Esztergom és Vidéke, 1898
1898-01-01 / 1.szám
©e, mint-fVoauna meaf^tt vón a OOZA köivxyoé/bzn iiva : Stcin&n ivvz-l ean wménucm 3Canna£lotfc a óiz%>a ! ^Valtjon mit zzj-t a jövendő Snfcü aötéWae ? <9L ixsiile-tő nj- e^-tenSö %*>z>-c j-o'G'Gat vécézz ? S&átno-mía nem ; másnap talán" 3COÍ£> maj3 j-ol^ <t>iláaot; <0£ő^i&la£a nltetnc-fí. •okáaot ! ott mi leí>;&, — |élt>e hézdcui, %a maj3 valamennyi ^ééVlaetett s&ép Mwm^ew &tt£z meaplnenni? ^oan Oi& ewGet- io oa& olnan, STcint a& alma |á^a : <9l %avaí>z> C3a4 ea-tp&efc 'Goz-vt ^Pitáao^at -rája ? . . . c8. S&alió 0ÍCináln. Az .Eszfep és 1*8" tárcája. Valanjikor. '— Geibel. — Fetm ragyogott a nap felettem. Nevető díszben állt fa, bokor, S ?iapsugár égett a te szemedben Valamikor ! Ah, elhei'vadtak mind a virágok, Elmitl a nyár is és jön a tél, Es elsodorta azt a sok álmot Az őszi szél. Szalay Fruzina. Az év történetéből. — Az ^Esztergom és Vidékes eredeti tárcája. — Sok örömet nem okozott, nagyon nehezen nem válunk meg tőle, egy esztendő volt mégis, amely mindig fontos időszak a leghosszabb emberi életben is. Hát megérdemli, hogy itt a vonal alatt is kissé foglalkozzunk véle. A közélet keserűségeit, meddőségét, szomorú tapasztalatait nem garmond-betűvel szoktuk elpanaszolni, most sem avatkozunk a ciceróval dolgozók Esztergomban bizony nem irigyelt és háládatlan munkájába, csak azokról a fontosabb Elpocsékolt évek, Esztergom, december 31. Egyet fordult az idő kereke! Mi gyarló emberek ezzel mérjük a végtelenségből nekünk jutott részt, mert másként .áttekinteni nem tudnók s emlékezetünknek határjeleket állitunk a számokban, hogy a multakon könnyebben eligazodjunk. Jó emberi találmány s kedvező alkalom egy egy uj szám arra, hogy magunkba szállva visszatekintsünk a múltba s kíváncsi szemekkel kuttassuk a jövőt. I Az egyén évei elmosódnak, azokról kiki csak önmagának ad számot s ezzel a mérleg le vari zárva. De hogyan felelnek azok, akikre egy nemzet, egy közönség, egy város évei vannak bizva ? Ezek a mérlek get nem önmaguk zárhatják le, hanem a kortársak és a jövendő nemzedékek előtt kell számot adniok s ezek ítélete sújtja, ha az eredmények tételei, nem igazolják sáfárkodásukat és a közvélemény nem csupán számokkal jelöli meg az éveket, de nevekel is, amelyek olykor dicsőséget, áldást, olykor szégyent és átkot jelentenek. Emlékezetben végig suhanunk az eseményekről akarunk rövid statisztikában beszámolni, amelyek a társadalmi életben előfordultak, megjegyezvén, hogy ahol nevek kimutatása van, azt nem betűsorban, hanem kronologikus rendben hozzuk. Nagy, hosszú időkre kiható helyi események nem tarkitották az év lepergett napjait, ahogy nagyobb alkotások sem létesültek. A királyi tiz szobor ajándékozása loyális városunkban is megtette a maga természetes hatását. A vármegye hálanyilvánitása inpozáns volt, a hivatalos városé olyan, mint a városi hivatalos aktusok általánosságban. Ez évben nyilt meg a nemzetközi távbeszélő s szerzett az állam a posta, távirda és telefonnak megfelelő hatalmas épületet, amelynek méltó pendantja az uj csendőrkaszárnya. Az állam megkinált az állami szőlőteleppel; mi azonban — mert úgyis nagyon gazdagok vagyunk — még habozzunk az elfogadással. — Az uj vizivárosi vashid alig két hete nyílott meg. Az uj tanfelügyelő üdvös s e tekintetben az országban első mozgalmat indított a megyebeli tanítók nevének megmagyarositása iránt, amelynek máris szép eredménye mutatkozik. Az elemi csapások sem kíméltek meg teljesen ; a nyári árvíz veszedelme meg évfordulón, szegény városunk történetének legutóbbi évtizedein s ugy találjuk, hogy az emberi rövidlátás, rosszakarat és legtöbbször a gyámoltalanság, vagy önzés, talán sehol sem vesztett annyi időt, sehol sem szalasztott el annyi jó alkalmat, mint éppen nálunk, ahol pedig minden pillanat okos kihasználása lett volna indokolt, hogy ahhoz a sokszor emlegettett régi dicsőséghez méltók lehessünk. Egymás után vesztettük el erőink legjavát, ugy hogy csak gunyképen a puszta cim maradt meg részünkre belső, értékes tartalom nélkül és végre azt is lejáratták teljesen Az évek egész sorozata ötlik szemünkbe, elmultak, letűntek a nélkül,: hogy maradandó nyomuk lenne, csak ugy feketélik a mult ezektől a | szürke esztendőktől s irigykedve gondolunk más haladó városokra, példaként a szomszédos Győrre, | Komáromra*. Lévára, Vácra, a me! lyeknek majd minden év hozott vajlamit, a melyek nem csak számokikai, de hasznos alkotásokkal is ! megjelelhetik az évek szerint feldalrabolt végtelen időt. És mit szóljjunk a legközelebb letűnt két-három j._ 1 1 — j élénk emlékezetében van valamennyiünknek. De hát kezdjük meg az év történetének igért statisztikáját. Kezdjük azzal a statisztikával, amely e szürke tudomány világában a rózsaszínű eret képezi. Azzal, amelyet Ámor istenke ír aranyos nyilával. íme azoknak a névsora, akiknek a legkellemesebb bi| bilincs : a kis karikagyűrű ez évben^ke| rült az ujjára : dr. Erős Arnold — Putz I Zelma, Breuer Zzigmond — Miiek Ilonka, jHaugh Béla — Nagy Mariska, Zbóray Bertalan — Tillmann Margit, Burány Ernő — Váczy Mariska, Sztanek Jó| zsef — Horváth Etelka, Nógrádi Jenő ! — Jenvay Valéria. j Sokkal gazdagabb az esküvők rovata, ami bizonnyára annak jele, hogy az esztergomi szerelmesek nem szeretik a hosszú menyasszonykodást. A legtöbb fiatal párnak eljegyzése is tényleg ez esztendőbe esik. Frigyet kötöttek egymással 1897-ben: dr, Décsi Alfréd — HeifeldMargit, báró Jeszenák István — Komlóssy Anna, Marosy Ferenc — Legény Marianna, Mitschka Kázmér — Rauch Emma, Schuppler Károly (Bajna) —Nóvák Kornélia, dr. Konrád Rezső — Kermelyi Erzsébet, dr. Gönczy Béla — Propokovich Ilona, dr. Horacsek Gyula,— Niedermann Kornélia, Schvarc Márton •— i Stern Antónia, Etter Gyula — Munkácsy évről, mit erről a most letűnő legutolsóról ? A város történetének ez ja fejezete alig viselhetne találóbb cimet, mint a melyet elmélkedésünk élére irtunk. Az egyesült Esztergom története elpocsékolt évekkel kezdődik, roszszul kezdődik. Ki hitte volna, hogy igy fogják eltaktikázni, porba ejteni azt a nagy vívmányt is, mely a rég sóvárgott egyesítésben rejlik? Azt kell hinnünk, hogy a polgárság zöme hipnotizált álomban van megdermedve s a fejetlenség és a vele űzött bárgyú furfangok éles tőrszurásai sem képesek fölébreszteni. Mi lesz ebből ? Hogy fog ez végződni ? Városunk feje, aki nem vizsgálta meg eléggé a saját lelkiismeretét és képességeit, midőn a nagy intelligens közönség élére állott — első sorban fog felelni, első sorban most és a jövendőben, amikor az elpocsékolt éveket számon kérni fogja. És az ítélet ? Az nem lehet kétséges, mert az elpocsékolt évek mulasztásait és hebehurgyaságait egy évtized alatt sem fogjuk kireperálhatni. Nem csupán az a baj, hogy eltűnt éveinket vissza nem hozhat| Sarolta, Schvarc Albert —Viola Emma, | dr. Palkovich Jenő — Nagy Etelka, gr. | Vasquez Károly — Pap Erzsike, Szalay | Imre — Vaisz Etelka, Brutsy László — i Ballá Ilonka, Gottmann Károly — HercI mánszky Ilona (Kesztölc), Rényi Mik( lós — Simon Janka (Lábatlan), Mikolai i Vince — Knőbel Mariska, Zólyomi Imre | — Feigler Irén. Akadtak oly párok is, akik a j idén másodsor állottak az oitá ; előtt ezüstmenyegzőjük alkalmával. Mé t I pedig Borovszky József, Niedermann Já* i nos, Gogola Ferenc, Szölgyémi József, • Kracz Antal, Revicky Győző, Felzenburg I Gyula és neje. Poéta mondotta, hogy az emberi életben csak egy arasztnyira van bölcső és sir. Oltár és ravatal. S ezért következzék az aranyos statisztika után nyomban a fekete. Fájdalom, ez sokkal gazdagabb az előbbieknél. Legnagyobb halottunk Palkovics Károly, városunk nagy fia, akit mindjárt az év elején vesztetnünk el. A többi uj sírdomb alatt a következők pihennek : Aranyossy Ferencz, Ajticsi Horváth Alojzia, Fachicsek Mária, Merényi Ilka, Kádas Károly, dr, Fritz József (Párkány), Rudolf Béla (Muzsla), Lnczenbacher Pálné (Szob), Szvoboda Kálmán, Schwarc Samu, Martinecz Lászlóné, Steiner Lajos, Lencz Ferenc, ifj. Einczinger György, Mezey Arthurné és [eljelenik Vasárnap és csütörtökön. JPLŐFIZETÉSI ÁRAÍT I f Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre - - — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOP*P GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések • küldendő* Szécljer}yi*téi% száio. Kéziratot nem adunk vissza. VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.