Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-25 / 16.szám

adásával szóló bizatott meg. Mikor Lipthay, akit fia, kartársai és a helybeli gyógyszerészek vettek körül, fölemelkedett, fölállt az egész megyegyülés s zajosan éljenzett. A főispán az ünnepelt mellére tűzvén az érdemjelet, újból Lipthayhoz szóllott. Egy régi latin közmondás szerint — úgymond — az orvos vagyont szerez, csak a filozófus jár gyalog. Köztudomású, hogy a kitüntetett férfiú negyvenéves közpályája alatt vagyont nem szerzett, mert tudományát nem vagyonszerzésre, hanem a nyomor enyhítésére, a szegények ingyen való gyógykezelésére használta föl. Szerzett azonban erkölcsi vagyont, amelyet el nem veszíthet soha: ezt a legfelsőbb elismerést és a közbecsülést. Őszinte szívből kívánja, hogy minél tovább egészségben örvendhessen kitüntetésének. (Zajos éljezés.) Dr. Lipthay néhány meleg szóban mondott köszönetet ő felségének és elnöklő főispánnak, aki az Orvos és Gyógyszerész Egyletnek kitüntetése iránt kifejezett kérelmét megvalósította. Következett a második, a szomorú elnöki bejelentés, amely a megyebizottság legrégibb tagjának, a vármegye volt első alispánjának: Palkovics Károlynak halálát tudatta a közgyűléssel. Elnök az elhunythoz való szoros családi köteléknél fogva többet nem mondhat. Erre fölemelkedett Andrássy János alispán és indítványozta, hogy az elhunyt nagy érdemei, a szeretet és tisztelet, amelyet az egész törvényhatóság iránta erezett, a halála fölött való gyászszal együtt jegyzőkönyvben örökittessék meg és a jegyzőkönyvi kivonat a gyászoló özvegygyei közöltessék. Az indítványt természetesen egyhangúlag elfogadták. Következett a napirend, amely egészen a városi költségvetés tételéig, gyorsan pergett le. Nem teljesítették Epöl község kérését, hogy az unyi helyett a bajnai közjegyzőséghez csatoltassék, mert Úny és Kirva magában képtelen a közjegyzőség költségeinek viselésére. Tudomásul vették a miniszter rendeletét, hogy azok a megyei tisztviselők, akik 1867. január 1. öta megszakítás nélkül szolgálnak, ha 1878-tól visszamenőleg befizetik a nyugdijilletéket, 1867-től számithatnak nyugdíjra, továbbá, hogy nyugdij tekintetében a millenáris esztendő kettőnek számíttatik. A városi költségvetés kitünteti, hogy 74625 frt hiány pótadóval fedezendő. A közgyűlés a törvényre való hivatkozással elejtette a városi tanács ama kérését, hogy a pótadó egy kulcs alapján legyen kiszámítható. A költségvetés tárgyalása folyamán közel két órás vitát provokált Bártfay Géza kegydijának kérdése. Ismeretes, hogy a városi közgyűlés 360 frt kegydijat szavazott meg Bártfaynak, azzal a kikötéssel, hogy a kegydij fölfüggesztésével tényleges szolgálatra, amikor akarja, behívhatja. E határozat ellen Bártfay föllebbezést adott be, amelyre nézve az állandó választmány azt javasolta, hogy méltányossági és jogossági szempontból a közgyűlési határozat oda változtassék, hogy Bártfay Géza részére legutóbb élvezett fizetése után az egyéb tisztviselői nyugdíjalapok módjára készült városi szervezet szerint szolgálati ideje alapján s minden egyéb föltétel, vagy megszoritás nélkül nem nyűg-, hanem kegydij járultatandó ki. E tervezet szerint a nyugdij körülbelül 590 frtra rúgott volna. Hosszú, meddő vita után, amelyet a városi urak provokáltak s amelyben sötét pontot képez Brutsy János kétszeri személyeskedő, a megyeház tanácstermében eddig ismeretlen tónusú s a zajos >Elállt kiáltások miatt be nem fejezett fölszólalása, az elnök kimondja a határozat, hogy a közgyűlés a városi közgyűlés határozatát jóváhagyja azzal a módosítással, hogy Bártfay ne kegydijat, hanem nyugdijat kapjon s az végérvényesnek tekintendő. A városi költségvetésből törültetett a gazda mellé tervezett kisegítő állásra fölvett költség azzal az indokolással, hogy a gazdasági tanácsos és a gazda nincs munkával túlterhelve. A barthi elöljáróválasztás ellen beadott föllebbezést elutasították. Ez ügy tárgyalása alatt dr. Perényi Kálmán főszolgabíró és Vimmer Imre megyebizottsági tag között hevesebb szóváltás történt, amelyet azonban az elnök tapintatosan elcsendesített. A libádi elöljáróválasztást megföllebbezők utasíttattak, hogy panaszaikkal a közigazgatási bírósághoz forduljanak. A nevezetes hevesmegyei átirat tárgyalásával lapunk más helyén foglalkozunk. Az ülés 12 és fél órakor végződött. Megye és város. O A városi vízvezeték. Vaszary Kolos hercegprímás már elrendelte, hogy a vízvezeték csőhálózata a kislévai tűzoltólaktanyára bevezettessék. O Városi közgyűlés. A holnapi városi közgyűlés tárgysorozata a következő ; 1. Elnök polgármester bejelentése, hogy Palkovics Károly a város egykori polgármestere 1897. évi február hó 17-ik napján történt elhunyta alkalmából a város tisztikara a temetésen testületileg megjelent, a ravatalra koszorút tett le; — 1897. évi február 20-án a városi plébánia templomban a város nevében gyászmise mondatott; — és indítványozza, hogy a képviselőtestület részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, és arról az elhunyt özvegyét értesítse. 2. A szervezési szabályok értelmében a városi jogügyi, — közművelődési és tanügyi; — pénzügyi; — gazdasági; — építészeti; — közegészségügyi; — kórházi ; — közjótékonysági; — szegényügyi — é

s könytári bizottság tagjainak megválasztása. 3. A városi hivatali helyiségek kibővítése céljából a városi reál-és elemi-iskola elhelyezésére szükséges telkek megvásárlása tárgyában az 1807. évi január hó 21-én 7. kgy. jkvi. szám alatti közgyűlési határozat értelmében határozat hozatala. 4. A városi pénzügyi bizottság javaslata, a vágóhíd építése tárgyban. 5, A magyar kir. belügyminiszter leirata, Kohn Ignáctól a temető-alapitvány részére temető-terület vétele tárgyában. A meghívókkal együtt lettek kikézbesitve a szakbizottsági tagoknak a polgármester által összeállított lisztája. A tárgysorozatban hiába keressük a 200.000 frtos kölcsön ügyét, bár a legutóbbi közgyűlés ezt szintén holnapra tűzte ki. Kíváncsiak vagyunk, mivel fogja a polgármester ur ezt a legújabb mulasztását megokolni. Az iskolatelek kérdésénél mindenesetre nagyobb küzdelem lesz, mert a dunautcai telkek ellen egészséges, hatalmas ellenmozgalom indult meg. A városi képviselőkhez Bleszl Ferenc, Vimmer Ferenc, Barta Tivadar, Lindtner János, 01tóssy Ferenc, Paulovics Géza, dr. Wiplínger Ödön és Reusz József képviselők aláírásával levél ment, amelynek nagyon figyelemreméltó indokai valószínűleg megnyerik a többséget a duna-utcai telekvétel ellen való szavazáshoz. A levél aláírói a Simor János-utca belső részére vagy a szenttamási városház helyére óhajtják az iskolapalotát. A szakbizottsági liszták is sok hiányosságban szenvednek. Egy embert kandidálnak öt-hat bizottságba, más érdemest meg teljesen negligálnak. A szakképzettségre sincsenek kellő tekintettel, Csak néhány példa! Mit keresne például Dudás János, Hittner András, Pach Antal az építészeti, Lajszky János a közművelődési, Fekete Géza Laiszky János, Pach Antal a gazdasági bizottságban stb. stb. ? ? Elvárjuk a képviselőtestülettől, hogy a város jól felfogott érdekében nem acceptálja vakon a könyelmüen összeállított lisztákat, hanem kötelessége és lelkiismerete szerint csak olyanokra szavaz, akiktől az illető bizottságban eredményes, hasznos működést remélhet. O Székely Henrik fellebbezése. A városi tanács elutasította . Székely Henrik városi állatorvost abbeli kérelmével hogy mint előljáró, a közgyűlésen szavazati joggal birjon. Székely megfellebbezte a határozatot, mert kérelme elintézésére nem a tanácsot, hanem a közgyűlést tartja illetékesnek. O Ülés. A központi mezőgazdasági bizottságnak szombaton délelőtt a vármegyeházán ülése lesz. A társaságból. * Esküvők. Vasárnap délben volt Marosi Ferencnek, kereskedővilágunk és juenesse d'oreénk ez előkelő kedvelt tagjának esküvője Legény Marianne kisasszonynyal, özvegy Legény Ivánné úrhölgy szeretetreméltó, szép leányával. A polgári kötést délelőtt délelőtt tiz órakor, Maiina Lajos polgármester, az egyházit déli 1/4 egy órakor Hunkár Géza fővárosi hitoktató, a menyasszony rokona végezte, aki poétikus megható beszédet is intézett a fiatal párhoz. Az érdeklődő közönség a belvárosi plébánia templomot zsúfolásig megtöltötte. Mint násznagyok Munkácsy Károly és Marosi Ferenc (Vác), mint nászasszony Munkácsy Károlyné szerepeltek. Koszorús leányok voltak: Hübschl Erzsike és Marosi Margit, vőfélyek : Legény Iván és Munkácsy Kálmán. A fiatal pár hétfőn reggel Velencén át Flórencba utazott. — Ma délelőtt fél tiz órakor vezette oltárhoz dr. Mischke Kázmér katonai főorvos szép aráját: Rauch Emma kisasszonyt. A szertartáson kollegái nagy számban jelentek meg. Mindkét fiatal párnak tartós, fellegtelen boldogságot kívánunk. — Vasárnap délben volt esküvője Décsi Alfréd állatorvosnak a szép Heifeld Margit kisasszonynyal. * Az ötvenedik kalikó. Jubileum volt tegnap délelőtt Fleischmann Ignác üzletében. Akkor kelt el az ötvenedik kalikó, mely csinos szám Örvendetes biztositéka az esztergomi fiatalság által rendezett farsangzáró mulatság kétségtelen sikerének. A város közönségén kivül a vidék is erősen érdeklődik a hétfői dátum után ugy, hogy eddig magában a Fürdő vendéglőben tizenegy szobát foglaltak le. A megjelenendő hölgykoszorunak a fehér-piros estén egész csapat budapesti s vidéki táncossal lesz alkalma megismerkedhetni. * A Kaszinó szombati műkedvelői előadásának elhalasztásáról jöttek hirek forgalomba, A ma kibocsátott meghívók meggyőzhetik a közönséget arról, hogy a híreknek alapja nem volt. * Batyuba). Egész legendák keringenek a Katholikus Kór hétfői batyubáljának sikeréről. A hölgyek egybehangzó vallomása szerint semmi sem hiányzott ott, amit a szem, száj, fül, sziv megkívánt. A kacagtató műsor, az óriás tálak, karcsú butellák, ezüst jardiniere-ek terhe alatt roskadozó asztalok, Jónás Pali nótái, az epidemikus tánckedv egyaránt biztosították a bál sikerét. A műsor Czenczik József érdekes felolvasásával kezdődött. Utána Perényi Árpád mint telivér és mulatságos gigerli, énekelt kuplékat s annyira belejött az énekbe, hogy folytatni akarta akkor is, amikor a sugó (Csupor István) a szövegből kifogyott. Következtek a bűvészmutatványok. Első sorban a rémesen ősz és rémesen borzalmas beszélő fej, amely azonban a hozzáintézett kérdésekre igen fiatalosan csintalan feleleteket adott s hangjában állítólag Büttner Róbert hangját utánozta. Végre is megunta a hozzá intézett kérdéseket s asztalostól, fejestül kiszaladt a pódiumról. A büvészeti produkciókban Reviczky Győző mutatta be ismert ügyeségét, de famulusa [Büttner Róbert) minduntalan ravaszul leleplezte mahinációit. A Juxpolka előkészületeiről s szereplő hölgyeiről már több izben megemlékeztünk. Most csak azt tesszük hozzá, hogy a kis muzsikus nők ennivalóan csinosak voltak kékfehér ruháikban, nagy fehér elszási máslival fejükön. Volt a hölgyecskék között egy fehér pongyolás, csábítóan szőke fürtös termetesebb szirén is, aki a nagy dobot verte s aki a bálozó hölgyek lisztájában eddig még nem szerepelt. A. szellemi táplálék elköltése után következett a reálisabb koszt s csodálatos gyorsasággal fogyott a fehér pulykamell, a rózsaszínű houmard, kocsonyázott malac ugy, hogy reggelre üresek voltak az asztalok, a tálak és az üvegek s a keddre tervezett tyukverő elmaradt. Háziasszonyi szerepükben sokat fáradtak és nagyon sok figyelmet és szeretetreméltóságot tanúsítottak: Büttner Róbertné, Csupor Istvánné és Szecskay Kornélné úrhölgyek, akik érdemeit Nagy Pál méltatta egy pohárköszöntőben. A szép est sikerének oroszlánrésze mindenesetre a két főrendezőt Büttner Róbertet és Perényi Árpádot illeti meg. * Katonatiszti estély. A szombati, e farsangban utolsó katonatiszti estély látogatottság s jó kedv tekintetében messze felülmulta a megelőző kettőt, bár azok képét is csak a legrózsásabb színekkel festhettük meg. Az első négyes két kolonnejában negyvenyolc párt számláltunk össze s a fehér rozettás rendezőknek az egész est folyamán bizony alig maradt egy percük is a pihenésre. A táncosnők a szép est emlékéül bizonynyára megőrizték a szép táncrendet : peluche pajzsot bájos rococo-képpel. A harmadik négyest a sirroger helyettesitet. Amint a nagy sokaságban hézagosan feljegyezhettük, ott voltak a mulat ságon : Asszonyok: Dr. Atzél Károlzné (Budapest), Bódy Bódogné (Kenyérmező), Brunner Ferencné, Brutsy Gyuláné, Ficher Colbriené (Zseliz), Frey Ferencné, Gerenday Józsefné, Geiger Ferencné (Nána), özv. Greifenstein Jánosné, György EmŐdné, Hartmann Őrnagyné, Hübschl Sándorné, Kerchbaumayer Károlyné, Krám Károlyné (Párkány), Laczkó Pálné, Lipcsey Sománé (Ipolyság), Magos Sándorné, Matytyasóvszky Kálmánné, Mattyasóvszky Vilmosné, Mayer Akosné (Szombathely), Meszes Ferenczné, Mezey Dénesné, Niedermann Jánosné, Niedermann Józsefné, Nozdroviczky Miklósné, Prsnia Rezsőné, Perényi Árpádné, özv. Perényi Henrikné, Perényi Kálmánné (Muzsla), Reviczky Gáborné, Szalkay Józsefné, Szlávy Istvánné, Sztankay Kálmánné (Csata), Schmiedt Brunóné Schönbeck Mihályné, özv. Szvoboda Románné, Özv. Tillmann Károlyné, Usztanek Antalné, Vojnovich Emilué és Zólyomi Árpádné. Leányok: Atzinger Krisztina (Bécs), Fischer Szerafine (Zseliz), Frey Berta, Geiger Mariska (Nána), Hartmann Neszti, Hilbert Anna (Budapest), Hübschl Erzsike, Krey Anna (Budapest), Krám Irén (Párkány), Lackó Vilma, Mayer Berta (Szombathely), Magos Emmi, Mattyasóvszky Olga, Mezey Ilonka, Németh Ilonka, Niedermann Nellike, Nozdroviczky Olga, Perényi Irma, Reviczky Margit (Bikol), Saaghy Agatha, Igen, az Írásról volt szó ? A zászló ott volt előtte. Persze, hogy az övé volt a legszebb valamennyi közül, a legcsonkább . . . Es hogy újra meglátta, azt hitte, megint ott áll a töltésen. Halottá a golyó fütyülését, az összezúzott bádog-ibrikeket s az ezredes szavát, hogy : — A zászlót, fiam, a zászlót! . . . Aztán a huszonkét pajtását kiterülten és Ő, a huszonharmadik, odarohan, hogy fölemelje, hogy feltartsa a szegény zászlót, amelyik ingadozott már, hogy senki se tartotta. O ! azon a napon megesküdött, hogy mindhalálig megvédi. Most pedig . . . Mikor erre gondolt, minden vére a fejébe szökött. Részegen, Őrülten rohant a porosz tisztre. Kitépte kezéből drága zászlaját s mind a két markával megragadta ; aztán felakarta tartani, egyenesre s fölkiáltott: »A zá . . .«, de hangja torkán elakadt. Erezte hogy a rud megremeg, kicsúszik kezéből. Abban a nehéz levegőben, a halál levegőjében, amely olyan súlyosan fekszik a leigázott városokra, a zászlókat nem lengeti a szél, a büszke meg nem él ... És a vén Hornus leroskadt, mintha villám sújtotta volna. Franciából: E. A.