Esztergom és Vidéke, 1897

1897-11-28 / 95.szám

lefektetett vezetékeket a vállalkozóval újból felszedette. Miután Tiefenthal Gyula városi mérnök ismertette Török Emil tervét, a bizott­ság a budautcai úgynevezett Dóczy-hid­nál emelendő támfal mellett foglalt ál­lást, annál is inkább, mert ott a kocsik ugy sem tudnak felkapaszkodni s igy a kocsiközlekedés a támfal által akadályozva nem lesz. Dr. Földváry István indítványára ki­mondották, hogy az ott lezúdulni szokott víztömegek levezettetése céljából áteresz építendő. Ellene voltak a Török abbeli tervének, hogy a vasút a vámház megkerülésével jönne a Buda-utcára. Részben azért, mert ez a vidékiek forgalmát nagyon meg­zavarná, részben mert a kijelölt terület ártér, amelyen az idén is méteres viz állott. Proponálják, hogy a vasút a ken­derföldi dülő útról a Csillag-utcán jöjjön be a Buda-utcára. Kimondották, hogy a vállalkozók kö­telezendők, miszerint esetleges balesetek megakadályozása céljából a Zsiga-háznál állandó őrt tartsanak. A rendőrkapitány is megígéri, hogy ott egy állandó ren­dőrposztot létesít s a kirakodó piacot onnan eltávolítja. A megkötendő szerződésbe beveendő­nek véleményezték, hogy ha idővel a társulat nettó jövedelme a 6 °/ 0­ot eléri, kötelezhető a vízivárosi szárnyvonal kiépí­tésére, valamint a szentgyörgymezeiére is, ha a bpest-szentendrei vasút Szent­györgymezőig kiépül. Majd áttértek a teherszállítás kérdé­sére. A tervezetből az világlik ki, hogy a tervezők a fősúlyt a transitó forga­lomra fektetik. E célból éjszaka külön tehervonatot szándékoznak járatni, még pedig gőzmozdonynyal, mely a vasúti kocsikat direkt vontatná egyik állomás­ról a másikra. E terv ellen hangok emel­kedtek, részint tűzbiztonsági, részint a lakosság éjjeli nyugalmának szempontjá­ból. Bódy B, azomban hathatósan védte a tervet, amely az ipar és kereskedelem biztos fellendülésére szolgálna s a helyi szállítást is nagyban előmozdítaná és a kereskedőknek is kényelmes volna, amennyiben direkt üzleteik előtt, vagy azok közelében rakhatná le a címükre érkezett szállítmányokat. A bizottság erre akceptálta is az éjjeli vonatot, ki­kötvén, hogy a lokomotív füstfogóval látandó el és a menetgyorsasága meg­szorítandó. Szóba került az áramfejlesztő telep elhelyezésének kérdése is. Elvi szem­pontnak mondották ki, hogy az teljesen ármentes területen engedélyezendő, ilyen volna pedig az uj vásártér, amely mellett foglalt állást a rendőrkapitány is, akként érvelvén, hogy ott az a Vá­sáríorgalmat is előmozdítaná. Kimondották, hogy a város, bizonyos idő leteltével, részesedni óhajt a vál­lalat hasznában, miért is könyveibe bete­kintéssel kell bírnia. Választandó volna tehát egy felügyelő bizottság. Végül kimondották, hogy más közúti vasútnak nem adnak engedélyt, amig a Török-féle fenáll, egyéb közlekedési vál­lalatokat azonban üzemük folytatásától el nem tilthatnak. A bizottság a jövő hét első napjaiban újból összejön, hogy a világítás kérdését is tárgyalás alá vegye. O Pénzügyi bizottság. Szerdán és csü­törtökön délután foglalkozott a városi költségvetéssel e bizottság, melyben a tagok nem nagy számmal vettek részt. Apró tételeket emeltek > leszállítottak, de egészben és nagyban a szomorú hely­zeten nem változtathattak. A korholó kritika minduntalan kitört, különösen az ominózus pótadókivetési tételnél, mely még máig sincs rendbehozva s Bódy Bó­dog alaposan védelmezte igazát. Kitűnt, hogy a tanács ülésében azt jelentették, hogy már egészen rendben van, holott most újból kezdik. Az általános vélemény hogy most, 1898-ban, kell a gazdászat­tal foglalkozókat kárpótolni akként, hogy reájuk mintegy 3000 frt. pótadót nem vetnek ki, de ez a nagy közönségre ro­vatik, illetve mint túlfizetés a gazdák­nál leíratik. Niedermann József indítvá­nyára az ügyet ma, szombaton uj tár­gyalás alá vették, mikorra a vonatkozó iratokat előkeresni rendelték. Elénk vita volt továbbá a majorbeli anyagok, értékek kezelése tárgyában, mert a számvevő még nem tud a ki — és beutalás, illetve könyvelés foganatosítá­sáról, — viszont a tanácsnok jelenti, hogy ő már vezet leltárt, egyébbként nem az év elejétől vezeti, mert a költ­ségvetés jóváhagyása csak későn érke­zett le a megyétől. A polgármester ki­jelenti, hogy ő mondta, hogy vezessenek naplót. Ily tétova mentegetódzés, vagy mondjuk, frivol játék folyik a város gaz­dasági majorjának kezelése körül, holott azt mindenki tudja, hogy a major belső kezelésének rendbentartásához ugyan­csak nem kell megyei jóváhagyás, hogy az mint égető szükség már régen foganatosítandó lett volna. Ugy látszik a bizottságot egyes tisztviselők nem veszik komolyan s azt vélik, annak min­den szóbeszéd jó — mentségnek. Ma folytatták a tárgyalást az erdészeti sza­kasznál. O Az építészeti szabályrendelet tár­gyalása csütörtökön elmaradtt, mert tag­jainak legnagyobb része a pénzügyi bizottság ülésén volt elfoglalva. O Szenttamási piac E cimen leg­utóbb megjelent közleményünket egye­sek félreértették s ugy tüntették fel, mintha abban a káptalan érdekeit előbb­revalóknak mondottuk volna a város ér­dekeinél. Aki lapunk álláspontját illeti, amely éppen mindig a salus urbis-t te­kinti, ilyesmint nem tételezhet fel rólunk. A kérdéses cikkecske is csak azt kívánta kimutatni, mily kevéssé értenek a városi intézők a városi érdekek megvédelmezé­séhez. Mikor a káptalantól engedékeny­séget, áldozathozatalt kivannak, ujjat húznak vele. Pedig kétségtelen, hogy azt elnyerhették volna, mert a főkáptalan mindég szivén hordozta a város boldogu­lását. Elhibázták kezdettől fogva a tak­tikát. Felkérték a káptalant, hogy ez ügyben lépjen érintkezésbe velük s már az első értekezleten, amelyen a kápta­lani megbízott megjelent, félvállról, arro­ganciával, sőt egyesek szinte gorombán beszélgettek vele. Azután hangoztatni kezdették urbiet orbi, hogy ám csinál­jon a káptalan piacot, de vevője nem lesz, mert ők megfogják ezt akadályozni. S mig igy beszéltek, titokban megint alkudozni próbáltak a káptalannal, ami­kor t. i. meghallották, hogy az komo lyan létesíteni szándékozik a szenttamási piacot s az erre vonatkozó plakátokat is kinyomatta. És a főkáptalan csupán ez alkudozás miatt késett a plakátok kiragasz­gatásával is. Az alkudozásoknál azonban megint a grand segnieurt játszották. Igy hát nem csodálkozhatnak, hogy a káptalan nem hozta eléjük ezüst tálcán ajándékba vám­szedési jogát. Még az árlejtésnél is oko­sabban tették volna, ha kiveszik a jo­got 560 frton, amennyinél az — a vol bérlő állítása szerint — testvérek közt is többet megér. Kétségtelen, hogy ügyetlen, ta­pintatlan, kicsinyeskedő magatartásuk lesz az oka, ha a konkurrens piac a város jövedelmeit megcsappantja, ami pedig előrelátható. A múltkori közleményünk­ben csakis ezt akartuk kifejezni. — Itt említjük meg azt is, hogy a többször említett hétfői árlejtés nem maradt ered­ménytelen, amenyiben a helypénzszedési jogot három esztendőre 565 forinton Szabó Géza bérelte ki s igy a piac házi kezelsre nem lép életbe. Esztergom, november 27. —- Kiállítási érem. A millenáris kiál­lítás történelmi főcsoportjának nem­zetközi jury-je Némethy Lajos esperes­plébánost, a kiváló történetbuvárt a kiállítási éremmel tüntette ki. — A prímás jótékonysága. A herceg­prímás népkonyhánk céljára ötszáz koro­nát adományozott. — Kitüntetés. Licsauer Sándor, a szenttamás ker. elemi iskola érdemes igazgató-tanítója részt vett az Adán ren­dezett gazdasági tanfolyamon. Hogy mily eredménnyel végezte a tanfolyamot, kitűnik az adai földmives iskola igazga­tójának értesítéséből, mely igy szól: «A vezetésem alatti fölmüvesiskolánál a néptanítók részére az idén rendezett gazdasági tanfolyamon résztvett s eme tanfolyamot a legjobb sikerrel végzett öt néptanító urnák a megjutalmazására határozta el magát a földmüvelésügyi minister ur. A magas rendeletből kifo­lyólag az Erdélyi Gazdasági Egylet köyyvkiadó vállalatában megjelent s ide leérkezett füzetekből az igazgatóság a tantestület egybehangzó véleménye alap­ján — 32 füzetet tekintetességednek ítélt oda, mint a ki ugy példaszerű maga­viseletével, valamint az egyes tárgyak­ban elért fényes eredmé?iynyel eme kitün­tetésre érdemessé tette magát.» Örö­münkre válik, hogy tanítóink kitünteté­sét regisztrálhatjuk. — Egy prosperált vállalat. A főkáp­talan a tavalyi év folyamán nánai bir­tokán nagy költséggel egy mintatehe­nészetet rendeztetett be száz tehénnel. A sok Tamás ugyancsak csóválta a fe­jét s arról beszélt, hogy egy év lefor­gása alatt pajta lesz megint az átalakí­tott épületből. Azonban nem lett, ellen­ben meg kellett azokat toldani ujjal, mert az üzlet oly jól sikerült, hogy a létszámot huszonöt darabbal megszapo­rították. A mintatelepéé legutóbb a pécsi előkelő vendégek is megtekin­tették s nagy elismeréssel szóltak róla, Legközelebb pedig a tanítóképző növen­dékei szemlélik meg a telepet. — Szent Cicelle Ünnep. Az érseki ta­nítóképző önképzőköre holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor Szent Cicelle-ünnepet tart igen érdekes műsorral. A diszoyü­lésről referálni fogunk. Az ünnep műsora különben a következő. 1. »Vértanuk dala.* Mindenszenti Gedeontól. Szavalja : Schmelhaus Dániel IV. év növ. 2. >Szt. Cziczelle élete.* Irta és felolvassa: Hriv­nyák László II. év. növ. 3, »Szt. Cicellé­hez.« Engesser Mátyástól. Énekli az in­tézet énnekkara. 4. »Első szobor.t Költ. Vörösmarthy Mihálytól. Szavalja : Becker Aurél IV. év. növ. 5. >Hontalant Költ. Vörösmarty Mihálytól. Szavalja : Bohón János III, év. növ. 6. >Magyarok Istené­hez.* Költ. Vörösmartytól. Szavalja: Szlovák István II. év. növ. 7. »Verseny polka.* Hoffer K-tól. Előadja az intézet zenekara. — A helypénzsedés. Lapunk zár­takor értesülünk, hogy a polgármester — bár a 15 nap letelt — a helypénznek a hidnál való szedését csak ma délben s csak azután szüntette be, hogy délelőtt Niedermann Pál főkáptalani ügyész fegyel­mi feljelentést helyezett előtte kilátásba. — A primási uradalmakból. A primási jószágkórmányzói hivatal elhatározta, hogy uradalmaiban ezentúl csak két fel­Ügyelői (számtartói) állást tart fen, u. m. Csenkén, ahol Usztanek Antal és Baj­cson, ahol Czibulya Gyula marad fel­ügyelőnek. A többi volt felügyelőség nem lesz újra betöltve. — Hazafiság a folyosón. A derék ben­cés tanárok, akik szinte hősies önmeg tartóztatással teljesitik kötelességüket, mint egy laptársunk jól irta, a kazama­tákban, amelyek a tantermeket helyet­tesitik, még arról sem feledkeznek meg, hogy e kazamatákat lehetőleg csinossá tenni igyekezzenek. Most legutóbb a fo­lyosóra fordították gondjukat s három szép rámát állítottak ott lel. Az egyik az elismerő oklevéllé, amelyet a tavalyi kiállítás igazgatóságától most kaptak meg, a másik Magyarországnak hivatalosan most kiadott kis és nagy, szines címre, végül pedig a harmadik a győri főgim­názium kiadványa s egy kartonlapon tartalmazza a király tósztját a német császárhoz, ennek válaszát és a tiz szo bora vonatkozó dekrétumot. — A gim­názium elismerő oklevele következőkép­pen hangzik : A magyar nemzet honfoglalásának ezredéves ünneplésére dicsőségesen uralkodó I, Ferencz József O császári és Apostoli királyi Felségének legma­gasabb védnöksége alatt, az ország székesfővárosában, Budapesten i896-ban rendezett Ezredéves Országos Kiállítás Történelmi főcsoportjában az » Eszter gomi Rom. Kath. Főgimnáziumának szives készségeért, melylyel, mint kiál­lító, az emlékek sorozatát gyarapí­totta, a nemzetközi jury egyhangúlag elismerő oklevél kiadását határozta el, minek hiteléül jelen okmányt kiállí­tottuk és kihirdettük. Budapest, 1896. okt. 6. Dániel Ernő, kereskedelmi m. kir. miniszter, az országos bizottság elnöke. Dr. gróf Széchenyi Béla, elnök. Gaston De Breton, a jury első alelnöke. Szalay Imre, a törtérténelmi csoport igazgatója. Dr. Czobor Béla, titkár. — Páter Fideliusz meghalt. Gyászlap érkezett Grácból városunkba, amely vá­rosszerte szomorú meglepetést keltett. Mert sokan ismerték, tehát szerették is közöttünk a hatalmas megjelenésű, férfia­san szép, elegáns kapucinus-kvardiánt : galantai Fekete Gábort (páter Fideliuszt), néhai Fekete püspök unokaöcscsét. Min­taképe volt a gavallérpapnak, behízelgő, hatalmas hangú szónok; amikor Bécs­ben ő prédikált, mágnások töltötték be a templom minden zugát. Volt herceg Metternichék udvari papja is s velük ment Pétervárra. Még csak 53 évet élt s Unter-Premstáttenben halt meg. Te­metése, mint lapunknak irják, oly szép volt, mint élete. Gráczban temették el, ahol koporsóját csak negyven kocsi bécsi és gráci mágnáscsalád kísérte. Ra­vatalához 95 virágemlék érkezett, közöt­tük Ferenczy Idától nemzetiszin szallag­gal, Metternich hercegnőtől és egy név­telen virágadomány főhercegi koronával. A boldogult Esztergomban utoljára dr. Feich­tinger Ernő járásbiró lakodalmán volt s akkor Nagy Ferenc műtermében le is vétette magát. — Választmányi ülés. A reáliskola segitőegyesülete ma délelőtt ülést tar­tott, amelyen folyó ügyeket intéztek el. — Felolvasó estély. Az >Esztergomi Kath. Legény egyesület* deczember 5-én saját helyiségében hangverseny- és sza­valatokkal egybekötött felolvasó estélyi rendez, a mely 6 órakor kezdődik a kö­vetkező műsorral: 1. »Hymnus«, énekli az egyes, dalárda ; 2. »Az udvarias ember* (monológ), előadja : Stell Lajos e. r. t.; 3, »Népdalok* Klinda Rezsőtől, énekli az egyes, dalárda; 4. »A régi jó időkből* (felolvasás). Tartja: Főt. Pollakovits Ig­nácz szobi plébános ur ; 5. »I1 Trovatore* Sydney Schmithtől, zongorán előadja: Matus Margit úrhölgy; 6. »A hamis tanú* Arany Jánostól, szavalja : Reményi Ferencz; 7. »A völgyi rózsa* Hermertől, éneklik: Bakai István e. p. t., Krechnyák Ferencz e. p. t., Róthnágel László e. p. t., Sztahovits Jenő e. p. t.; 8. >A művész fájdalma* (monológ), Dr. Okányik Lajos­tól, előadja: Rangl Antal e. r. t.; 9. >Viharban* Durnertől, énekli az egyes, dalárda. — A műsort társas vacsora kö­veti, amelyen egy teríték ára 60 kr. lesz. — A Propeller Társulat igazgatósága közli velünk, hogy a folytonos ködös idő miatt a csavargőzös a vasúti állo­máshoz való közlekedést december i-én beszünteti. Az utolsó menetek november 30-án — indulnak. — Régiségek. Az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat Do­roghon kiásott római edényeket szerzett meg, melyek mind alaki szépségük mind ép voltuk miatt igen becsesek, és az egyesület gyarapodó gyűjteményének becses tárgyait képezik. — Halálozás. Tölgyesi Ferencné, Tölgyesi a néhaipárkányi jegyző özvegye hosszas szenvedés után csütörtökön elhunyt. Bánfi Károly adóellenőr anyósát gyá­szolja az elköltözöttben. A család részé­ről kiadott gyászjelentés a következő­képpen hangzik: Fájdalomtól megtört lélekkel tudatjuk ugy a maguk, mint a nagyszámú összes rokonság nevében a jóságos anya, — nagyanya: Tölgyesy Ferencné született Mészáros Róza volt párkányi jegyző özvegyének, hosszas szenvedés, a halott, szentségek áhítatos felvétele után 1897. évi nov. 24-én 66 éves korában, történt gyászos elhunytát. Földi maradványa Párkányban, főút 36. szám alatt, f. hó 27-én d. u. 3 órakor lesz beszentelve és az ottani temetőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom