Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-07 / 80.szám

másrészről az egyesületi életnek az előbbit biztosító oly irányát, illetve irányított munkásságát foglalja magába, melyen belül a magunk iránt tartozó kötelességek is soronkint törnek elő, minők az önképzés, az együvétartozás érzetének ápolása az önjavunk előmozdítása után való s tanítóhoz illő törekvés s ennek teljében a tanitói tekintélynek kivül és belülről való megvédése. Eltekintve a keserűbbnél keserűbb rekriminatióktól, melyek akarva nem akarva sajgó sebet szakítanak fel lelkünkben, be kell tudnunk azt, hogy Esztergom egyházmegye egyesületi élete, bár az még mindig mesze távol áll más egyházntegyei virágzó egyesületi élettől, hol a körök dicsérendő működésein felül a concentrikus szervezet van behozva, mint betetőzése amazok munkásságának, tevékenységének. A concentrikus irány ugyan itt is, habár csak tagozatlan (mint átmeneterű) behozatott s megerősített alapszabályokkal bírunk, de fájdalom az egy-két vidéki egyesületi élet dicsérendő mrnkásságán kivül van több, hol az alakulás megtörtént ugyan — mint teszem Esztergomban — de azután másutt mint teszem a komáromi kerületben meg sem alakult. Az okok sorozatát bárhonnan s bármiből keresnők is, de tény, hogy ez az igazán együttesen érző együvétartozás hiányában lelhető fel leginkább, mint a mi megolője minden egyesületi életnek. Mihez hozzájárul a kicsinyes féltékenykedés; még ott is szítja a tüzet, hol nem kellene. Nem csoda tehát, ha még a jobbakban is a kedélytelenség üt tanyát s tétovázva tekint a szomorú állapotokra. Igen bizony hiányzik bennünk az az együttes érzelem, a kitartó lelkesedés, a munkában való csüggedetlen hév, mely szépen jellemzik Besztercebánya, Eger, Kalocsa, Szombathely, Veszprém egyházmegyék rom. kath. tanitó egyesületét. De ez igy nem maradhat, nem szabad maradnia nem egy magasabb szempontból sem, mely az, hogy a magyar kath. tanítóság egyetemes&ége a legszentebb cél érdekében a magyar nemzeti nevelés talapján álló katholikus népoktatás biztosításának, fel virágozásának okáért nem tűrheti meg, hogy akár egyik akár másik egyházmegyében az egyesületi élet akár szervezetlenségben, akár pangásban tengődjön. A boldogulást másként soha el nem érjük mint egyedül és kizárólag a helyes és semmi kivételt sam képező concentrikus egyesületi alapon. A lángoló lelkesedésnek útját az az erélyen megtörni nem tudó akaraterő kell, hogy kövesse. Kiben ez megvan az amellett el ne felejtse, hogy a igazi harc vívásában neki a tanítók érdemeit el nem titkoló barátjának kell lenni, ki lelkének egész hevével kell hogy szeresse a tanítót, ki becsülje azt a tanítót, ki hivatásánál fogva is sokkal érzékenyebb önmagára, mitsem sokan gondolnak és méltán, mert tudja jól, hogy pályája magasan kezd kidomborodni az állam és egyház véleményei körül s ha ma még részben, de jönni fog idő, midőn a nemzet boldogságát, fejlettségét a tanitói karnak fogja egészben betudni. Sok alkalmam volt meggyőződni arról is, hogy egyes egyházmegyékben nem csak a tanítók ridegsége, hanem az azok irJ'nt viseltető ridegség hátráltatja ezt. De tán biztató jövő előtt állunk, melyben felviradt a szebb napok hajnala, midőn az ős egyházmegye egyesületi életét coneentrálva találjuk melyben ha virágzó lesz és fokozott mérvben fejlődő nemzeti népoktatásunk, lesznek minden iskoláinkban korrekt, együtt érző tanítóink, lesz feltámadt egyházmegyei segélyalapunk, kántortanítók nyugdíjintézete lesz, tanuló háznuk, lesz központi tanszermuzeumunk s lesz egyházmegyei egyesületi értesítőnk, mely összekötő kapcsunk lesz az j országos kath. tanítók egyetemes ( központi egyesületével. Lenni kell, mert ha bármily; képzett ésszel bírunk is mi tanítók,I képzett sziv nélkül munkásságunk! csak kapkodás, ha nem tengődés, a] kiképzett szívhez pedig a jól rendé- j zett s élénk tevékenységgel páro- \ sult önzetlen munkásságú egyesü-1 leti élet kell, melyben a „viribus unítis* a leghatalmasabb bástya érdekeink megvédésére. Ezeknek előre bocsátása után üdvözlöm a Metropolban összegyűlt Esztergom vármegye négy alperesi kerületének tanítóit. Paedagogus. A király ünneplése. Esztergom, október 6. Kivilágítás. A város közönsége csak vasárnap reggel, a helyi lapokból" szerzett tudomást arról, hogy a hatóság estére a város kivilágítását tervezi. Később megjelentek a falakon a polgármester erre vonatkozó felszólítását tartalmazó kis litografált plakátok, sőt egyes háztulajdonosoknak külön is tudomására hozták a tanácsi határozatot. Ily körülmények között természetesen szó sem lehetett arról, hogy valami különösebb pompa fejtessék ki s majdnem kizárólag az ablakok kivilágítására kel-, lett szorítkozni. De a király iránt való őszinte hódolat egyik kinyilvánítása levén az »egyedüli cél«, a kis lángnyelvek is elmondották azt, amit tarka-barka szinmécsesek, büszke, cifra transzparentek mondottak volna. A kivilágítás este 7 órára volt tervezve, de már jóval előbb — mindjárt a szürkület beáltakor — ragyogni kezdtek itt is, ott is az ablakok, miután az épületek nagy részét már a délutáni órákban ünneplésen fellobogózták. Egymásután gyulladtak ki az egyszerű üveggyergyatartók s a drága ezüst kandelá berek s esti harangszóra már fényben úszott az egész város. Az utcák megteltek néppel, a sereg zöme azonban állandóan a Városháza előtt ácsorgott, amelynek homlokzatáról messze elragyogtak az »Éljen a Király« óriási lángbetüi. Jól festett a Takarékpénztár hatalmas épülete is, különösen a Kaszinó erkélye, mely kis trapikus ligetté alakult át. Porgesz sörcsarnokában a kivilágított nagy magyar cimer inponált. Ilyen cimer volt a Sternfeld-ház valamennyi ablakában is. Az ablakokban elhelyezett virágok, dísztárgyak stb., ügyes ízléses gruppirozása által kitűntek a Buda-utcán a Rudolf- és Draxler-házak, a Vizivárosbar különösen a Bleszl-ház. Legimpozánsabt a » Magyar Király« díszítése volt, ahol a király kifüggesztett arcképét lampion-koszo ruk s mécsguirland vette körül. Lampiono£ volt a » Központi kávéház« csinos díszítése is. A zenés katonai takarodó a zenekai ' távolléte miatt elmaradt. Városi közgyűlés. A vasárnapi ragyogó, verőfényes nap hétfő reggelre szomorú őszi esőbe fult. Főleg e körülménynek akarjuk betudni, hogy a képviselők a díszközgyűlésen oly kis számban jelentek meg, különösen az intelligencia és a kereskedő-világ köréből. Mikor kilenc óra után a díszmagyar ruhába öltözött polgármester a szintén díszruhás tisztviselői kar élén helyet foglalt, harminc-negyvenen lehettek a teremben. A polgármester rövid beszédben ismertette a gyűlés egyetlen tárgyát : a királyhoz intézendő hálafelirat elfogadását s különben sem levén szónok, — ezúttal — talán a meghatottság következtében — még a rendesnél is jobban hebegve, kapkodva beszélt és olvasott, amely körülmény sajnálatosan zavarta meg az ünnepi hangulalatot. Annál érthetőbb és ércesebb volt Rothnagel Ferenc főjegyző szava, amikor a tanácsijavaslatot s a felirai; tervezett szövegét felolvasta s meg is zendültek nyomban a harsány éljenek. A közgyűlés állva, éljenzéssel fogadta el a tanácsi javaslatot, mely szerint: 1. A szobor felállítását elrendelő királyi kéziratot jegyzőkönyvében örökíti meg. 2. Hálája jeléül hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz. 3. A mai hálaadó istentiszteleten testületileg részt vesz. 4. A Kis'piactól az uj primási kidig terjedő utvonalat (eddig Főút) Ferenc József-utnak nevezi el. A hódoló felirat szövegét is egyhangúlag cereplálták. Istentiszteletek. A gyűlés befejeztével a jelenlevők testületileg átvonultak a kir. városi plébánia-templomba, hogy a hálaadó istentiszteletet, amelyen nagyobb assistenciával dr. Fehér Gyula plébános tartott, végighallgassák. * Az első, piros posztóval borított padokban a városi tisztikar tagjain kivül helyet foglalt házi ezredünk tisztikarának egy része Stanits őrnagy vezetése alatt és a kir. adóhivatal személyzete. A nagy mise alatt a kóruson a Klinda Rezső karmester által dirigált iskolás gyermekekből álló énekkar szépen énekelt. A mise a Szózat-tnl ért véget. A vármegyei tisztikar, élén a főispánnal s a házi ezred törzse a Bazilikában tartott istentiszteieten jelent meg, ahol a kir. járásbíróságot Magos Sándor itélő táblái biró és K'őrnyei járásbiró képviselték. Az istentiszteletet itt Pellet - József c. püspök pontifikálta. A Kersck karnagy által vezetett orschester és az énekkar szereplése méltó volt az ünnepi alkalomhoz. Egy megjegyzést azonban nem hallgathatunk el. Azelőtt, ha a főispán nem is volt jelen hasonló alkalomkor, nemcsak | az összes tisztviselők, de pl. még a vár! nagy is kivonult. Hétfőn nem volt oda! fenn több 8—9 tisztviselőnél, ami egy! részt a törvényhatóság, másrészt a főispán tekintélyének is rovására esik. í\ városi tisztviselők pedig 4—5 kivételével egyáltalán resteltek feketébe Öltözni. No de náluk az ily kis mulasztás számba sem vehető, bár a külső dekórum megőr zése mindenütt kell, hogy megtörténjék. — er. megy azoknak a lapoknak, melyek a közegészségügyi botrányról irni merészeltek, s igy nekünk is, és ismert szemfényvesztéssel akarja párthiveit tisztára mosni. Erről az oldalról mindenki ismeri az »Esztergomot*, s igy foglalkozni vele feleslegesnek tartjuk, csupán a megtévesztettek felvilágosításául foglalkozunk a balul kiütött szemfényvesztéssel. Aki az »Esztergom«-ot elolvassa, rögtön tisztában lehet annak intentiójával. Mi tényeket adtunk elő, melyekre hivatalos okmánybeli bizonyítékaink vannak, mig az >Esztergom«, mint maga beismeri, informátióját magától a megvádolt polgármestertől és a miazma telep tulajdonosától szerezte be. Már most, hogy melyik a tárgyilagos, ehhez kommentár nem kell. Beismeri az »Esztergom«, hogy: „a budautezai #pp, sz. ház udvarán levő egészség ellenes állapotokra, az év nyarának elején a megyei főorvos hivta fel a hatóság figyelmét*, mire a hatóság igaz hogy papíron intézkedett, de abbeli intézkedését a mai napig még nem foganatosította. Beismeri az »Esztergom«, hogy a hatósági intézkedésnek Brucsy János városi képviselő részben eleget tett, mig részben azért nem, mert t>a jövő év tavaszait az egész házat alapjából újra fogja építtetni* S ezt az »Esztergom« elégségesnek tartja, s párthíve mentségéül elfogadj aAz »Esztergom« ezen megbicsaklott észjárására, ha az természetes, csak részvét nyilatkozatunkkal felelhetünk, de ha az szándékos, úgy a közérdek nevében tiltakozunk, a hamis próféta tévtanainak terjesztése ellen. Hogy a megye menynyire nem törődik ezen közegészségi botránnyal, igazolja azon körülmény, hogy a megyei főorvos a vasárnap esti órákban magával vivén dr, Aldori Mór városi orvost, elment a Brucsy-féle miazma telepre megtekintendő történt-e ott már valami. Megbotránkozással látták, hogy a vörös czédula a kapuról le van tépve, és a házban még semmi sem történt, daczára annak, hogy a hatóság a ház tulajdonosát pénzbírság és különbeni végrehajtás terhe alatt kötelezte, a miazma fészek tisztítására. Ehhez azt hisszük szavakat találni már bajos lenne, midőn egy vagyonos városi képviselő, többszörös házi úr, a hatóság intézkedését, mely csak birtokon kivül volt jogorvoslattal megtámadható, önhitt arrogantiával sutba dobja, s bevárja a határozat végrehajtására kitűzött határidő utolsó perczeit, s csak akkor, s ugy, és csak oly részében hajtja végre, mint neki tetszik. E helyütt említjük fel, hogy a páratlan könnyelműségnek már második áldozata is van Scherhaufer Béla géplakatos személyében, ki a szombat esti órákban hunyt el typhusban, kit még az »Esztergom« sem támaszthat többé fel halottaiból. Jellemző az »Esztergoméra czikkének azon pár sora, melyben ezt mondja: •»Es végre kérdjük; hol van az a hatóság, amelynek egyik főkötelessége az ilyen eseteket észrevenniDe kérdjük most már mi, mi hát a kötelessége az egészségügyi hatóságnak, ha az olyan esetek észrevevése nem, mely esetek ember áldozatokat is követeltek már ? Erre feleljen az »Esztergom.» : Járványfészek a fo-utezán. Esztergom, 1897. okt 6. Lapunk csütörtöki számában, e czimen ecseteltük azt a botrányos állapotot, mely a budautezai 499. számú házban, már hónapok óta veszélyezteti közegészségi állapotainkat. Igaz, hogy nem kíméltük sem az egészségügyi hatóság fejét, sem a háztulajdonost, mert arra rászolgáltak, csak igazat mondtunk. Az »Esztergom«, hogy párthiveínek szolgálatot tegyen, »túltengés* czimen neki Egészségügyi felügyelő Esztergomban. Esztergom, október 6. Hétfőn és kedden járt városunkban dr. Frank Ödön miniszteri egészségügyi felügyelő, ki hogy mily tapasztalatokkal tért vissza útjáról, kitetszik azon nyilatkozatából, mely szerint Esztergom városának magának elkelne egy állandó felügyelő. Nevezett fölügyelő Összeírta a polgármester és dr. Aldori Mór orvos társaságában az árterületet, a gyepföldeket, betekintett a csapat- és városi közkórházba, mely utóbbiban azt a nyilatkozatot tette, hogy hasonló kiterjedésű városban már kisebb kórházat is látott. Vagyis nem látta oly nagyon égetőn szükségesnek az uj kórházat. Megtekintette a Bisutti féle telket, melyet egy építendő kórház telkének czélszerünek mondott. Sorba jáita a hentes, mészáros üzleteket, gyönyörködött a vágóhidban, majd elképedve bámulta az úgynevezett zöld tengert, melyet unicumnak talált. Majd