Esztergom és Vidéke, 1897

1897-02-11 / 12.szám

rendezése tárgyában készített szabályren delet ügyében és az arra vonatkozó ta­nácsi előterjesztés. 3. Dr. Földváry Ist­ván tiszti főügyész javaslata Ibolya Ist­vánnak a »szegények szerzeménye alap­nál* fönálló behajthatlan kamattartozásá­nak törlése tárgyában, és arra vonatkozó tanácsi előterjesztés. 4. Ugyanannak ja­vaslata Tóth Imre terhére a plébánia alapnál fönnálló és behajthatlan tartozás törlése tárgyában. 5. A nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter urnák a Lőrinc­utca kiszélesítéséhez szükséges házak és belterületek megvétele, a kaszárnyai többlet munkálatokra szükséges összeg ; a kaszárnya környékének csatornázása és rendezése, a Lőrinc-utcai hídfeljáró, a csatorna, a hévízi híd, és a Lőrinc-utcai kikövezésére szükszéges, összeg. — A vármegyei törvényhatóság által az ál­lami dunai híd téljáró céljára kisajátított terület vételárából a várost terhelő 18,820 frt 25 kr. összegnek kölcsön utján fedezése, valamint a város által felvenni eélzott 200,000 frt kölcsön ügyében ér­kezett leirata. 6. Az 1897. évi január hó 21-ik napján tartott közgyűlésen 3 jkvi. szám alatt hozott határozata értelmében a város közönségét kiválóan érintő ügyek tárgyában tartott pénzügyi bizottsági ülésről szóló bizottsági jelentés és az arra vonatkozó tanácsi előterjesztés. 7. A vármegye alispánjának határozata a szentgyörgy mezei erdőbirtokosságnak a legtöbb adót fizető képviselők névjegy­zékébe felvétele tárgyában. 8. A vármegye törvényhatósági bizottságánakhatározata a rangidősb orvosnak a város tanácsába behívása tárgyában. 9. Elnöki jelentés arra nézve, hogy tekintettel arra, hogy a szervezési szabályok értelmében meg­választandó szakbizottságok megválasz­tása hosszas időt vesz igénybe; javaslatba hozza, hogy a képviselő testület kebeléből szavazatszedő bizott­ság küldessék ki; — és a választás ha­tárnapja kitüzessék ; — tartozván a bi­zottság a szavazás eredményéről jelenté­sét a legközelebbi közgyűlésnek beter­jeszteni. O A közigazgatási bízottság tegnapi ülése nagyon rövid volt s nagyobb fon­tosságú ügyekkel nem foglalkozott. A közkórház igazgató-főorvosa véleménye alapján kimondották, hogy a betegek továbbtartási engedélyeért a főorvos el­lenjegyzésével és felelősségére a kórház­gondnok folyamodik. Felolvasták a tiszti főorvos börtönvizsgálati jegyzőkönyvét s mivel abból kiderült, hogy a járásbiró­sági fogház céljainak nem megfelelő, el­határozták, hogy kérelmet intéznek az igazságügyminiszterhez, miszerint az uj bírósági épület emelése alkalmával meg­felelő fogházhelyiségről is gondoskodva legyen. O TanáC8ÜlÓ8 volt ma délután a vá­rosházán, amelyen a holnapi közgyűlés tárgyait készítették elő s egyszersmind megválasztották a gyakornokokat. — Illetőleg csak kettőt, mert a harmadik állást nem töltötték be arra való tekin­tettel, hogy a polgármester elnöki iro­dáia akként van berendezve ez idősze­rint, hogy ott gyakornok nem alkalmaz­ható. Megválasztattak: Koksa Tivadar joghallgató és Kottra Kálmán okleveles gazdász. O Megyei könyvtár. B. Szabó Mihály, a megye buzgó és fáradhatlan főjegyzője egy új hasznos intézményt létesít, Egye­lőre a főjegyzői hivatalban összegyűjti minden a megyéhez érkező s nem tör­vényszerű jelleggel biró munkát. Ha majd a könytár anynyira fejlődik, hogy a hiva­talszobában el nem fér, külön könyvtári helyiségben fogják elhelyezni. O A muzslai gyógyszertár. A megyei egészségügyi bizottság szombati ülésé­ben a muzslai gyógyszertárt nem vélemé­nyezte engedélyezendőnek, amenyiben a megye területén lévő gyógyszertárak a szükségletnek teljesen megfelelnek. O A bórkocsiállomás. Dr. Áldory Mór városi orvos oly javaslatot terjesztett a tanács elé, hogy a Széchenyi-téri bér­kocsiállomás — közegészségügyi és köz­tisztasági szempontból — aszfaltoztassék ki. A tanács a javaslatot elvetette azzal az indokolással, hogy a bérkocsik vég­leges állomáshelye még nincs megálla­pítva. O Hírlapi támadás. A „Szabadság" legutóbbi számáben Bálint János építő­vállalkozó oly támadást intézett Tiefen­thál Gyula városi mérnök ellen, amely minden jobb érzésű emberben undoro­dást keltett. Általánosan ismeretes, hogy a mérnök a város kevésszámú igazán lelkiismeretes és szorgalmas tisztviselői közé tartozik, aki hivatal­belépése óta sokkal többet produkált, mint elődei évtizedeken át. Ezt a de­rék tisztviselőt vádolta Bálint azzal, hogy azért kért műszaki dijnokot se­gítségül a közgyűléstől, hogy privát munkákat végezhessen. Az önérzetes mérnök, a cikk megjelenése után azon­nal fegyelmi vizsgálatot kért maga el­len, amelynek megindítására természe­tesen a polgármester nem talált okot s igy a kérelmet elutasította. Az incidens alkalmából a tanács foglalkozni fog az­zal a kérdéssel, hogy szüksége van-e még továbbra is a mérnöknek a műszaki clijnokra és minden valószínűség szerint ki fogja mondani, hogy nagyonis szük­sége van. Az egész manőver különben azt a látszatot kelti, hogy a nyilatkozó Bálint nagyon fél attól, hogy Tiefen­thal Gyulának a csendőrkaszárnya épí­tésére beadott terve — legyűri az övét s hinc illae lacrimae. A társaságból. Kaszinóest. — Február 6. — Valamikor a nyolcvanas évek elején a Kaszinó meglanyhult életébe egy kis elevenséget akartak önteni s próbát tet­tek a műkedvelő- előadásokkal. A kísér­let bevált. A régi kis helyiség a farsang néhány estéjen megtelt érdeklődő közön­séggel s a 25—30 pár táncos csak nagy nehezen mozgott a parketten. Az első renaissance- korszak rövid ideig tartott. Nem volt senki, aki a kis gár­dát állandóan összetartani tudta volna, a műkedvelők kevesen voltak, hamar ki­fáradtak. S az alkalmatlan helyiségben a közönség sem érezte jól magát. A pri­mitív színpad sutba került. Az egyesü­let megint csak a szoros belső életre szorítkozott, legfeljebb néhány társasva­csorát rendezett s a leányos mamák le­nyaíkkal együtt nem tekintették egyéb­nek: mint clubnak, ahol vitatkoznak, ol­vasnak, kártyáznak a papák és a fiatal emberek. Három évvel ezelőtt kezdődött meg a második renaissance és pedig újból a műkedvelői előadások révén. S e három év alatt a Kaszinó nemcsak az előkelő férfivilág legelső egyesületévé, de a hölgy ­kozönség legszórakoztatóbb, legkedélye­sebb mulatságainak is színhelyévé vált. Területében kétszeresen megnagyobodott, tagjai szinte megkétszereződtek, állandó szinpadot rendezhettek be s ma nincs egyesületünk, amely több szellemi szó­rakozást nyújtana tagjainak, mint éppen a Kaszinó. A második renaissance három év óta folyton hatványozódik, a tagok létszáma folyton emelkedik s a szombati estélyen olyan szép, nagy közönség gyűlt össze amilyennel a legsikerültebb elite-bálok sem dicsekedhetnek s a vidéki inteligen­cia is igy nagy számban volt képviselve. S mintha a mulatságok házias, vidám jellege visszahozta volna a fiatal embe­reket is, a fiatal emberek tánckedvét : á legutóbbi estén a fekete frakkok oly tömött, állandó sorban keringtek az egye­sületi szalon parkettjén. Maga az előadás, amelyet alig tíz nap alatt készítettek elő, mindenképen mél­tóan csatlakozott a megelőzőkhez. Az > Utóirat* filigrán, finom lélektani megfigyelések alapján megirt kis kabi­net- darab, amely gyönge, vagy köze­pes előadásban, kevésbbé fogékony kö­zönség előtt okvetlenül hatástalan marad. Ugy műkedvelőink, mint közönségünk dicséretére válik, hogy e legdiskrétebb szatíra nagy hatást keltett. A műkedvelő társulat két kipróbált ereje játszott benne: Perényi Irma és B. Szabó Mihály, akik a hosszú dialóg egy mondatát, egy hely­zetét sem ejtették el. Átgondolt, kidol­gozott alakítást nyújtottak s bebizonyí­tották, hogy műkedvelő gárdánk ma már annyira fejlődött, hogy a >Műkedvelők színháza* kőnyü hatású darabjain kivül komolyabb színpadi feladatok megoldá­sára is bátran vállalkozhatik. A Margit álma rózsaszínű, verőfényes idill, amelyből tavaszi illat, a fiatalság, az első szerelem édes parfümje árad. Szereplői debütáltak benne, amit csak azért emiitünk meg, mert aki nem tudja, az előadásból semmiesetre sem gyanít­hatta ezt. Hoffmann Böske, a szép szőke Margit előttünk gyógyult ki rögeszméjé­ből, hogy ax ideális póémák irói a há­zaséletben nagyon kellemetlen urak le­hetnek s szívesen elhitte, hogy a váltó­üzérnek sem kell okvetetlenül prózai hétköznapi lénynek lénynek lenni. Ha leküzdi most még természetes kis lámpa­lázát, csak gratulálhatunk a direktor ur­nák az uj akvizióhoz. Partnere, Rudolf Béla elegáns, megnyerő párisi uracs volt, aki éppen oly jól eltalálta a tréfás, játszi hangot mint az érzelmes komolyság tó­nusát s egészen otthonisan mozgott az először taposott deszkákon. A harmadik darab hazai termék volt: tA bálkirálynő*, Beczik Árpád egyik legyik legsikerültebb munkája, amely alatt az általános derültség egy pilla­natra sem csappant meg. Az ensemble korrekt volt. Füleki Belizár, az egyszerű vidéki gentrypapa éppen oly jó szemé­lyesitőt kapott Rudolf Istvánban, mint Füleki Belizárné a leánya érdekében kissé nagyravágyó, de jólelkű mama Véghelyi Ödönnében. Sok természetes­séggle, igazi humorral játszottak minda­ketten s sikeres megküzdöttek a nem kö­zönséget nehézséggel: fiatal hévvel és szívvel aggokat játszani. Perényi Irma a szerelmes, szerelmében megsértett, bosszuáló s újra megbocsátó leánykát az ő művészi játékával mu­tatta be. Fodor Taszilónak, a hozomány va­das svihák gavallérnak fárasztó szerepében friss alakításával, ügyes mozdulataival, si­került maszkjával Büttner Róbert hódí­tott, mindenkit meggyőzvén arról, hogy egyik legsokoldalúbb műkedvelőnk. Pap Kovács Ferenc hadnagy a becsületes, jel­lemes szerelmes szerepében első fellépése óta is nagy haladást mutatott s kétségte­len, hogy egész szeretetreméltó egyénisége egyenesen a primo amoroso szerepére kvalifikálja. Nagyon kedves képet nyújtott a ki­tűnően illusztrált svihák-trio : a kaland­vágyó Brenner József, a vacsorapárti Istvánjfy Elemér és »a blazirtság ma­gaslatán álló« Véghelyi Ödön. A mo­soly állandó volt, amikor a háromság a színpadon csipkelődött, mókázott, ver­sengett egymással. Különösen Istvánffy produkált igazi kabinetalakitást. Etter Gyula ezúttal csak két kis epizódsze­repre vállalkozott. A mulatságon jelen voltak : Asszonyok'. Balassa Antalné (Lábatlan), Berényi Jó­zseíné (Köbölkút), Bleszl Ferencné, idősb Brenner Józsefné, Büttner Róbertné, Csányi Ivánné (Lábatlan), Clementisz Zsigmondné, Csupor Istvánné, Czinder Antalné, Etter Ödönné, özvegy Fer­lichné Svóy Ilka, dr. Földváry Istvánné, Gartsik Nagy Sallay Istvánné, Geiger Ferencné, Gercnday Józsefné, özvegy Greifensteiner Jánosné, Hübschl Sándorné, Jancsó Kálmánné (Kiskeszi), özvegy István­ffyné (Párkány), Ivanovics Béláné, Ivanits Istvánné, Katinszky Lipótné (Muzsla), Kerschbaummayer Károlyné, Krup­lanicz Kálmánné, özvegy Legény Ivánné, Luczenbacher Istvánné (Kis­Muzsla), Meszéna Lajosné (Szentistván), Meszéna Kálmánné, Munkácsy Károlyné, Nagy Pálné, Niedermann Jánosné, Nie­dermann Józsefné, özvegy Niedermann Károlyné, Niedermann Pálné, Nozdro­viczky Miklósné, Osváth Andorné, Pe­rényi Kálmánné (Muzsla), Özvegy Perényi Henrikné, Renner Ödönné (Oroszka), Rudolf Mihályné, Szalay Béláné (Puszta­Maróth), Szalkay Józsefné, özvegy Szvo­boda Románné, Vajda Gézáné és Véghelyi Ödönné. Leányok: Brenner Margit, Clementisz Giza, Fuhrmann Emilia (Budapest), Gei­ger Ilonka és Mariska, Hübschl Erzsike, Hoffmann Böske és Irma (Kőpatak), Hufnagel Irén (Vác), Katinszky Katinka (Muzsla), Koksa Iza, Kubicza Berta, Le­gény Marianne, Meszéna Nelli, Munkácsy Sarolta, Nagy Erzsike és JVÍargit, Nieder­mann Nellike, Nozdroviczky Olga, Pe­rényi Irma, Szabó Olga, Szalkay Mici és Margit és Szvoboda Kornél. A legközelebbi kaszinóestet február 27-re tervezik. Szinre kerül: Egy kis vihar Dreyfus-tól és a Katonásan Andreánszky Jenőtől. * A Kalikó-bál rendezősége buzgó el­nökével: Büttner Róbert úrral az élén napról-napra összeül, dolgozik, tanácsko­zik, hogy igazán érdekesnek Ígérkező mulatsága sikerét biztosítsa. E siker szinte előre konstatálható az után az ér­deklődés után ítélve, amely a bál iránt nemcsak a városban, de a vidéken is mutatkozik. A március i-i est minden­esetre érdekes, mozgalmas, festői Jesz. A bizottság a fehér alapú (kis, vagy nagy) piros pettyes szövetben állapodott meg, amely kizárólag Fleischmann Ignác üzletében már ma is megkapható. A holnap kiboesátandó meghívók szövege következőkképpen hangzik : Az «Esztergomi TornagyesüleU 1897. évi március hó i-én a tFürdő* szálló összes termeiben Kalikó Bál-t rendez, melyre a t. címet és becses családját tisztelettel meghívja : Földváry István dr., e. elnök. Rudolf Béla, e. titkár. Prokopp Gyula dr., e. háznagy. Brenner Ferenc, e. pénztáros. Büttner Róbert, e. alelnök rendezőbizottsági elnök. Rendező bizott­ság : Berán Károly, ifj. Brenner József. Burián János dr., Czinder Antal, Csupor István, Etter Gyula, Etter Ödön, Gerenday József, Gönczy Béla dr., ifj. Heischmann Ferenc, Horácsek Gyula dr., Horváth Gaál István, Horváth Kál­mán, Istvánfy. Elemér, Ivanovics Béla, Kabina Sándor, Kaán Károly, Kobek Ernő, Koksa Tivadar, Kollár Károly, Mezey Bertalan, Mezey László dr., Ma­rosi Ferenc, Munkácsy r Kálmán, Ne­deczky Béla, Oberth Ágoston, Pfalcz József, Pirchala Imre, Pisuth Aladár, Pisuth Kálmán, Prann Gyula, Récsey Antal, ifj. Reviczky Gábor, Rudolf István, Stark Dezső, Stojanovics Sándor, B. Szabó Mihály, Szalay Béla, Szlávy Ele­mér, Szlávy István, Sztripszky Ágoston, Thuránszky Lajos, Vándor Ödön dr., VéghelyiÖdön, ifj.Vimmer Imre, Vimmer Károly. Kezdete 9 órakor. A meghívó belépti jegyül szolgál. A bizottság által kiválasztott ruhaszövet (fehér alap, vörös petty) egyedül Fleischman Ignác kereskedésében (Széchenyi-tér) kapható. * Farsangi lakoma volt tegnap délben Boltizár József primási helynöknél, ame­lyen a városi, a főkáptalani uradalmi tisztikar előkelőbbjei és a városi plébá­nosok káplánaikkal vettek részt. * A Katholikus Legényegylet rendes farsangi nagy mulatsága vasárnap folyt le a »Fürdő* vendéglő nagytermében s bár nem volt oly látogatott, mint az előző években, mégis jól sikerült s jó kedvben sem volt hiány. Tánc előtt A méltóságos csizmadia cimü bohózatot adták elő, amely hogy nagyobb hatást nem keltett, csak a darab gyengeségén, nem a szereplőkön mult, akik a régi, kipróbált erők közül valók voltak s min­dent elkövettek, hogy hálátlan szerepeik­ből valamit teremtsenek. * Meghívó. Szombaton, február 13-án, a Polgári Sörcsarnokban (Porgesz-féle helyiség) tánccal egybekötött családias jellegű, kedélyes 1 és tréfás estély ren­deztetik a helybeli gyalogezred zene­karának közreműködésével; melyre ez uton hívja meg a n. é. közönséget a rendezőség. * A pilismaróthi inteligencia f. hó 16-án az ottani nagy vendéglőben zárt­körű mulatságot rendez, amelyre váro­sunkból is sokan készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom