Esztergom és Vidéke, 1897

1897-07-01 / 52.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE, (52. szám.) 1897. jülms 1. megszüntetésére az egyházmegyei hatóságot újból megkeresi. Erős, határozott, önérzetes tó­nusa van annak a megkeresésnek, amelyet ez ügyben a közgyűlés el­fogadott, de az adott körülmények között ilyenre volt szükség. Ide iktatjuk azt egész terjedelmében s nem kételkedünk, hogy olvasóink annak minden szavát szivvel-lélek­helyeslik. Ime a megkeresés : Méltóságos Egyházmegyei Főhatóság Esztergom. Vármegyénk alispánja, miként a mult esztendőben, az idén is mindazon közsé­gek népiskoláit, amelyek idegen nyel­vűek, megvizsgálván, bár azokban né­mely irányban a magyar nyelv tanitását s tanulását illetőleg örvendetes eredmé­nyeket tapasztalt, beadott jelentéstételé­ben annak a mienkkel is egyező meg­győződésének adott kifejezést, hogy a községek lakosságának végleges mag­magyarosodását már csak azon körülmény hátráltatja, hogy a templomokból az idegen nyelv még mind e mai napig nincs ki­zárva. A jelentés e részét elszomorodva vet­tük tudomásul s elszomorodtunk rajta különösen azon okból, mert e végből a méltóságos Egyházmegyei Főhatósághoz tavaly intézettt megkeresésünkre biztató választ nyervén, azt hittük, hogy a vá­lasz az egyidőbeni intézkedésnek nyilván­való folytatását képezte. Nem ugy történt s igy e mulasztásra ezúttal fátyolt vetünk. Most azonban hazafias felindulásunk egész erejével s Európa óriási nép­családja közé ékelt magyar hazánk nem­zetiségi tekinteteinek mérlegbe vételé­vel, tiszteletteljesen bár, de a legerélye­sebben van szerencsénk megkeresni a méltóságos Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a vármegye területén levő mind­azon községekben, hol az istentisztelet nyelve még nem a magyar volna, e kép­telenséget még az 1897. év folyamán megszüntetni s ebbeni intézkedéséről ben­nünket értesiteni szíveskedjék. Ugyancsak jelenti alispánunk azt is, hogy a csévi r. k. felekezeti iskola kán­tortanitója az ottani iskolában a magyar nyelvben való előrehaladás körül már a mult évben is ugyancsak csekély, mig a folyó évben semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezen vigasztalan körülményből ki­folyólag tehát szintén szabadjon meg­keresnünk a méltóságos Egyházmegyei Főhatóságot, hogy a nevezett, neki s családjának házát és tápot adó Magyar­országnak érdekeit durván mellőző kán­tortanítót, mint ebbbeli állásának tovább­vitelére képtelent, nyugdíjazni s helyébe egy, a magyar állameszmét s annak érdekeit jobban tiszteletben tartani tudó kipróbált egyént méltóztassék alkal­mazni. Mely megkeresésünkre hasonlólag szí­ves válaszadásért kérve stb. stb. Nem akarjuk megsérteni az egy­házmegyei főhatóságot, amelyet mindig, minden téren és minden kö­rülmények között hazafiasnak ismer­tük azzal, hogy e megkeresés teljes sikerét biztosra ne vegyük. — er. És ennek mindnek most vége van. Mindenki odahaza marad odújában, kedélyes józansággal sepri mindenki az udvarát, de hiányzik a kicsapongó jó­kedv, a gyermekies szeszély, az a min­dent átölelő dévajság, mert — hiányzik az érintkezési pont, — arany borjú, mely körül őszi időben keresztény és zsidó, kicsiny, nagy, fiatal-Öreg oly nagy Örömmel lelkesedéssel táncoltak, ugrál­tak, szitkozódtak, civakodtak és vereked­tek, — káromkodtak és imádkoztak, szidták és áldották a jó Istent — ami­lyen éppen a termés volt. (Ez még va­lószínűleg hagyomány a pogány élet­ből.) És ennek mindnek most vége van. A pincék, présházak vakolatlanok maradnak,, a pincekulcsot a rozsda emészti, a nádtető bomlik, a hordók kí­sértetiesen kongnak, az egerek és boga­rak megrakják fészkeiket, a pókok rá­szövik az elhagyatottság fátyolát és a nap sugarain átszüremkedett por perga­mentként ráterül az egészre, hogy az ottani lakosok nyom-hieroglifákkal hir­dessék rajt a lélektárt. Aki azokból a nyom-hieroglifákból ol­vasni tud, tudni fogja, mért ép oly csen­des mostanában Luca napja, mint akár melyik más hétköznap és a gazdasszony­menyecskék mért árasztják el mostaná­ban a hetivásárt baromfival. Gyalogos. A Gazdasági Egyesület közgyűlése. — Június 27. — Régen nem volt már valami nagy érdeklődés a gazdasági egyesület munkálkodása iránt és szokássá vált, hogy csakis a tisztviselőkre hárul­jon a munka elvégzése, mégis a közgyűléseken — amelyek csakis egy­szer esnek meg egy esztendőben, — megjelentek azok is, kik a közpon­tot távolabb laknak, hogy lássák és hallják a lejárt év eredményét. Ez a jó szokás már szintén kiment a di­vatból s 27-én a megyeház terme csak­úgy kongott az ürességtől, pedig ha, valaha úgy most volna ideje annak, hogy a gazdaközönség ösz­szetartson, ügyes-bajos dolgát meg­beszélje, mert mindég igaz marad ama közmondás : >Segits magadon és az Isten is megsegít.* A közgyűlésen Kruplanicz Kál­mán kir. tanácsos főispán elnökölt, jelen voltak: Meszéna János alel­nök, Niedermann József titkár, Koksa Kálmán pénztárnok, Büttner Róbert, Brucsy János, Bleszl Fe­renc, Litsauer Sándor, Wimmer Imre stb. igazgató választmányi tagok. Az ülés elnökileg megnyittatván Niedermann József titkár felolvasta a mult évről szóló jelentését, mely­ből kiemelendőnek tartjuk, hogy a 13 hold területű szőlőtelepen a mult évben 30.166 db. szőlőojtvány, 40000 db. riparia portális és 5000 db. rupestris monticola elsőrendő sima vessző állta közönség rendelkezésére. Magának Esztergom sz. kir. város közönségének 20.000 . db. riparia sima veszőt szolgáltatott át a sze­gényebb szőlőművesek közt való szétosztás végett. Az elmúlt télen szőlőojtási tan­folyam nyittatott, a melyen 80 sző­lőműves vett rés2t, és pedig nem csak helyből, hanem szép számmal Nána, Gyiva és Szölgyém közsé­gekből is, és ezek közül 15-en mint jobb ojtok jutalomban részesültek. A gyümölcsfa iskolában elhelye­zett ojtványfák száma 62.692 db, ellenben a vadoncoké 19.000 db. Szépen emlékezik meg a jelentés a mult évben elhalt Mészáros Ká­roly és Szekér József volt igazgató­sági tagokról. A pénztári számdásra nézve, —• mely szerint a be­vétel 4448 frt 20 kr, a kiadás . . . 4294 frt 60 kr, Végül az igazgató választmány tagjaivá megválasztattak : Büttner Róbert, Brucsy János, Brenner József, Bleszl Ferenc, Bern­hardt Rezső, Bódi Bodog,Eggenhofer, József, Frey Ferenc, Gangéi János, Grósz Ferenc, Geiger Ferenc, Hart­mann Péter, Héya Tivadar, Krupla­nicz Sándor, Krausz Izidor dr., Lu­czenbacher István, Lindtner János, Maiina Lajos, Marosi József, Me­széna Ferenc, Meszéna Kálmán, Me­széna Lajos, Munkácsy Károly, Me­zey Dénes, Oltósy Ferenc, Perger Lajos, Pór Antal, Reviczky Gábor, Rudolf Mihály, Niederman József, Schönbeck Imre, Reusz József, Sza­lay Béla, Vancsó Gyula, Vimmer Imre, Vimmer Kálmán. Ezzel a közgyűlés véget ért. a maradvány . . 153 frt 60 kr,, Mihalik Bálint volt pénztárosnak a felmentvény megadatott. A folyó évi költségvetés 5489 frt 60 kr. bevétel és 4609 frt 24 kr. kiadással állapíttatott meg. Pénztárnokká Koksa Kálmán vá­lasztatott meg egyhangúlag. Esztergommegye selyemtermelése 1897-ben. Esztergom, június 30. Esztergom közönsége élénk érdeklő­déssel van a selyemtenyésztés iránt, azért nem mulasztjuk el, hogy ezen te­nyésztési-, illetve jövedelmi ág mivol­táról meg ne emlékezzünk. Mióta a selyemtenyésztés Esztergom­megyében meghonosult, azóta sok vál­tozás történt személyekben épp ugy, mint annak kultiválásában. Hiába, nem vagyunk China és Olaszország, ahol a a selyemtenyésztés a múltba messze visszamenő évekről datálódik, nálunk — úgyszólván — gyermekkorát éli, — tehát tulajdonképpen még csak a pró­bálgatás és kísérletezés korszakában vagyunk, — midőn ezen termelési ág megkedveltetésére kell szorítkoznunk oly viszonyok között, melyek más, minket e téren megelőzött európai állomokban túlhaladott álláspontot képeznek. Ezer szerencsénk e tenyésztési ágnál is az, hogy a magyarországi selyem­J termék a külföldi piacokon keresett árut képez ugy, mint a buza és liszt. Mert ha ez nem volna, akkor a honi selyemtermeléssel már a kezdet elején fel kellett volna hagyni. Amint látta a földművelési minisztérium selyemte­nyésztési teljhatalmú meghatalmazottja, hogy a magyarországi selyem a francia piacokon kiváló kelendőségnek örvend, vagyis a magyarországi árura mindig van vevő, — nem késett a tenyésztés terjesztésével és általánosításával. A miniszteri meghatalmazott: Bezeredj Pál, dúsgazdag földbirtokos, legelőbb is Dél-Magyarország vidékeire vetette sze­mét s ott nyitott talajt a tenyésztés­nek, mely végből szedres-telepeket ho­nosított meg azon vidéken, hogy a meg­indult tenyésztésnek ebbeli akadálya el legyen tüntetve. Célt is ért e vidéke­ken, mert a tenyésztők zöme maiglan is innét kerül elő. Midőn észlelte, hogy a tenyésztés körzetét tágitani lehet, söt a borvidékek pusztulásával azt áthe­lyezni nemcsak célszerű, henem szükség­szerű is egyszersmind, — akkor kül­dötte el hozzánk is embereit, hogy a tenyésztés a mi vidékünkre is átültet­tessék. Lomhasággal nem lehetett vá­dolni az ő küldötteit, mert a tenyész­tés sikere érdekében igazán nem kímél­ték a fáradságot. Hogy az évi eredmények oly szem­beszökő arányban nálunk és vidékün­kön nem tűntek elő, — az az intéz­mény kezdetlegességében keresendő főleg és még két körülményben. Először is abban, hogy a borvidéki gazda keve­sebb fáradsággal nagyobb jövedelem­hez volt szokva, melyet a borgazda­ságból merített; másodszor a szeder/a hiány mindig kiáltó ellentétet képezett a selyemgubó termeléssel szemben, a mi ha tegyük fel, hogy megvolt is, de a termelőnek nem volt hozzá való ele­gendő tágas helyisége, melyet a tenyész­tés a házi otthonban szükségkép meg­kíván. Szinte kezére játszott a tenyész­tésnek a gabonaárak folytonos süllye­dése, mert ha manapság 10—12 frtot adnának egy métermázsa búzáért, nincs az a rábeszélő képesség, mely a falusi földmivest a solyemtenyésztés karjaiba édesgetné. A bánsági vidékeken is csak azért foglalkoznak vele szívesen, mert van elegendő szederfalomb, másrészt pedig akkor pénzelnek a gubótermés­böl, midőn a földmivesnek nincsen elá­rusítani való gabonája. Ott is csak a szegény napszámos család, a béresosz­tály foglalkozik vele jobbadán, kivéve néhány passionatus uri embert és föld­birtokost, a kik csak azért tenyészte­nek, hogy a szederfa telep értékét fön­tarthassák. Vannak mindazáltal az ipa­ros osztályból is többen, akik a nyáron beállani szokott munkahiányt a tenyész­tési sikerrel pótolják. A legnagyobb magyar: gr. Széchenyi Isáván a legbehatóbban ajánlotta a ma­gyarországi gazdáknak, hogy szederfát ültessenek minél nagyobb menyiségben s hogy e téren jó példát mutasson, uradalmait tömegesen befásitotta sze­derfával. Hogy ezt tette, annak Győr városa látja legnagyobb hasznát, mivel több mint 150000 frt költséggel gubórak­tárat kapott, holott a tenyésztés csak ta­valy lépett ott életbe. A város közönsége többségének utánjárása és magyar volta mindig túlsúlyt nyert a németajkú Sopron fölött,—-tehát ez utóbbi mellőzésével Győ­ré lett a győzelem, mely most közel 400 győri nőnek nyújt évenkint biztos ke­resetet. Óhajtottuk volna mi is elnyerni e raktárt, de hát Esztergom mindig a sült galambot várja, amint azt ez alka­lommal is tette. Ha gubóraktárunk nincs is, de van kiterjedt selyemtenyésztésünk, mely az idén 33 községben 301 tenyésztőt fog­lalkoztat. Összesen 4481 gramm pete lön kiosztva, miből több termésered­mény várható, mint az előző évek bár­melyikében. A hivatkozott 33 község­ből nem csupán Esztergomba szállítják a gubót, hanem a szállítás megoszlik az a győri és bicskei beváltó állomások között a szerint, amint a tenyésztő köz­ségek az egyikhez, vagy a másikhoz közelebb fekszenek. Az Esztergomba hozott gubók a győri raktárba kerülnek, melyet beváltó állomásunk naponkint gőzhajón, esetleg vasúton fog szállítani. A beváltás június 24-én, csütörtökön vette kezdetét. Az előző évekétől eltérőleg az idén három osztályú gubót különböztetnek meg. Az első osztályúért kilónként 1 frt, II-od osztályúért kilónkén 1 korona, IH-ad osztályúért pedig, mint haszna­vehetetlen gubóért, csak 5 krajcár le­szen az esztergomi kir. adóhivatal ál­tal kijárultatva. A gubó beváltás befejeztével az idei termés eredményéről áttekintő ismerte­tést fogunk közölni. —i—f. Esztergom, június 30. Palkovics Károly emléke. Az Esztergomi Takarékpénztárhoz ujab­ban Palkovics Károly emlékére a követ­kező adományok érkeztek : Dr. Áldory Mór 3 frt. Schönbeck Mihály . . . . 2 frt. — Személyi hir. Andrássy János al­ispán, szabadságideje leteltével Bakony­bélből, ahol Villányi Szaniszló apát ven­dége volt, városunkba visszaérkezett s hivatalát holnap újból elfoglalja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom