Esztergom és Vidéke, 1897
1897-07-01 / 52.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE, (52. szám.) 1897. jülms 1. megszüntetésére az egyházmegyei hatóságot újból megkeresi. Erős, határozott, önérzetes tónusa van annak a megkeresésnek, amelyet ez ügyben a közgyűlés elfogadott, de az adott körülmények között ilyenre volt szükség. Ide iktatjuk azt egész terjedelmében s nem kételkedünk, hogy olvasóink annak minden szavát szivvel-lélekhelyeslik. Ime a megkeresés : Méltóságos Egyházmegyei Főhatóság Esztergom. Vármegyénk alispánja, miként a mult esztendőben, az idén is mindazon községek népiskoláit, amelyek idegen nyelvűek, megvizsgálván, bár azokban némely irányban a magyar nyelv tanitását s tanulását illetőleg örvendetes eredményeket tapasztalt, beadott jelentéstételében annak a mienkkel is egyező meggyőződésének adott kifejezést, hogy a községek lakosságának végleges magmagyarosodását már csak azon körülmény hátráltatja, hogy a templomokból az idegen nyelv még mind e mai napig nincs kizárva. A jelentés e részét elszomorodva vettük tudomásul s elszomorodtunk rajta különösen azon okból, mert e végből a méltóságos Egyházmegyei Főhatósághoz tavaly intézettt megkeresésünkre biztató választ nyervén, azt hittük, hogy a válasz az egyidőbeni intézkedésnek nyilvánvaló folytatását képezte. Nem ugy történt s igy e mulasztásra ezúttal fátyolt vetünk. Most azonban hazafias felindulásunk egész erejével s Európa óriási népcsaládja közé ékelt magyar hazánk nemzetiségi tekinteteinek mérlegbe vételével, tiszteletteljesen bár, de a legerélyesebben van szerencsénk megkeresni a méltóságos Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a vármegye területén levő mindazon községekben, hol az istentisztelet nyelve még nem a magyar volna, e képtelenséget még az 1897. év folyamán megszüntetni s ebbeni intézkedéséről bennünket értesiteni szíveskedjék. Ugyancsak jelenti alispánunk azt is, hogy a csévi r. k. felekezeti iskola kántortanitója az ottani iskolában a magyar nyelvben való előrehaladás körül már a mult évben is ugyancsak csekély, mig a folyó évben semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezen vigasztalan körülményből kifolyólag tehát szintén szabadjon megkeresnünk a méltóságos Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a nevezett, neki s családjának házát és tápot adó Magyarországnak érdekeit durván mellőző kántortanítót, mint ebbbeli állásának továbbvitelére képtelent, nyugdíjazni s helyébe egy, a magyar állameszmét s annak érdekeit jobban tiszteletben tartani tudó kipróbált egyént méltóztassék alkalmazni. Mely megkeresésünkre hasonlólag szíves válaszadásért kérve stb. stb. Nem akarjuk megsérteni az egyházmegyei főhatóságot, amelyet mindig, minden téren és minden körülmények között hazafiasnak ismertük azzal, hogy e megkeresés teljes sikerét biztosra ne vegyük. — er. És ennek mindnek most vége van. Mindenki odahaza marad odújában, kedélyes józansággal sepri mindenki az udvarát, de hiányzik a kicsapongó jókedv, a gyermekies szeszély, az a mindent átölelő dévajság, mert — hiányzik az érintkezési pont, — arany borjú, mely körül őszi időben keresztény és zsidó, kicsiny, nagy, fiatal-Öreg oly nagy Örömmel lelkesedéssel táncoltak, ugráltak, szitkozódtak, civakodtak és verekedtek, — káromkodtak és imádkoztak, szidták és áldották a jó Istent — amilyen éppen a termés volt. (Ez még valószínűleg hagyomány a pogány életből.) És ennek mindnek most vége van. A pincék, présházak vakolatlanok maradnak,, a pincekulcsot a rozsda emészti, a nádtető bomlik, a hordók kísértetiesen kongnak, az egerek és bogarak megrakják fészkeiket, a pókok rászövik az elhagyatottság fátyolát és a nap sugarain átszüremkedett por pergamentként ráterül az egészre, hogy az ottani lakosok nyom-hieroglifákkal hirdessék rajt a lélektárt. Aki azokból a nyom-hieroglifákból olvasni tud, tudni fogja, mért ép oly csendes mostanában Luca napja, mint akár melyik más hétköznap és a gazdasszonymenyecskék mért árasztják el mostanában a hetivásárt baromfival. Gyalogos. A Gazdasági Egyesület közgyűlése. — Június 27. — Régen nem volt már valami nagy érdeklődés a gazdasági egyesület munkálkodása iránt és szokássá vált, hogy csakis a tisztviselőkre háruljon a munka elvégzése, mégis a közgyűléseken — amelyek csakis egyszer esnek meg egy esztendőben, — megjelentek azok is, kik a központot távolabb laknak, hogy lássák és hallják a lejárt év eredményét. Ez a jó szokás már szintén kiment a divatból s 27-én a megyeház terme csakúgy kongott az ürességtől, pedig ha, valaha úgy most volna ideje annak, hogy a gazdaközönség öszszetartson, ügyes-bajos dolgát megbeszélje, mert mindég igaz marad ama közmondás : >Segits magadon és az Isten is megsegít.* A közgyűlésen Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos főispán elnökölt, jelen voltak: Meszéna János alelnök, Niedermann József titkár, Koksa Kálmán pénztárnok, Büttner Róbert, Brucsy János, Bleszl Ferenc, Litsauer Sándor, Wimmer Imre stb. igazgató választmányi tagok. Az ülés elnökileg megnyittatván Niedermann József titkár felolvasta a mult évről szóló jelentését, melyből kiemelendőnek tartjuk, hogy a 13 hold területű szőlőtelepen a mult évben 30.166 db. szőlőojtvány, 40000 db. riparia portális és 5000 db. rupestris monticola elsőrendő sima vessző állta közönség rendelkezésére. Magának Esztergom sz. kir. város közönségének 20.000 . db. riparia sima veszőt szolgáltatott át a szegényebb szőlőművesek közt való szétosztás végett. Az elmúlt télen szőlőojtási tanfolyam nyittatott, a melyen 80 szőlőműves vett rés2t, és pedig nem csak helyből, hanem szép számmal Nána, Gyiva és Szölgyém községekből is, és ezek közül 15-en mint jobb ojtok jutalomban részesültek. A gyümölcsfa iskolában elhelyezett ojtványfák száma 62.692 db, ellenben a vadoncoké 19.000 db. Szépen emlékezik meg a jelentés a mult évben elhalt Mészáros Károly és Szekér József volt igazgatósági tagokról. A pénztári számdásra nézve, —• mely szerint a bevétel 4448 frt 20 kr, a kiadás . . . 4294 frt 60 kr, Végül az igazgató választmány tagjaivá megválasztattak : Büttner Róbert, Brucsy János, Brenner József, Bleszl Ferenc, Bernhardt Rezső, Bódi Bodog,Eggenhofer, József, Frey Ferenc, Gangéi János, Grósz Ferenc, Geiger Ferenc, Hartmann Péter, Héya Tivadar, Kruplanicz Sándor, Krausz Izidor dr., Luczenbacher István, Lindtner János, Maiina Lajos, Marosi József, Meszéna Ferenc, Meszéna Kálmán, Meszéna Lajos, Munkácsy Károly, Mezey Dénes, Oltósy Ferenc, Perger Lajos, Pór Antal, Reviczky Gábor, Rudolf Mihály, Niederman József, Schönbeck Imre, Reusz József, Szalay Béla, Vancsó Gyula, Vimmer Imre, Vimmer Kálmán. Ezzel a közgyűlés véget ért. a maradvány . . 153 frt 60 kr,, Mihalik Bálint volt pénztárosnak a felmentvény megadatott. A folyó évi költségvetés 5489 frt 60 kr. bevétel és 4609 frt 24 kr. kiadással állapíttatott meg. Pénztárnokká Koksa Kálmán választatott meg egyhangúlag. Esztergommegye selyemtermelése 1897-ben. Esztergom, június 30. Esztergom közönsége élénk érdeklődéssel van a selyemtenyésztés iránt, azért nem mulasztjuk el, hogy ezen tenyésztési-, illetve jövedelmi ág mivoltáról meg ne emlékezzünk. Mióta a selyemtenyésztés Esztergommegyében meghonosult, azóta sok változás történt személyekben épp ugy, mint annak kultiválásában. Hiába, nem vagyunk China és Olaszország, ahol a a selyemtenyésztés a múltba messze visszamenő évekről datálódik, nálunk — úgyszólván — gyermekkorát éli, — tehát tulajdonképpen még csak a próbálgatás és kísérletezés korszakában vagyunk, — midőn ezen termelési ág megkedveltetésére kell szorítkoznunk oly viszonyok között, melyek más, minket e téren megelőzött európai állomokban túlhaladott álláspontot képeznek. Ezer szerencsénk e tenyésztési ágnál is az, hogy a magyarországi selyemJ termék a külföldi piacokon keresett árut képez ugy, mint a buza és liszt. Mert ha ez nem volna, akkor a honi selyemtermeléssel már a kezdet elején fel kellett volna hagyni. Amint látta a földművelési minisztérium selyemtenyésztési teljhatalmú meghatalmazottja, hogy a magyarországi selyem a francia piacokon kiváló kelendőségnek örvend, vagyis a magyarországi árura mindig van vevő, — nem késett a tenyésztés terjesztésével és általánosításával. A miniszteri meghatalmazott: Bezeredj Pál, dúsgazdag földbirtokos, legelőbb is Dél-Magyarország vidékeire vetette szemét s ott nyitott talajt a tenyésztésnek, mely végből szedres-telepeket honosított meg azon vidéken, hogy a megindult tenyésztésnek ebbeli akadálya el legyen tüntetve. Célt is ért e vidékeken, mert a tenyésztők zöme maiglan is innét kerül elő. Midőn észlelte, hogy a tenyésztés körzetét tágitani lehet, söt a borvidékek pusztulásával azt áthelyezni nemcsak célszerű, henem szükségszerű is egyszersmind, — akkor küldötte el hozzánk is embereit, hogy a tenyésztés a mi vidékünkre is átültettessék. Lomhasággal nem lehetett vádolni az ő küldötteit, mert a tenyésztés sikere érdekében igazán nem kímélték a fáradságot. Hogy az évi eredmények oly szembeszökő arányban nálunk és vidékünkön nem tűntek elő, — az az intézmény kezdetlegességében keresendő főleg és még két körülményben. Először is abban, hogy a borvidéki gazda kevesebb fáradsággal nagyobb jövedelemhez volt szokva, melyet a borgazdaságból merített; másodszor a szeder/a hiány mindig kiáltó ellentétet képezett a selyemgubó termeléssel szemben, a mi ha tegyük fel, hogy megvolt is, de a termelőnek nem volt hozzá való elegendő tágas helyisége, melyet a tenyésztés a házi otthonban szükségkép megkíván. Szinte kezére játszott a tenyésztésnek a gabonaárak folytonos süllyedése, mert ha manapság 10—12 frtot adnának egy métermázsa búzáért, nincs az a rábeszélő képesség, mely a falusi földmivest a solyemtenyésztés karjaiba édesgetné. A bánsági vidékeken is csak azért foglalkoznak vele szívesen, mert van elegendő szederfalomb, másrészt pedig akkor pénzelnek a gubótermésböl, midőn a földmivesnek nincsen elárusítani való gabonája. Ott is csak a szegény napszámos család, a béresosztály foglalkozik vele jobbadán, kivéve néhány passionatus uri embert és földbirtokost, a kik csak azért tenyésztenek, hogy a szederfa telep értékét föntarthassák. Vannak mindazáltal az iparos osztályból is többen, akik a nyáron beállani szokott munkahiányt a tenyésztési sikerrel pótolják. A legnagyobb magyar: gr. Széchenyi Isáván a legbehatóbban ajánlotta a magyarországi gazdáknak, hogy szederfát ültessenek minél nagyobb menyiségben s hogy e téren jó példát mutasson, uradalmait tömegesen befásitotta szederfával. Hogy ezt tette, annak Győr városa látja legnagyobb hasznát, mivel több mint 150000 frt költséggel gubóraktárat kapott, holott a tenyésztés csak tavaly lépett ott életbe. A város közönsége többségének utánjárása és magyar volta mindig túlsúlyt nyert a németajkú Sopron fölött,—-tehát ez utóbbi mellőzésével Győré lett a győzelem, mely most közel 400 győri nőnek nyújt évenkint biztos keresetet. Óhajtottuk volna mi is elnyerni e raktárt, de hát Esztergom mindig a sült galambot várja, amint azt ez alkalommal is tette. Ha gubóraktárunk nincs is, de van kiterjedt selyemtenyésztésünk, mely az idén 33 községben 301 tenyésztőt foglalkoztat. Összesen 4481 gramm pete lön kiosztva, miből több terméseredmény várható, mint az előző évek bármelyikében. A hivatkozott 33 községből nem csupán Esztergomba szállítják a gubót, hanem a szállítás megoszlik az a győri és bicskei beváltó állomások között a szerint, amint a tenyésztő községek az egyikhez, vagy a másikhoz közelebb fekszenek. Az Esztergomba hozott gubók a győri raktárba kerülnek, melyet beváltó állomásunk naponkint gőzhajón, esetleg vasúton fog szállítani. A beváltás június 24-én, csütörtökön vette kezdetét. Az előző évekétől eltérőleg az idén három osztályú gubót különböztetnek meg. Az első osztályúért kilónként 1 frt, II-od osztályúért kilónkén 1 korona, IH-ad osztályúért pedig, mint hasznavehetetlen gubóért, csak 5 krajcár leszen az esztergomi kir. adóhivatal által kijárultatva. A gubó beváltás befejeztével az idei termés eredményéről áttekintő ismertetést fogunk közölni. —i—f. Esztergom, június 30. Palkovics Károly emléke. Az Esztergomi Takarékpénztárhoz ujabban Palkovics Károly emlékére a következő adományok érkeztek : Dr. Áldory Mór 3 frt. Schönbeck Mihály . . . . 2 frt. — Személyi hir. Andrássy János alispán, szabadságideje leteltével Bakonybélből, ahol Villányi Szaniszló apát vendége volt, városunkba visszaérkezett s hivatalát holnap újból elfoglalja.