Esztergom és Vidéke, 1897

1897-01-06 / 2.szám

ért, — ez legyen minden törekvésünk és munkásságunk között a jelszavunk. A társaságból. ^ szilVeszter>-esti mulatság. Esztergom, január 5. Karnevál herceg 1897 évi régiméjét — mint rendesen — házi ezredünk derék tisztikarának asszisztálása mellett kez­dette meg. Az uj farsang pillangós cipel­lős, sokszínű fátolyszövetbe bujt csillagjait a »Fürdő* fűtött emeleti folyosóján a fe­kete hajtókás, fehér kokárdás rendezők fogadták, élükön a bálkomité elnökével: a figyelemben, rendezői tapasztalatokban páratlan Schmiedt őrnagygyal. Az évzáró és évkezdő mulatság na­gyon látogatott, nagyon előkelő és na­gyon vidám volt. Alig emlékezünk, hogy az utóbbi évek táncestéin ennyi szép táncosnőt egyszerre együtt láttunk volna Ha Paris betéved a terembe, bizonyai nehezebb helyzetbejut, mint anno dacumahl jutott. Valósággal >a szép leányok szi­gete* volt a nagy terem. A táncot hangverseny előzte meg, de ezúttal — be kell vallanunk Prsina kar­mester ur derék gárdáját nem hallgatták a szokásos figyelemmel s már kilenc óra­kor a csinos pianino alatt kihallat­szott egyik másik asztal alul egy-egy parányi atlaszcipő nyugtalan topogása. A rendezőség méltányolta is a kis ci­pellők óhajtását s a hét számos program­mot megröviditette egygyel s igy ezút­tal a Fin du Siécle potpourri elmaradt s teritett asztalok helyet engedtek a táncoló pái oknak. A >szép leányok szigetének* esteli | nyolc órától hajnali öt óráig lakói voltak: | Asszonyok: Czinder Antalné, Frey I Ferencné, Francsik Gyuláné, Gerenday : Józsefné, Geiger Ferencné, Haagh Re-1 zsőné, Horváth Ignácné, Hübschl Sán-1 dorné, Klinda Rezsőné, Kornstein La- j josné, Kram Károlyné, Kverlichné Svóy i Ilka, Legény Ivánné, Magos Sándorné, ! Meszes Ferencné, Nagy Pálné, Nozdro-1 viczky Miklósné, Perényi Kálmánná, Pe- j rényi Henrikné, Prsina Rezsőné, Ranczin-j gcr Vincéné, Szalkay Józsefné, Schön- j beck Mihályné, Sztankay Kálmánné, j Szvoboda Románné, Szlávy Jstvánné, í Schmiedt Brunóné, Tillmann Károlyné, és Vojnovics Ernőné. Leányok'. Frey Berta, Fischer-Colbrie í Szerafin, Geiger Mariska, Horváth Ma- j riska, Hübschl Erzsike, Krám Irén, I l Koksa Iza, Legény Marianne, Magos' Emmi, Nagy Margit és Erzsike, Nozd­1 roviczky Olga, Perényi Irma, Saaghy Agatha, Melanie és Margit, Szalkay Mici és Ilonka, Schönbeck Márta, Sztan­kay Gizi, Szlávy Aranka, Szvoboda Kornél és Tillmann Manduska. Az első négyest harmincnégy pár tán­colta. Kaszinó "est. — Január 2. — Akik attól féltek, hogy a szombati dátum nagyon közel esik a Szylveszter­esthez s igy a Kaszinó első idei műked­velő előadása nem lesz eléggé népes, kellemesen csalódlak. A kis gárda meg­alakulása óta alig volt ily nagy közön­sége egy előadásnak is s a befolyt jöve­delem szintén meghaladja az eddig elért legnagyobb kasszát. Nyolc óra után már ki lehetett volna akasztani a táblácskát: Jegyek az ülőhelyekre elfogytak. A közönség mintha érezte volna, hogy ez estén nem közönséges műélvezetben lesz része ! . . . Kétségtelen, hogy az előadások magos színvonalon állottak s kevés műkedvelő csapat akad, mely a közönséges dilettantizmus fölött ily ma­gasan felül emelkedik. A kis mama: Perényi Irma bájos, graciöz kis mama volt, aki sok virtuozi­tással mutatta be a szerető anya és a szerető asszony egymással való küzdel­mét s növekvő szerelme illusztrálásában a legcsekélyebb nuance-ot sem ejtette el. A vidám kedélyű és mégis mélyen érző nő elénk való varázsolása teljesen sike­rült neki. Mindenkit megkapott kitörő boldogsága, mikor megtudta, hogy >sza­bad szeretnie.* A kis mama képe a leg­utolsó ecsetvonásig kidolgozott alakí­tás volt. A nagy siker előidézésében méltán osztozik partnerével: a szerelmes Bán­vári Kornéllal, akit Etter Gyula ur adott s aki e szerepével annál jobban meg­j lepte a közönséget, mert eddig leginkább I mint gazdag humoros vénával megáldott i komikust ismertük s most, mint perfekt | világfit, érzelmes szerelmest, mint kifo­gástalan szalonszinészt láttuk viszont, akinek az érzelmek egész skáláját kellett végig játszania, s végigjátszotta nem kö­zönséges technikával és érzelmi mély­séggel. Az ensemble jeles kiegészítője volt a ! takaros, pirosruhás, fehér bóbitás szoba­cica : Koksa Iza, aki kedvesen, mosoly­gósan, ötletesen csicseregte el szerepét i s az először szereplő műkedvelő lámpa­lázának legkisebb nyoma nélkül. Istvánffy Elemér úrról, a második kezdőről bőveb­ben csak legközelebb nyilatkozhatunk, amikor nagyobb szerepben láthatjuk őt. A Tavasz egy idillikus, mosolygó ro­mánc, egy filigrán Catulle Mendés — tör­ténet, mely - manőver-hangulatával egész speciálisan hat. Rózsaszínű tónus húzó­dik végig rajta s e rózsaszínű felhőbe pompásan beleillett a könnyű rózsaszín tüllbe horkolt Helénke : Perényi Irma, akinek e másik nagy sikere annál elis­merésreméltóbb, mert egy estén két na­gyon ellentétes szerepet kellet végigját­szani. Naiv, bohó szerelmes : igazi bakfis­leányka volt, akihez könyü volt Andor önkéntes barátunknak (akivé egy estre Pap Kovács Ferenc hadnagy degradáló­dott) a legzefiresebb verseket kompo­nálni még akkor is, amikor a manőver fáradalmai egészen kimerítették. A had­nagy úr játéka hamonikusan illet be a romantikus keretbe s előadásával, mimi­kájával, gesztusaival kitűnően be tudta bizonyitani.hogy a fehér hajtókás zub­bonyalatt érzelmes, meleg sziv dobog. Minden elismerést érdemel Koksa Iza kisasszony, aki ifjú szépségével egy vén gouvernante szerepére vállalkozott s azt fiatalsága nagy humorával tökéletesen játszotta meg. A bakakáplár (Etter Gyula) és a köz­katona Rudolf István sok derült percet szerzett s különösen az előbbi pompás maszkjával, tótos accentujával, kacag­tató mimikájával állandóan mosolyt fa­kasztó volt. A két színdarab között egy kis mono­lóg került szinre : Asszony szeretnék lenni, amelyben Schönbeck Márta a főzőkanál­lal a kezében, igazán »helyes kis mó­kus* volt, ahogy egy alkalmi kritikus megjegyezte. Kedvesen csicsergett, for­gott, ügyeskedett, bátran megtévén az első gradust ad Parnassum. Az est sikeréhez hozzájárult édes atyja: Schönbeck Mihály is, ő levén megíestője a második darab hangulatos, levegős erdőrészletének. A műkedvelő-társulat hálás is volt kis művésznői iránt s valóságos virágerdőt rakott le lábaik elé. A szombati est sikerét nem lesz könnyű fokozni a következő szereplők­nek, akik, hogy minél előbb következ­zenek, általános óhajtása a nagy közön­ségnek és alulírott Kritikusnak. * A Dombay-házaspár. Néhány héttel ezelőtt irta egy fővárosi lap, hogy a ZWz<fojy-házaspár városunkban nagy sikerrel működött. Akkor mosolyogtunk a liiren, most azonban be kell ismer­nünk, hogy az illető lap helyi tudósí­tója csak kissé elsiette a dolgát, mert a Dombay-házaspár csak e héten érke­zett meg. A szinészpár jeles tulajdon­ságai általánosan ismeretesek s igy kétségtelen, hogy vendégszereplésük az óhajtott sikerrel fog járni, annyival is inkább, mert műsoruk az egyfelvonásos kis vígjátékok legjobbjai közül valók. Bemutató előadásukról legközelebbi szá­munkban részletesen beszámolunk. Há­rom előadásra két forinttat bérelni le­het a Fürdő-vendéglőben. A talentumos házaspárt közönségünk meleg pártolá­sába ajánljuk. A holnapi bemutató elő­adáson szinre kerül : A Kolostorbul és az Elkényeztetett férj. * Meghívó Az Esztergomi Keresztény Fiatalság, amely tudtunkkal egy uj egyesület, f. hó 16-án a „Fürdő" nagy­termében a Paulai Szent Vince Egylet javára zártkörű táncestélyt rendez, amely fél 9 órakor kezdődik. Belépti dij személyenkint 1 frt, családj egy 2 frt. Jegyek előre válthatók: Amstetter, Vörös, Braunsteiner és Leitgeb urak üz­letében. * A Kaszinóból- A Kaszi?ió tegnapi válaszmányi ülésén háznagygyá egyhan­gúlag Nagy Pál urat választották. Itt emiitjük meg, hogy a legközelebbi far­sangi estély f. hó 16-án lesz a Kaszinóban, ezúttal belépő dij nélkül hangverseny, amely­nek érdekes és változatos műsorát jövő szá­munkbanközöljük. Lesz abban zeneszám, ének : solo és duett, eredeti fololvasás, lokális vonatkozású tréfás mono­lóg stb. A legközelebbi műkedve­lői előadást február első napján tartják. * Ssabadságon Brausevetter Brúnó ka­pitány, gyengélkedő egészsége helyreál­lítására nyolc heti szabadságra megy. Kanszevál herceg testőrségének egyik legelőkelőbb tagját fogja nélkülözni benne. * Közgyűlés. A Katolikus Kór ötödik rendes közgyűlését január hó 6-án délu­tán ötödfél órakor tartja meg. Tárgyai: Elnöki megnyitó, titkári jelentés. A szám­vizsgáló bizottság jelentése. KÖnyvtár­noki jelentés. A tisztikar s a választ­mány választása. Indítványok. — A köz­gyűlést közvacsora követi, melyen egy teríték ára bor nélkül hatvan krajcár. Az egyesület választmánya vasárnapi ülé­sén azt határozta, hogy a millenáris év emlékezetéül egy szabadelvű, egy nem­zeti és egy függetlenségi érzelmű napi­lap mult évi évfolyamát bekötteti és könyvtárában helyezi el. * Bányászmulatság. A doroghi bányá­szok f. hó 17-én Doroghon kedélyes bá­nyász-hangversenyt rendeznek, amelyre a német szövegű meghívókat már szét­küldötték. Megye és város. O Anyakönyvvezetők fizetése. Meg­írtuk annak idején, hogy a közigazgatási bizottság pártolólag terjesztette fel a belügyminiszterhez a megyei jegyzőegye­sület abbeli kérelmét, hogy az anya­könyvvezetők tiszteletdija 120 frt, he­lyetteseiké pedig 80 frtra emeltessék. Mint értesülünk, a belügyminiszter a ké­relmet nem teljesítette, csupán azt en­gedte meg, hogy a hatvan forinttal dotált anyakönyvvezetők tiszteletdija 80 forintra emeltessék. O Huszonötéves jubiiium. Folyó hó 26-án lesz huszonötéve annak, hogy Re­viczky Győző központi főszolgabíró buz­gón, erélyesen, lelkiismeretesen várme­gyénket szolgálja. E nevezetes nap ter­mészetesen nem fog elmúlni nevezetesebb ovációk nélkül. Első sorban a megyei tiszti­kar fogja meggratuláni jubiláló kollegá­ját, azután a járásbeli jegyzők, akik 28-án testületileg városunkba érkeznek. O Új segódjegyzö- Lábatlan község jegyzőjének: Balassa Antalnak segédjegyző tartásra 200 frtot szavazott meg. O Községi képviselőválasztások a megyében javában folynak Ma Csév és Kesztölcz községek választottak. Az előbbi helyen Takács József főszolgabíró, az utóbbi helyen Reviczky Győző köz­ponti főszolgabiró elnökölt. O Kegydij. A megyei Tiszti Nyugdij­alap igazoló választmánya f. hó 9-én ülést tart. amelyen tárgyalásra kerül öz­vegy Ujváry Istvánnénak, a volt megyei számvevő özvegyének kegydij iránt be­nyújtott kérvénye. O Feloldott zárlat. A herceg Met­ternich-féle domonkosi puszta a száj- és köröm- fájás miatt elrendelt zárlat alol feloldatott. Öngyilkos főhadnagy. Esztergom, január 5. A legutóbbi napokban több izgalmas hir foglalkoztatta a közönséget s a hirek közül leggyorsabban terjedt el a legfe­ketébb, amely háziezredünk egyik leg­rokonszenvesebb, sokat igérő fiatal tagjá­nak öngyilkosságáról szólott. Vasárnap délelőtt kevéssel tizenegy óra előtt még sokan látták az utcán Neumann Frigyes főhadnagyot, mint rendesen egyedül, komoly s szinte szo­morú arccal. S éppen ezért sehol sem akartak hitelt adni a megdöbbentő hír­nek, amely félórával később azt jelen­tette, hogy a főhadnagy két golyótól átfúrt mellel halva fekszik lakásán. Pedig a hírmondóknak igazuk volt. A séta után a főhadnagy hazatért hónapos szobájába: a Wanitsek-féle plébánia­utcai házba, ott egy karszékbe ült le s szolgálati revolverével szive fölé lőtt. Az első lövés nem volt halálos, még volt annyi ereje az életunt férfiúnak, j hogy a másodikat is megtegye, amely | azután katonás biztossággal találta el célpontját: szegény beteg szivét. Mikor j a házbeliek a lövések zajára berohantak a tragédia színhelyére, a főhadnagy í szempillái már örökre lezáródtak s feje | élettelenül hevert a fauteuil plüss rámáján, j Maupassant állítja egyik müvében, i h°gy u gy a leendő őrülteket, mint a i leendő öngyilkosokat meg lehet ismerni I abból a sajátos, félelmes, hideg fényből, amely szemükből árad. Tagadhatatlan, hogy az öngyilkos fiatal ember szemé­ben, arcán is állandóan valami megkapó szomorúság, határozott melankólia bo­| rongott s annak aki látta utcán, vendég­lőben, vagy táncmulatságon, ahol különben mindig csak statiszta szerepet játszott, az első percben az a gondolata támadt, hogy ez a halavány, szomorú arc egy halavány, beteg léleknek szimbóluma. Pedig ez az elégedetlen, beteg lélek telve volt nemes eszmékkel, törekvései, tehetséggel. Kitűnő katona volt s ennek köszönhette, hogy ily fiatalon máris ad­jutánssággal bizták meg. Folytonosan, olvasott, tanult s ugy szakmájában, mint egyéb ismeretekben folytonosan képezte magát. A sötétkék katonazubony alatt zsenialis, lélek, művészi érzék is lakozott. Aki csak egy fesményt látott tőle, ko­molyan gondolkozóba esett, vájjon nem tévesztette-e el a pályáját s bármily hi­vatott forgatója is a kardnak, nem pro­dukálna-e nagyot, többet, maradandóbb értékűt ecsetjével ? A tavalyi ragyogó Gsnász-estélynek ideája is az ő művész lelkében fakadt s annak kivitele majd­nem egészen az ő érdeme. Aki látta a tavalyi feledhetlen estén a dekorált Für­dő termet, az megismerhette a halott művészi kvalitását. Szerette a sportot is; állandó vendége volt a korcsolyapályá­nak s szenvedélyes vadász. A könyvet, a palettát, kardbotjác sze­rette, a társaságot azonban sohasem. Női társaságban egyáltalán nem fordult meg ugy hogy szinte nőgyűlölő hírében állott, kollegái között is hallgatag, szűk­szavú, magába mélyedt maradt, bár a legperfektebb kolléga volt. Zárko­zottsága ; hallgatagsága az utóbbi hetekben föltűnő mértékben növekedett, ugy hogy tiszttársai komolyan aggódni kezdettek, annál is inkább, mert ijedten tapasztalták, hogy a legpontosabb, leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom