Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-01 / 1.szám

©e, mint-fVoauna meaf^tt vón a OOZA köivxyoé/bzn iiva : Stcin&n ivvz-l ean wménucm 3Canna£lotfc a óiz%>a ! ^Valtjon mit zzj-t a jövendő Snfcü aötéWae ? <9L ixsiile-tő nj- e^-tenSö %*>z>-c j-o'G'Gat vécézz ? S&átno-mía nem ; másnap talán" 3COÍ£> maj3 j-ol^ <t>iláaot; <0£ő^i&la£a nltetnc-fí. •okáaot ! ott mi leí>;&, — |élt>e hézdcui, %a maj3 valamennyi ^ééVlaetett s&ép Mwm^ew &tt£z meaplnenni? ^oan Oi& ewGet- io oa& olnan, STcint a& alma |á^a : <9l %avaí>z> C3a4 ea-tp&efc 'Goz-vt ^Pitáao^at -rája ? . . . c8. S&alió 0ÍCináln. Az .Eszfep és 1*8" tárcája. Valanjikor. '— Geibel. — Fetm ragyogott a nap felettem. Nevető díszben állt fa, bokor, S ?iapsugár égett a te szemedben Valamikor ! Ah, elhei'vadtak mind a virágok, Elmitl a nyár is és jön a tél, Es elsodorta azt a sok álmot Az őszi szél. Szalay Fruzina. Az év történetéből. — Az ^Esztergom és Vidékes eredeti tárcája. — Sok örömet nem okozott, nagyon ne­hezen nem válunk meg tőle, egy esz­tendő volt mégis, amely mindig fontos időszak a leghosszabb emberi életben is. Hát megérdemli, hogy itt a vonal alatt is kissé foglalkozzunk véle. A közélet keserűségeit, meddőségét, szomorú tapasztalatait nem garmond-be­tűvel szoktuk elpanaszolni, most sem avat­kozunk a ciceróval dolgozók Esztergom­ban bizony nem irigyelt és háládatlan munkájába, csak azokról a fontosabb Elpocsékolt évek, Esztergom, december 31. Egyet fordult az idő kereke! Mi gyarló emberek ezzel mérjük a végtelenségből nekünk jutott részt, mert másként .áttekinteni nem tud­nók s emlékezetünknek határjeleket állitunk a számokban, hogy a mul­takon könnyebben eligazodjunk. Jó emberi találmány s kedvező alka­lom egy egy uj szám arra, hogy magunkba szállva visszatekintsünk a múltba s kíváncsi szemekkel kuttas­suk a jövőt. I Az egyén évei elmosódnak, azok­ról kiki csak önmagának ad számot s ezzel a mérleg le vari zárva. De hogyan felelnek azok, akikre egy nemzet, egy közönség, egy város évei vannak bizva ? Ezek a mérlek get nem önmaguk zárhatják le, ha­nem a kortársak és a jövendő nem­zedékek előtt kell számot adniok s ezek ítélete sújtja, ha az eredmé­nyek tételei, nem igazolják sáfárko­dásukat és a közvélemény nem csu­pán számokkal jelöli meg az éve­ket, de nevekel is, amelyek olykor dicsőséget, áldást, olykor szégyent és átkot jelentenek. Emlékezetben végig suhanunk az eseményekről akarunk rövid statisztiká­ban beszámolni, amelyek a társadalmi életben előfordultak, megjegyezvén, hogy ahol nevek kimutatása van, azt nem betűsorban, hanem kronologikus rendben hozzuk. Nagy, hosszú időkre kiható helyi esemé­nyek nem tarkitották az év lepergett napjait, ahogy nagyobb alkotások sem létesül­tek. A királyi tiz szobor ajándékozása lo­yális városunkban is megtette a maga természetes hatását. A vármegye hála­nyilvánitása inpozáns volt, a hivatalos városé olyan, mint a városi hivatalos aktusok általánosságban. Ez évben nyilt meg a nemzetközi távbeszélő s szerzett az állam a posta, távirda és telefonnak megfelelő hatalmas épületet, amelynek méltó pendantja az uj csendőrkaszárnya. Az állam megkinált az állami szőlőteleppel; mi azonban — mert úgyis nagyon gazdagok vagyunk — még habozzunk az elfogadással. — Az uj vizivárosi vashid alig két hete nyí­lott meg. Az uj tanfelügyelő üdvös s e tekintet­ben az országban első mozgalmat in­dított a megyebeli tanítók nevének meg­magyarositása iránt, amelynek máris szép eredménye mutatkozik. Az elemi csapások sem kíméltek meg teljesen ; a nyári árvíz veszedelme meg évfordulón, szegény városunk történe­tének legutóbbi évtizedein s ugy talál­juk, hogy az emberi rövidlátás, rossz­akarat és legtöbbször a gyámolta­lanság, vagy önzés, talán sehol sem vesztett annyi időt, sehol sem szalasztott el annyi jó al­kalmat, mint éppen nálunk, ahol pe­dig minden pillanat okos kihaszná­lása lett volna indokolt, hogy ah­hoz a sokszor emlegettett régi di­csőséghez méltók lehessünk. Egy­más után vesztettük el erőink leg­javát, ugy hogy csak gunyképen a puszta cim maradt meg részünkre belső, értékes tartalom nélkül és végre azt is lejáratták teljesen Az évek egész sorozata ötlik szemünkbe, elmultak, letűntek a nél­kül,: hogy maradandó nyomuk lenne, csak ugy feketélik a mult ezektől a | szürke esztendőktől s irigykedve gondolunk más haladó városokra, példaként a szomszédos Győrre, | Komáromra*. Lévára, Vácra, a me­! lyeknek majd minden év hozott va­jlamit, a melyek nem csak számok­ikai, de hasznos alkotásokkal is ! megjelelhetik az évek szerint felda­lrabolt végtelen időt. És mit szól­jjunk a legközelebb letűnt két-három j._ 1 1 — j élénk emlékezetében van valamennyiünk­nek. De hát kezdjük meg az év történeté­nek igért statisztikáját. Kezdjük azzal a statisztikával, amely e szürke tudomány világában a rózsa­színű eret képezi. Azzal, amelyet Ámor istenke ír aranyos nyilával. íme azoknak a névsora, akiknek a legkellemesebb bi­| bilincs : a kis karikagyűrű ez évben^ke­| rült az ujjára : dr. Erős Arnold — Putz I Zelma, Breuer Zzigmond — Miiek Ilonka, jHaugh Béla — Nagy Mariska, Zbóray Bertalan — Tillmann Margit, Burány Ernő — Váczy Mariska, Sztanek Jó­| zsef — Horváth Etelka, Nógrádi Jenő ! — Jenvay Valéria. j Sokkal gazdagabb az esküvők rovata, ami bizonnyára annak jele, hogy az esztergomi szerelmesek nem szeretik a hosszú menyasszonykodást. A legtöbb fiatal párnak eljegyzése is tényleg ez esztendőbe esik. Frigyet kötöttek egy­mással 1897-ben: dr, Décsi Alfréd — Hei­feldMargit, báró Jeszenák István — Kom­lóssy Anna, Marosy Ferenc — Legény Marianna, Mitschka Kázmér — Rauch Emma, Schuppler Károly (Bajna) —Nó­vák Kornélia, dr. Konrád Rezső — Ker­melyi Erzsébet, dr. Gönczy Béla — Propo­kovich Ilona, dr. Horacsek Gyula,— Nie­dermann Kornélia, Schvarc Márton •— i Stern Antónia, Etter Gyula — Munkácsy évről, mit erről a most letűnő leg­utolsóról ? A város történetének ez ja fejezete alig viselhetne találóbb cimet, mint a melyet elmélkedésünk élére irtunk. Az egyesült Esztergom története elpocsékolt évekkel kezdődik, rosz­szul kezdődik. Ki hitte volna, hogy igy fogják eltaktikázni, porba ejteni azt a nagy vívmányt is, mely a rég sóvárgott egyesítésben rejlik? Azt kell hinnünk, hogy a polgárság zöme hipnotizált álomban van meg­dermedve s a fejetlenség és a vele űzött bárgyú furfangok éles tőrszu­rásai sem képesek fölébreszteni. Mi lesz ebből ? Hogy fog ez vég­ződni ? Városunk feje, aki nem vizsgálta meg eléggé a saját lelkiismeretét és képességeit, midőn a nagy intelli­gens közönség élére állott — első sorban fog felelni, első sorban most és a jövendőben, amikor az elpo­csékolt éveket számon kérni fogja. És az ítélet ? Az nem lehet kétsé­ges, mert az elpocsékolt évek mu­lasztásait és hebehurgyaságait egy évtized alatt sem fogjuk kireperál­hatni. Nem csupán az a baj, hogy eltűnt éveinket vissza nem hozhat­| Sarolta, Schvarc Albert —Viola Emma, | dr. Palkovich Jenő — Nagy Etelka, gr. | Vasquez Károly — Pap Erzsike, Szalay | Imre — Vaisz Etelka, Brutsy László — i Ballá Ilonka, Gottmann Károly — Herc­I mánszky Ilona (Kesztölc), Rényi Mik­( lós — Simon Janka (Lábatlan), Mikolai i Vince — Knőbel Mariska, Zólyomi Imre | — Feigler Irén. Akadtak oly párok is, akik a j idén másodsor állottak az oitá ; előtt ezüstmenyegzőjük alkalmával. Mé t I pedig Borovszky József, Niedermann Já* i nos, Gogola Ferenc, Szölgyémi József, • Kracz Antal, Revicky Győző, Felzenburg I Gyula és neje. Poéta mondotta, hogy az emberi élet­ben csak egy arasztnyira van bölcső és sir. Oltár és ravatal. S ezért következ­zék az aranyos statisztika után nyom­ban a fekete. Fájdalom, ez sokkal gaz­dagabb az előbbieknél. Legnagyobb ha­lottunk Palkovics Károly, városunk nagy fia, akit mindjárt az év elején vesztet­nünk el. A többi uj sírdomb alatt a kö­vetkezők pihennek : Aranyossy Ferencz, Ajticsi Horváth Alojzia, Fachicsek Mária, Merényi Ilka, Kádas Károly, dr, Fritz József (Párkány), Rudolf Béla (Muzsla), Lnczenbacher Pálné (Szob), Szvoboda Kálmán, Schwarc Samu, Martinecz Lász­lóné, Steiner Lajos, Lencz Ferenc, ifj. Einczinger György, Mezey Arthurné és [eljelenik Vasárnap és csütörtökön. JPLŐFIZETÉSI ÁRAÍT I f Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre - - — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOP*P GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések • küldendő* Szécljer}yi*téi% száio. Kéziratot nem adunk vissza. VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom