Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-25 / 16.szám

adásával szóló bizatott meg. Mikor Lipthay, akit fia, kartársai és a helybeli gyógyszerészek vettek körül, fölemelke­dett, fölállt az egész megyegyülés s zajosan éljenzett. A főispán az ünnepelt mellére tűzvén az érdemjelet, újból Lipthayhoz szóllott. Egy régi latin közmondás szerint — úgymond — az orvos vagyont szerez, csak a filozófus jár gyalog. Köztudomású, hogy a kitüntetett férfiú negyvenéves közpályája alatt vagyont nem szerzett, mert tudományát nem vagyonszerzésre, hanem a nyomor enyhítésére, a szegé­nyek ingyen való gyógykezelésére hasz­nálta föl. Szerzett azonban erkölcsi va­gyont, amelyet el nem veszíthet soha: ezt a legfelsőbb elismerést és a közbecsü­lést. Őszinte szívből kívánja, hogy mi­nél tovább egészségben örvendhessen kitüntetésének. (Zajos éljezés.) Dr. Lipthay néhány meleg szóban mondott köszönetet ő felségének és el­nöklő főispánnak, aki az Orvos és Gyógyszerész Egyletnek kitüntetése iránt kifejezett kérelmét megvalósította. Következett a második, a szomorú elnöki bejelentés, amely a megyebizott­ság legrégibb tagjának, a vármegye volt első alispánjának: Palkovics Károlynak halálát tudatta a közgyűléssel. Elnök az elhunythoz való szoros családi kötelék­nél fogva többet nem mondhat. Erre fölemelkedett Andrássy János al­ispán és indítványozta, hogy az elhunyt nagy érdemei, a szeretet és tisztelet, amelyet az egész törvényhatóság iránta erezett, a halála fölött való gyászszal együtt jegyzőkönyvben örökittessék meg és a jegyzőkönyvi kivonat a gyászoló özvegygyei közöltessék. Az indítványt természetesen egyhangúlag elfogadták. Következett a napirend, amely egé­szen a városi költségvetés tételéig, gyor­san pergett le. Nem teljesítették Epöl község kérését, hogy az unyi helyett a bajnai közjegyzőséghez csatoltassék, mert Úny és Kirva magában képtelen a köz­jegyzőség költségeinek viselésére. Tudomásul vették a miniszter rende­letét, hogy azok a megyei tisztviselők, akik 1867. január 1. öta megszakítás nél­kül szolgálnak, ha 1878-tól visszamenőleg befizetik a nyugdijilletéket, 1867-től szá­mithatnak nyugdíjra, továbbá, hogy nyugdij tekintetében a millenáris esz­tendő kettőnek számíttatik. A városi költségvetés kitünteti, hogy 74625 frt hiány pótadóval fedezendő. A közgyűlés a törvényre való hivatkozás­sal elejtette a városi tanács ama kéré­sét, hogy a pótadó egy kulcs alapján legyen kiszámítható. A költségvetés tárgyalása folyamán közel két órás vitát provokált Bártfay Géza kegydijának kérdése. Ismeretes, hogy a városi közgyűlés 360 frt kegy­dijat szavazott meg Bártfaynak, azzal a kikötéssel, hogy a kegydij fölfüggeszté­sével tényleges szolgálatra, amikor akarja, behívhatja. E határozat ellen Bártfay föllebbezést adott be, amelyre nézve az állandó választmány azt java­solta, hogy méltányossági és jogossági szempontból a közgyűlési határozat oda változtassék, hogy Bártfay Géza részére legutóbb élvezett fizetése után az egyéb tisztviselői nyugdíjalapok módjára ké­szült városi szervezet szerint szolgálati ideje alapján s minden egyéb föltétel, vagy megszoritás nélkül nem nyűg-, ha­nem kegydij járultatandó ki. E tervezet szerint a nyugdij körülbelül 590 frtra rúgott volna. Hosszú, meddő vita után, amelyet a városi urak provokáltak s amelyben sö­tét pontot képez Brutsy János kétszeri személyeskedő, a megyeház tanácster­mében eddig ismeretlen tónusú s a zajos >Elállt kiáltások miatt be nem fejezett fölszólalása, az elnök kimondja a hatá­rozat, hogy a közgyűlés a városi köz­gyűlés határozatát jóváhagyja azzal a módosítással, hogy Bártfay ne kegydijat, hanem nyugdijat kapjon s az végérvé­nyesnek tekintendő. A városi költségvetésből törültetett a gazda mellé tervezett kisegítő állásra fölvett költség azzal az indokolással, hogy a gazdasági tanácsos és a gazda nincs munkával túlterhelve. A barthi elöljáróválasztás ellen be­adott föllebbezést elutasították. Ez ügy tárgyalása alatt dr. Perényi Kálmán fő­szolgabíró és Vimmer Imre megyebizott­sági tag között hevesebb szóváltás tör­tént, amelyet azonban az elnök tapinta­tosan elcsendesített. A libádi elöljáró­választást megföllebbezők utasíttattak, hogy panaszaikkal a közigazgatási bíró­sághoz forduljanak. A nevezetes hevesmegyei átirat tár­gyalásával lapunk más helyén foglal­kozunk. Az ülés 12 és fél órakor végződött. Megye és város. O A városi vízvezeték. Vaszary Ko­los hercegprímás már elrendelte, hogy a vízvezeték csőhálózata a kislévai tűzoltó­laktanyára bevezettessék. O Városi közgyűlés. A holnapi városi közgyűlés tárgysorozata a következő ; 1. Elnök polgármester bejelentése, hogy Palkovics Károly a város egykori pol­gármestere 1897. évi február hó 17-ik napján történt elhunyta alkalmából a város tisztikara a temetésen testületileg megjelent, a ravatalra koszorút tett le; — 1897. évi február 20-án a városi plé­bánia templomban a város nevében gyászmise mondatott; — és indítvá­nyozza, hogy a képviselőtestület részvé­tének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, és arról az elhunyt özvegyét értesítse. 2. A szervezési szabályok értelmében a városi jogügyi, — közművelődési és tanügyi; — pénzügyi; — gazdasági; — építészeti; — közegészségügyi; — kór­házi ; — közjótékonysági; — szegény­ügyi — é s könytári bizottság tagjainak megválasztása. 3. A városi hivatali he­lyiségek kibővítése céljából a városi reál-és elemi-iskola elhelyezésére szük­séges telkek megvásárlása tárgyában az 1807. évi január hó 21-én 7. kgy. jkvi. szám alatti közgyűlési határozat értelmé­ben határozat hozatala. 4. A városi pénzügyi bizottság javaslata, a vágóhíd építése tárgyban. 5, A magyar kir. bel­ügyminiszter leirata, Kohn Ignáctól a temető-alapitvány részére temető-terület vétele tárgyában. A meghívókkal együtt lettek kikézbesitve a szakbizottsági ta­goknak a polgármester által összeállított lisztája. A tárgysorozatban hiába keres­sük a 200.000 frtos kölcsön ügyét, bár a legutóbbi közgyűlés ezt szintén hol­napra tűzte ki. Kíváncsiak vagyunk, mi­vel fogja a polgármester ur ezt a legú­jabb mulasztását megokolni. Az iskolatelek kérdésénél mindenesetre nagyobb küzdelem lesz, mert a dunaut­cai telkek ellen egészséges, hatalmas ellenmozgalom indult meg. A városi kép­viselőkhez Bleszl Ferenc, Vimmer Fe­renc, Barta Tivadar, Lindtner János, 01­tóssy Ferenc, Paulovics Géza, dr. Wip­línger Ödön és Reusz József képviselők aláírásával levél ment, amelynek nagyon figyelemreméltó indokai valószínűleg meg­nyerik a többséget a duna-utcai telek­vétel ellen való szavazáshoz. A levél aláírói a Simor János-utca belső részére vagy a szenttamási városház helyére óhajtják az iskolapalotát. A szakbizott­sági liszták is sok hiányosságban szen­vednek. Egy embert kandidálnak öt-hat bizottságba, más érdemest meg teljesen negligálnak. A szakképzettségre sincse­nek kellő tekintettel, Csak néhány példa! Mit keresne például Dudás János, Hitt­ner András, Pach Antal az építészeti, Lajszky János a közművelődési, Fekete Géza Laiszky János, Pach Antal a gaz­dasági bizottságban stb. stb. ? ? Elvár­juk a képviselőtestülettől, hogy a város jól felfogott érdekében nem acceptálja vakon a könyelmüen összeállított lisz­tákat, hanem kötelessége és lelkiismerete szerint csak olyanokra szavaz, akiktől az illető bizottságban eredményes, hasz­nos működést remélhet. O Székely Henrik fellebbezése. A városi tanács elutasította . Székely Hen­rik városi állatorvost abbeli kérelmével hogy mint előljáró, a közgyűlésen sza­vazati joggal birjon. Székely megfelleb­bezte a határozatot, mert kérelme elin­tézésére nem a tanácsot, hanem a köz­gyűlést tartja illetékesnek. O Ülés. A központi mezőgazdasági bizottságnak szombaton délelőtt a vár­megyeházán ülése lesz. A társaságból. * Esküvők. Vasárnap délben volt Ma­rosi Ferencnek, kereskedővilágunk és juenesse d'oreénk ez előkelő kedvelt tagjának esküvője Legény Marianne ki­sasszonynyal, özvegy Legény Ivánné úrhölgy szeretetreméltó, szép leányával. A polgári kötést délelőtt délelőtt tiz óra­kor, Maiina Lajos polgármester, az egyházit déli 1/4 egy órakor Hun­kár Géza fővárosi hitoktató, a me­nyasszony rokona végezte, aki poétikus megható beszédet is intézett a fiatal párhoz. Az érdeklődő közönség a bel­városi plébánia templomot zsúfolásig megtöltötte. Mint násznagyok Munkácsy Károly és Marosi Ferenc (Vác), mint nászasszony Munkácsy Károlyné szere­peltek. Koszorús leányok voltak: Hübschl Erzsike és Marosi Margit, vő­félyek : Legény Iván és Munkácsy Kál­mán. A fiatal pár hétfőn reggel Velen­cén át Flórencba utazott. — Ma délelőtt fél tiz órakor vezette oltárhoz dr. Mischke Kázmér katonai főorvos szép aráját: Rauch Emma kisasszonyt. A szertartáson kollegái nagy számban je­lentek meg. Mindkét fiatal párnak tartós, fellegtelen boldogságot kívánunk. — Vasárnap délben volt esküvője Décsi Alfréd állatorvosnak a szép Heifeld Margit kisasszonynyal. * Az ötvenedik kalikó. Jubileum volt tegnap délelőtt Fleischmann Ignác üz­letében. Akkor kelt el az ötvenedik kalikó, mely csinos szám Örvendetes biztositéka az esztergomi fiatalság ál­tal rendezett farsangzáró mulatság két­ségtelen sikerének. A város közönségén kivül a vidék is erősen érdeklődik a hét­fői dátum után ugy, hogy eddig magában a Fürdő vendéglőben tizenegy szobát foglaltak le. A megjelenendő hölgy­koszorunak a fehér-piros estén egész csapat budapesti s vidéki táncossal lesz alkalma megismerkedhetni. * A Kaszinó szombati műkedvelői elő­adásának elhalasztásáról jöttek hirek forgalomba, A ma kibocsátott meghívók meggyőzhetik a közönséget arról, hogy a híreknek alapja nem volt. * Batyuba). Egész legendák keringe­nek a Katholikus Kór hétfői batyubál­jának sikeréről. A hölgyek egybehangzó vallomása szerint semmi sem hiányzott ott, amit a szem, száj, fül, sziv meg­kívánt. A kacagtató műsor, az óriás tálak, karcsú butellák, ezüst jardiniere-ek terhe alatt roskadozó asztalok, Jónás Pali nótái, az epidemikus tánckedv egyaránt biztosították a bál sikerét. A műsor Czenczik József érdekes felolvasásá­val kezdődött. Utána Perényi Árpád mint telivér és mulatságos gigerli, énekelt kup­lékat s annyira belejött az énekbe, hogy folytatni akarta akkor is, amikor a sugó (Csupor István) a szövegből ki­fogyott. Következtek a bűvészmutat­ványok. Első sorban a rémesen ősz és rémesen borzalmas beszélő fej, amely azonban a hozzáintézett kérdésekre igen fiatalosan csintalan feleleteket adott s hangjában állítólag Büttner Róbert hangját utánozta. Végre is megunta a hozzá intézett kérdéseket s asztalostól, fejestül kiszaladt a pódiumról. A büvé­szeti produkciókban Reviczky Győző mutatta be ismert ügyeségét, de famu­lusa [Büttner Róbert) minduntalan ravaszul leleplezte mahinációit. A Jux­polka előkészületeiről s szereplő hölgyei­ről már több izben megemlékeztünk. Most csak azt tesszük hozzá, hogy a kis muzsikus nők ennivalóan csinosak voltak kékfehér ruháikban, nagy fehér elszási máslival fejükön. Volt a höl­gyecskék között egy fehér pongyolás, csábítóan szőke fürtös termetesebb szirén is, aki a nagy dobot verte s aki a bá­lozó hölgyek lisztájában eddig még nem szerepelt. A. szellemi táplálék elköltése után következett a reálisabb koszt s csodálatos gyorsasággal fogyott a fe­hér pulykamell, a rózsaszínű houmard, kocsonyázott malac ugy, hogy reggelre üresek voltak az asztalok, a tálak és az üvegek s a keddre tervezett tyuk­verő elmaradt. Háziasszonyi szerepük­ben sokat fáradtak és nagyon sok figyel­met és szeretetreméltóságot tanúsítottak: Büttner Róbertné, Csupor Istvánné és Szecskay Kornélné úrhölgyek, akik ér­demeit Nagy Pál méltatta egy pohár­köszöntőben. A szép est sikerének orosz­lánrésze mindenesetre a két főrendezőt Büttner Róbertet és Perényi Árpádot illeti meg. * Katonatiszti estély. A szombati, e farsangban utolsó katonatiszti estély látogatottság s jó kedv tekintetében messze felülmulta a megelőző kettőt, bár azok képét is csak a legrózsásabb színekkel festhettük meg. Az első négyes két kolonnejában negyvenyolc párt számláltunk össze s a fehér rozettás rendezőknek az egész est folyamán bizony alig maradt egy percük is a pihenésre. A táncosnők a szép est emlé­kéül bizonynyára megőrizték a szép tánc­rendet : peluche pajzsot bájos rococo-kép­pel. A harmadik négyest a sirroger helyet­tesitet. Amint a nagy sokaságban hézago­san feljegyezhettük, ott voltak a mulat ságon : Asszonyok: Dr. Atzél Károlzné (Bu­dapest), Bódy Bódogné (Kenyér­mező), Brunner Ferencné, Brutsy Gyu­láné, Ficher Colbriené (Zseliz), Frey Ferencné, Gerenday Józsefné, Geiger Ferencné (Nána), özv. Greifenstein Já­nosné, György EmŐdné, Hartmann Őr­nagyné, Hübschl Sándorné, Kerchbau­mayer Károlyné, Krám Károlyné (Pár­kány), Laczkó Pálné, Lipcsey Sománé (Ipolyság), Magos Sándorné, Maty­tyasóvszky Kálmánné, Mattyasóvszky Vilmosné, Mayer Akosné (Szombat­hely), Meszes Ferenczné, Mezey Dénesné, Niedermann Jánosné, Nieder­mann Józsefné, Nozdroviczky Miklósné, Prsnia Rezsőné, Perényi Árpádné, özv. Perényi Henrikné, Perényi Kálmánné (Muzsla), Reviczky Gáborné, Szalkay Józsefné, Szlávy Istvánné, Sztankay Kálmánné (Csata), Schmiedt Brunóné Schönbeck Mihályné, özv. Szvoboda Románné, Özv. Tillmann Károlyné, Usztanek Antalné, Vojnovich Emilué és Zólyomi Árpádné. Leányok: Atzinger Krisztina (Bécs), Fischer Szerafine (Zseliz), Frey Berta, Geiger Mariska (Nána), Hartmann Neszti, Hilbert Anna (Budapest), Hübschl Erzsike, Krey Anna (Budapest), Krám Irén (Párkány), Lackó Vilma, Mayer Berta (Szombathely), Magos Emmi, Mattyasóvszky Olga, Mezey Ilonka, Németh Ilonka, Niedermann Nellike, Nozdroviczky Olga, Perényi Irma, Reviczky Margit (Bikol), Saaghy Agatha, Igen, az Írásról volt szó ? A zászló ott volt előtte. Persze, hogy az övé volt a legszebb valamennyi kö­zül, a legcsonkább . . . Es hogy újra meglátta, azt hitte, megint ott áll a töl­tésen. Halottá a golyó fütyülését, az összezúzott bádog-ibrikeket s az ezredes szavát, hogy : — A zászlót, fiam, a zászlót! . . . Aztán a huszonkét pajtását kiterülten és Ő, a huszonharmadik, odarohan, hogy fölemelje, hogy feltartsa a szegény zász­lót, amelyik ingadozott már, hogy senki se tartotta. O ! azon a napon megeskü­dött, hogy mindhalálig megvédi. Most pedig . . . Mikor erre gondolt, minden vére a fejébe szökött. Részegen, Őrülten rohant a porosz tisztre. Kitépte kezéből drága zászlaját s mind a két markával megra­gadta ; aztán felakarta tartani, egyenesre s fölkiáltott: »A zá . . .«, de hangja torkán elakadt. Erezte hogy a rud megremeg, kicsúszik kezéből. Abban a nehéz levegőben, a halál le­vegőjében, amely olyan súlyosan fekszik a leigázott városokra, a zászlókat nem lengeti a szél, a büszke meg nem él ... És a vén Hornus leroskadt, mintha vil­lám sújtotta volna. Franciából: E. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom