polgármester az, aki már régen azon a nézeten van, hogy a gondnoki állás őnnállósitandó s ebbeli nézetének a kórházi szabályrendelet tárgyalása alkalmával ismételten kifejezést adott. Ugyancsak a polgármester volt az, aki egy alkalommal, mikor a kórházigazgató nála volt, meghagyta a szintén jelenlevő tanácsjegyző­nek, hogy kéresse be másnapra Weisz Adolfot, valamint a főorvost is megkérte a megjelenésre. És dr. Gönczy, aki Weisz nevét ezúttal hallotta először, másnap látta Őt először. Mind e sajnálatos körülmények azt bizonyítják, hogy a ferde és tarthatat­lan helyzet javulása Sinka gondnok­sága alatt alig reményelhető s igy magunk is határozottan helyeseljük a kórházgondnoki állás önállósítását. Helyeseljük pedig azért, mert a gond­noknak, mint az egész kórház ellenőré­nek, bizony nem elég naponkint 1—2 órát odakünn tölteni, annak állandóan ott a helye, hogy figyeljen a rendre, étkezésre stb. Helyeseljük annál is in­kább, mert jelenleg a két kórházi or­vos idejének nagy részét az Írásbeli munka veszi igénybe. S az eszme annál könyebben megvalósítható, mert a kór-

Next

/
Oldalképek
Tartalom